Punczman Ádám

Posztmodern istenekről…

Ha ezeket az oldalakat olvasod, tudnod kell, hogy erőm erősebb, mint valaha és nem fogtok megtörni, főleg te nem!

Apollón¹ zaklatott és féleszű isten lett, mint a modern istenek, de mégis, igaza van velem kapcsolatban. Miért vagyok ilyen? Miért változtam meg ennyire? Csak azért, mert megirigyeltem nőtársaimat, hogy nekik szabad gyereket szülniük és nekem nem? Gondolta magában Artemisz². Hamarosan a nap eléri a delet és beköszönt az elmúlás. Az istennő sietős léptekkel halad a vadonba, mert érzi, öreg szarvasának szenvedését. Nem feledkezett meg apja³ sírboltjáról sem. A márvány úton halad, mely egy idő után, úgy csillog napsütéskor, mint az istennő holdfénye az esti éjszakában. A táj körülötte friss és üde, kivéve egy helyet, Nekropoliszt, az istentemetőt. Hérát⁴ mindig ott lehet megtalálni Zeusz sírszobra előtt, ahol a felleg folyton kesereg. Zeuszon kívül Pallasz Athéné⁵ és most már Aphrodité⁶ sírköve is ott meglelhető. Artemisz lassít a tempóján és a bőrből készült tegezéből előhúzza fehér virágokkal tarkított zöld koszorúját.
Héra a mostoha anyám. Nagyon sajnálom őt, mert tiszta szívéből szerette apámat és most semmi másból nem áll az élete, mint hogy egész nap Zeusz sírszobra előtt áll és könnyezi. A háború után atyám ereje csökkent, míg kővé nem dermedt, miközben a modern istenek hatalma nőtt. De az istenek nem halnak! Hittük ezt, egészen Viridisz⁷ kegyetlen tettéig, aki azt hirdette magáról, hogy Istenvérengző. Poszeidónról⁸ az óta nem hallottunk semmit sem.
Héra megnézi magának Artemiszt, hogyan tiszteli meg őt és férjét. Artemisz hosszú és ápolt barna haja hátul kiengedve, elől befonva. Rajta fejdísz és azon kék smaragd ékeskedik. Hérának ez kifejezetten tetszik, azonban a ruhával már baja van. Átlagos görög női ruhát visel, melynek szoknyája térdig ér. Amint meglátta, hogy nem hord lábbelit, Héra ideges lett.
- Miért nem tisztelsz meg minket? Miért kell ezt szóvá tennem? - Mutat Artemisz mezítelen lábára.
- Igen is, édesanyám.
- Nem vagyok az anyád! - A mennybolt villámlik körülöttük.
Artemisz szólni akar, de végül hallgat és elmegy. Így morfondírozik. Miért nem lehet elfogadni a másikat olyannak, mint amilyen? Csendben sétál, megpróbálja rossz érzéseit enyhíteni. Milyen jó mezítláb sétálnom a dús és zöld fűben. Miért nem tudnak rokonaim visszatérni igazi mivoltukhoz? Miért nem tudnak gyönyörködni abban, amijük van? Artemisz felnéz az égboltra. Az idő sürget, árva szarvasom szenved, érzem, rám vár.
Útja közben meglátja Hermészt⁹ repdesni, akinek a lábbelijén és sisakján tollak vannak, s melyek segítségével repülni tud, és a láthatatlanság erejét is megkapta Hádésztól¹⁰. Manapság csak járja a világot, mindenről tud, még arról is, amiről a modern istenek nem. Ő az egyetlen, aki beszélget velük, de csak azért, hogy megtréfálja őket. Hermész megáll Artemisz előtt egy helyben repdesve, hátradől, és összefont tenyérrel támasztva tarkóját, megszólal.
- Hallom, hogy férj kell neked? - Mosolyog.
- De, olyanok, mint te, nem kellenek. - Artemisz tovább sétál.
- Ugyan már! Tudok már rég mindent mindenkiről, még rólad is. - Hermész átnyújt neki cserépben egy kis ciprus fát. - Ó! A kedvenc növényem, köszönöm.
- És az én ajándékom, hol van? - Artemisz csókot ad Hermész arcára, aki zavarba jön, elmosolyodik.
- Ne haragudj az előbbi kérdésemért, csak veled tudok beszélgetni – mondja Hermész
- Megértem, manapság mindenki megőrült, csak mi nem. - Egymásra néznek.
Hermész hirtelen elkomolyodik és tekintete a tengerentúlra réved.
- Ne aggódj, hamarosan teljesülni fog a vágyad! De most mennem kell. - Hermész szélsebesen elrepül, oda ahová az előbb nézett.
Artemisz nem igazán érti és még soha nem látta ilyen komolynak Hermészt. A vadászistennő folytatja az útját. A szarvas a patakból iszik, tudja, hogy a természetanya védelmezi őt és segít neki, ha kell. Artemisz odasétál a szarvasához, megöleli a nyakánál. Meglátja a sárguló falevelet. Nem könnyen hozza meg az áldozatot. Mindig megvárja, hogy beősziesedjen és a legelső bükkfalevél lehulljon. Eszébe jut, ez a szarvas az utolsó példány és őt, Artemiszt is az emberek mindig szarvassal azonosítják. Vajon mi lesz az után, ha végez vele? Hátralévő élete olyan elmúló lesz, mint az apjáé? Hirtelen észreveszi, hogy a levél, mely sárgulni kezdett, most zölddé változik vissza és erős szellő fúj. A szarvas megijed és elfut. Artemisz érzi a szél erejét, ami mégsem az a pusztító erő, de valamilyen kecsegtető és magabiztosságot árasztó fuvallat… - Igen Artemisz, ez a változás szele…

