Irigység

-Ez az ember, pedig Auróra. – jelentette ki a tanárnő
Auróra még sosem döbbent meg ennyire, ahogyan Barbara sem. Azt is csak titkon remélte, hogy négyest kap, nemhogy ötöst!

Ez azt jelenti, hogy ő a legjobb matekos az egész osztályban.

-         Nyílván igazat adtok nekem. Auróra rengeteget javított és én a szorgalmat nagyon sokra értékelem. Csak így tovább Auróra! – itt rákacsintott a lányra. – Ti pedig példát vehettek róla!

Az osztálytársak többsége gratulált Aurórának, mindenki jogosnak tartotta az ítéletet, mindenki, kivéve Barbarát. Magába roskadva ült a sarokban, s közben egyre sötétedő pillantással meredt a parkettára. Hogy tehette ezt vele a legjobb barátnője, hogyan? Milyen önző és áruló lány ez az Auróra! Milyen áruló! A tanárnő is milyen igazságtalan! Hogyan kaphatott Auróra jobbat, mikor neki jobb jegyei voltak? Micsoda igazságtalanság!

-Suli után ráérsz? – kérdezte tőle magyar órán Auróra.

-Sajnos haza kell sietnem takarítani. – füllentett Barbara.

-Akkor mehetnénk együtt busszal. – vetette fel Auróra.

-Apu jön értem. – vágta ki magát Barbara.

Auróra kimondhatatlanul csalódott volt. Tisztázni szerette volna a matekjegyet barátnőjével. Nem akarta, hogy ez az incidens a barátságukba kerüljön. Mindennél fontosabb volt számára Barbara, nem akarta elveszíteni. El is határozta, hogy újra a régi lesz. Elég erőt érzett ehhez magában, hisz már túltette magát Larionon. Az a zöldszemű fiú már a múlté!

Tévedett.

-Jaj, bocsánat! – Auróra annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem vette észre, hogy nekiment valakinek az iskolaajtóban.

-Semmi probléma. – felelte a valaki.

Auróra nagyon védtelennek érezte magát, amikor abba az ismerős zöld szempárba nézett. Igen, Pető Larion állt előtte. Pár másodpercig mozdulatlanul nézték egymást, majd a fiú bement az iskolába.

Auróra el sem tudta képzelni, hogy mi járatban lehet a fiú. Viszont ez a találkozás rádöbbentette, hogy mennyire rossz úton járt eddig. Rájött, hogy homokba dugta a fejét. Már tudta, hogy mire van szüksége. Csak azt akarta mondani Larionnak, hogy „megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni!” Micsoda bolond volt, hogy az elmúlt hetekben hátat fordított a fiúnak! Abban reménykedett, hogy talán még volt esély, egy halvány kis reménysugár.

Azért nem hagyta nyugodni a fiú érkezésének rejtélye. Ezért úgy döntött, hogy leül egy padra és megvárja, amíg a fiú kijön az iskolából. Még az is lehet, hogy akkor odamegy hozzá…

Nem kellett soká várakoznia. Hamarosan megjelent Larion egy barna lány társaságában, kézen fogva. Auróra keserűen mosolyodott el. „Hát talált mást. Milyen szerencsés lány!” Ahogy közelebb értek Auróra teljesen megdermedt: Larion barátnője Barbara volt! De nem ez okozta a legnagyobb meglepetést, hanem az, hogy amikor Barbara észrevette a lányt, átölelte Lariont és úgy nézett Aurórára, hogy az mindent megértett. „Látod, mindig elérem, amit akarok!”
Auróra rögtön felhívta a nővérét, hogy azonnal jöjjön érte. (Karinának már három éve volt jogosítványa)

Karina hiába próbálta kihúzni Aurórából, hogy mi történt, ő egy szót sem szólt.

Otthon felbaktatott a szobájába és bekapcsolta a rádiót. Próbálta elterelni a gondolatait. Minden álma úgy omlott össze, mint egy kártyavár. Egy másodperc alatt, csendesen. Auróra úgy érezte, mintha a szívéből téptek volna ki egy darabot. Annyira fájt neki Larion és Barbara elvesztése, hogy sírni sem volt ereje. Teljesen üresnek érezte magát. Aztán egyszercsak megütötték fülét a jól ismert dallamok, majd a lágy énekhang:

„I thought you were my best friend
I thought we’d be together to the end
You’re not the girl I once knew
Tell me where she is cause she’s not you
                .     .     .
Jealousy, jealousy, jealousy
  Is such an evil thing
  To watch someone have
 Jealousy, jealousy, jealousy
 Nobody wins when you’re full of envy”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés