Archívum
HETI NYELVTAN
Tartalomjegyzék:
És hát akkor…
Mindenki tudja, hogy „és”-sel és „hát”-tal nem kezdünk mondatot. Hisz a magyar tanáraink épp elégszer mondták már meg nekünk, hogy „háttal nem kezdünk mondatot”. Na igen, de vajon tényleg igaz ez? Van valamiféle nyelvtani szabály erre? Miért nem magyarázták meg eddig a tanáraink?
Pontosan azért, mert nincs rá nyelvtani szabály. Sőt mi több, a nyelvészek egyetértenek abban, hogy a „hát” nem töltelékszó, hanem igen fontos szerepet játszik a beszédben, mivel bizonytalanságot fejez ki.
Mindenesetre abban igazuk van a tanároknak, hogy vannak bizonyos esetek, mikor (ha nem is nyelvtani), de stilisztikai hibának számít, például hivatalos levelekben, érettségi feladatokban, tudományos publikációkban, stb. Az élőbeszédben pedig az egyik leggyakoribb szavunk.
EGY TIPP: Irodalmi alkotásokban is megengedett, bár ez is stílustól függ. Most az egyszer pedig nem érvényes a „leírásban nem, de párbeszédben igen” szabályunk. J
Rizst, rizset, rizsát
Nem, a cím nem a fokozást akarja taglalni. Nemrég olvastam interneten feltett kérdést, hogy vajon melyik a helyes. Személy szerint én már mindhárom verziót hallottam, gyakrabban a rizst és rizsát. Utána is néztem, hogy kinek van igaza.
A Nyelv és Tudomány online újságban találtam meg a választ, bár nem teljesen az, amire számítottam. A cikk szerint az s, sz, z, zs betűkre végződő szavaknál általában nem áll kötőhangzó, vagyis a tárgyi ragot közvetlenül a szó után rakjuk. Például: méz -> mézet, rész -> részt. Ám mint mindig, itt is vannak kivételek. Ott van például a rossz, amiből rosszat szót kreálunk.
Mivel a magyar nyelvben nagyon kevés zs végződésű szavaink vannak, ezért konkrét szabály ezekre nem vonatkozik. (Érdekesség, hogy körülbelül három ezrelék az aránya a zs végződésű szavainknak.) De ha nincs konkrét szabály, melyiket használjuk? Ez közmegegyezés alapján dől el. Tehát általában az irodalmi szövegeknél az általános szabályt alkalmazzuk, vagyis rizst, rozst írunk. Beszédben ugyanúgy használhatjuk a rizset vagy rizsát is (nekünk ez abból a szempontból fontos, hogy párbeszédeknél érdemes lesz ezeket használni).
EGY TIPP: Leírásban mindenféleképpen a rizst szót érdemes használni, míg párbeszédeknél színesíthetjük a szókészletet. "Parasztosabb" hangzása van a rizsát-nak, így egy műveletlenebb parasztember szájába érdemesebb ezt a szót belerakni.
Odavan a rövidtávfutókért
Az egybe- és különírás mindig sok gondot okoz a kezdő íróknak, hisz a word helyesírás ellenőrzője sokszor csak a betáplált adatok alapján dönt. Ám ugyanolyan sokszor hibásan is. Érdemes felülvizsgálni, mikor is kell egybeírni a szavakat és mikor külön. Vizsgáljuk meg mindjárt az oda van illetve az odavan verziót.
Gondolom ti is érzitek, hogy mindkettő helyes, ám két külön jelentéssel bír. Míg az „oda van” szerkezet annyit tesz, hogy távol van, addig az „odavan” rajongást fejez ki. Például „Sári és Péter péntekig vannak oda Siófokon.” Vagy a másikra egy példamondat: „Sári odavan Hugh Jackmanért.”
És mivel ez egy rövid, de (remélem) érthető magyarázat volt, nézzünk meg egy másik ilyen párost, ahol talán egy kicsit nehezebb eldönteni mikor írjuk egybe és mikor külön. Ez a „hosszú táv” és a „hosszútáv”.
Mivel mindkettő helyes, ezért a jelentéseket kell megvizsgálni. A hosszú vagy rövid távról, tehát konkrétan mondjuk egy pályáról vagy időről beszélünk, külön kell írnunk. Például: „Hosszú távú befektetéseket keresünk.”
Abban az esetben, ha sportversenyeken használjuk a szót, egybeírjuk. Ilyen például: „Rövidtávon verhetetlen a versenyző, de hosszútávon mindenki megveri.” Arra még figyelni kell, hogy a hosszútávú egybeírt változatát aláhúzza a word, de ha sportról beszélünk, ez is helyes.