*

- De Las Vegasban ment minden a saját kerékvágásában. A város, mely a sivatag közepén, a semmi közepén található, aranyként ragyog fel a sötétségben. Égbe nyúló Olümposzok vannak ott, mely egyik sem érhet fel az eredeti nyomába. Ez az otthona a modern isteneknek. Név szerint, Viridisz-nek, akinek a fényűzés, a ragyogás és a pénz a mindene. Jobb keze Fervens, aki a szex istene. Ő az, akinek nem számít, hogy csúnya vagy szép, fiú vagy lány, csak az élvezetet keresi, a nemét sem lehet meghatározni. Amorálisz, az erkölcstelenség istene, nagyon jó barátok Fervenssel és Toxikománusszal. Utóbbi a szenvedés és a drog istene.
Separció, aki a házasságok tönkretételéről lett híres. Általában az áldozatok őrangyalaként állítja be magát, de mindig Fervens vagy Amorálisz kezére játssza őket. - Ők a modern istenek, akik szövetkeznek egymással.
Amorálisz és Toxikománusz a kaszinóban. Előbbi fekete és kopott szmokingot visel, arca és keze piszkos. Utóbbinak a felső testén csak egy fekete mellény van széteresztve. Kocka hasán befigyel¹¹ egy gázmaszkot viselő emberfej. Két karján is különböző motívumú tetkók, többek között pókháló, bokszoló, kígyó, halálfej. Bal kézfején patkány, jobb alkarján angol szöveg; what doesn't kill you makes you stronger¹². A nyakán ékírás stílusú értelmetlen szavak és ezüst nyaklánc lóg.
- A 8-as csatornán¹³ lévő Leilana Black-et kérem! – Vetette oda Amorálisz.
- Jó munkát végeztünk. Tiéd lehet a pálya, de nem kompozitálok¹⁴. Kérsz tüskét¹⁵? – kérdi Toxik, int a pultosnak, aki azonnal kitölti az italukat, amit rögtön el is fogyasztanak.
- Te hogyan kezdenéd V-vel, Amorálisz?
- Egy székhez kötözném és az ujjaiba tűket szurkálnék, alulról fölfele.
- Az nem rossz. Én egy üveg ketrecbe zárnám be és ginát¹⁶ adnék be neki nagy adagban. Nőket rendelnék az üveg másik oldalára és folyamatosan adagolnám neki az anyagot.
- Az emlegetett. - Amorálisz az ajtó irányába mutat. Fehér szmokingban Viridisz két pejlovával¹⁷ vírit. - Miért jött ide?
- Most, hogy eltűnt a melléütés, leüthetnénk a trónjáról.
Tetőtől talpig rózsaszín szmokingban, mindkét fülében csillogó fülbevalóban lép be Fervens az ajtón és Amoráliszhoz közeledik.
- Bejuthatok hozzád? - Amorálisz vállára teszi kezét. - Tudod, hogy én nemcsak egy kapura játszok.
- Takarodj innét cula¹⁸!
Fervens behisztizik és duzzogva kirohan. Amorálisz mérgelődik.
- Nem Separcióval kavar? – Kérdezi Toxik
- Tegnap összebalhéztak valamin és azóta nem száll le rólam. Előtte valamelyik őskövületet¹⁹ toszta meg, azt a bulát, tudod, aki jól is nézett ki…
- A ciprusi csajt²⁰?
- Azt, igen.
Viridisz odamegy hozzájuk.
- Menjetek máshova szadulni²¹!
- Fent megvárunk téged!- Mondja a pénz istenének az egyik pejlova.
- Készítsétek elő a terepet, mert nem szeretem, ha száraz.
A két örömlány egyszerre csókolják uruk arcát. A pénz istene elkalandozik a hátsó lökhárítójukat nézve, majd Amorálisz csap rá az egyik kéjlány hátsójára. Viridisz szigorú tekintettel szúrja Amoráliszt.
- Elnézést.
- Jó munkát végeztetek?
- Bezártuk.
- Hova?
- Tartaroszba²².
- Pusztuljatok innét!
Toxik és Amorálisz kirohannak. Viridisz kér egy tüskét és megissza. Körülnéz fényűző birodalmán, melyet ő maga teremtett egyedül, eltiporva az antikokat²³. Erős, nagy és dögös vagyok, nincs senki és semmi, ami meg tudna állítani. Még azok a komfortos²⁴ fiúkák sem. De miért a börtönömbe zárták? Talán egy félisten volt? Lehet. Nincs ereje, mint a többinek, hogy onnan kiszabaduljon. Már épp indulni készült, amikor egy nyomozós kabátos
idegen férfi megállítja.
- Jól megy az üzlet.
- Nekem mondja? Sose volt ilyen jó.
- Ahogy látom nincs versenytársa.
- Nem is lesz!
- Mondjuk, én elgondolkodnék azon, kit ölt meg az a két fickó.
- Maga micsoda? Kopó?
- Informátor, ha kérhetem. Tudok egyet, s mást.
- Nem tud megijeszteni!
- Nem vette észre, hogy Toxik és Amorálisz utálják önt, Viridisz úr? Szövetkeznek maga ellen. A megoldás az a valaki, akit megöltek. Hol találom meg az áldozatot?
- A börtönömben.
Egy pincér megy oda, átnyújt Viridisznek egy szalvétát, amin két rúzsfolt van. Viridisz folytatná a beszélgetést, de az informátor eltűnt.
- Maga látta azt a fickót? Kérdezi a pincértől.
A pincér értetlenkedve áll. Viridisz elindul a két éjjeli pillangójához²⁵. Az informátor ott van mellettük, csak láthatatlan. Fogja a hasát a nevetéstől. Még hogy ők istenek! Kuncog Hermész.

