Senussya

Irigység

„Jealousy, jealousy, jealousy
Is such an evil thing
To watch someone have
Jealousy, jealousy, jealousy
Nobody wins when you’re full of envy”

-Karina, volnál szíves kikapcsolni ezt a borzalmas zenét?! Karina!-Auróra dühösen rontott be nővére szobájába, megkerülte az ágyat, majd kikapcsolta a rádiót.

-Ezt most miért csináltad?-értetlenkedett Karina

-A válasz egyszerű: utálom ezt a dalt!-felelte Auróra

-Nem értem, mi a problémád vele…nagyon tanulságos és élethű dal.

-Élethű?! Ugyan kérlek! Kiábrándult, sötét, kétségbeesett … és… és egy olyan ember énekli, aki világszerte több ezer fiatal példaképének képzeli magát. Egy elkényeztetett, hisztis kis botrányhősnő!-hadarta egyre vörösödő fejjel Auróra

-Drága húgom, -kezdte Karina, abban az „én vagyok az idősebb, én láttam többet a világból, úgyhogy tapasztaltabb vagyok nálad” hangnemben, amitől borsózott Auróra háta. –Úgy gondolom az énekes magánéletét nem kellene belekevernünk a dalról folytatott vitánkba. Valóban-ezt a szót nyomatékosan ejtette ki, mivel húga készült közbevágni -Paris Hilton elfogadhatatlan életmódot folytat. A botránykeltésen kívül tényleg nem ért semmihez, de a Jealousy című száma értékelhető tartalommal rendelkezik. Mivel te még egyetlenegyszer sem vetted a fáradságot, hogy meghallgasd, vagy a dalszövegét megkeresd az általad favorizált interneten, elmondom neked, hogy egy tönkrement barátságról szól.

-Elárulom neked, Karina –Aurórának már nagyon elege volt a hegyibeszédből – tudom, hogy mi a története, tekintve azt, a számodra aprócska tényt, hogy naponta százszor hallgatod végig maximális hangerőn!

Auróra gyors léptekkel a rádióhoz ment és kivette a lemezt a lejátszóból.

-Ha nem fejezed be ennek a rettenetnek a bömböltetését, akkor kettétöröm! – jelentette ki

-Mivel érted a szöveget, igazán rájöhetnél végre, hogy milyen igaz, amit mond. – Karina elvette a cd-t a testvérétől. – Két lány barátságát tönkretette az irigység. Erre nagy esélyed van neked is Róri.

-Ugyanmár! – legyintett Auróra. –A mi barátságunk nagyon mély és tiszta.

-Én a helyedben nem lennék ebben ennyire biztos. – Karina lehuppant az ágyára. – Nem kívánok tovább vitatkozni veled. Csupán szeretném, ha nem kötődnél annyira az úgynevezett legjobb barátnődhöz.

-Nevetséges vagy!-fakadt ki Auróra. – Attól, hogy Evelin elárult téged, Barbara és én nagyon szeretjük egymást!

-Csak nem akarom, hogy megüsd a bokád. – mondta Karina olyan fájdalmas arckifejezéssel, hogy Auróra nem bírta tovább, elindult az ajtó felé.

-Köszönöm, hogy ennyire aggaszt a sorsom, de rájössz majd, hogy nem mindenki olyan, mint Evelin volt. – Auróra kilépett az ajtón.

Teljesen biztos volt abban, hogy az a barátság, amely őt és Barbarát kötötte egymáshoz, sírig tartó lesz. Hiszen már az óvodában is együtt voltak! Az óvó nénik nem merték a délutáni alvásnál egymás mellé tenni az ágyukat, mert beszélgettek volna. Ők ekkor a ravaszság magasfokáról tettek tanúbizonyságot: eljátszották, hogy összevesztek, így csak egymás mellé kerültek azok a kis ágyacskák. Az óvó nénik sohasem jöttek rá a turpisságra. Mindig jót nevettek ezen, ha eszükbe jutott. Most pedig már tizenhat évesek voltak, idestova tizenkét éve elválaszthatatlanok. Mindenhová együtt jártak: vásárolni, iskolába, röplabdaedzésre, könyvtárba, mindenhová, ahová ketten tudtak menni. Sosem volt nézeteltérésük, hiszen azonosan vélekedtek a világról. Mindenben egyetértettek: ruhák, zene, filmek és a többi. Ráadásul külsőleg is nagyon hasonlítottak: mindketten hosszú, barna hajkoronát viseltek, majdnem egyforma magasak voltak és a ruhatáruk is azonos darabokkal büszkélkedhetett. Ha Auróra vett egy új cipőt, akkor másnap Barbara is beszerzett egy hasonlót. Mikor Auróra sportosan kezdett öltözködni, Barbara félretette a nőies ruhadarabjait. Igazából Auróra és Barbara sokkal jobban beillettek volna testvéreknek, mint Auróra és Karina( Karinának rövid, szőke haja volt, elegáns ruhákat hordott, ő testesítette meg a Nőt, viszont a meleg mélybarna tekintet mindkettőjük ékessége volt) Auróra és Barbara már azt tervezték, hogy felnőttkorukban egy házban élnek majd, egy foglalkozást fognak űzni és kettős esküvőt tartanak. Auróra olyan biztos volt kettőjükben, mint abban, hogy hármast fog kapni matekból év végén. (Nagyon nem értette ezt a tárgyat)

2

-Nézd, ott jön!

