Véleményed

Jó, elcsesztem, naés? Mindenkivel előfordulhat, nemde? Ráadásul, az a legidegesítőbb benne, hogy még Max is próbált figyelmeztetni. Hogy egyszer, majd belebukom ebbe is. Átkozom magam a konokságom miatt, hogy nem tudtam belenyugodni abba, hogy valaki egyszer jobb legyen nálam. Nem. Nekem rögtön bizonyítgatnom kellett. Sőt, az még szórakoztatóbb, hogy a saját csapdámba estem bele. Direkt nem szabtam meg semmit a fogadást illetően, csak azért hogy még könnyebb legyen. Olyan egyszerű let volna...
- Pedig tényleg olyan egyszerű lett volna..-panaszolom Rinonak, a kutyámnak. Elise, Max, és fáj bevallani de még a kis vakarcs, Hana is hiányzik. Bárhol bármiféle helyzet jobb mint ebben az istenverte szobában ücsörögni. Tényleg fel kellene újíttatnom. Már több mint 8 teljes éve így áll. Nem szoktam sok időt itt tölteni, úgyhogy eddig cseppet sem zavart a kinézete, de most hogy huzamosabb ideig be leszek zárva egyre jobban irritál a fekete szín, anyám fényképei, a régi játékaim... És persze a büszkeségeim. Minden egyes alkalommal kirakom őket a falra, vagy a polcra. Ott van a balettverseny, amit 10 évesen nyertem, a tavalyi úszóbajnokság trófeája. Életem első díjlovagló versenyén megnyert szalag, mikor még Baldo hátán ültem. Ő egy alacsony, hamuszürke Boer volt. egészen addig, amíg apa el nem adta, rögtön anyám halála után. Szép kis nosztalgiázás. Azóta újra belekezdtem a lovaglásba, a gyakorlásnak és a kemény edzésnek rögtön meglett az eredménye. Szereztem egy új lovat is, egy magas, sárga Gidránt, aki a Goran nevet kapta, és azóta is él és virul. Csak most jut eszembe, hogy mikor elmentem, egészen egyszerűen Stellára hagytam mindent. Tudtam hogy vigyázni fog bármire ami nekem fontos de ...
Igen, gondolom a kutyát sem érdekli ez az egész, inkább az hogy mi történt Oliverrel. Egészen egyszerűen átvágott, ugyanúgy ahogy én akartam tenni. Miután megkötöttük a fogadást, Max közölte velem hogy őrültnek tart, amiért mindenbe ilyen egyszerűen, vakmerően belevágok. Aztán a munkára hivatkozva elhúzott valami Norvég kisvárosba egy különös vámpír-bandát hajkurászni. A szemében láttam hogy nem veszi komolyan az egészet, de azért örül hogy megszabadulhat tőlem. Mivel ezek után már nem volt ki visszatartson, és Elise is hazavitte Hanát, elmentem a megbeszélt helyre Oliverrel. A találkát egy bárban ejtettük meg, ami a tengerparton volt. Ismertem ezt a helyet, hiszen Elise ódákat zengett róla. Mikor náluk nyaraltam folyton ide jártunk, egyrészt a helyes félmeztelen srácok, másrészt a hihetetlenül jó koktélok miatt. Itt, az Irenában mindig pezseg az élet! A csodálatos tervem az volt, hogy leitatom Olivert. Amíg nincs magánál ártalmatlan, és így seperc alatt megnyerem a fogadást is, lesz egy jó estém, és ráadásul az összes koktélt az ő nevére irathatom. Mindez olyan szép és csodás lett volna, csakhogy az az önjelölt ficsúr jobb volt nálam. Nem is kicsivel... Fogalmam sincs mi üthetett belém, fogadni merek hogy valamit belerakott a Mare koktélomba, és ezért nem tudtam róla levenni a szemem. Gondoltam egy kis koktél majd feloldja a feszengést. Hiszen mi más lehet az oka? Már itt meg kellett volna állnom, és gondolkozni. De nem tettem. Egyik jött a másik után, aztán ő is meghívott párra, összefutottam pár régi haverral, úgy emlékszem ott is volt valami.
Aztán sötétség.
Végül felébredek a szobámban. Otthon, Japánban, ahonnan elindultam! Ennél bosszantóbb aljasabb, ravaszabb és gusztustalanul gonosz dolgot el sem tudok képzelni! Kihasználni egy lány ártatlanságát, és azt hogy bolondul a fiúkért, egyszerűen felháborító!
Miután higgadtan, tiszta fejjel végiggondoltam az egészet, arra a következtetésre jutottam, hogy Oliver is egy lehet apám kis talpnyalói közül. Pontosabban, egy, a szívdöglesztő talpnyaói közül. És én bedöltem neki. A tanúlság az az, hogy óvatosabbnak kellene lennem ezentúl, de mit vársz tőlem? Hogy majd ezek után előbb kiküldök egy kémet, és majd csak azután vágok bele bármibe is? Tévedés. Legfeljebb nem iszok több alkoholt, de félek, ezt a fogadalmat minden szombaton megtöröm. Ugyanis Jim, minden szombaton bált tart és a naptáram szerint ma is lesz egy.
Kintről kopogtatás hallatszik, majd az ajtóm résnyire nyitódik, és feltűnik benne Oliver undorító feje.