Gondoltad volna-e?
Hova kell pakolni az "e" kérdőszócskát? Kell nekünk egyáltalán? Vagy már rég kikopott a nyelvből, mint az ë betű? Nem csak a hétköznapi emberek, de a nyelvtan tanárok sem biztosak benne, hogy az állítmány vagy az ige után használjuk. Nézzünk is utána, pontosan milyen szabályok vannak ezen a téren!
Az általános norma szerint az „e” kérdőszócska a mondat leghangsúlyosabb részéhez kapcsolódik, elsősorban az állítmányhoz, vagy ha van, akkor az állítmány segédigéjéhez. Ilyen például a címben szereplő „gondoltad volna”. Mivel a mondatnak ez az állítmánya, ezért az „e” szócskát egyértelműen ide tesszük. A „volna” szó a feltételes módot jelöli, így segédigeként funkcionál. Ezért helyesen így írjuk: „Gondoltad volna-e”.
A másik verzióban az „e” szót a tagadószó után írják ki, vagyis „Nem-e jöttek meg”. Manapság elnéző a nyelv ezzel szemben, ám korábban az egyik legsúlyosabb nyelvtani hibának számított.
EGY TIPP: Sokan használják a „Gondoltad-e volna” verziót is, ami a fülnek ugyan nem bántó, mégis szabálytalan, ezért ügyeljünk arra, hogy irodalmi alkotásokban ne használjuk. A „nem-e” verziót is érdemes kerülni (elsősorban gondolatoknál, leírásoknál), ha helyesen szeretnénk írni. A párbeszédek természetesen majdnem minden alól kivételek.
Tejfeles
Tejfeles vagy tejfölös? Az egyik hibás, míg a másik helyes? Vagy mindkettő jó? Esetleg az egyik tájszólás? De vajon melyik? Nem biztos, hogy sokan elgondolkodtak már ezeken a kérdéseken, de mindenképp érdemes kicsit beszélni erről.
Közelítsük meg a dolgot nyelvtörténeti szempontból (nem, ez most érdekes lesz, ígérem). Régebben a magyar nyelvben létezett egy zárt magánhangzó, mely az "ö" és "e" betű közé sorolható be. Ez volt az ë. Ez később kikopott a nyelvből és gyakrabban "e"-re, néhol "ö"-re módosult. Ezért van az, hogy a szegedi szögedi és nem szögödi. Vagy ilyen a seper vagy söpör, seprű vagy söprű. Mindenki ismeri a szavakat.
Egy másik közkeletű elmélet szerint a tejfölt azért így mondjuk, mert fölözik, és nem felezik. Ez téves megítélés, ugyanis a föl/fel itt arra utal, hogy a tej tetejére megy fel/föl, és onnan kell lefölözni.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a tejföl/tejfel, seprű/söprű párosítások is helyesek, jelentésbeli különbség pedig nincs köztük.
EGY TIPP: Irodalmi művekben tájszólásként tudjuk feltűntetni a különbségeket. Például a tejfölnél az "ö" betűs alakot használjuk gyakrabban, így a tejfel már tájszólásnak számítana, a seprű pedig fordítva
Nemcsak erről van szó
Mikor írjuk külön és mikor kell egybe? Nem ugyanazt jelenti mindkét formája? Akkor miért van kétféle? Még a szakértők is vitáznak, hogy miért is van kétféle írásmódja ennek. Mert az tény, hogy jelentésre azonosak. Helyettesíthetőek a nem csupán szókapcsolattal. De akkor mikor írjuk egybe és mikor külön?
Egybeírjuk, ha a „nemcsak… hanem… is” szerkezetben használjuk. Ilyenkor kötőszóként szerepel a mondatban. Nézzünk is rá egy példát: Nemcsak Ferenc ment el, hanem Éva is. Abban az esetben, ha szó szerint értjük, tehát nem kizárólag valamiről van szó, akkor külön írjuk. Ebben az esetben a mondatban sem szerepel a „hanem… is” páros. Tehát „Nem csak lányoknak”.
A neheze az egésznek, hogy a második esetben is be lehet helyettesíteni a „hanem… is” szerkezetet. Nehéz megtanulni, sokszor érzésre tudjuk csak megmondani, melyik is a helyes. Mindenesetre ezt a pár szabályt érdemes betartani. Tehát ha egyedül áll a mondatban, külön írjuk, ha csatlakozik hozzá a „hanem… is”, akkor egybe.
Több mint testőr
Ha már a vesszőnél tartottunk előző témánknál, akkor nézzük meg, hogy mi történik a „mint” szócskánál. Ugyanis van, ahol nem kell tenni és van, ahol szemet szúr az embernek, ha hiányzik. De vajon melyiket mikor és legfőképp miért használjuk?
Amit mindenki ismer, hogy hasonlat esetén a „mint” előtt vesszőt kell tenni. Szebb, mint a rózsa. Eddig még egyszerű, ám itt következik a bonyodalom. Ilyenkor kötőszóként használjuk. Akkor, ha –ként értelemben van jelen, nem kell vessző. Mire gondolok most? Például: Mint néző, ment el az előadásra. Ha nem használjuk a „mint” szót, így nézne ki: Nézőként ment el az előadásra.
Akkor, mikor a több mint kétszáz ember kifejezést használjuk, szintén nem kell vesszőt rakni. Hogy miért is van ez? Mert itt a majdnem szó ellentéteként szerepel. Vagyis a mondat tartalmát kívánja megerősíteni, nem kötőszóként van jelen.
Kicsit zavaros, még annak is, aki ezzel foglalkozik, ám remélem érthető volt ez így röviden összegezve. Ha mégis van valami kérdés nyugodtan írjatok és megpróbálok rávilágítani a megoldásra.
És vessző
Szóval akkor hogy is van ez? Mikor kell „és” elé vesszőt rakni és mikor nem? Ez az egyik leggyakoribb félreértés, ám igazából a szabály nagyon egyszerű.
Ha mondatban felsorolásnál szerepel, akkor nem kell vesszőt kirakni. Például: Gyurika elment a boltba almát, zsemlét és tejet venni. Abban az esetben viszont, ha két külön tagmondatról van szó, a jó szokásokhoz híven vesszővel választjuk el őket. Ilyenre példa: Elmentem az erdőbe, és találkoztam egy igazi farkassal.
A "vagy" szónál ugyanez a kérdés áll fenn és nem túl meglepő módon a megoldás is ugyanaz. Ha a tagmondatokat köti őssze a szó, akkor vesszővel választjuk el, ha viszont csak egy-egy szó között áll, nem kell kitennünk. Jöjjenek a példák: Nem tudom, hogy almát vagy körtét egyek reggelire. Nem tudom, hogy almát egyek reggelire, vagy vigyek körtét az iskolába uzsonnának.
Ennyire kell csupán figyelni, de azért ezt sem árt szem előtt tartani, mikor egy novellát vagy regényt írunk pályázatra. Ha helyesen írunk, egy pozitív képet ad a lektoroknak és szerkesztőknek az íróról.
Sikolj és csukolj!
Azt hiszem, ez olyan kérdéskör, amin már mindenki gondolkodott korábban, vagy legalábbis beszélgetések folyamán felmerülhetett a probléma. Most utána is néztem, mi ilyenkor a mérvadó szabály.
A -lik és -zik végződésű igéket azért olyan nehéz felszólító módba rakni, mert ilyenkor mássalhangzó torlódás van, ami a magyar fül számára zavaró. Így a csuklikból csukljon lesz, a siklikből pedig sikljon. Hogy ezt elkerüljük, az igék tőváltozatát alkalmazzuk, tehát sikoljon és csukoljon. Vannak olyan hasonló igék, amiknél ez a módszer nem működik. Ilyenkor körülírjuk a szót, vagy képző betoldásával segítjük a megértést. Például a kifejljen helyett nem a kifejeljen szót használjuk (hisz az mást jelent), hanem a kifejlődjön alakot használjuk, vagy a körülírásra példát mondva ne a porozzon szót használjuk, helyette azt mondjuk, ne verje fel a port. Használhatjuk még az igék szinonimáját is, melyeket megfelelően tudjuk felszólító módba tenni. Ilyen ige a sikolj is, helyette használhatjuk a csúszik igét.
EGY TIPP: Az irodalomban fontos, hogyan hangzik egy-egy mondat, hisz legtöbbször a szövegek szépsége miatt is szívesen olvasunk. Ezért is célszerű inkább körülírni vagy szinonimákat használni a hasonló igéknél és elkerülni őket.
Egyenlőre
Mi a különbség az egyenlőre és az egyelőre? Mint mindig, most is az a kérdés: hol melyiket használjuk. Nézzük meg, hogy pontosan mit is jelentenek. Talán kezdjük is az „egyenlőre” szónál. Matematikai számításoknál szoktuk használni az egyenlőséget. Lényegében ugyanabból a szótőből ered mindkettő. Tehát az „egyenlőre” kifejezést a tényleges egyenlőségénél használjuk. Például a csapatok jelenleg egyenlőre állnak, ám ez a következő gólnál változik, vagy a gyerekek egymás közt egyenlően osztoztak.