-Tényleg? Hol?

-Ott!

-Nem látom…

-Mert eltakarja az oszlop… na, látod már?

-Nem. Barbi, ugye nem szívatsz?

-Dehogy! Itt is van…

-Sziasztok! – csendült egy mély hang.

-Hello. – köszöntek a buszmegállóban tartózkodó emberek.

-Szia…-hangzott egy erőtlen női hang. Auróra azt kívánta bárcsak ne is szólalt volna meg. Lesütötte a szemét, érezte, hogy arcát elönti a pír.

-Nyugi…-súgta Barbara

Könnyű annak, aki nem szerelmes! Merthogy Auróra az volt a szó szoros értelmében. Már vagy fél éve sóhajtozott Pető Larion után, aki úgy tűnt, szintén érdeklődik a lány iránt. Aurórát kettős érzelmek kerítették hatalmába valahányszor a fiú közelében tartózkodott. Varázslatosnak és borzalmasnak tartotta a lábremegést, amit a fiú közeledésekor érzett, gyűlölte és szerette azokat a perceket, amikor egymás szemébe néztek és végül vonzotta és taszította a gondolat, hogy nagy esély van arra, hogy a közeljövőben egy pár legyenek.

-Róri, már megint téged néz! – tájékoztatta az örömteli hírről barátnője. – Nézz már rá!

Auróra nem érzett magában elég bátorságot ahhoz, hogy felemelje a fejét.

-Biztos, hogy egyenesen engem…? – kérdezte alig hallhatóan.

-Száz százalék! – felelte Barbara.

Auróra próbálta összeszedni a bátorságát, majd Larionra pillantott. A fiú éppen a betont nézte. Auróra elfojtott egy dühös sóhajt.

-Az istenit! Lekésted. – Barbara belerúgott egy kőbe

Auróra mintha meg sem hallotta volna, agyában egymást érték a kétségbeesett gondolatok: „Ezt már nem bírom tovább! Mindig elrontok valamit. Ha rám néz, én nem merek rá nézni, ha meg ide sem fordul, rögtön azt hiszem, hogy már nem érdeklem. De vajon valóban érdeklődik-e irántam? Merthát, ha annyira tetszenék neki, akkor már lépett volna, nem? Jaj, úgy érzem menten megőrülök!”

Auróra vetett egy kósza pillantást a fiúra, remélve, hogy talán ezúttal nem hibázza el. De hiába, Larion még mindig a betont vizsgálta, jelét sem mutatva annak, hogy ezt meg fogja unni a közeljövőben.

Hamarosan megérkezett a busz. Auróra és Barbara a hátsó ajtón, Larion az elsőn szállt fel. Auróra a busz közepén állt meg, hogy jól láthassa szerelme tárgyát. Ebben az egyben sosem vétett hibát! Mindig úgy tudott állni, hogy láthassa Lariont.

-Róri, ismét feléd tekintget drága hősünk! – jelentette ki Barbara fojtott izgalommal. – Most ne rontsd el! Egy, két, há…és fordulj!

Auróra engedelmeskedett és így egyenesen Larion zöld szemébe nézett. Kimondhatatlanul boldog volt! Ez így folytatódott egész úton Békevárig (ebbe a városba jártak tanulni) , egymás szemébe néztek egy kicsit, elfordultak, egymás szemébe néztek, elfordultak és megint egymás szemébe néztek, újra elfordultak…s már meg is érkeztek a végállomásra, aztán ment ki-ki a maga iskolájába.

-Látom már megint rá gondolsz. – fordult Aurórához Barbara, már az iskolában.

Auróra, aki mindezidáig álmodozva kibámult az ablakon, most összerezzent és zavartan nézett körül.

-Hahó! Föld hívja Rórát! – hadonászott Barbara Auróra előtt. – Ilyenkor hozzád sem lehet szólni. Utálom ezt!

-         Kérlek ne haragudj. – tért vissza a valóságba Auróra. – Csakhát … tudod mennyire szeretem.

-         Tudom.- sóhajtott Barbara. – Csakhát a szerelmeddel nem mész sokra. Hiszen reggel is gyáváskodtál! Oda kellene menned hozzá beszélni…

-         Majd én udvarolok neki, mi?! – háborodott fel Auróra. – Nem én fogok rámenősködni. Majd ő idejön szépen.