*

- Tartaroszt, Uránosz²⁶ építette meg, Ókori istenek használták és a Modernek csiszolták tökélyre. Régen titánokat, száműzött isteneket és most, modern istenek leszármazottait, a félisteneket tartja fogva, meg ŐT, akit halottnak hittek az Antikok, de mégis él. Így elmélkedik Ő.
Éltem már én dicsőbb napokat is. Emlékszem hatalmam elért a felkelő napig. Szerelmeimmel csak habzsoltuk az életet, egészen addig, míg Viridisz és hordája meg nem érkezett, hogy letaszítsanak minket a helyünkről. Aztán mi lett a világból? Ez? Gyilkolják a saját gyermekeiket, mert félik a hatalmukat? Mi megéltünk mellettük, nem taszítottuk el őket magunktól.
Megint egy szerencsétlent egy idősebbet dobnak le ide. Felfedezni vélek benne egy csipetnyi isteni vonást tőlünk. Emlékszem fiaimra és lányaimra. Mindig is támogattam, megsegítettem őket, ha bajban voltak. Ez a félisten olyan beszédeket mond, akárcsak Zeusz. Ó, Bárcsak élne még édes testvérem. Felidéződnek bennem a halandók költötte mítoszok. 27Apánkkal szembeszállni nem volt egyszerű és könnyű sem, de végezetül idezártuk és itt alussza álmát időtlen idők óta.
A szememben ez az isten nem gyengül, mint én, mindennap csak erősödik. Nem is tudja, mi az a félelem. De ha tudja is, csak a célra koncentrál. Belőlem minden jót elűztek, amit csak lehet egy istenből. Mi ez a kántálás? Megpróbálja a nyavalyás. A falon könnyű mászni, de a hangokkal bajok lesznek. De ha megcsinálja, a hatalmam az övé lesz, ha egyszer kijutok innét.

