Véleményed

Hanna Ó… hát nem találkoztatok? Nemrég még itten volt. Azt mondta, randevúja lesz és elsietett. Csodálkoztam is, mert te kedves Georgika, sosem hívtad el szerelmi légyottra!

George (nem mer Hannára nézni) Hát… ami azt illeti… valóban. Idejét se tudom mikor randevúztam utoljára. Talán még gimnazista koromban, mikor az érettségi bál után moziba hívtam a rusnya Lénát, tudod, az Akácosvölgyből. Annyira megrémültem mikor meg akart csókolni azzal az undorító, agyonrúzsozott csőrével, hogy egészen a kápolnáig szaladtam. Aztán a pap kutyája meg úgy megkergetett… (vihog) talán azért is bírtam olyan gyorsan futni. Ráadásul beleestem a patakba, ami a várost szeli ketté… csurom vizes lettem, a nadrágom meg állandóan le akart esni. Mikor a malomhoz értem, az az ostoba molnár kint felejtette a lisztes zsákját a kerítésen, én meg ugye, sötét is volt, nekimentem. (egyre lendületesebben) Csupa fehér lettem. S mikor aztán a pap meglátott, nem győzte a kereszteket vetni, azt hitte, hogy a Sluck úr szelleme vagyok, aki a múlt héten halálozott el. A kutyája aztán megint megkergetett… egészen hazáig! 

Hanna (nevetve) Jaj, szegény Georgikám… (fejét simogatja) Már akkor is milyen esetlenke voltál… nem volt ki gyámolítson, gondoskodjon rólad, igaz?

George (szemüvegén igazít) Hát… ami azt illeti… az anyám sose foglalkozott velem, viszont nem akarta, hogy gondolkozzam, hogy használjam a fejem. Helyettem döntött mindenben… Látod… még a menyasszonyomat is ő szemelte ki, nehogy valami útszéli lányt vegyek el, kinek neve sincsen! (keserűen)

Hanna Akkor… az én húgocskám a neve… csakis a neve miatt lett kiválasztva?

George (közelebb megy) Azt én nem tudhatom… de anyám mindig azt mondogatta: „Fiam, ez a Mary a Virágosvölgyből remek parti lenne a számodra!”  Sose értettem, anyám miért mondogatja folyton, hogy remek parti…

Hanna (bosszúsan) Én nagyon is jól tudom hogyan értette ezt anyád… (szünet) De mondd csak… ha nem az anyád akarata szerint tennél… akkor is a Marykét vennéd nőül?

George (erősen töri a fejét, mutatóujjával koponyáját ütögeti) Hát… őszintén szólva… én téged vennélek nőül, drága Hannácska! De pszt! (ujjával csendre inti) Ez titok! Nem szabad, hogy Mary kisasszonyka megtudja…

Hanna (mosolyog) Ne aggódj Georgika, tőlem ugyan nem tudja meg! Mint ahogy a Vanderberg úr és a plébános felesége történetét sem.

Vanderberg (ez idáig az asztalánál ült, hirtelen feláll. Oldalra néz, a tapétaajtó felé) Rose!

A pincérlány azonban nem jön. Vanderberg nyugtalan. Rose! Rose!

A pincérlány még mindig sehol. Vanderberg a másik irányba tekint, ahol Hanna és George állnak.

Vanderberg (morog) Maguk meg mit bámulnak?

Csend.

Vanderberg (az órájára pillant) Hogy az ördög vinné má’ el… (ismét Hannáék felé néz, akik megkövülten figyelik) Mit álldogálnak ott, mi? Inkább rendeljenek, és ne ácsorogjanak! Ha beszélgetni akarnak, azt máshol tegyék! (szünet) Rose!

Hanna és George leülnek. Rose beszalad, egy kicsit zilált. A fején lévő fityulát igazgatja.

Rose (szívélyes) Elnézést nagyságos uram… már itt is vagyok!

Vanderberg Az ördögbe, Rose, hol csatangolt már megint? Nem hallotta, hogy szólítom?

Rose De igen, uram!

Vanderberg Akkor? Mért nem jött azonnal?

Rose (szemlesütve) Azért mert…

Hanna (hangosan) Elnézést, hogy megszakítom ezt a bájos csevejt… de… Rose kisasszony, kérem, jöjjön ide…

Vanderberg (feléje fordul) Mit akarnak tőle?