-         Maradi vagy, szívem. Manapság már nem a fiúk kezdeményeznek. Már nincsenek hősszerelmes lovagok. Artúr király hős lovagjai rég eltűntek az élők sorából. – vázolta a keserű helyzetet Barbara.

Teljesen igaza volt, ezt Auróra is tudta. Ha valamelyik osztálytársnőjüket megkérdezték, hogy mégis hogyan lettek egy pár a barátjukkal, azt felelték, hogy ők mentek oda a fiúkhoz, mert azok bátortalanok voltak. A XXI. század fiataljai között felborult a rend: a lányok százszorta bátrabbak voltak, mint a fiúk.

-Azért én még hiszek egy Lancelot lovagban. – jelentette ki Auróra

Hogy mi oka volt a reménykedésre? Nos, először is: első szerelmét igazi romantikus fiúnak képzelte el, aki majd egyszercsak bevallja neki érzéseit. Másodszor, Auróra igencsak félénk lány volt, még ránézni is alig mert Larionra, nemhogy odamenni hozzá. Auróra így is alig merte elhinni, hogy egy olyan egyszerű lány, mint amilyen ő volt (sportos ruhák, sminktelen arc) tetszhet egy mindenki által vonzónak tartott srácnak. Mert igen, Pető Larion a legkellemesebb, legkülönlegesebb megjelenésű tizenhat évese volt Kócsagligetnek (ebben, az alig száz lakosú faluban éltek mindketten). Magas volt és izmos, sötét frizurája mindig olyannak festett, mintha nem fésülködött volna, persze ez nem vont le kinézetének értékéből, sőt! Ritka, zöld szeme mellett Larion legkiemelkedőbb, legjellegzetesebb tulajdonsága a mozgása volt. Olyan határozottan, olyan egyenes háttal járt, mint egy igazi hadvezér.

3

Már a reggel is rosszul kezdődött. Auróra sikeresen kiöntötte a tejet, édesanyja nem kis bosszankodására.

-Auróra, mi ütött beléd?- tett szemrehányást édesanyja.- Most aztán gyorsan töröld fel!

Aztán, amikor a buszmegálló felé sétált, eleredt az eső. Auróra gyorsan kinyitotta a táskáját, hiszen ő volt az egyetlen ember, aki még nyáron is hordott magával esernyőt. Ezúttal semmi sem védte meg az esőcseppektől, ernyője otthon maradt. Auróra teljesen elázott mire a megállóba ért.

-Úgy festesz, mint egy ázott galamb. – kuncogott Barbara.

-         Ez nem vicces! Elfelejtettem elhozni azt a rohadt esernyőt! Hogy az ördög vigye el ezt az időt! – szitkozódott Auróra

Ha ez nem lett volna elég, az egyetlen remény a jobb kedvhez szertefoszlott, amint megérkezett a busz. Larion aznap reggel nem volt ott. Aurórát mélységes rosszkedv kerítette hatalmába. Úgy gondolta, kár volt felkelnie aznap. Ilyen kezdés után mire számíthat az ember?

Hát Auróra nem sok jóra számított. Akkor még nem is sejtette, mennyire pozitívvá változik majd a világszemlélete.  

Az első órájuk matematika volt. Tanáruk kijavította a dolgozataikat.

-Ezt nem hiszem el!- siránkozott Auróra. – Mintha nem lenne elég bajom, még itt van ez is!

-Jaj, menj már! – legyintett Barbara. – Úgyse lett olyan borzasztó!

-Dehogynem. Semmit sem értek. Nem tudom, hogyan fogok leérettségizni… - sóhajtott Auróra

-Majd korrepetállak. – jelentette ki Barbara, aki köztudottan büszke volt matektudására.

Auróra leborult a pad tetejére, már előre rettegett az eredménytől.

-Na lássuk! – Barbara hanyag mozdulattal felcsapta a dolgozatfüzetet, majd kikerekedett szemekkel bámult arra az oldalra, amire a feladatsort írta.

-Valami baj van? – kérdezte Auróra.

Barbara nem felelt, még mindig a lapot nézte. Eközben már mindenki megkapta a füzetét, mindenki, kivéve Aurórát.

-Tanárnő kérem…-emelte fel a kezét – Én nem…

-Tudom. – vágott a szavába Kovács tanárnő. – Azonnal megkapod, csak előtte szeretnék néhány szót szólni.

„Jah istenem! Hát annyi marhaságot írtam, hogy mindenki előtt fel akarja olvasni? Ennyire nem lehet kegyetlen! Végem van!” – gondolta magában Auróra.