*

Artemisz Tartaroszban van. Hála nagyapja²⁸ égi átjárójának, amely kúp alakú, 4 irányból nyílik az ajtaja, és mindegyik ugyanoda, Atlantiszra²⁹ vezet. Az istennő a fivérének, Apollónnak az íjász³⁰ felszerelését hozta magával, egyrészt bosszúból, másrészt mert sokkal pusztítóbb, mint az övé. Cserébe otthagyta a fejdíszét Apollónnak és egy papír fecnit, amiben tájékoztatja, útjáról. Remélve, utána indul. Forró és vörösen izzó lávafolyók, amelyek megvilágítják a szenes földet és az utakat, s melyek visszaverik a fényt, hisz fehér csontokból vannak.
Utálom a sarut, de legalább most van haszna, nem ég a talpam. Szerencse, hogy az átjárók megmaradtak, így észrevétlenül tudok közlekedni.
Apám már régen is elhozott ide, hogy megmutassa kik ellen harcoltak a kezdet kezdetén, de ők már nem élnek. Az őrök a halandók előtti lények, akiket a titánok alkottak. Csak élni tudtak, de mi célt adtunk nekik, Tartaroszt őrizni.
A börtön egy hatalmas kút, ahonnan könnyű lenne kimászni. Ugyan a falain vannak kapaszkodók, de egy hang kúszik az elmédbe, amely emlékeztet téged a csalódásaidra és ezek az érzések egyre csak erősebb és erősebbek lesznek, míg fel nem adod. Senkinek sem sikerült kijutni - mesélte édesapám. Én is megpróbáltam, de az első száz méternél feladtam.
Artemisz megpillantja a hatalmas ajtókat, melyek Kerberoszhoz³¹ lettek igazítva. A fegyverét felajzza és megkezdi az útját. Tudja, hogy agyagharcosok, a fémből készült hopliták és a százkezűek őrzik Tartaroszt. Most azonban csak két őr áll az ajtó előtt. –Megvagy - Becélozta az egyiket. Az őrök mellett a sötétség fogságában leláncolt több méter magas háromfejű kutya ugatni kezd Artemisz felé.
Erre nem gondoltam. Most vagy soha. Artemisz fut az őrök felé, kilövi legelső nyílvesszőjét, mely fényvonallá változik és az egyik őr fejét szegi. De a másik el tudja engedni a kutyát. Kerberosz az istennő felé fut. Artemisz kilövi a következő nyílvesszőt, de a szörnyet nem éri el, csak még nagyobb dühöt csiszol benne. Idegességében elejti a következő nyílvesszőt és látja, ahogyan a kutya a száját nyitja. A vadászat istennője szemét becsukva várja a halált.

