Nashii

Ha elhagysz, veled mehetek?

Egy gr�f elk�nyeztetett l�nya vagyok. Any�m belehalt a sz�l�sbe. N�ha �gy hi�nyzik, f�leg, mikor ap�mnak a munk�ja fontosabb n�lam. Egysz�val mindig. Nem az � hib�ja… Kicsi vagyok ugyan, de l�tom, mennyit k�zd a pap�rokkal s a birtok�val. Amint ideje engedi, velem foglalkozik. Nagyon szeretem.

�lmosan nyitom fel szemeimet. Ah. Milyen nap is van? Tizenhetedike, a sz�let�snapom. Vajon mit kapok most, hogy 9 lettem? Egy nyak�ket? Az m�r �gyis sok van.

-       Melin! – hallom ap�m h�v� hangj�t.

-       J�v�k, apuka!

H�l�ingemben, papucsomban lesietek a l�pcs�n. Aj�nd�k. Az utols� fokn�l orra is bukn�k a siets�gben, de k�t k�z megtart.

-       K�sz�n�m apu… - befejezni nem tudom, mert megl�tok magam el�tt k�t �ben szemet. Ez nem apa.

-       Kisl�nyom - kezdi ap�m –, n�zd, kit hoztam!

S �n csak pislogok. Kit hozott? Egy k�zel k�t m�ter magas, fekete haj�, fekete szem� idegen fi�t.

-       Na, ne l�gy �gy megillet�dve, kisl�nyom! Bemutatom neked Awiant.

Awian? Milyen n�v ez m�r? Nem is hasonl�t egy nyak�kre. Meghajol. Legal�bb tisztelettud�. Kiny�jtja kez�t. Mit akar? F�lreh�zom sz�m rosszall�an, s ap�mra tekintek. � mutatja, hogy tegyem bele az �n kezem teny�rrel lefele. H�t, ha apa mondja… Fujj, mit csin�l? Elr�ntom kezem. Megcs�kolta.

-       Apuka!

-       Semmi baj kisl�nyom. Ez etikett. Nem volt el�g id�m, hogy gr�fkisasszonyhoz m�lt� tan�t�sban legyen r�szed. Awian lesz ezent�l a szem�lyi test�r�d.

-       Test�r? Minek nekem test�r?

-       Jaj kisl�nyom, ne l�gy ilyen mufurc!

-       De az vagyok!

-       Ha megengedi a kisasszony - kezdi el az idegen –, ahogy n�, egyre t�bb vesz�ly leselkedik �nre – csak mosolyog. – �n rengeteg helyen j�rtam, sok mindent l�ttam, s cseppet sem b�ztat� a kinti vil�g. F�leg ebben a h�bor� el�tti id�szakban.

-       Jaj, ennyi az id�? – h�rren fel ap�m. – Mennem is kell. Awian, a gondjaidra b�zom – hozz�m l�p, s homlokon cs�kol, azt�n itt hagy minket. F�lrehajtom fejem, l�bammal piszk�lom a padl�t. Arcomon a r�ncok �sszefutnak.

-       Kisasszony, mi a terve m�ra?

Gyomrom megkordul.

-       �rtem. El�sz�r is reggeli. M�g nem ismerem a h�zat, megmutatn� az utat a konyh�ba?

�s m�g csicsk�ztat is. Na j�, akkor megyek a konyh�ba. Oh, itt van Nelien!

-       Nelieeen! K�rek reggelit! – sz�lok oda a szak�csn�nek.

-       M�ris kisasszony! – s m�r s�r�g is.

Le�l�k, ez a fics�r meg mell�m.

-       Eg�sz nap a nyomomban leszel? – v�gom oda neki.

-       Eg�sz �let�ben – s most is csak mosolyog. Milyen d�h�t�. Jobb, ha r�hagyom.

Ah, v�gre, de j�l belaktam. Na mit is csin�ljak most? S�t�lok egyet a kertben. Ja, de el�bb �t�lt�z�m. Indulok fel, Awian a nyomomban. Mikor a szob�mba �rek, becsapom az ajt�t az orra el�tt.

-       �lt�z�m! – ki�ltok ki neki.

V�lasz nem �rkezik. Felveszem egyik kedvenc szokny�m. Az�rt kedvenc, mert m�g nem untam meg. Elf�s�l�m k�cos f�rtjeim a szememb�l. Ma is t�nd�kl�en sz�p vagyok. Apuka b�szke lehet r�m. Kimegyek, s � ott �ll most is.

-       Mi a terve? – fogad a k�rd�ssel.

-       S�t�lok egyet a kertben.

-       �nnel tartok. – Oh, k�ts�gem se volt afel�l, hogy ezt mondod.

Le�r�nk. Awian k�rbetekint, majd tr�f�san megjegyzi, hogy itt ak�r el is lehetne t�vedni. Val�ban. A kert�sz�nk k�sz labirintust csin�lt a s�v�nyb�l, de meg kell hagyni, nagyon sz�p munk�t v�gzett. Arra leszek figyelmes, hogy m�g�ttem �ll, �s b�mul. Idegesen h�trafordulok.

-       Oh, meg ne haragudjon! Csak a j�r�s�t n�zem.

-       A j�r�som, mi?

-       F�lre�rt�s ne ess�k, nem s�rt�sb�l mondom, de a j�r�sa nem t�l kifinomult. �gy teszi a l�b�t egym�s ut�n, mint egy kezd� kiskacsa.

-       H�t ez m�r arc�tlans�g!

-       Kisasszony, �gy kell j�rnia, mintha lebegne. A l�bait �gy szedje egym�s ut�n, hogy alig �rints�k a f�ldet. - Megpr�b�lom. – De az Isten�rt, ne terpeszben menjen!

-       Vigy�zz, mit sz�lsz! – S � csak mosolyog.

-       Egym�s el� helyezze a kis l�bacsk�it! – Teszem, amit mond, b�r nem tudom, mi�rt. – �gy! Eg�sz �gyes. Nem lesz itt gond. – T�nyleg �gy �rzem, mintha kecsesebb lenn�k.

Awian minden nap tan�t valamit. Mi�ta velem van, kev�sb� �rzem magam mag�nyosnak. Ma ap�m b�lt rendez. Csod�s ruh�k, f�nyes nyak�kek, zene, finomabbn�l finomabb �telek… Alig v�rom.

V�gre elj�tt a nyolc �ra. �n l�zasan k�sz�l�d�m, ap�m m�r lent v�r. Kinyitom az ajt�t. Awian szava el�ll, v�gign�z rajtam, �s elismer� mosolyt vet r�m.

-       Milyen vagyok? – k�rdem, mik�zben m�r tudom a v�laszt.

-       Ha ezt szavakkal el lehetne mondani, nem lenne sz�ks�g a tud�sokra.

-       Jaj, ne viccel�dj!

-       Indulhatunk? – emeli fel karj�t. – Apja �gy k�v�nja, hogy �n k�s�rjem le a l�pcs�n.

Belekarolok, �s m�r indulunk is. Mikor a l�pcs�h�z �r�nk, odalent az embersokas�g elhallgat. Minden szem r�nk szegez�dik. Mi pedig, mint a legkecsesebb l�nyek a f�ld�n, l�pked�nk l�pcs�fokr�l l�pcs�fokra. Sokat tanultam az oldalamon l�v� fi�t�l. Ap�m – ha ez lehets�ges – b�szk�bb r�m, mint valaha. Mi eleg�nsan les�t�lunk. Kezd�dj�n a t�nc!

�pp egy tizenhat, tal�n tizenh�t �ves sz�ke fi�val t�ncolok. Sz�p k�kek a szemei. A keze egyre lejjebb halad a derekamon, majd lassan a fenekemre cs�szik. Fel k�ne pofoznom, de nem lehet. Nem ronthatom el apuka partij�t. Valaki vegye m�r �szre!

-       Eln�z�st - hallom az ismer�s hangot, s �rzem, hogy egy k�z leveszi r�lam a t�ncpartnerem kez�t –, szeretn�m a kisasszonyt elk�rni egy t�nc erej�ig.

Feln�zek. Awian �ll ott a maga b�szke tart�s�val. L�tsz�lag a sz�ke fi� nem repes az �r�mt�l, de enged. Awian kez�be teszem az eny�m, �tfogja a derekam, amihez kicsit le is kell hajolnia, �n pedig ny�jt�zom a v�ll�ig.

-       Megmentett�l.