Ezzel szemben az „egyelőre” időbeni megjelölés, ami körülbelül annyit tesz, mint „jelenleg még”. Ezt sokszor használjuk a hétköznapi beszélgetésekben is. Például egyelőre még nem döntöttem el, mit akarok este csinálni.
EGY TIPP: Ez elsősorban párbeszédeknél vagy gondolatok leírásánál szokott előfordulni. A word az „egyenlőre” szót zölddel húzza alá, és ha jobb egérgombbal rákattintasz, felajánlja az „egyelőre” kifejezést is. Érdemes ezeket is figyelni.
Mindennap
Mikor írjuk külön és mikor írjuk egybe? Mindennap és minden nap lényegében ugyanazt jelenti, nem? A szótárban nem kapunk rá megfelelő választ: mindennap: naponta; minden nap: minden egyes nap. Így inkább megpróbálom elmagyarázni a saját szavaimmal.
Erre a kérdésre példákon keresztül tudunk a legjobban válaszolni. Nézzük először, hogy mi történik, ha azt mondom: minden nap meleg van. Ilyenkor a "nap" főnévként szerepel a mondatban, tehát arról beszélünk, az az alany. Amikor azt mondom, hogy mindennap verejtékezem a melegtől, akkor a "mindennap" határozószót jelöl, és az alany ez esetben én magam vagyok.
Szemtelen vénember
Szemtelen vagy szenvtelen, mikor valaki erélyesebben visszaszól az idősebb generációknak? Mi a különbség a két szó között és mikor melyiket használjuk? A Magyar értelmező kéziszótár szerint a szenvtelen jelentése: ’(Bántóan) közönyös, érzéketlen’.
Szemtelené pedig: 1. ’sértő módon tiszteletlen, vagy bántóan kihívó, esetleg tolakodó’ 2. ’az aljasságig gátlástalan, erkölcstelen, szemérmetlen, szégyentelen ’ 3. ’az ember nyugalmát gyakori közeledésével háborító ’.
Tehát míg a szenvtelen egy flegmatikus személyiségre utal, a szemtelen inkább csípős, tolakodó, mindenlében kanál szereplőhöz lehet leginkább párosítani. Ez helyzettől és vérméséklettől függ leginkább.
Férfival vagy férfivel?
Az iskolában mindenki megtanulta, hogy a mély hangrenű szavakhoz mély toldalékot rakunk, a magasakhoz magasat. Azt is megtanultuk, hogy sz "é" és "i" is magas, az "a" pedig mély. Mégis sokszor halljuk, hogy férfival. Akkor most hogy is van ez? Korábban a magyar nyelvben nem egyféle "i" hang létezett. Volt egy mély, hátul képzett változata is, mint ahogyan megfigyelhető ez ma az angoloknél (pl. milk, film). Több ilyen szavunk is, mint például a hídon vagy nyilaz, ám ezek nem vitatott toldalékok. Sokkal inkább a címben szereplő szó. Mivel a férfi szónál és mély "i" betűt használtak, a vegyes hangrendű szónak mély hangrendű rag a párja. Tehát férfival. Ez azonban mára eltűnt. Bár a helyesírási szótárakban még férfival szerepel, manapság a férfivel ugyanolyan elfogadottá vált, mint a férfival változat.
EGY TIPP: Mivel a magyar nyelv nagyon sok "e" betűt használ, dallamosabban, változatosabban cseng, ha "a" betűvel használjuk a toldalékot. Leírásoknál érdemes a férfival változatot használni.
Evvel vagy ezzel?
Sokan kérdezik, melyik a helyes, evvel vagy ezzel, avval vagy azzal? A mai álláspont szerint mindkettő helyes, ugyanis pár éve bekerült a szótárba az "evvel" és "avval" szó is. Eredetileg a helyes az "ezzel" és "azzal" változat, ugyanis a teljes hasonulás értelmében a ragnak kell idomulnia a szóhoz. Viszont a mindennapi használatban inkább az "evvel" és "avval" szavakat alkalmazták, így történt az, hogy helyesírásilag engedélyezték ezeket is.
EGY TIPP: Az irodalmi szövegekben inkább az eredeti alakját használjuk a szavaknak, de egy-egy párbeszédben mi is nyugodtan beleírhatjuk az "evvel" és "avval" változatot is, hozzáadva némi fűszert a karaktereinkhez.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