*

Atlantiszon régen nem volt ilyen kellemes és hűvös éjszaka, mint most. Apollón egy kőszirten áll, keresztbe tett kézzel szemléli a világot, melyet már nem ők tartanak felügyeletük alatt, hanem a modernek. Hermészt nem találni sehol. Artemisz szokásához híven a tengerben fürdik szemérmetlenül. Héra már rég nyugovóra tért.
Vajon miért nem estek le délután a falevelek és miért nem esik a hó? Erősebbnek érzem magam a után, mint bármikor. Hádészt és Árészt³² miért nem érintette meg? Mintha mindig ugyanaz hajtaná őket, az exitus³³. Legutóbb a halál istene egy fekete bikaként jelent meg. A csorda élén meglátott egy piros pólós csöppséget és nem csak az ő életét, hanem mindenkiét kioltotta, aki útját próbálta állni. Árészról meg egy szót se, Zeusz és Héra kitaszított gyermeke, nemhiába. Nem az élet értelmét keresi, hanem a Casus Bellit³⁴. Nem tudom van-e benne jóság, de egyszer felragyoghatna.
Daphné³⁵ átöleli a töprengő Napisten derekát.
- Mi bánt, édes?
- Nem tartod furának ezt a mai napot?
- Mindegy, hogy mi történik, amíg velem vagy.
Apollón megfordul, kezeivel a nimfa csípőjét átkarolja és mélyen szerelmének a zöld szemébe néz.
- Kedvenc színed a zöld; szépséged messziről elbűvölt; Vörös rózsát kedveled; Ki lesz a kedvesed?; Fehér ruhában táncoltál; Szívedhez láncoltál!
Daphné megcsókolja a költészet istenét. Apollón szíve ugrál a hevességtől, szinte érzi, hogy bármit képes volna megtenni, nem ismeri azt a szót, hogy lehetetlen. Számára az erósz³⁶ egyet jelent az művészettel, mert e nélkül nem létezhet a világ. Kezei segítségével felemeli kedvesét, aki lábaival átkarolja Apollón csípőjét.
- Köhöm. Valaki a torkát köszörülte.
- Ki az?! Szól vissza Apollón.
- Bocs a zavarásért skacok, de a nővéred bajban van.
- Hermész! Utállak Olümposz magasságában, ne viccelődj!
- Másról van szó! Egy fához kötözött…!
- Miről beszélsz?
- Artemiszról!
- Fél mérföldre fürdik tőlünk mezítelenül.
Hermész nem-et bólogat
- Ha ott van, pestisben fogsz szenvedni életed hátralévő részében, világos?
- Rendben van Apollón! De siessünk!
Mindhárman elindulnak lefele a homokos tengerparthoz.
- Mi történt tegnap köztetek Artemisszal? – Kérdezi Daphné Apollontól.
- Rájött az idegbaj, mert már más akar lenni. Szerelmet és gyereket akar, de nincs senki, akinek szívesen szülne. Én erre; ,,Saját eszmédet miért nem tartod be, édes húgom! Rendeltetésed el kell fogadnod, téged halandó fia soha ne akarjon meglátni!”
Daphné kérdőn néz választottjára.
- Igazából a fejéhez vágtam dühömben sok mindent, mert épp verset költöttem.
Mit mondtál neki?
- Még érintetlen és soha nem lesz nő.
A nimfa mérgesen néz Apollónra.
- Tudom elszaladt velem a ló, de ez történik, ha megzavarnak, amikor verselek vagy énekelek. Majd
bocsánatot kérek tőle.
- Inkább siessünk, oké? - Közbevág Hermész.
A tengerparton keresik Artemiszt, de nem találják. Apollónnak feltűnik a homokban testvérének a smaragdja, mely úgy ragyog ott, mint sötét égen a telihold. Alatta észreveszi Artemisz papír fecnit.
- Ezt nem hiszem el!!!
- Látod én megmondtam. – mondja Hermész.
- Hol van az égi átjáró?
- A sziget másik oldalán.
- Repíts oda, mielőtt baja esik.
Apollón most már komolyabban kezd aggódni testvére miatt. Hirtelen egy földrengés rázza meg a szigetet. Először érzi azt a háború után, hogy megrendül a világa. Düh és bosszúvágy önti el a szívét.

*

Artemisz halálát várva, mégis kinyitja szemét minden lelassul. Látja Kerberosz fehéren megcsillanó fogait és a bestia ahányszor érinti a lábaival a földet, egyre csak lassabban és lassabban dobog az istennő szíve. A szörny mögül több száz őr bújik elő a sötét barlangokból és felsorakoznak. Ők is futni kezdenek felé. Kerberosz közel jár hozzá, kész megtenni, hogy széttépje az áldozatát, a betolakodót. Hirtelen egy földrengés rázza meg az alvilágot. Kerberosz váratlanul megáll és fülét, farkát behúzza. Fentről cseppkőképződmények zuhannak a helyi őrségre, ami csak néhány másodpercig tart. Csend, melyben minden hang megszűnik létezni.
Artemisz megijed, és nem mer mozdulni. Ez az utolsó esély, hogy elmenekülj, gyerünk, meg tudod csinálni.
Az őrök mögött váratlanul kinyílik a hatalmas kapu és egy isteni hatalmával rendelkező sétál ki rajta. Kerberosz és az őrök elindulnak felé, hogy megöljék vagy még rosszabb, visszalökjék a kútba. Artemisz ijedten figyeli az eseményeket. Az idegent nem tudják megsebezni, ami ártana neki. De a Holdistennője legnagyobb meglepetésére, az őröket nem bántja. Olyan erővel rendelkezik, mellyel tiszteletet és higgadtságot áraszt. A bestia nem tud magán uralkodni. A düh verdesi a szívét és nemcsak az útjába álló őröket tiporja el, hanem körülötte lévőket is. Azonban az idegenhez érve lenyugszik és, mint egy szfinx úgy ül. A névtelen férfi Artemiszhez fut, aki nem bírta feldolgozni az eseményeket és elájult.

