Kharex
Felvennéd Drágám?
Margareth Ruth házzassága olyan volt, mint egy csupasz kőszikla. Sivár, érdektelen, és ha egyszer összedől, akkor az biztos nagyot fog szólni. Legalábbis helyi viszonylatban. Elvégre kit ne érdekelne, ha a kisváros, Bluffton, legkacérabb színésznője válna? Az ilyen helyeken még egy új bolt nyitása is újdonságszámba megy, hát még ez. Azonban Margareth egyenlőre nem akart válni, leginkább azért mert negyven évesen már ő sem volt az a virágszál ami egykor. Súlya lassan már száz kilo felé járt, ami kifejezetten rosszul jött egykor tökéletesnek számító százhatvan centijéhez. Feszes bőre, ami egykor nem egy arcápolót reklámozott, megereszkedett, beráncosodott, és már az a hatalmas mennyiségű smink sem segítette ki, amit minden reggel magára kent.
Persze mindenről Husk tehet, az az alak, aki pontosan tizenöt éve elnyerte a kezét a sok férjjelölt közül. Arról, hogy miért éppen ezt a szerencsétlen csődtömeget választotta, fogalma sem volt, hiszen így utólag minden más jelölt jóval szebbnek, gazdagabbnak és tehetségesebbnek tűnt. Ő pedig kifogta közülük a legrosszabbat. Persze ez a véleménye az évek múlásával, vagy ahogy magában szokta mondani, amint szép lassan megismerte Husk igazi arcát, alakult ki benne. A mézesheteket követő egy évben a férfi maga volt a főnyeremény, aki annak idején lángoló ütökösként emelkedett ki a sok kis szerencsétlen társa közül. Az esküvő után öt évvel Husk már csak egy átlagos pasi volt, aki a kedvességével és a jó humorával nyűgözte le a színésznőt, amúgy minden másban rosszabbnak számított a többinél, de legalább nem egy üresfejű izompacsirta, akiket Margareth annyira lenézett. Tíz évvel az esküvő után a férjét már csak egy szerencsétlen alaknak tekintette, akire egyszer mégis rámosolygott Fortuna, és elvakította Margarethet addig amíg kimondta a boldogító igent.
És végül a mai napon az egykori színésznő végre annak látta a férjét, ami valójában volt: egy hájas, lusta kis féregnek,akinek egyetlen jó tulajdonsága hogy nem szól hozzá túl sokat, ráadásul még az ágyban is rossz. Ez utóbbi tényt gyakran hangoztatta mindenkinek Blufftonban, és annak ellenére színtiszta és aktuális igazságként kezelte, hogy két éve szeretkeztek utoljára. Nem mintha ez baj lenne, elvégre soha többé nem akart lefeküdni azzal a dagadt állattal.
Mert hát ugye nemcsak felette, hanem Husk felett is eljárt az idő.Az egykor enyhén kockás hasizmai helyére sörön és hamburgeren nevelt zsírpárnák költöztek, karja elvesztette szépen kidolgzott alakját, és egy hatalmas tuskó lett belőle, amit az izomzat és a háj keveredése alkot. Az egyik éles nyelvű szomszéd henteskarnak nevezte, és Margareth tökéletesen egyetértett vele. Szerinte ha volt borzalmasabb dolog Husk testénél a földön, az csakis Husk feje lehetett. Egykori szőke sörénye, amiért többek között beleszeretett mind egy szálig kihullott, tar koponyát hagyva maga mögött. Szemei táskásodtak, tokája második, majd harmadik réteget növesztett, amikből kósza szőrszálak álltak ki, amit a férfi szakállnak csúfolt. Szájában a fogak masszív sárga színt öltöttek hála a dohányzásnak, sőt néhány már fekete színben játszott. Husk legfőbb elfoglaltsága az ivászat volt, miközben az ASPN-en vagy a Foxon bámulta a focit, és hevesen káromkodott valahányszor a Colts ellen pontot értek el.
Nem volt ez máshogy ma sem, a tizedik játékhét vasárnapján: Husk ült a foteljében, egyik kezében sör, a másikban hamburger és vadul üvöltözött a secondaryval, akik szerinte messze nem nyújtottak elég jó teljesítményt a Giants passzjátéka ellen. Szerencsétlenek biztos összeszarják magukata félelemtől, ha egyszer megtudják, miket vágott a fejükhöz Husk. Margareth kint ült a konyhában, és épp krumplit pucolt a vacsorához. Áthívta pár ismerősét, hogy legalább addig se kelljen ezzel a zsírpárnával kettesben lennie. Rosszkedvűen hallgatta a kommentátor a nappaliból átszűrődő hangját, miközben azon gondolkozott, mikor lesz már vége ennek a rohadt meccsnek. Ő személy szerint utálta a focit, méghozzá csak azért mert a férje szerette, bár ezt sosem vallotta be magának.
Aztán egyszer csak megcsörrent a vezetékes telefon. Margareth érdeklődve kapta fel a fejét, ugyanis nagyon kevesen hívták őket, leginkább Husk barátai és munkatársai, ők azonban már rég megszokták hogy vasárnap egytől már nem érdemes zavarni a kollegájukat.
-Vedd fel drágám, nekem dolgom van!- ordította ki a nappaliból Husk, pont olyan hangnemben, ahogy pár pillanattal ezelött Jason David jó édes kurva anyjának kívánt méhnyakrákot egy elrontott szerelési kísérlet miatt.