-Noshát, a dolgozataitok igencsak megleptek. Azt hittem, ennyi gyakorlás után már menni fog a dolog, de sajnos tévedtem. A dolgozatok pocsékul sikerültek, az osztály átlaga 2, 6. Ez felháborító! Minden feladatsor meglepett, de volt kettő, ami különösen. Az egyik Takács Barbaráé, akit eddig a legjobbak közt tartottam számon. Csalódnom kellett. Barbara egyest kapott. – itt, a tanárnő, vetett egy szigorú pillantást az osztályra, mivel az egy emberként fejezte ki döbbenetét. – Ennek ellentmond Auróra dolgozata. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem örömömet, hiszen ez a lány eddig épp, hogy elérte a hármast, most pedig ötöst írt. Gratulálok, szép munka.

Auróra azt hitte, hogy rosszul hall. Ő, ötöst írt? Jobbat, mint Barbara? Lehetetlen!

-Odaadom a dolgozatodat. – nyújtotta felé a tanárnő. –Szeretném, ha mindannyian példaként tekintenétek rá. A szorgalom, a kemény munka meghozta gyümölcsét. Büszke vagyok rád Auróra. Barbara, te pedig vehetnél pár matekleckét a barátnődtől.

Barbara vörös fejjel meredt a füzetére, de nem a melegtől volt vörös. Büszke volt arra, hogy ebben az egyben jobb volt Auróránál. Még, hogy Ő, aki több matematikaversenyt is megnyert már, vegyen leckét tőle? Ő?!

Az óra hátralévő részében a logaritmusról tanultak. Auróra aggódva figyelte barátnőjét, aki ökölbeszorított kézzel, elfehéredett ajkakkal bámult ki az ablakon.

-Még, hogy elrontottad! – támadt Aurórára kicsöngetés után. – Még, hogy semmit sem értesz!

-Nyugalom. Én sem értem ezt az egészet. – vallotta be Auróra.

-Ja, persze. – Barbara fogta a táskáját, majd magára hagyta barátnőjét.

-Tényleg nem tudom hogyan sikerülhetett! – kiáltotta utána Auróra.

A nap hátralévő részében nem is szóltak egymáshoz, tekintve, hogy Barbara rosszullétre hivatkozva hazament. Auróra nem értette barátnője viselkedését. Őt éppen annyira meglepte az osztályzat, mint Barbarát. Talán Barbara nem örülne a sikerének? Nem, az nem lehet. Bizonyára csak elkeseredett az egyes miatt. Auróra tudta, hogy Barbarának mennyire fontos ez a tárgy, így kezdte megérteni őt. Elvégre is, Auróra sem repesett az örömtől, amikor egyszer hármast írt történelemből. Akkor Barbara nyugtatgatta: van még idő kijavítani. Auróra is szívesen vigasztalta volna Barbarát, de erre barátnője nem adott lehetőséget.

4

Auróra amint hazaért rögtön felment az internetre és belépett az
msn-be . Döbbenten látta, hogy Barbara is fent van msn-en.
Barbee üzenete:
Szia! Képzeld, ma volt az első nyelvsulis angolom.

Auróra szívéről hatalmas kő gördült le, amikor észrevette, hogy Barbara írt neki. „Hála az égnek nem haragszik.” –gondolta

Rory üzenete:

Szia Barbee! Jobban vagy már?

A válasz azonnal érkezett:

Barbee üzenete:
Persze-persze, de most nem ez a fontos. Tudod kivel vagyok egy csoportban?

Auróra el sem tudta képzelni, hogy ki lehet az a személy, aki ennyire fontos Barbarának. Már épp írni készült, amikor fény derült a nagy titokra.

Barbee üzenete:

Hát a te szerelmetes hercegeddel!

Rory üzenete:

Bee, komolyan nem tudom, hogy kiről beszélsz…

Barbee üzenete:

Jaj, hány szerelmetes herceged van? Larion, ez a név mond valamit?

Mikor Auróra elolvasta a nevet szíve hevesen dobogni kezdett, érezte, hogy elönti a forróság.

Barbee üzenete:

Na, erre nem gondoltál, mi? Én is teljesen megdöbbentem! Érted, ülök szépen az első padban, erre megjelenik! Együtt leszek vele minden pénteken három hónapon keresztül!

Auróra bosszankodott magában, amiért ő nem jelentkezett a tanfolyamra. De hát valljuk be, egy olyan embernek, akinek felsőfokú angol nyelvvizsgája van semmi szüksége nyelviskolára. Mégis, ebben a helyzetben Auróra az angoltudását, melyre eddig nagyon büszke volt, most hátránynak érezte.

Barbee üzenete:

Ne félj, mindent el fogok mesélni róla!

Így is tett. Az elkövetkezendő hetekben Barbara másról sem beszélt, mint Larionról. Auróra eleinte élvezettel hallgatta az információáradatot, aztán egy idő után furcsállni kezdte, hogy barátnője miért mesél el mindent olyan részletesen. Még azt is elmondta, hogy a fiú mikor milyen ruhát viselt. Auróra gondolatai egyre zavarosabbak és sötétebbek lettek. Egyik nap azon kapta magát, hogy amikor a fiú ránézett, ő sértődötten elfordult.