*

Apollón érkezik meg az alvilágba. Harci felszerelése aranyból öntve, melynek világossága eltűnteti a sötétséget, még Tartarosz legtávolabb zugaiban is. Iszonyatos nagy düh uralkodik a szívében. Utoljára akkor érzett ilyet, amikor Niobé³⁷ gúnyolta édesanyját, de azt is sikeresen megbosszulta. Meglepetésére az alvilág őrzői nem támadnak rá. Hádész közeledik hozzá, aki sötétséget áraszt magából. A Nap istene maga körül eltüntette a sötétséget, de Hádészon nem halványult.
- Hol van a húgom, Hádész?!
- Meg ne halj mérgedben.
- A te kis barátságod a modernekkel nem nyugtat meg! - Apollón körül a fémből készült hopliták lándzsájukat szegezik.
Bölcsebb volna tartalékolni az erőiteket. - Szólal meg egy ismerős hang Apollón háta mögött.
- Apollón nem akar hinni a szemének, hirtelen minden félelme eltűnt, amit a modern istenekkel kapcsolatban gondolt idáig. Csak tátotta a száját, hogy Poszeidónt élve látja.
- Ki tette ezt veled, tengerek ura?
- Viridisz. Elvette mindenemet és bezárt ide. De ez már a múlt. Most a két isten megmentésére tartsátok meg erőtöket.
- Kettőnek?
- Fivérem elmondása szerint, egy idegen istent is elvittek magukkal, aki a földrengést okozta. - Tájékoztatja Hádész Apollónt.
- Legalább férfi? Bukkant fel Hermész az átjáróból.
Hermész nem ezt a hatást akarta elérni mindenki komolyan néz a tréfa istenére.
- Most meg mi van? Legalább megkapja, amire mindig is vágyott.
- Reménytelen vagy. - mondja Apollón.
- Hová vihette őket? - kérdezi Hádész Poszeidóntól, aki leül egy sziklára gondolkodni.
- Öt-hatezer évvel ezelőtt a kedvelt helyed volt Apollón.
- Hüperborea³⁸?
- Ezt honnan gondolod? Kérdezi Hádész.
- Először én is ott raboskodtam, aztán hozott ide, mikor látta, hogy megtörtem.
- Ketten kevesen leszünk, kell még segítség.
- Ugye, nem a kiszámíthatatlanra³⁹ gondolsz? Sosem tudhatod, mikor döf hátba.
- Csak megjegyezném, hogy szerintem nem csak Artemisz és az új fickó van ott, hanem Toxik és Amorálisz is. Hermésztől hangzott el ez az információ.
Mindenki kérdőn néz rá, hogy honnan tud ilyeneket.
- Szövetkeznek Viridisz háta mögött és rájött erre, szerintem.
Egy fém hoplita menetel hozzájuk, két kezében Apollón íja és tegeze volt, amit átad neki.