Margareth, lévén fűtötte a kíváncsiság, hogy ki is keresi őket, kivételesen nem akadékoskodott, csak kiment az előszobába és felvette a falra csavarozott készüléket. Pár percig csak állt bambán, és hallgatta a vonal túlsó végén elhangzó szavakat, aztán visszarakta a kagylót a helyére, és lassú, alvajáró léptekkel visszament a konyhába. A húsvágó kések ott sorakoztak szépen élesre fenve egy mágneses tárolón. Felkapta a legnagyobbat és már indult is a nappali felé.
Husk háttal ült neki, így nem láthatta, és annyira belemerült a meccsbe hogy meg sem hallotta feleségének a lépteit. Margareth ura mögé lépett, majd lesújtott. Az éles penge átütötte a férif tokáját, de mind az ütőeret, mind a gigát elkerülte. Husk meglepetten és hörögve pattant fel, még mielött Margareth visszahúzhatta volna a kést, ami így kitépődött a kezéből, és a zsíros nyakban maradt.
-Mi a faszt csinálsz asszony?!- bődült el meglepetten a férfi, miközben mintegy ösztönösen kirángatta a tokájából a pengét, majd végignézett rajta és eszeveszett sikoltásban tört ki, mint aki csak most fogta fel hogy egy az izé pár pillanata még a torkából áll tki.
Margarethet nem érdekelte ura kiabálása és ordítozása, hanem továbbra is az alvajárókéra emlékeztető mozdulatokkal felragadott a dohányzóasztalról egy fekete, valamilyen kemény kőből faragott szobrocskát. A dísztárgyat Husk vette neki a Venezuelai nászutuk alatt, akkor amikor még úgy ahogy férfinak számított, nem csak egy hízott disznónak. Margareh korábban kedvelte a szobrot, most azonban minden teketóriázás nélkül sújtott le vele a férje fejére, aki az utolsó pillanatban elhúzta azt, így a bal vállához csapódott a szobor, csontrepesztő erővel. Valami reccsent, és a férfi újra felüvöltött, miközben a karja bénán lógott a teste mellett.
-Baszki!- hörögte Husk, amikor látta hogy Margareth ismét felé tart, magasra emelve a fekete szobrot.
A férj talán kicsit jobban szerette a feleségét, mint az őt, azonban ha az élete volt a tét, ami elég egyértelműnek tűnt, nem szarozott, hanem szúrt. A penge a jobb mellét érte Margarethnek, majd éles csikordulással lecsúszott a bordákról, bele a húsba. Husk termetéhez és alkatához képest gyorsan húzta ki a kést, majd újra támadott. A második szúrása émelyitő reccsenéssel állt meg a felesége szegycsontjába, és a penge be is szorult két porc közé, így amikor ismét visszarántották, egy kis darabja beletört a sebbe. Margareth kissé megtántorodott, de jött tovább, a fenyegetően a magasba emelt szoborral. Husk harmadszorra is lesújtott, és harmadszorra meg is találta a csontok között vezető utat: a penge átütötte a bőrt, a hús és végül Margareth jobb tüdejében állapodott meg, hatalmas léket ütve rajta.
De az asszonyt ez sem hátráltatta meg: lesújtott a férje fejére, aki erre a földre roskadt. Husk úgy érezte mindjárt szétrobban a feje az irtóztató erejű ütéstől Ködösülő tekintettel felnézett, és látta a végzet felé tornyosuló, korosodó húshalmát. Margareth diadalmas üvöltéssel zuhant a férjére, sújtásra emlet szoborral. Lendületét, pont úgy mint elsőre most sem állíthatta meg a gyomrát felszakító penge: lesújtott Husk olyannyira gyűlölt arcára, ami véres húspéppé vált a szobor alatt. Azonban ez már nem boldogította Margarethet: a hájas testébe zárt szíve nem bírta el a férje elvesztése felett érzett örömét,és feladta a küzdelmet. Margareth Ruthot, akinek ki volt lyukasztva a jobb tüdeje és a gyomra, szívroham vitte el.
Husk ledobta magáról az asszonya hatalmas testét, mielött még megfolytotta volna, de másra már nem maradt ideje. Életében utoljára a Fox kommentátorát hallotta:
-És a Giants Eli Manning hihetetlen 43 yardos touchdown passzával átveszi a vezetést!- Husk káromkodni akart, de szavait elnyelte a sötétség.
Valahol New York városában George Celton rezgő tokával tömte magába a chipset, miközben malacszemeit a képrnyőre függesztette, ahol Eli Manning passzát mutatták vagy hatodjára. Szíve hevesen vert, most hogy a második félidő végére végre egyenlített a csapat. Na persze a Colts secondaryja egyszerűen olyan szar a mai meccsen, hogy egy ilyen hosszú passz már rég esedékes volt. Hirtelen megcsörrent a telefon, pont a hetedik visszajátszás közepén.
-Vedd fel drágám, nekem dolgom van!- ordította ki a nappaliból George a feleségének, aki éppen krumplit pucolt az esti vacsorához.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Hú! Baromira tömény és mégis jó! Tetszett és vigyorogtam rajta. Mit javasolhatnék? Amit mindenki. Néhány helyesírási hibán kívül a bekezdésekre odafigyelni. Amúgy meg remek. Több ilyet!