-Valami baj van? – tudakolta Barbara.

-         Nem, nincs semmi! – felelte Auróra olyan duzzogó hangsúllyal, amin maga is meglepődött.

Barbara elégedetten hátradőlt az ülésen, majd a fiúra mosolygott. Auróra ezt már nem bírta tovább, felpattant és megnyomta a leszállásjelző gombot. A következő megállónál el is hagyta a buszt. Nem is sejtette, hogy barátnője, amint ő leszállt, maga mellé hívta Lariont.

„Istenem, mi ütött belém?-kérdezte magától Auróra – Örülnöm kellene, hogy Bee jóban van Larionnal, ehelyett úgy érzem, mintha elárultak volna…pedig, ha Barbara nem lenne, akkor szinte semmit sem tudnék Larionról. Igazából minden egyes információt Bee-nek köszönhetek, elégedettnek kellene lennem, de ha arra gondolok, hogy ő és egy másik lány, legyen a csaj akárki, jaj…felrobbanok! Megtudnám fojtani Barbarát, amiért rámosolygott! És meg tudnám ölni Lariont, amiért visszamosolygott! Ha Barbi tetszik neki, akkor miért nem hagy békén, miért néz rám? Ha a barátnőm kell neki, akkor miért foglalkozik velem? Miért kínoz? Miért nem hagy végre békén? Jaj, azt hiszem…ó, nem! Azt hiszem, féltékeny vagyok a saját barátnőmre! Te jó ég! Hiszen Barbara csak segíteni akar! Hisz megígérte, ez a terv része! Ő összebarátkozik Larionnal, aztán bemutat neki és onnantól kezdve minden csak rajta és rajtam múlik majd. Istenem, mekkora idióta vagyok! – itt elmosolyodott – Hisz Bee csak segíteni akar! Ő olyan, mint Cupidó!”

5

Hát ez a Cupidó csak nem mutatta be Larionnak! Auróra egyre türelmetlenebbül várta a napot, amikor barátnője karon ragadja és Larion elé vezeti. „ Ő a legjobb barátnőm, Auróra” és akkor ő majd a fiú szemébe fog nézni úgy, ahogy azelőtt még soha, és kimondja az ilyen helyzetben leghelyénvalóbb szót: „Örvendek” Larion pedig, ahogy Auróra áhította, rámosolyog majd, nem azzal a baráti vigyorral, amellyel Barbarát szokta megajándékozni, hanem azzal a filmekből már jól ismert mosollyal, ami azzal a pillantással jár együtt, amely kifejez mindent. Mindent. A szó szoros értelmében Mindent. Emellett a tekintet mellett nincs szükség magyarázatra, hasztalan minden szó, hisz ez elmesél MINDENT. Auróra nem vágyott másra, csak arra, hogy Pető Larion egyszer végre valahára bevallja szerelmét. Nem a klasszikus szerelmi vallomást áhította, hanem azt a pillantást. Hogy a fiú úgy nézzen rá.
De, ahogy a bemutatást, ezt is hiába várta. Barbara eleinte azzal csitította barátnőjét, hogy még nincsenek olyan viszonyban Larionnal, aztán amikor látta Auróra vészjósló arckifejezését, elárult egy titkot.

-De mit is mondott pontosan? – faggatta Auróra

-Azt, hogy te egy helyes csaj vagy.- felelte Barbara – Azt is mondta, hogy szimpatikus vagy neki.

Auróra nem akart hinni a füleinek. Majd, miután meggyőződött róla, hogy nem álmodik, örömében Barbara nyakába ugrott.

-Jól van, jól van! – Barbara kis híján megfulladt az öleléstől. – Na látod megy ez, mint a karikacsapás! Hamarosan majd odamegy hozzád.

-De, ha nem mutatsz be neki, akkor tutira nem mer majd hozzám szólni! – Auróra kétségbeesetten ült le egy padra.

-Jaj, dehogynem! – legyintett Barbara. –Hidd el, ő az a fajta srác, aki megszerzi amit akar, és én úgy vettem ki a szavaiból, hogy téged nagyon szeretne megismerni. Bízz bennem, Róri!

-De ha bemutatnál neki… - Auróra könyörögve pillantott fel barátnőjére.

-Akkor annyira zavarban lenne, hogy egy árva szót sem szólna és azt hinné, hogy tök cikinek tartod őt. Ugye nem akarod, hogy többé rád se merjen nézni? Ugye nem? – Barbara jelentőségteljesen nézett Aurórára

-Nem, hát persze, hogy nem. – felelte a lány kis habozás után

-Akkor hallgass rám és várd meg míg közelít majd. Hamarosan egy pár lesztek! Higgy nekem! – zárta le a témát Barbara.