*

Hogy ki vagyok én? Anyám Konstantinusznak nevezett el, akit nemrég vesztettem el. Apámat sohasem ismertem, mert elhagyott bennünket. Szerintem ő gyáva alak lehetett, hogy megfutamodott a felelősségtől. Nem hittem el anyám szavait, mikor elmondta a valóságot. Azonban isteni hatalmamnak voltak látható jelei, hisz körülöttem mindenki nyugodttá vált. A saját szememmel akartam látni a dolgokat és nem a kijelölt utamon haladni. Ezért nem akartam az istenek közé állni, de a végzet megint utolért.
Ahova a két istent vitte el Viridisz, az a hely nem más volt, mint Hüperborea. Régen itt emberek éltek, akik eléltek, akár ezer évig is, ha nem unták meg életüket és ugrottak le egy magas kőszirtről a tengerbe. Apollón nagyon szerette e vidéket, mert Héliosz minden félévben ragyogott. De most már egy fagyos és gyilkos táj, ahol semmilyen élet sincs. Itt a fény nem a reményt kelti a szemedben, hanem a szenvedést. Olyan erőssé válik a fehér haláltól, hogy egyszerűen nem látsz tőle. Konstantinusz mellett kikötve ugyanabban a bánásmódban részesült az eszméletlen Artemisz. Az istennőn látszottak az égésnyomok, amit Tartaroszban szerzett. Nemcsak ők vannak, hanem két másik modern isten is, Toxik és Amorálisz.
Viridisz és Fervens, a két legerősebb modern isten feszítette ki őket, akik elmennek akár a végletekig is a céljuk érdekében. Azonban Viridisz hatalma nem gyengült, ő irányított mindent.
- Miért oda zártátok be?! Miért nem lehetett az élők világában hagyni?! Toxikba rúg egyet. – Fervens, ez a nyomorult a tied, mindörökre. Azt csinálhatsz vele, amit akarsz. Mutatott rá Amoráliszra, aki rémülten üvöltözött volna, már ha a száját nem tömték volna be egy ronggyal.
Ti ketten meg itt fogtok megdögleni.
Viridisz már eltűnt volna, de Konstantinusz megszólalt.
- Tudod, miért nem tisztelnek téged,Viridisz? - A pénzistene megáll.– Sosem leszel olyan, mint a régiek. Nekik nemcsak az számított mekkora hatalmuk van, hanem hogy megosszák azt, és emberségesek legyenek egymáshoz.
Viridisz megfordul és a pisztolyát előrántja.
- Látod, erről beszélek! Képtelen vagy férfi módon megküzdeni velem. Látszik, hogy féktelen vagy és végletes álmokat kergetsz!
- Pofa be! - Viridisz meghúzza a ravaszt. A fémlövedék gyorsabban repült, mint Apollón nyílvesszője. Nem húz maga után fényt és nem is lett világos, csak egy kis szürke pont látszik, akárcsak Viridisz lelke.
Azonban akadályba ütközött egy ezüstösen felcsillanó pajzsban.
A háború istene⁴⁰ hoplita öltözékben tűnik fel, fején illír sisakban, mely szőre fekete volt, akár Hádész alvilágának legmélyebb bugyrai. Pajzsán egy fekete spártai sisak festve, páncélzatának színe bronz.
- Tudod, igaza van az épeszű hoplitának. Ráadásul nincs semmi, ami indokolttá tenné a cselekedetedet.- Hangzik el Árésztól.
- Inkább menj vissza Távol-Keletre és ott oszd a napi bölcsességeket.
- Meguntam, hogy mindenki csak a rosszat látja bennem. Minap tettem fel a kérdést magamnak. A Casus Belli nemcsak ürügy egy háborúra, amit végül elfelejtünk a csata közben. Okot is szolgálhat egy jobb világ megteremtésében, amiben béke honol. - Viridisz elröhögi magát.
- Ekkora baromságot nem hallottam tőled! Még, hogy békés módszerekkel! – Viridisz röhög Árész képébe. A kezét a hadisten vállára teszi, és újabb pisztolylövés dördül el.
- A saját fegyveremmel akarsz legyőzni?
- Ezzel a fegyverrel győztem le apádat és az ő fivérét.
- Apám nem halt meg, csak nem hisznek benne. Poszeidónt pedig nem tudtad megölni. Láttam a két szememmel Tartaroszban.
- Mi? Nem ölted meg? Kérdezte Fervens.
- Dehogyis nem! Csak hazudik Héraklész barátunk.
Árész dühében Viridiszt nyakánál fogva egy kézzel felemeli. Fervens oda rohan segíteni Viridisznek, de Árész őt is felemeli.
- Megölted a szerelmemet, te elfajzott korcs! Mondja Fervensnek.
- Tedd le őket, Árész! Kiabálja Konstantinusz.
- Miért?! Neked is ártottak, vagy nem?!
- Gondolj csak arra, amit előbb mondtál! Nem akarod azt, hogy mindenki rossznak lásson, itt a lehetőség! Békés módszerekkel is lehet teremteni egy új világot!
Árész megérzi a szavak súlyát. Még sosem érzett ilyet. Most már tud uralkodni a dühén. Meg tudja állítani fékezhetetlenek tűnő dühét és elengedi őket. Odamegy Konstantinuszhoz és kioldozza. Utána az eszméletlen Artemiszt is. Viridisz és Fervens földön a levegőért küzdenek, fizikailag gyengének érzik magukat. Konstantinusz Toxikot oldozza el.
- Azt hiszitek, csak úgy elsétálhattok innét? - Teszi fel költői kérdését Viridisz.
Mielőtt meghúzza harmadszorra a ravaszt, egy arany nyílvessző fúródik át jobb karján és a pénz istene felüvölt fájdalmában.
Egy főnixmadáron ül Apollón. A lány szárnytollai vörösen izzanak, mellkasán nap sárga színűek.
- Add fel Viridisz! Hatalmad megtört és nincs erőd felettünk! - Hangzott el Hádésztól, aki egy szárnyas ló hátán lovagol. – Ti, modern istenek! Lássátok! Poszeidón él, mint ez a Pegazus⁴¹.
Viridisz félelme beigazolódik, sose hitte volna, hogy megtörténik. Érezni, ahogy lesüllyed a többiek közé, pedig ő mindig is magasabb rendűnek érezte magát.
- Tarts velünk Viridisz. Mindegyikünk hatalma fontos az embereknek, de egyensúlyban kell, lennünk. Nincs más
választásod.
- Azt már nem!
Viridisz hirtelen egy közeli sziklához fut és leugrik. Több száz métert zuhan, végül a sötétkék színű óceán elnyeli. Sokáig nézik a helyet, ahova becsapódott és várják, hogy felbukkanjon. De nem így történt.

