Véleményed

- Hát, ha másnak nem is, az apádnak biztosan tetszeni fogsz... -vonogatja meg a vállát Oliver, az ajtómban ácsorogva. Nem értem hogy bírja ki ép ésszel, és ennyire nyugodtan. Már vagy húsz perce ott áll, és figyeli ahogyan az utolsó kis simításokat is elvégzem magamon. Egy kis haj pöndörítés, aztán lehelletnyi smink a bal szemhájamra, mivel, mintha a másikon egy kicsivel több lenne. Apa szigorúan meghagyta, hogy a szekrényemben lógó töménytelen csipkében, fodorba, szenvedő báli ruhák közül válasszak. De persze nekem más elképzeléseim voltak a randevút illetően. Michael Scottot az egész világon úgy emlegetik, mint valami Jég Herceg, és ez csak egy, a kismillió becenév, vagy éppen gúnynév áradatból, amit a rajongók, illetve a vetélytársak ráaggatnak a fiúra. Az újságok szerint rettentő jeges tekintete van, és olyan akár egy mélyhűtő. Szótlan és fagyos. Mert hiszen, mi más jellemezhetne jobban egy mélyhűtőt...? Tehát, az ismereteim eddig terjednek. Oliver szerint, ha elolvasnék pár drámát a legsikeresebbek közül, ötből minimum három az ő műve lenne. Tehát dráma író. Ez már mindenképpen veszett ügy. Ugyanis a dráma, a horror, a véres jelenetek, tőlem olyan távol állnak, mint a déi-sark az északitól. A kezembe akadó könyvek közül, amiket persze az első mondatnál tovább olvastam, egy kezemen meg tudom számolni hogy hány volt dráma jellegű. Természetesen egy sem. Ha kínszenvedések árán is, de bármit képes lennék végigszenvedni, azonban ami az "ijesztő" fogalomkörébe tartozik, azt a könyvet képes lennék lenyeletni magával az íróval és kedves kis menedzserével is.
- Befejezted végre a készülődést? Nyugi, a szoknyád elég rövid, és a dekoltázsodra pedig egyszerűen nem lehet nem figyelni. Elégedett lehetsz magaddal..-sóhajt fel fásultan. Ezekben a pillanatokban látszik meg az arcán a fáradtság. Beszéljen csak, nekem még van pár elrendezni való dolgom. Az idegesítő közbeszólás után, visszatérve az eredeti témára...Más terveim voltak a ma estével kapcsolatban. Mr Scott bizonyára a város egyik legelitebb kis éttermébe kíván elcipelni, és ott majd végigülni velem és az erőltetett bájcsevejemmel keserves egy órát. Ezek az ő tervei, az enyémek pedig azok, hogy egyszer, és mindenkorra elvegyem a kedvét a citrom savanyú, jégbefagyott stílusától. Apa figyelmeztető szavai ellenére, nem a hosszú estélyieim közül választottam. Miniszoknya, és egy fehér topp van rajtam, térdig érő barna csizmával.
- Már fél órája késik...-morgok unottan ücsörögve a szobámban-Ezt nem vártam volna... ráadásul pont tőle?! Mégis hogy... hogy merészeli megtenni?! -puffogok miközben Oliver a vállamra dőlve hortyog- Szép mondhatom...látszik hogy ez a Michael Scott nem igazán ért a nőkhöz...-motyogok tovább, bár Olivertől nem számítok többre az álmatag motyogásnál.
Rövid idő múlva hallani lehet a hatalmas vaskapunk finoman nyikorgó hangját, és hogy egy jármű vonul végig a kavicsos úton, egészen a villa bejáratáig, ahol megáll, majd a nyitódó ajtó mögül egy ősz, öltönyös alak kászálódik ki a limuzinból. Az ablakomból nézem végig ahogy méltóságteljesen, a fél, sőt, lassan már egy órás késés ellenére is nyugodtan felsétál a lépcsőn, majd belépked a hallba.
- Oh, Mr Scott! Mekkora öröm hogy vendégül láthatom magát. Mina még bizonyára készülődik, el sem hiszem hogy nem tud elkészülni időre! Elnézését kérem a lányom miatt. Addig parancsol esetleg valami frissítőt? Ginnel, vagy egy kis Dalmorral megkínálhatom?
- Nem, köszönöm. -sóhajt fel a majd lustán zsebre dugja a kezét- Viszont értékelném ha szólna Ms Harnetnek hogy igyekezhetne egy kicsivel jobban is. Sajnos nekem nem futja az időmből tinédzser lányokra.
- Ez az a pasi akivel randevúd lesz Mina? -nevet fel mellettem Oliver, miközben mint két kisgyerek, kukucsgálunk ki egy túlméretezett cserepesnövény mögül.- Nézz már rá, úgy néz ki mint egy zombi. Szerintem az öltönyt le se lehet kaparni a bőréről. Mintha rá lenne vasalva. Nem lehet túl kényelmes.
- Maradj már csöndbe. -pisszegem le és egy levelet félretűrve fixírozom a fiút.- Ő is biztosan valami nagykutya lehet apa kiszemeltjei közül. Ahogy beszél vele. Az az undorító tenyérbemászó modor... Az én számnak máris olajos szájízt kölcsönöz. Te hogy vagy vele? -huppanok Oliver mellé a kőpadlóra, mire ő egy köteg, egyforma, kockává vágott papírfecnit nyom a kezembe- Ezekkel mit kezdjek? -vonom fel a szemöldökömet, és ujjaimat végigfuttatom az üres lapokon.