Volt egy dolog amihez , a matematikán kívül, Takács Barbara nagyon értett, ez a meggyőzés volt. Mindig elérte azt, hogy a többiek neki adjanak igazat. Minden helyzetből győztesként jött ki, addig csűrte-csavarta a dolgokat, míg a maga javára nem fordította őket. Kitűnően tudta mozgatni a szálakat.
Auróra nagyon boldog volt aznap, és ezt a tökéletes hangulatot Barbarának köszönhette, az ő legeslegjobb barátnőjének, aki már hetek óta azon fáradozik, hogy segítsen neki és Larionnak. Kimondhatatlanul hálás volt ezért az önfeláldozó viselkedésért. Valahányszor eszébe jutott, hogy Barbara, ahelyett, hogy a saját boldogságával foglalkozna neki segít teljes mellbedobással, könnyek fátyolosították el a szemét. Meg is mondta barátnőjének, hogy ő nem várja el tőle ezt a nagy segítséget.

-Ugyanmár! Hisz testvéremként szeretlek!- felelte Barbara, amikor csak Auróra szóba hozta ezt a témát. –Te ugyanígy megtennéd értem. Meghát nem nézhettem tovább tétlenül, ahogy ti ketten bénáskodtok.

Auróra elnevette magát, majd ismét Barbara nyakába ugrott. Azután arra gondolt, hogy mekkora szerencséje van, hogy olyan barát áll mellette, mint Barbara.

6

Pető Larion azok közé az emberek közé tartozott, akik nem szerették a meglepetéseket. Egész életét tudatosan építette fel, mindig tudta mire számíthat. Mind a tanulásban, mind a magánéletben fel volt készülve minden eshetőségre. Amikor megírt egy dolgozatot rögtön tudta, hogy milyen jegyet fog rá kapni. Nem is tévedett még soha. Pár hónappal ezelőtt, amikor megpillantotta Aurórát, elhatározta, hogy ez a lány kell neki. Mindent meg is tett ennek érdekében, jeleket küldött a lány felé, aki, úgy tűnt, észrevette őket. Egyetlen egy oka volt annak, hogy Pető Larion nem szólította le a lányt, ez a meglepetéstől való elzárkózás volt.  Larion szinte semmit sem tudott erről a gesztenyeszemű lányról, ezért nem közeledett felé szavakkal. Larion mindig biztosra ment. Rengeteget törte a fejét, hogy hogyan ismerhetné meg Aurórát anélkül, hogy beszélnie kellene vele. A véletlen sietett a segítségére. Hálás volt az égnek, amikor meglátta Barbarát. Eldöntötte, hogy összebarátkozik vele, majd kifaggatja Auróráról, hiszen ha valaki ismerte a lányt, akkor az Barbara volt.

Larion üzenete:

És a sport?

Barbee üzenete:

Áh, Róri meg a sport két külön világ!

Larion üzenete:

Úgy rémlik, mintha röplabdázna…

Barbee üzenete:

Igazából csak azért jár edzésekre, hogy ne maradjon el tőlem. Róri szeret mindenből kitűnni. Egyébként nem csinál semmit sem. Az edző csak azért tűri meg, nehogy hisztizzen.

Larion üzenete:

Hisztis? Nem gondoltam volna.

Barbee üzenete:

Hát igen, olyan kis angyalnak látszik, de ez csak álca. Igazából egy hisztérika!

Larion döbbenten meredt a képernyőre. Pár percig meg sem tudott „szólalni”

Barbee üzenete:

Emlékezz csak, a múltkor is milyen duzzogva szállt le a buszról.

Larion rögtön maga előtt látta a jelenetet.

Larion üzenete:

Ha ilyen kibírhatatlan, akkor miért vagy vele? Tudod, fura, hogy valaki így beszéljen a barátjáról.

Barbee üzenete:

Igazad van, de kérlek hallgass meg! Tudod, Auróra igazi puncsos diák, a tanárok kedvence. Mindenki kerüli az osztályban, egyedül én vagyok vele. Tudod, óvodában még kedves volt, mi akkor barátkoztunk össze. Most pedig ki nem állhatom, de nem hagyhatom ott, mert elintézné, hogy rossz jegyeket kapjak. Meg van a hatalma hozzá. Értsd meg, félek tőle!

A fiúnak többször el kellett olvasnia az üzenetet, mire felfogta a szavak jelentését. Aztán egy kis hang a fejében azt mondta, hogy Barbara nem mond igazat. „Jobban tenném, ha beszélnék Aurórával. – gondolta – Lehet, hogy Barbara féltékeny rá, nem lennék meglepve. Auróra biztos nem ilyen förtelmes!”

Larion üzenete:

És a fiúk? Velük hogy áll?