Hanna Nem magához szóltam, Vanderberg úr! Na… jöjjön ide Rose…

Rose (odamegy) Mit parancsol, nagysád?

Hanna Hozzon nekünk két kávét, tejjel és cukorral!

Rose (mosolyog) Ó, hogyne… kisasszony, máris! (El)

Vanderberg benyúl a zsebébe, szivart húz elő, meggyújtja. Odasétál Hannáék asztalához.

Vanderberg (dünnyög, miközben szív egyet) Ezt nem kellett volna…

Hanna Mit?

Vanderberg Beleavatkozni.

Hanna Nem avatkoztam én bele semmibe. Maga mondta uram, hogy rendeljünk, hát én rendeltem is…

Vanderberg (orra alatt) Na igen, persze… (megfordul hogy a helyére menjen, George viszont fel akarja dobni a hangulatot)

George Nahát, Vanderberg úr… micsoda kellemes illata van a szivarja füstjének… (szippant egyet)

Vanderberg feléje fordul. Úgy látszik, tetszik neki a téma. Szív még egyet, füstjét George-ra fújja. George köhög.

Vanderberg (vigyorog) Tényleg tetszik fiacskám?

George köhög, közben buzgón bólogat.

Vanderberg No… akkor szívjon egyet bátran! (szivart húz elő, felé nyújtja) no… ne kéresse magát! Kubai!

George tiltakozik, zsebkendőt vesz elő, leemeli szemüvegét és megtörli a szemét, majd felteszi.

George (még mindig köhög) Kedves… Vanderberg úr… nem kérek.

Vanderberg (homlokát ráncolja) no… ne kéresse már magát! (nyújtja felé) Vegye már el, az ördögbe!

George elveszi, ő is rágyújt. Szippant belőle, köhög, feláll. Vanderberg megveregeti a vállát. Hanna is feláll, a segítségére siet, egy zsebkendővel a homlokát törli.

Vanderberg Nehogy má’ megfulladjon itten!

Hanna Jól vagy, drága Georgika?

George bólogat, hogy igen. Közben Rose is megérkezik, tálcáján lévő csészéket az asztalra rakja. George felé fordul.

Rose Jól van az uraság? Nem kér egy kis vizet? Bár azt hallottam, hogy az ilyen esetben célszerű, ha az illetőt a fejére állítjuk, mert akkor az összes levegő, ami a tüdejébe szorult, eltávozik.

Hanna Nem állítjuk szegénykémet fejre, úgyis olyan bárgyú… Nem hiányzik, hogy még hóbortosabb legyen… Igaz, Georgika?

George lelkesen bólogat.

Rose (sóhajt) Hát ha nem, hát nem… Hozom a vizet! (El)

Vanderberg előveszi zsebkendőjét, homlokát törli. Nem veszi észre, hogy a zsebkendővel együtt kihúz egy borítékot, ami a földre pottyan. Hanna azonban meglátja, észrevétlenül Vanderberg mellé surran, s a levélre tapos.

Hanna (a levegőbe szippant) Érzi… Vanderberg úr, milyen édes illata van ennek a szivarnak? Olyan, mint… mint a pörkölt kávé…

Vanderberg Szerintem magácska a kávéjának az illatát érzi, ami ott gőzölög az asztalán. (rámutat) Igya meg, mielőtt kihűlne… hiszen a kávé forrón az igazi!

George leül, kávéjába kortyol. Hanna azonban meg sem moccan.

Vanderberg No… üljön má’ le… (Hanna még mindig áll) Talán földbegyökerezett?

Hanna Máris leülök Vanderberg úr… csak még egy kicsit állnék… olyan szép innen a kilátás… pont a Virágosvölgyre lehet látni! (kifelé mutat)

Vanderberg (felhúzza szemöldökét) A Virágosvölgyre?

Hanna Igen, nézze csak meg…(Vanderberg kibámul az ablakon, de néhány házon kívül mást nemigen lát. George is feláll, hogy megnézze)

Vanderberg Nem tudom, a kisasszony mit lát… de hogy nem a Virágosvölgyet, annyi szent!