*

A következő napokban Konstantinusz⁴² által a modern istenek megtapasztalták, milyen egyenlőnek lenni és meg tanulták az élet lényegét. Az ókori istenek is visszakapták méltó helyüket és egy olyan érzést, amit már rég óta nem tapasztalhattak meg.
A tartaroszi félistenek közül azokat, akik arra méltóak voltak kiengedték, hogy a rájuk szabott feladatokkal segíthessék az emberiséget. Atlantiszon az egyensúlyt hozó isten megtudta Hermésztől, hogy anyja ő miatta választotta a halandó életet és a szobra itt van a szigeten. Meg is látogatta. Artemisznak hála, könnyen megtalálta az anyja kedvenc virágát, a mirtuszt⁴³. A sírszobor elé helyezte és hálát adott anyjának, hogy megvédelmezte. Visszafelé menet Artemisz látta Konstantinuszon, hogy szomorú. Megfogta karját, magához húzta és átölelte. Konstantinusznak ez az ölelés többet jelentett, mint bármi más.
Egy idő után az istenek már nem különböztették meg egymást. Egy lakoma alkalmával, amikor minden isten személyesen jelen volt, Apollón posztmodern isten névvel illette meg őket és magukat is. Ami engem illet, a hatalmamat érzik, de sosem fognak megtalálni. Nem is tudják, mekkora hatalmam van.
Melyik halottnak vélt istennek lenne hatalma még mindig? Zeusznak? Nem! Csak nekem, Viridisznek. Ne aggódjatok miattam, a Pénz mindent megold!

1. Zeusz és Létó gyermeke, aki a nap, költészet, jóslás és a művészetek istene.

2. A Hold, vadászat és szűziesség istennője.
3. Zeusz a mindenség király, az ég és a villámok ura.
4. Zeusz testvére és felesége, a házasságot és a születést védelmező istennő.
5. A bölcsesség, az igazságos háború, a jog és az igazságosság istennője.
6. A szerelem és a szépség istennője.
7. A modern istenek főistene.
8. A föld és a tengerek ura
9. Az istenek hírnöke, emellett híres furfangjáról, ravaszságáról és tréfamester is.
10. Az alvilág istene.
11. látható.
12. Ami nem öl meg, erősebbé tesz.
13. Tube8 (pornó oldal).
14. Egy harmadik személy össze próbál hozni egy srácot egy lánnyal.
15. Feles.
16. Randi drog. Fokozza a szexuális vágyat.
17. Örömlány.
18. Rongy, mint ember.
19. Ókori görög istenek.
20. Aphrodité, aki Ciprus szigetén lépett partra.
21. Szemétkedni mind fizikai mind pszichikai értelemben.
22. Alvilág.
23. Ókori görög istenek.
24. Extravagáns színekkel és ruhadarabokkal operáló, kétségbeejtő megjelenésű és identitású férfiakra használjuk.
25. Örömlány.
26. Az ég titánja volt.
27. Kronosz, aki Uránosz és Gaia fia.
28. Uránosz.
29. A letaszított ókori istenek élőhelye.
30. Apollón íja és nyílvesszői pestist és dögvészt tudnak hozni a vidékre.
31. Kerberosz háromfejű kutya; Hádésznak sikerült megszelídítenie és a világának az őrzőjévé tennie.
32. Az értelmetlen vérontás és kegyetlen öldöklés istene.
33. Halál.
34. Háború ürügye.
35. Egy fiatal erdei nimfa.
36. Szerelem.
37. Thébai királynője, aki 12 gyermeket szült és gúnyolta Létót (Apollón és Artemisz anyja), hogy csak 2 gyermeket szült. Erre Apollón éktelen haragra gerjedt, és lenyilazta Niobé hat fiát, amikor sportoltak. Artemisz ugyanakkor levadászta Niobé leányát.
38. Egy északi föld, amelyet Apollón nagyon kedvelt, mert félévig csak nappal volt.
39. Árészra gondol. A modernekkel vívott csatában, mindkért fél oldalán harcolt.
40. Árész.
41. Poszeidón és Medusza gyermeke.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés