A műveket ABC sorrendben láthatjátok
A játéknyúl: Juhé! Már megint vége egy unalmas délelőttnek. Tudom, mert Drágám már végzett az ebéddel. Ahogy beleszimatolok a levegőbe, érzem a paradicsomleves illatát.
Írta: Csiszár Éva Anna
A kalitka: Sistergés. Csönd. Sssh... Ne beszélj! Figyelj! Hallgasd... Ne fordítsd el fejed. Nézz mélyen a szemembe! Látod a világot? Észleled a szomorúságot? Az életet? Nem... Még mindig nem érted... Hát jól figyelj!
Az évnek sok időszaka van: vannak a nyugodt napok, a szomorúak, a nosztalgikusak, és ritkán találunk köztük igazán boldogakat. Gyereknevetést.
Írta: Garfield Adrienne
A Kárhozott álma: A harcos dacosan, felemelt fejjel állta az istennő tekintetét. Eszében sem volt meghunyászkodni, vagy akár a legkisebb tiszteletet is mutatni. Maga is félisten volt, Árész fia. És bár tudta, hogy fejet kellene hajtania Erisz előtt, még sem érzett magában erre semmi hajlandóságot.
– Térdre! – csattant az istennő hangja, de a férfi nem mozdult.
Írta: Rose Woods
A két tolvaj: Egy langyos, tavaszi estén kezdődött az egész. Egy 16 éves lány ballagott végig a sikátorban. A hatalmas szemetes konténerek mellett felfordult a gyomra. Kénytelen volt eljönni ide. Hisz a cél szentesíti az eszközt! Mondogatta magában, amikor úgy gondolta, visszafordul...
Írta: Holly
Álom és valóság: Mi van, ha elvesztessz mindent? Ha válásra kerül a sor, ha elszakadni készülsz életed szerelmétől? Ha a fiad nap mint nap azt hallja, hogy cívódtok? Ha már a munkádat sem tudod elvégezni, anélkül, hogy nem kiabálnál valakivel egy nyitott koponya fölött a műtőben? Addisonnal ez történik jelen állás szerint.. Az élete megváltozott. Öt éve boldog volt. Öt évig tettette, hogy boldog, de mindez csak színjáték volt, hogy fentartsa a családot. Meg akarta találni azt a bizonyos egyensúlyt. Úgy tett, mintha megtalálta volna. Boldog akart lenni, s mosolygott.. Mosolygott. Kénytelenek vagyunk beismerni, annak is megszakadhat a szíve, aki mosolyog.. És az egész csak játék lett volna? Az egész élete..?
Írta: Savannah
A négy testvér: Hol volt, hol nem volt, élt egyszer négy testvér. Édesapjuk nagyon szegény volt, és mikor meghalt, nem tudott a fiaira hagyni semmit, csak egy düledező kis viskót, meg egy aprócska földet...
Írta: Csiszár Éva Anna
A szivárvány innenső vége: A fátyolfelhők lassan kúsztak az égen, míg a Nap hanyatt feküdve tombolt, s éles sugarait szúrósan döfte a földre. Azúros levegő vibrált, a templomtorony messzire tündökölt, harangjából csengve kiabált a délidő. Éhesek voltunk...
Írta: Marialoren
A szomorú bohóc: Tisztában volt vele, hogy nagyon kell sietnie. Egyre csak rohant az emberek között szlalomozva, akik persze egyfolytában szidalmakat kiabáltak utána. Nem törődött vele. Minek, hogyha nem ér oda időben? Hiszen úti célja csak kettőig van nyitva, tehát mindjárt zárnak. És ha most nem jut el odáig, megint hallgathatja a prédikációkat, hogy milyen következményei lesznek a hanyagságának.
Írta: Julie Olivier
Átmeneti érzelem: Chat Noir még egyszer végigsimított az állán, mielőtt belépett a kis fogadó ajtaján. Ráfért volna már egy alapos borotválkozás, most viszont már nem maradt rá ideje, ugyanis elaludt, és nagyon kellett igyekeznie, hogy el ne késsen. Még a kalapját is majdnem otthon felejtette.
Írta: Julie Olivier
Az átkom: Egy lány volt. Nem akart soha senkit sem bántani. Nem akart vért, és pusztulást látni. Nem akart élni. Mégis élt, és útját nem átallott a halál kísérni.
Írta: Andi
Az éneklő lift: Nagy, szürke irodaház, magas, szürke hivatalnokokkal. Kívülről csupán egy óriási téglatest látszik, egyforma üvegszemekkel. Ugyanolyan épület, mint bármelyik másik a környéken...
Írta: Csiszár Éva Anna
A Zöld Tündér varázsa: Párizs utcái a délután öt órai harangozásra teljesen elnéptelenedtek. Az emberek ilyenkor a közeli abszintházakba menekültek a napi problémáik elől. Már 1895-öt írtak, de az kocsmák semmit sem vesztettek vonzerejükből. A francia nép mindennapjaihoz tartozott a késő délutáni kábulat.
Írta: Holly
Bogyó: A hőség egyre tikkasztóbb volt. Már kora délután óta bújócskáztak az erdőben, ami tökéletes hely volt ehhez a játékhoz. Sok fa, bokor, hepe meg hupa tarkította, és rengeteg, jobbnál jobb rejtekhelyet kínált.
Írta: Csiszár Éva Anna
Düh: Ez a történet csak azért készült, hogy néhány barátomnak megmutassam, hogy egy oldalban is lehet történetet írni. Úgy, hogy az tartalmat kapjon és élményt okozzon. Remélem nektek is tetszik :)
Írta: Joshsword
Égesd el és felejts: Engedjétek meg, hogy elmeséljek nektek egy történetet. Nem fogom azt állítani, hogy szóról szóra igaz, azt rábízom a kedves olvasóra, hogy e felől véleményt alkosson. Mindenesetre remélem, hogy ő is ugyanolyan szépnek találja, akárcsak én.
Írta: Julie Olivier
Elhervadt rózsa: Már vagy egy év telt, mióta az a rendőr bekopogott, és közölte a hírt. Közölte, hogy Lia egy autóbaleset során életét vesztette. Miközben ezt mondta, arcának egy izma sem rezdült. Még időt sem hagyott, hogy az információ eljusson a tudatáig, közölte, hogy a biztonság kedvéért azonosítani kell a holtestet...
Írta: Holly
Felvennéd Drágám?: Egy példa arra hogyan is teheti tönkre a házas életeteket egyetlen hívás a vezetékes telefonon.
Továbbá megjegyezném hogy a novellában előfordul némi vér, így nem feltétlenül ajánlom mindenkinek.
Írta: Kharex
Fogoly vagyok: Álmodtam. Zöld mezőkről és virágokról. És arról, hogy ott vagyok. Szabadon. De a rácsok hangos nyikorgásától felébredtem, és szertefoszlott a kép. Pont mintha ott sem lett volna.
Pokróc alatt bújtatjuk izzadt, sovány testünk, mintha akkor nem találnának meg.
Írta: Vicky
Ha elhagysz, veled mehetek?: "Tizenhetedike, a születésnapom. Vajon mit kapok most, hogy 9 lettem?"
A lány nem számít rá, hogy a lehető legnagyobb ajándékát "adja neki apja".
Légy szemtanúja, hogy érik nővé a kezdetben elkényeztetett gróflányka, és hogy vesz az élete drámai fordulatot!
Írta: Nashii
Holdpenge és Hanyatlás: Phylipo n’Saghwe a dalib uralkodói család tagja, de legnagyobb örömére, nem ez határozza meg az életét. Már kisgyermek korában megmutatkozott mágia iránti tehetsége, és korának legnagyobb mágusától tanulhatott. Eirlys Asyriar azonban idővel nem csak tanáraként volt rá hatással. Az örökéletű, kortalan lyth sötét titkokat rejteget, melyek már hosszú idő óta megkeserítik az életét. Phylipo elhatározza, hogy kideríti, mi áll ennek a hátterében, titkon azt remélve ettől, hogy a mágus lelki felszabadítása elhozza közös boldogságukat is.
Írta: Faye és Vic
Hová vezet: Az ágyamban feküdtem. Alig mertem lélegezni. Hallgattam, hátha meghallom cipőjének csoszogását, vagy sörtől bűzlő böfögését. Minden este ezt tettem. Aztán a figyelmem lankadt, és szép lassan félálomba merültem. A szemem előtt egy régi jelenet rémlett fel. Anyám és én az asztalnál ültünk. Egymás kezét fogtuk, és vártunk.
Írta: Vicky
Hóvirág: Ahogy becsukódik mögöttem az ajtó és a sofőr a gázra tapos, megértem, hogy most már végig kell csinálnom. A busz befordult a sarkon – nem rohanhatok utána, hogy várjanak, nekem ez mégse megy, vissza akarok lépni. Hiszen már így is hetek óta halogatom a dolgot, de akármennyit ülök is felette, lassanként a kifogásaim is egyre erőltetettebbek, és semmi sem változtat a tényen, hogy van, amit egy idő után muszáj elengedni.
Írta: Julie Olivier
Irigység: Gondoltál már valaha arra, hogy az, akit gyerekkorod óta ismersz, teljesen más, mint aminek mutatja magát? Eszedbe jutott már, hogy a legjobb barátot a vesztedet akarja? Érezted már valaha a zöld szemű szörny ártalmas hatását? ....A főszereplőnk még sohasem. De egy napon neki is rá kell, jönnie, hogy milyen érzés elárulva lenni...
Írta: Senussya
Isten a tanúm: Nekem az élet valahogyan furcsán alakult, sosem , vagy nagyon ritkán adatott, hogy huzamosabb ideig jó legyen, felszabadultan és nyugalomban élhessek. Kezdettől fogva így volt, hisz hiába születtem én olyannak, amilyennek; Túl komoly voltam már kisgyerekként is.
Írta: Marialoren
Kedves Olvasó!: Nagy örömmel vettem kézhez legutóbbi leveledet, melyben hogylétem felől érdeklődsz. Köszönöm a kérdésed, nagyon jól érem magam. De igazán! Ó, ne gondold, hogy csak azért írom ezt, mert így illik.
Írta: Csiszár Éva Anna
Koboldok aranya: Az univerzum kellős közepén jártam. A város épületei túlszárnyalták a felhőket is, és a köztük kijelölt légi útvonalon közlekedtek a munkába igyekvő emberek. Csak én sétáltam itt lent, ebben az elhagyatott, régi világban. Itt még a néhol még nyitva álló, ellenőrizetlen kocsmákat neoncsövek színes kavalkádja díszítette. Csak azok jártak erre a helyre, akik valami törvénybeütköző dolgot készültek tenni vagy már megtették, és most bujkálnak.
Írta: Holly
Magányos hold: Október végéhez képest enyhe az éjszaka. Olykor feltámad a szél, de nem csípős, se csontig hatoló, nem kergeti el azokat, akik még kihasználják ezt a kellemes időt, ami biztosan a felhőknek köszönhető...
Írta: Csiszár Éva Anna
Pagan: A Víz. Az Élet. A Szeretet. A Tisztelet. Ezek a gondolatok foglalkoztatták Udont, a vén sámánt. Kicsit elfáradt. Az ő korábban ez már természetes. Talán emiatt is vált szokásává, hogy ilyenkor lesétált a fűzfák alatt csordogáló patakhoz....
Írta: Joshsword
Plédbe csavart mesék: Valamiért lassan írok, a kezemmel van baj...Már réges-régen túl lennék sok mindenen de ez a kéz! Ez az egykor olyannyira ügyes, fürge kéz most merev, alig akaródzik neki mozogni és fáj is. Mert az idegszálat nyomja a csont, ráül az ideggyökre és nyomja.
Írta: Marialoren
Posztmodern istenekről…: Apollón zaklatott és féleszű isten lett, mint a modern istenek, de mégis, igaza van velem kapcsolatban. Miért vagyok ilyen? Miért változtam meg ennyire? Csak azért, mert megirigyeltem nőtársaimat, hogy nekik szabad gyereket szülniük és nekem nem? Gondolta magában Artemisz. Hamarosan a nap eléri a delet és beköszönt az elmúlás. Az istennő sietős léptekkel halad a vadonba, mert érzi, öreg szarvasának szenvedését. Nem feledkezett meg apja sírboltjáról sem.
Írta: Punczman Ádám
Szálak: Világéletében magabiztos volt, mindig tudta, mikor mit kell csinálnia. A többiek nem ezt gondolták. Ők nem bíztak benne. Sosem adta fel, és sosem érdekelte mások véleménye. Akkor most mégis mi lehet a gond?
Írta: Julie Olivier
Tizenhárom öltés: A tetőn ajtónyitódás és –csukódás, majd sietős léptek zaja hangzott fel. Sarah álmosan felpillantott, de most még ez a semmi kis mozdulat is nagy erőfeszítésébe került. A feje ismét előrebukott, a szemét megkönnyebbülten behunyta, és felkészült, hogy nyugalomban folytathassa az eddig már kerek három alkalommal megzavart szunyókálását.
Írta: Julie Olivier
Végzetes bál: A bálterem ajtaja nyitva állt az érkezők előtt. De miért is ne állt volna nyitva? Hisz ez az estély túl nagyszabású volt ahhoz, hogy bezárják az ajtókat. Maga a terem egy sportcsarnokon is túltett a méretével, amiben ez a sok, befolyásos ember csevegett, vagy éppen táncolt. Mindezt a középen elhelyezkedő hatalmas csillár világította meg...
Írta: Holly
Zsákutca: Az út szélén ébredt fel aznap reggel a háborgó ég alatt. Dörgött és villámlott, de a jeges fuvallat, a heves eső elmaradt. Talán csak álmodik. Talán még mindig az ágyában fekszik otthon. Nemsokára megszólal az ébresztőórája, ő pedig, mint minden reggel, elindul a munkába....
Írta: Ratemer
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