George (helyesel) Úgy van, Hannácska… úgy van! Igaza van a Vanderberg úrnak!

Belép Rose, kezében egy pohár víz, George-nak nyújtja. Tessék uram, a vize…

Vanderberg (morog) Épp idejében…

George megissza, visszaadja a poharat. Rose nyújtózkodik, próbál kilesni az ablakon hogy, megtudja, azok mit néznek annyira.

Rose Csak nem a Virágosvölgyet nézik?

Vanderberg A Virágosvölgyet? Hát már maga is látja?

Rose (bólogat) Ó, hogyne uram! Nézzen csak a házak fölé, és maga is megláthatja…

George (felkiált) Tényleg… ott van! (kifelé mutat)

Vanderberg (dünnyög) Hát én akkor sem látok semmit!

George (a fejét rázza, szomorúan) Tényleg… nincs is ott…

Vanderberg (Rose felé) Még mindig itt? Nincs más dolga? Menjen, kérem…

Rose (vállát vonogatja) Ahogy parancsolja, nagyság! De a Virágosvölgy akkor is ott van… (el) Vanderberg és George leülnek, Hanna azonban állva marad. Az öreg Vanderberg kérdőn nézi.  Mit ácsorog annyit? Jöjjön, üljön közénk…

George Úgy van… Jöjjön ide, Hannácska!

Hanna kissé feszült. Lép egyet előre, de azt a lábát, amellyel a levélen tapos, csak vonszolja.

Hanna Máris leülök… csak ez a lábam most görcsöt kapott.

George (felpattan, hozzá siet) Hagy, segítsek drága Hanna…

Hanna finoman visszahárítja. Nagyon kedves, de boldogulok magam is… Tudják… ilyenkor nem szabad megmozdulni, mert ez a kellemetlen bizsergés átáramlik a végtagokra és még bénulást is okozhat! Amit ugye nem szeretnénk… Georgika!

George (megfogja kezét) Persze hogy nem… Hannácska! (Vanderberg felé, hangosan) Még állni szeretne, nagyságos uram! Mert bénulást kaphat…

Vanderberg No… akkor hagyjuk még álldogálni… Jöjjön ide, fiacskám… (George leül mellé) Mondja csak, fiacskám… szokott passziánszolni?

George (szemüvegén igazít) Nem tudok, uram!

Vanderberg Hát sakkozni?

George Azt sem tudok…

Vanderberg (egyre türelmetlenebb) Azt sem tud… az ördögbe… na és malmozni csak tud?

George (tétova) Hát… ami azt illeti… azt sem tudok, uram! Az én drága jó anyám megtiltotta, hogy játsszam bármit is…

Vanderberg Úgy… szóval megtiltotta… hogy az ördög vinné el! (szünet) és mondja… ért egyáltalán valamihez?

George (büszkén kihúzza magát) Futni… ahhoz aztán nagyon értek, uram! Olyan gyorsan tudok, hogy még a plébános úr kutyája sem bír utolérni!

Vanderberg (orra alatt) Na, igen… a plébános kutyája… az aztán egy aljas dög!

Hanna egyre türelmetlenebbül álldogál, észrevétlenül a bejárati ajtó felé vonszolja magát. Vanderberg azonban mégis észreveszi.

Vanderberg Nocsak, kisasszonyka… kiállt már a zsibbadás?

Hanna Ó, igen, uram… csak gondoltam megnézem közelebbről a Virágosvölgyet… Látja, ott van!

Vanderberg (morog) Én akkor sem látok semmit!

George (feláll, ő is kinéz) Úgy van, Hannácska… nincs ott! (odalép mellé, bizalmasan) De ha gondolja… holnap megnézhetnénk közelebbről…

Hanna Ajjaj, Georgika, csak nem randevúra hív?

George (félszeg, szemüvegén igazít) Hát… én…

Hanna Nem, nem… nem szabad! Mert… (zene)

Hanna

Maga nős ember, vagy boldog?

George

Maga rossz ember, vagy jó?

Hanna

Vagy a nőket pont úgy falja, mint a trójai faló?
George

 Maga pártatlan, vagy páros,
 Maga csal, vagy csalható,

Hanna

Maga házastárs, vagy társasházban agglegény lakó?

Hanna

Maga pontatlan, vagy pontos,

Nekem ezt mind tudni kell.

Ez a sok kis kérdés fontos, ha egy flörtöt kezdek el.
Maga nős ember, vagy boldog,
Maga rossz ember, vagy jó?
Vagy a nőket pont úgy falja, mint a trójai faló?

George

Bár úgy látom, egy kicsit kacér vagy,

Bízom benne, hű nejem leszel.
Nem csallak meg senkivel se én,
csak azzal, aki erre megfelel.

Hanna

 Maga nős ember, vagy boldog,
 Maga rossz ember, vagy jó?

Vagy a nőket pont úgy falja, mint a trójai faló?

George

Maga pártatlan, vagy páros,
Maga csal, vagy csalható,

Maga házastárs, vagy társasházban agglegény lakó?

Együtt

Maga pontatlan, vagy pontos,
 Nekem ezt mind tudni kell.
Ez a sok kis kérdés fontos, ha egy flörtöt kezdek el.
Maga nős ember, vagy boldog,
Maga rossz ember, vagy jó?
Vagy a nőket pont úgy falja, mint a trójai faló?

Hanna (nagyot sóhajt) Nem lehet, Georgika… nem lehet… mert mi lesz akkor szegény húgocskámmal?
George Tényleg… a Mary kisasszony… Vajon hol lehet?

Vanderberg Csak nem arra a kisasszonyra gondolnak, aki még az imént itt járt? (körbenéz) Tényleg… hová tűnt?

Mindketten Hannára néznek.

Hanna (dadog) Hát… én… szerintem nemsoká itt lesz.

Vanderberg (benyúl a zsebébe, keres valamit) Az ördögbe… eltűnt! (kifordítja mindkét zsebét) az előbb még itt volt!

George Mit keres az úr?

Vanderberg Levelet.

George Miféle levelet?

Vanderberg Levelet. Fehér borítékban.

Hanna Fehér borítékban?

Vanderberg Úgy van. De tudja magácska…

George (Hannára néz) Honnan tudja, Hannácska?

Hanna oldalt lép egyet, közben a lábát húzza. Zavarban van. Hát… mert az uraság kobozta el a levelet. Álnok módon kikapta Maryke kezéből…

George (mérgesen Vanderberghez) Mi köze magának a kisasszonyka leveléhez, mi?

Vanderberg Semmi… semmi…

George (hangosan) Ajánlom is… mert különben… (kezét ütésre emeli)

Vanderberg (hunyorít, közelebb megy) mert különben… mi lesz?

George (hátrál, tétova) Mert különben… különben… szétkürtölöm ország-világ előtt… tudja meg mindenki…

Vanderberg Ugyan mit, fiacskám?

George (zavart) Hogy maga… maga és a plébános felesége… vagyis maguk ketten…

Vanderberg megáll előtte, kezei torka felé közelednek. Mit akar ezzel mondani, fiacskám? Mi van a plébános feleségével, mi?

George hátrálna, de a fal tovább már nem engedi. Rémülten tekintget el Vanderberg feje fölött.  Én csak azt hallottam… hogy maguk… igaz, Hannácska?

Hanna (még mindig egy helyben áll, s már hajolna le a levélért, de aztán újból vissza) Igaz, Georgika!

Vanderberg viszont nem figyel rá, kezei elérték George nyakát. Tudni akarom, kitől hallotta! Azonnal mondja meg! Nem hallja?

George levegő után kapkod. Ööö… hrrrr…

Hanna kihasználja az alkalmat, felveszi a levelet és a keblei közé rejti. Odaszalad Vanderberghez, próbál enyhíteni a szorításon. 

Hanna Eressze el Vanderberg úr, szegénykém fuldoklik!

Vanderberg Mit bánom én… fulladjon meg a nyomorult!

Hanna (szemrehányón) Hogy mondhat ilyet Georgikára? Hiszen nem árt még a légynek sem…

A pincérlány jön be az oldalsó ajtón. Nézi, nézi Vanderberget, aztán összecsapja a kezét.

Rose Jesszusom, Vanderberg úr, mit csinál azzal a szerencsétlennel? (odaszalad, segít Hannának. Végül Vanderberg elereszti a férfit, aki rohamszerű köhögésben tör ki)

Vanderberg (morog, aztán leül) Hogy az ördög vinné el…

Hanna George-t pátyolgassa, az asztalhoz ülteti.

Rose Hozom a vizet! (el)

Hanna (Vanderberg felé) Ilyet tenni szegény, ágrólszakadt málészájúval…

Vanderberg Mindenki azt kapja, amit érdemel! Ez a mihaszna se érdemel mást!

Hanna Na de kérem…  

Rose jelenik meg egy pohár vízzel, George-nak adja. Megissza, visszaadja.

Rose Parancsol még valamit a nagyságos úr?

George köhög, kezével jelzi, hogy nem. Rose vállat von. Ha nem, hát nem! (el)

Csend. Vanderberg újságot vesz elő, majd rágyújt. Hanna George-t ápolgatja.

Hirtelen felnyílik a bejárati ajtó, belép egy elegáns, egyenruhás férfi, fején sisak. Viharverte szélkabátot visel. Csizmája minden lépésnél megnyikordul.

Kapitány Adjon isten jó napot, mindenkinek!

Hanna (felkapja a fejét, magában) A kapitány úr…na, már csak ez hiányzott ide! (köszön) Jó napot az úrnak is!

Vanderberg (fel se néz az újságja mögül, dohog) Ugyan mitől lenne jó…

George nem köszön, fájó nyakát tapogatja. Az elegáns férfi a fogashoz sétál, leveti sisakját, szélkabátját, ráakasztja. Leül a harmadik üres asztalhoz, és vár. Ujjai megkoppannak az asztal lapján. Vanderberg felfigyel, de nem szól.

Kapitány (Vanderberg felé) Mi tetszik az úrnak?

Vanderberg (dünnyög) Semmi… semmi… (tovább olvas)

A kapitány ujjai egyre erőteljesebben játszadoznak az asztalon.

Hanna (nyájasan) Nem kíván inni valamit az úr?

Kapitány (végignéz rajta) De igen… magácska lenne a pincér?

Hanna Nem, nem… de ha óhajtja…

Kapitány (félbeszakítja) Rendben, akkor hozzon nekem egy jó erős feketét!

Hanna (izgatott, felpattan) Úgy értem, szólhatok a pincérnek!

Vanderberg (az újságja mögül) Rose! (szünet) Rose!

Belép Rose, kezében tálca. Vanderberghez ballag.

Rose Hívatott a nagyság?

Vanderberg nem szól, fejével a kapitány felé biccent. Rose észreveszi a vendéget, odasiet, végignéz rajta.

Rose (csillogó szemekkel) Nahát… micsoda egyenruhája van a nagyságos úrnak! Valódi? (aranyszínű gombjára mutat.)  A kapitány eltolja a kezét.

Kapitány Hagyja, kérem… rendelnék!

Rose Tessék csak!

Kapitány Hozzon nekem egy jó erős feketét, tisztán.

Rose Csak úgy… tisztán? No cukor, no tej?

Kapitány No cukor, no tej! (legyez) Na… menjen már!

Rose Máris! (el)

Kapitány (körbenéz, elégedetten hátradől) Micsoda egy szerény hajlék… ez pompás! Semmi kirívó, semmi giccs! Pompás! És milyen kedves, vendégszerető emberek…

Vanderberg (orra alatt) Na persze… vendégszerető…

Kapitány (ábrándozva) Nem gondoltam volna, hogy még ma a Vanderberg kávéházban leszek… és oly nagy vágyakozással várom az én kedvesemet. Oly sok idő telt el hogy utoljára láttam, vajon nem beteg… nem fáj már a lába? Vajon megkapta a levelemet, amit a küldöncfiúval küldtem? (az órájára pillant) Istenem… már igazán jöhetne…

Belép Rose, a tálcán lévő kávét a kapitánynak viszi, leteszi elé. A kapitány belekortyol, ám azon nyomban ki is köpi.

Kapitány (dühösen) Kisasszony… meg akar ölni?

Rose (megveregeti a hátát) Dehogy akarom, hogy mondhat ilyet? Talán nem ízlik a kávé?

Kapitány (még mindig köpköd) Ízleni? Meg se kóstolhattam… annyira forró! Kis híján leégett a nyelvem…

Előző      Következő