- Szerinted? -nevet fel jóízűen- Az egyetemen temérdek könyvmolynak Ő a kedvenc írója. Bezsebelhetek egy kis plusz pénzt ha hozol nekem tőle autogrammokat! Nem beszélve a szingli tanárnőimről! Egy ilyen kis apróság és máris átmegyek a vizsgákon! -bólogat nagyban
- Heh... ugye most csak viccelsz? -nézegetem a papírokat - Épp a vacsora közepén járunk, mikor a kezébe nyomok egy köteggel ezekből, és megkérem hogy írja alá őket amíg megeszem a desszertnek rendelt fagyikelyhet?
- Pontosan! -nevet- Látod Mina, okos lány vagy te, még csak el se kellett magyaráznom hogyan gondolom az akciót! Gyere, állj fel és ne hozz rám szégyent, mert elővételben már rendeltek tőlem vagy húsz darabot, úgyhogy csak ügyesen...-húz álló helyzetbe, és kilökdös a hatalmas falépcső kellős közepére. Egy pillanatig még csöndd lesz, majd máris felzendül az atyai intelem sorozat.
- Mina! Végre! Hogy volt képed megváratni Mr Scottot? Már vagy.. már vagy 10 perce...
- Késtél... -vágok a szavába lesétálva a lépcsőn, és durcásan, karbatett kézzel megállva a Jégcsap előtt. - Méghozzá több mint egy órát. A nőket nem szokás megváratni. Ez az én dolgom lenne.
- Sajnálom ha esetleg felrúgtam volna az elképzeléseidet... -fintorodik el alig láthatóan, miközben vet egy két lesajnáló pillantást rám, és tekintetét újra, a vállam felett.
- Ugyan, semmi gondd, nem vagyok az a haragtartó típus.. -libbentem hátra a hajamat és úgy mosolygok bele a jeges képébe.
- Ha jól emlékszem én egy szóval nem kértem bocsánatot.. -sóhajt fel erőltetetten és a vörösödő képű Jimre pillant úgy, mintha csak most vette volna észre a jelenlétét. Lassan felvonja a szemöldökét.
- Az ég szerelmére mégis mi ez a ruha rajtad?! Nem egy éjszakai szórakozóhelyre igyekszel, hanem egy fontos, köztiszteletben álló személlyel mész vacsorázni! Mégis hogy a fenébe gondoltad hogy majd ezt veszed fel?
- Nyugi apa, igazán nem kell ennyire pedáloznod Michaelnél... -vigyorgok rá, mire szinte azonnal rávágja:
- Azonnal menj fel átöltözni! És meg ne halljam mégegyszer hogy Mr Scott engedélye nélkül letegezed! A fenébe is hogy nem tudok semmit beleverni abba a csökönyös fejedbe! Fogadja bocsánatkérésemet a lányom helyett is Mr Scott, de egyszerűen lehetetlenség megnevelni. Nyilván maga is hallott a éjszakai bárban történt számomra igen kínos incidensről. Jól mutatja mennyire zabolátlan ez a lány! -pirít rá az amúgy sem hízelgő szavakra egykét lenéző és undortól habzó pillantással.
- Igen... -sóhajtott fel fásultan, mintha az ő vállán nyugodna a világ minden gondja-baja - Volt szerencsém értesülni a lánya viselkedéséről, mivel néhány kínosabb esetet még az esti hiradó is leközölt. Igazán felesleges, hogy Mina átöltözzön, nekem tökéletesen megfelel úgy ahogy van. -beszél a hall másik végében burjánzó szobanövényhez.
- Őneki bezzeg szó nélkül hagyod hogy letegezzen mi? -hagyom figyelmen kívül a további sértéseket, és elfintorodom- Egy árva szóval nem kérdezte meg hogy szabad e a nevemen szólítania.
- Öhm... -hökken meg Jim, de pár pillanat kell csak hozzá hogy ismét megtalálja a maga hangnemét- Hát persze Mr Scott tökéletesen megértem ha máris indulni akar. Jó szórakozást kívánok az estéhez és ha nem találkoznánk, fogadja elismerésemet a könyveivel kapcsolatban! Bizonyára még igen hosszú, és jövedelmező pálya áll maga előtt! -terelget bennünket a hall bejárata felé, miközben csak úgy ontja magából a Mr Scottnak szánt dícsérő, és hízelgő szóáradatot.
Szemem sarkából a mellettem lépkedő ősz fiura pillantok. Nem lehet olyan ostoba, és annyira elvakult a pénzét illetően, hogy belemenjen apám üzleteibe. Persze ha Jim tehetné amint alkalma adódna rá, az utolsó fityinget is kipréselné a nagysikerű íróból. Azonban, Michael rezzenéstelen arccal tűri ahogy az orra előtt húzogatják a mézesmadzagot. Söt, mintha némi undor játszana az arcán. Bár lehet csak az esti fényektől van.
Miután becsukódott mögöttünk a házunk hatalmas ajtaja, Michael, hátrahagyva engem, már is a limuzin felé siet. A modorában találok kivetni valót bőven, és a tudat, hogy pofátlanságát a szemére vethetem, rögtön bearanyozza a randevú elejét. Talán kezdhetném azzal is, hogy elfelejtette kinyitni a hölgy előtt a limuzin ajtaját, vagy azzal, hogy mégcsak egy bókot sem ejtett el a kinézetemet illetően. Pofátlanság a javából.

Előző    Következő