-Hey! Felébredtél hercegnő? -vigyorodik el, de ez nem bizonyul túl jó ötletnek. Éppen hogy sikerül becsapnia az ajtót, mielőtt még a bögrém a fején csattanna. Végül az ajtónak csapódva törik ripityára, és darabjai, csörömpölve esnek a padlóra- Mérges vagy? Meg tudlak érteni... -nyitódik újra ki az ajtó, de Oliver már nem mer beljebb jönni. Jól is teszi.
- Meg tudsz érteni? MEG TUDSZ ÉRTENI FAJANKÓ?! -vágk hozzá az ajtóhoz újra egy párnát. Azt hiszi, hogy majd játszadozhat velem. Nagyon téved. Kamatostól vissza fogja kapni a tegnap estét.- HOGY MERTÉL IDEHOZNI? IDE?! MIÉRT PONT IDE?! MIÉRT NEM EGY SZTRIPTÍZBÁRBA? VAGY... VAGY BÁRHOVA MÁSHOVA CSAK NE IDE!
- Ssssh... még az apád felébred...-bukkan fel újra a fiú képe az ajtómban, de immáron közelebb is merészkedik egy lépéssel. Ugyanis nem igen maradt olyasmi a közelemben, amit hozzávághatnék. - Vagy azt szeretnéd hog még őtőle is kapj egy fejmosást? -vigyor
- Oh, Oliver oyan kedves és figyelmes vagy...-válaszolok negédes hangon, amiben még mindig érződik a megvetés, és a maró gúny- Tényleg teljesen el is felejtettem az apámat! Igazából leszarom azt az ostoba vénembert! Mennyit fizetett neked hogy visszahozz? Vagy esetleg az apádat ígérte be, az ő kis Elite csoportjába? -vigyorodom el
- Igazából egyik sem...-sétál közelebb hozzám, látva, hogy már kicsit lenyugodtam, és nem vagyok közveszélyes.- Jim kifizeti a tandíjamat...-villant rám egy röpke vigyort, majd szemét a falra agasztott képeimre szegezi
- Oh, Mr Nagymenő, csak azt ne mondd hogy a szüleiddel, és a 10 kistestvéreddel kuporogtok a híd alatt, és nincs pénzetek még egy szivacsra sem, amin aludni tudtok...
Felnevet, de nevetésében mégis van valami keserű, és őszinte- Azért nem ennyire rossz a helyzet.
- Ahh, értem ha annyira rossz lenne, akkor már a fejemet vinnéd Jim valamelyik ellenségének mi? Vagy túszként. Ha élek, és úgy adsz át neki, akkor talán még pár kajajegyre is tellik a pénzből. Hmm.. egy heti kaja.. nem si rossz! A családod nem hal éhen! -pattogok még mindig, és bár a hajam nem áll úgy mint egy UPC antenna, a düh még mindig tombol bennem.
- Visszafoghatnád magad..-vonja össze komoran a szemöldökét- Attól mert valaki nme születik olyan helyre mint te, még akárki lehet belőle. Tudod ez rád is igaz. Akármikor visszakerülhetsz a közemberek közé... nem hiszem hogy neked, és a hozzád hasonló újgazdag nagyvilági lányoknak tetszene az amit lát. És ahogy az emberek bánnának veled... tudod a hatalmas szád..
- A nagy szám már rengeteg bajba kevert... igen tudom... eddig mindig ki tudtam mászni bármiből. Később se lenne gondd. Ne próbálj meg kioktatni! Jól tudom hogy az emberek kegyetlenek, kapzsik, nagyravágyók, és..
- Ezek üres szavak Mina. Ne próbálj meg átvágni. Te se hiszed el amit mondasz... valójában nem is ezt gondolod ugye? Persze hogy nem...-mosolyodik el keserűen- A rózsaszín kis világodban nincs semmiféle olyan csúnya dolog mint a kapzsiság, vagy a kegyetlenség mi? -vigyorodik el újra
- Te semmit sem tudsz rólam... -csóválom meg a fejemet a szemébe meredve.
- Ó, dehogynem! Épp eleget tudtam meg rólad ahhoz, hogy ilyen egyszerűen vissza tudjalak hozni az apádhoz. Jim elmondta hogy mennyire felelőtlen vagy. Makacs, gyerekes, és szinte már betegesen csak a mások felett aratott győzelmeken jár a fejed. Nehogy félreértsd Mina, kicsit sem érdekel az hogy milyen lány vagy, vagy hogy mit gondolsz, és csinálsz. Az apád kifizeti az egyetemi tandíjat, és itt végetér a történet.
- Szóval viszed a pénzt és ennyi? Nem mintha hiányoznál...-fut át egy apró fintor az arcomon- És most minek vagy itt? Csak nem meg akarod gyónni, a bűneidet? -grimaszolok, mire ő megcsóválja a fejét.
- Az apád küldött fel, hogy szóljak, nemsokára randid lesz...-ereszt meg egy kaján vigyort, majd a zsebéből előhúz egy fekete sofőr-sapkát, kisimítja a gyűrődéseket rajta, majd a fejére húzza - És én leszek a sofőröd. Na meg a testőröd, úgyhogy ajánlom hogy csípd ki magad...a kiszemelt valami Michael Scott nevű író.-von vállat unottan- Jim szeretné ha jól viselkednél... állítólag a fiú menedzsere a lelkét is kipaszírozta a randevúért.
- Michael Scott? -fintorodom el, és máris a ruhás szekrényem felé pilantok, de persze Oliver arcán rögtön feltűnik egy mindenttudó vigyor. -KIFELÉ! -ordítok fel, és kihajítom a szobámból. Végüis, még készülődnöm kell.      

Előző            Következő