Barbee üzenete:

Tudod, Auróra önmagán kívül senkit sem szeret. Igazából abban reménykedek, hogy feltűnik a színen egy srác, akiért nagyon odalesz majd és ez a szerelem meg fogja változtatni.

Larion üzenete:

És ez a fiú nem jelent még meg?

Barbee üzenete:

Sajnos még nem. Nincs egy fiú sem, aki érdekelné őt. Egy sem.

Larionban egy világ omlott össze. Soha életében nem érzett ehhez hasonlót, azt sem tudta milyen csalódni valakiben vagy valamiben. Még sohasem csapták be a megérzései. Azt hitte, hogy Auróra szintén szimpatizál vele. Azt tudta nagyon jól, hogy számára fontos a lány, úgy vette észre, hogy Aurórának is tetszik ő. Hányszor tűnt úgy, hogy a lány elpirul, amikor ő ránéz, hányszor érzett diadalmat, amikor azt látta, hogy Auróra zavarban van a közeledése miatt. Teljesen biztos volt abban, hogy ez a kedves teremtés szereti őt. Tévedett. Először kóstolt bele a csalódás érzésébe és az íz nem tetszett neki. Nagyon nem. Ostobának, de mindenekelőtt gyengének érezte magát, amiért hagyta, hogy becsapják. Soha nem tapasztalt hasonló, mindent leromboló érzést. Pető Larion, aki egész életében jövője minden mozzanatát előre látta, ő, aki gyűlölte a meglepetéseket, ő, aki a magabiztosság mintaképe volt, most értetlenül állt a dolgok előtt. Nem is tudta ép ésszel felérni, hogyan is történhetett meg mindez vele. Tehetetlenül állt az események között, amikor cselekednie kellett volna. Ahogy egyre jobban érezte a csalódás keserű ízét, egyre kevésbé vonzódott a lányhoz. Egyszercsak azon kapta magát, hogy nagy vihar dúl a lelkében, és ennek a háborúnak a neve: HARAG.

Elhatározta, hogy büszkesége romjain új várat épít majd, olyat, amelynek falai meg fogják védeni a meglepetésektől. Pető Larion ezek után még jobban gyűlölte a váratlan eseményeket. Eldöntötte, hogy mindenféle előre nem látható történésnek hátat fog fordítani. Soha többé nem lesz balek.

7

Másnap Auróra egész reggelét a tükör előtt töltötte, a legjobb formáját akarta nyújtani, mikor végre találkozik Larionnal.

-Hűha! Úgy festesz, mint Emma Watson a Cartier Polo Day-en, leszámítva a tűzpiros rúzst. –kiáltott fel Karina, amikor Auróra lejött az emeletről. – Nagyon jól áll neked ez a fehér szoknya!

-Köszi, Karina. –mosolyodott el Auróra – Szerinted tetszeni fog neki ez a kis stílusváltás?

-Kis stílusváltás?! – nevette el magát nővére. –Ez gyökeres változtatás! Eddig sportos voltál, most pedig igazi nő vagy!

Auróra kissé elbizonytalanodott, majd ismét mosolygott.

-Kívánj szerencséd. – mondta Karinának.

-Szorítok neked, sok szerencsét! – Karina bátorításképp rákacsintott testvérére.

Auróra kilépett az ajtón és elindult a buszmegállóba. Ahogy közeledett, úgy szegeződtek rá a pillantások. Elégedetten nyugtázta, hogy a fiúk csodálva, a lányok irigykedve nézték őt. Elővette legkecsesebb mozgását és leghódítóbb mosolyát. Úgy vette észre, hogy Larionnak elakadt a lélegzete egy pillanatra, majd közömbösen elfordult a lány nem kis döbbenetére. Auróra egy perc töredéke alatt a legmagasabb boldogságból a legmélyebb bánatba zuhant.

Larionnak nagyon tetszett Auróra azon a reggelen. Elbűvölte a lány kecses mozgása, megigézte csábos mosolya. Úgy érezte, hogy erős sodrásba került, s nincs megállás, vészesen közeledik a lány felé. Megbabonázva meredt a lányra, majd azon kapta magát, hogy oda akar menni hozzá. Ekkor újra eszébe jutottak Barbara szavai:”Nincs egy fiú sem, aki érdekelné őt. Egy sem” A varázs megtört. Lariont ismét a nyolckarú szörnyeteg, a harag kerítette hatalmába. Mérges volt magára, amiért kis híján újra kimutatta érzelmeit, haragudott Aurórára, amiért olyan tökéletes volt aznap reggel, és végső soron harcban állt az egész világgal. Ezért vett erőt magán és próbált ridegnek látszani.

Sikerült neki, Auróra teljesen kétségbeesett.

-Azt mondtad tetszem neki! – tett szemrehányást Barbarának, már az iskolában.