-       Ez a dolgom. Vigy�zok �nre.

Oh igaz, el is felejtettem m�r, hogy �t eredetileg test�rnek fogadta ap�m. Milyen sz�pen t�ncol. De t�nyleg. Semmit se tudok r�la.

-       Awian, mondd csak…

-       Igen, kisasszony?

-       H�ny �ves vagy?

-       17.

Oh. Meglep� ez a kor. Ilyen fiatalon ennyire magas, er�s, m�gis �riemberk�nt viselkedik. Mi csak t�ncolunk, s lassan v�get �r a b�l is…

*

Hat �v… ennyi telt el az�ta, hogy Awian hozz�nk ker�lt. �rett n� vagyok. 15 �ves gy�ny�r�s�g, a k�r�k sorban �llnak az ajt�m el�tt, de nekem nem kellenek. Egyik sem kell. Apuka meg�rti, hogy fiatal vagyok ehhez. Eln�zve Awiant semmit sem v�ltozott, ugyanaz a fess �riember, aki volt, csak imm�r huszonh�rom �ves. Fekete haja rendesen a v�lla al� n�tt m�r, az �n sz�ke f�rtjeim pedig a derekam s�rolj�k. Nem csak a hajam, a magass�gom is n�tt. Awian gyakorta visz el s�t�lni. Meg kell hagyni, minden f�rfi f�lt�keny r�. Azt mondhatom, mi�ta � velem van, sokat v�ltoztam. Nem vagyok finny�s, se hisztis. Komoly n�k�nt vagyok k�pes viselkedni, b�rmilyen helyzet is ad�djon.

-       Mondd csak, Awian, ha elhagysz, veled mehetek? – teszem fel hirtelen meggondol�sb�l a k�rd�st.

-       Ezt nem �rtem kisasszony. – Most el�sz�r l�tom az arc�n a meglep�d�tts�get.

-       Ha elhagyn�l m�s�rt engem… m�rmint minket, att�l �n m�g veled mehetn�k? Nem szakadunk el soha, ugye Awian?

-       Kisasszony, tal�n nem leszek �n mellett �r�kre.

A f�ldre tekint, nem mosolyog. A sz�vem belef�jdul abba, amit a szem�ben l�tok.

-       Awian, te titkolsz valamit.

-       Dehogy, kisasszony. Mi titkolnival�m lenne?

-       Ne hazudj!

R�m n�z. Egy cseppet sem val�di mosoly j�tszik az ajk�n. Let�rdel el�m.

-       Bocs�sson meg nekem! Egy hete kaptam egy levelet. Besoroznak katon�nak.

-       Hogy mi? Mi�rt nem sz�lt�l? Elint�zem, hogy ne menj sehova.

-       Sajn�lom… ez a k�teless�gem, k�rem, ne g�toljon meg benne!

�rzem, a szavai sz�ven tal�lnak. �gy akar elhagyni? Lassan a k�nnyeim is kicsordulnak.

-       K�rem, ne! Nem �rdemes k�nnyet ejtenie �rtem.

-       Awian! Megtiltom, hogy elhagyd ezt a h�zat!

-       M�r az apj�t�l enged�lyt k�rtem – A v�laszom egy pofon.

-       Nem akarlak l�tni t�bb�! – ki�ltom oda, s elrohanok. Ennyit a n�iess�gr�l.

Az az arc… amit akkor v�gott, mikor felpofoztam. Sose felejtem el. Mi�rt mondok olyat, amit nem gondolok komolyan? „Nem akarlak l�tni…” Hogyne akarn�m? Csak �t akarom l�tni. Nem hagyhatom, hogy elmenjen. Awian… Hi�ba pr�b�lsz elsz�kni, veled tartok. Furcsa, meggondolatlan terv ugrik az agyamba. �n is katon�nak megyek. Oooh, bizony �m. Engem nem hagysz itt csak �gy. M�r int�zkedem is. �jjel, mikor apuka alszik, belop�zom a dolgoz�szob�ba, egy �res pap�rt fogok, az alj�ra pecs�telek a hivatalos pecs�ttel. A szob�mban eg�sz �jjel virrasztok, hogy siker�lj�n �sszehozni egy hivatalos levelet, de neh�z szavakat kell haszn�lni. N�zem magam a t�k�rben. F�z� n�lk�l nincs akkora dekolt�zsom. Remek. Ezt lek�t�zz�k.

A napokban kider�tettem, hogyan, hova, honnan indul Awian, s pontosan tudni fogom, hogy k�vessem.

-       Kisasszony, mostan�ban kicsit ig�nytelennek t�nik.

El�h�vom huncut vigyorom. Az�rt vagyok ig�nytelen, hogy jobban hasonl�tsak egy f�rfira. Holnaput�n indulunk. �des Istenem… De most m�r nem adom fel. Nem adhatom fel Awiant! K�vetni fogom, b�rhov� is megy.

Elj�tt a bizonyos reggel. Awian m�r �jjel elb�cs�zott, hogy ne �bresszen fel ma. Megk�nny�tette a dolgom. Hallom a pacsirt�t, ideje elk�sz�lni. El�h�zom az �jonnan szerzett, m�r el�k�sz�tett s�rsz�n� t�sk�m. Ronda, az biztos, de katon�hoz m�lt�. Na j�, ezt a vil�gosk�k masnit leszedem r�la. Hmm… Nem teljes a k�p. Itt �llok buggyos gaty�ban, hossz�, kopott, keki sz�n� fels�ben. A melleim is lek�t�ttem a fels� alatt. M�gis… A h�tk�z�pig �r�, csillog�, sz�ke hajam… ez nem illik a k�pbe. Gyorsan el�keresek egy k�st. �sszek�t�m, t�b�l lev�gom, s m�g ahol lejjebb �r, mint a f�lcimp�m, lev�gom. Rendesen megt�pkedem. Alaposan �sszeborzolom. L�nyos fi�. Legink�bb �gy n�zek ki. Addig j�, am�g nem fi�s l�ny. Itt a kocsi Awian�rt. �n is h�vattam kocsit, �t perc m�lva itt kell lennie. Awian elindult. Ideje lemennem. Titokban surranok ki, s a kocsi m�r itt is van.

-       K�vesse �ket! – adom ki az utas�t�st.

Miut�n meg�ll a gy�lekez�helyn�l, vaskos �sszeget fizetek neki, s b�zom a legnagyobb diszkr�ci�j�ban. Odahaza p�nzb�l felpakoltam. Tudom, hogy a mai vil�gban en�lk�l semmit se �rhet�nk el. A szemeimmel l�zasan keresem �t. Hol vagy, hol vagy? Mennyi fiatal fi�. Mind harcba mennek. Milyen szomor�! A vonat hatalmas f�stfelh�t h�zva maga ut�n be�ll az �llom�sra. Sz�llunk fel. Egy pillanatra megpillantom Awiant.

Az �t nagyon hossz� volt. Legal�bb h�rom �r�t utaztunk. Most itt vagyunk egy lepukkadt sorh�zban. Bel�lr�l m�gis jobb, mint odakint.

-       SORAKOZ�! – hangzik a ki�lt�s. A t�bbiek kirohannak, h�t k�vetem �ket.

-       Vigy�zz! – J�zusom, mit�l? Mi�rt h�zta ki mag�t mindenki?

N�zel�d�k k�rbe. K�r volt. A nagydarab fick� el�m �ll, s �n r�gt�n t�rp�nek �rzem magam.

-       Katona! – Hozz�m besz�l?

-       I- igen?

-       Mi ez a dadog�s? Adja a pap�rjait!

Oh, a pap�rom. A zsebemben. Ajaj, nem �rtam r� nevet. Improviz�lnom kell.

-       Mi a neve? – Na, tess�k!

-       A nevem… A nevem…

-       Az az. Mi a neve?

-       Awerian vagyok! – most is Awian k�r�l j�r az eszem.

-       �s a m�sik neve? – Az meg minek?

-       Leyain.

-       Jobban nem is csics�zhatt�k volna t�l a nev�t. – Elh�zom a sz�m. Itt mindenki milyen udvariatlan. – Szerencs�je, hogy egy gr�f aj�nlotta, k�l�nben seggbe r�gn�m… el�g sokszor – azzal hozz�m v�gja a pap�rt. Mekkora egy…

Na, ezen t�l vagyunk. Holnap indulunk a harcba. Ilyen gyorsan. Nem �rdekel, mibe ker�l, meg kell keresnem Awiant, miel�tt k�s� lesz, hogy tal�lkozzunk.