-         Így is volt! Nem tudom, mi üthetett belé. – tárta szét a karjait Barbara.
–Én nem értem!- Auróra szeméből patakokban hullottak a könnyek. – Egy…egy…percre úgy láttam… úgy láttam… - Auróra kifújta az orrát. - …úgy láttam, mintha tetszett volna neki.

-         Hülye ez a gyerek, ne foglalkozz vele! Akinek ez a ruha nem jön be- itt Barbara irigykedő pillantást vetett a fehér ruhakölteményre- az azt sem érdemli meg, hogy ránézz!

Auróra pár percig még szipogott egy kicsit, majd letörölte a könnycseppeket az arcáról. Végül megrázta magát és felpattant.

-Elég volt ebből! – jelentette ki fájdalmas határozottsággal. – Többé nem fogok ránézni. Ha legközelebb látom, már nem figyelek rá. Úgy teszek, mintha levegő lenne! Elég volt belőle. ELÉG!

Barbara együttérzően bólogatott. Miután Auróra elment a mosdóba, hogy megmossa az arcát, önelégülten hátradőlt és ördögien mosolygott.

Az elkövetkezendő napokban Auróra csak egy dologgal foglalkozott: a tanulással. Még a matekóráknak is örült, mert lekötötték a figyelmét és így nem gondolt olyan haszontalanságokra, mint Pető Larion. Auróra minden délután késő estig tanult, amikor pedig edzésen volt, akkor beleadott apait-anyait, s holtfáradtan dőlt le aludni. A jegyei folyamatosan javultak, tanárai nem győzték dicsérni. A röplabdában is rohamosan fejlődött, az edzője biztosította róla, hogy ha így halad, jövő évtől a haladó csapatban fog játszani. Auróra boldog volt, legalábbis azt hitte, hogy az.

 Csupán két ember volt, aki nem nézte jó szemmel a lány ténykedését: a nővére és a barátnője.
Karina aggódva figyelte húgát. Tudta, hogy valami nagy baj történt, de nem tudta kideríteni, hogy mi. Azt sejtette, hogy Auróra tanulásba menekülésének köze van Pető Larionhoz, de akárhányszor kérdezte, hogy „Mi újság Larionnal?” Auróra kurtán annyit bökött oda: „Semmi”. Karina attól tartott, hogy Auróra túlhajtja magát. Az sem tetszett neki, hogy a máskor cserfes és vidám húga, már jó ideje komor és hallgatag lett. Máskor tőle zengett a ház, most szavát sem lehetett hallani.

Barbarának nagyon nem tetszett, hogy barátnője jobban tanul, jobban sportol, mint ő. Még sosem fordult elő az, hogy az egyetlen ötös matekdolgozatot Auróra írta volna. Barbara egyre jobban gyűlölte Aurórát. Egy valami vigasztalta: a tudat, hogy Auróra még mindig szerelmes Larionba, a fiúba, akivel ő egyre jobb kapcsolatot ápolt. Elégedettségre sarkallta a gondolat, hogy amíg Auróra csak sóhajtozik Larion után, addig ő folyamatosan beszélget vele. Amikor arra gondolt, hogy legyőzte Aurórát, ördögien elmosolyodott.

Auróra egyre jobban furcsállotta barátnője viselkedését, tudniillik Barbarának mindig valamilyen dolga akadt iskola után. Edzésekre se járt már, msn-en sem lehetett kapcsolatba lépni vele. Auróra akárhányszor megkérdezte tőle, hogy mi tennivalója akadt, Barbara örökösen a házimunkát hozta fel ürügynek. „ Segítenem kell anyunak főzni!” , „Ki kell takarítanom a szobámat!”  Auróra kezdte azt érezni, hogy barátnője elhanyagolja őt. Nem értette az okát. „Talán csináltam valami rosszat? – tépelődött magában. – Lehet, hogy az utóbbi időben kellemetlen, sőt unalmas lett volna a társaságom? Jaj, biztos kibírhatatlan voltam! Bizonyára elege van a gondjaimból. Tutira kiült az arcomra, hogy rossz kedvem van, még ha nem is mondtam. Én leszek a hibás, ha elvesztem a legjobb barátnőmet!”

8

Elérkezett az utolsó tanítási hét. Auróra izgatottan várta, hogy megkapja-e a négyest matematikából. A második félév jegyei alapján kitűnő volt, de az első félévben elégségesre állt.  Auróra reménykedett a tanárnő jóindulatában, hiszen rengeteget javított és órákon is aktívan dolgozott.

-Nos, remélem, hogy mindenki egyetért majd a döntésemmel. – nézett az osztályra a tanárnő. – Egy ember érdemli meg az ötöst év végén. Egy ember van köztetek, aki szorgalmasan tanult és órákon is dolgozott, ahogy az elvárható.

Barbara már előre mosolygott.