Vacsoraid�, vagy ak�rminek is nevezem ezt az undor�t� kosztot. Fuj. Hi�nyzik Nelien f�ztje, h�p-h�p.

-       Mi van cing�r, nem eszel?

-       Hozz�m sz�lt�l? – n�zek fel rosszall�an egy igen izmos, nagyfej� tagra.

-       Hozz�d, kiseg�r. Nem kell a kaj�d? Add oda! – s m�r ny�l is fel�. T�ny, hogy nem kell, de akkor sem fogom odaadni. – Na m�r, te b�na, ne ellenkezz!

�n m�r �llok, mik�zben h�zogatjuk ide-oda a t�lat. Mikor � gy�z, �n egyens�lyom elvesztem, �s m�r esek is h�tra. Valaki megfog.

-       J�l vagy?

-       I- igen – elkapom a tekintetem. – K�sz�n�m.

-       Nincs mit. Ne kezdj n�lad nagyobbal! – Ha nem t�nt volna fel, n�lam itt mindenki nagyobb. – Am�gy a nevem Awian – v�r, hogy �n is bemutatkozom. - Ha kell valami, keress meg nyugodtan! Na, akkor viszl�t! – indulna, de ut�nakapok.

-       Besz�lnem kell veled. Kij�nn�l?

Furcs�llja a dolgot, de b�lint.

-       Ismer�s vagy – mondja az arcomat f�rk�szve. - S a hangod… - Igaz is, azt elfelejtettem elm�ly�teni.

-       Rem�lem is, hogy megismersz.

Feln�zek r�. �ben szemei elnyelik az �n smaragd szemeimet. L�tom megcsillanni az �v�ben a felismer�st, a d�h�t, majd a p�nikot.

-       Melin! – karon ragad. – Mit keresel itt? Meg�r�lt�l?! �s a… a hajad! – fogja meg egyik tincsem. – Mi �t�tt bel�d? Most azonnal hazavitetlek!

-       Nem teheted. Senki sem ismer itt rajtad k�v�l. Reggel j�v�k veled a harcba.

-       Harc. Tiszt�ban vagy ezzel? Nem sokan �lik t�l. Te biztos… nem. Nem akarok r�gondolni. Melin, k�rlek! Haza kell menned! Nem b�rn�m elviselni, ha… ha elvesz�ten�lek… – Hangja remeg, ajkai b�san lekonyulnak.

-       Szerinted �n el akarlak vesz�teni?

-       Meg�g�rem, visszat�rek hozz�d. De most indulj! Menj, am�g lehet!

*

Makacss�gom hat�rtalan. S l�m hova vezetett? Karjaim k�zt fogom haldokl� Awianom. Mikor egy kard fel�m csapott, � el�m ugrott. A kard bel��llt, de a t�mad�val m�g �gy is v�gezni tudott. P�ran seg�tettek �t elh�zni egy v�dett helyre. Szerencs�re nem tal�ltak r�nk. Volt es�ly. Volt r� es�ly, hogy �letben marad, de �n egyed�l nem tudtam rajta seg�teni. Az is az �n hib�m, hogy… Az �n hib�m. Tal�n hazaj�tt volna. Tal�n, ha nem engem pr�b�lt volna �vni, most nem fek�dne itt holtan. Hi�ba s�rok. �n h�lye, ezzel semmit nem oldok meg. Keresg�lni kezdek. V�gigtapogatom magam. Az �vemen egy fegyver van r�gz�tve. M�g indul�s el�tt adt�k. Csak egy l�v�s, s ezzel minden megold�dik. Awian! Megmondtam, ha elhagysz, veled megyek! K�vetlek a s�rba is.

Fegyverd�rd�l�s zaja csapja meg a k�r�l�lel� hegyek ormait, amely visszhangzik az eg�sz v�lgyben. Reggel m�g csatadal, est�re sirat��nek sz�ll a h�bor�s �vezeteket �tszelve.

S�g� 2 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2010.08.11. 21:36 Nashii K�sz�n�m! J�l esik a d�cs�reted! Cup!

2010.08.09. 13:41 catraven Tetszett ez a sztori! Csak �gy tov�bb!