Véleményed

- Ha ennyi fagyit eszel, olyan leszel majd mint egy hatalmas bálna...- fintrgott rám William, miközben a saját fagylaltját nyalogatta. Én mondom, a helyes báttya túlságosan is engedékeny. Ha nekem ilyen kisöcsém lett volna már rég kint lógna a kerítésen. Szörnyű hová jut ez a világ ilyen gyerekekkel...
- Maradj csöndben kukac...-visznoztam a kedvességét, miközben Oliver mellett ültem. Furcsa hogy egy fiu mennyire el tudja csavarni a fejemet, nemde? Max szavaival élve: "Ha feltűnik egy fiu, akinek van valami a nadrágjában, akkor te máris a lábai előtt herevsz? " Pedig ez kétségtelen, hogy nem így van...
-Ki a kukac te...! -csapja a képembe a fagyit...Szép húzás... azonban feletébb meggondolatlan. Ugyanis, aki velem kezd ki annak számolnia kell a következményekkel...
Kínzó lassúsággal kezdem lekaparni magamról a csokifagyit. Elise már ott sincs. Nemcsoda, hiszen ő már ezerszer tanúja volt miképpen sötétül el az ég fölöttem, és tűnik fe egy őrült vigyor a képemen. Azonban, mielőtt még kitörhetne a teljes káosz, Max egy törölközőt csap a képembe.
- Töröld le...-pislant rám unottan, miközben én csak tátogok. Tökéletes alkalom lett volna hogy minden kis bosszúságot visszafizessek annak a kis vakarcsnak, erre mi történik...? Ez a hullafehér nagymenő cigis állat a képembe nyom egy törölközőt.
- MAX!! -ordítok fel, majd rákvörös arcal nemes egyszerséggel bleököm a vízbe.
Idióta. Minek kapáózik? A víz a derekáig sem ér. Nem az én dolgom. Unottan puffogva, az ég felé emelt orral battyogok el. Pesze valamit elfejejtettem. Még van egy visszafizetendő számlám. Útközben a kisfiu fürdőgatyájába rakom a megmaradt fagylaltomat
- Jó étvágyat! -vigyorodom el kissé perverz beütéssel. William, akár egy kislány felvisít
- OLIVER! A KURVA ÉLETBE! EZ A HÁRPIA MEG AKAR ÖLNI! -ugrál jobbról balra akár egy ping-pong labda az asztalon -BAZD MEG CSINÁLJ MÁR VALAMIT! LE AKARJA SZEDNI A BOGYÓIMAT! -veszi ki remegő kézzel a nadrágjából az immár bőven a felére zsugorodott jégkockát - Te... te... te kis SZŐKE RIBANC!
Remek. Még egy ellenség, akit a porba taposhatok, de mára elegem van a háborúból. Egyedül csak aludni szeretnék, mikor Olover bukkan fel a színen, és leül a mellettem lévő üres napágyra. Megmondom őszintén, hogy arra számítottam majd ordítani fog. Mégis hogy a fenébe merek ilyet tenni az ő drága kisöccsével? De tévedtem. Ő vigyorgott. Határozottan. Kicsit emlékeztettt Denre, hiszen neki van hozzá hasonlóan lekaparhatatlan vigyora.
-Nem is gondoltam volna hogy te ennyire agresszív lány vagy..-dől hátra kényelmesen. Nos lányok? Szerintetek ez bók volt? Én ugyanis nemtudom eldönteni. Ilyenkor a legjobb teendő ha egyszerűen tovább fecsegsz.
- Idegesített az öcséd..-vonok vállat- Olyan mint egy hisztis, beképzelt kislány. Egyszerűen kibírhatatlan... sokat vagy vele együtt? ( írói megjegyzés: valószínűleg ilyen volt Mina is ... vagy rosszabb )
- Hülye kérdés. Az öcsém, persze hogy sokat vagyok vele...-vigyorog vissza rám- De nem tudom, jobb hogy vele úsztam meg. Nem sokáig bírnám ki egy ilyen pasival mint a tied..
- Pasim? -pislogok nagyokat mint aranyhal az akváriumban
- Az a csontkollekció, rózsaszin fürdőruhában..-bukik ki belőle a röhögés, mire én hasbavágom egy törölközővel. Maxon csak én röhöghetek! Senki más. Ez csak a kishúgok kivátsága lehet.
- Ő nem a pasim. -fintorodom el- A húga vagyok, és most vigyáz rám, nehogy bajba keveredjek...-vigyorgok- Még az ilyen helyes fagyisbácsik elrabolnak és belevisznek valami csúnya dologba..-vigyorgom önelégülten
- Az eszedért biztosan nem fog senki sem elvinni Miss Szöszi...- Mit képzel ez hogy idejön és sérteget? Az egy dolog hogy szőke a hajam de... tévedtem, Oliver pontos mása a kisöccsének. Mindkettő pofátlan és nem tud bánni a lányokkal.
- Oh igen, Miss Szöszi? -húzom fel nagyon lassan a szemöldökömet- Várhatod hogy mégegyszer elfogadjak tőled valamit is..-húzom fel az orromat, miközben elfordulok. Okostojás...azt hiszi mindent tud.
Hangosan felnevet- Jobban összeillenél az öcsémmel mint avval a hullával...-kapja el a karomat, közelebbránt, és mint valami lovag kézencsókol. Sunyin vigyorogva tekint fel- Heey... de el vörösödtél Mina! -nevet fel
- Mi? Te meg miről beszélsz? -húzom fel ujra az orromat- Meleg van. Ennyi...Nem tudom mit bámulsz most..-nyujtok nyelvet Oliverre, mire ő ismét csak kinevet.
- Na..? Most megint megsértődsz? -ül fel a napágyra- Felhúzod az orrodat és játszod a sértettet? Nem fogok utánnad futni, Mina...
- Nem is kell..-vigyrodom el önelégülten. Egy ilyen kis fircsúr akar engem levenni a lábamról? Ha nincs benne a játékaimban, még akkoris, ha azok betegesek is, máris elszállt az esélye. Folyton olyan fiura vágytam, akinek rengeteg különböző oldala van, és én mindegyiket szerethetem. Szörnyen csöpögősen hangzik, hát persze hiszen minden lány egy tökéletes pasira vár.. azonban én hiszek benne hogy nem eleget várnak. Stella szerint, nem nekem kellene kioktatnom az embereket a türelemről. Ugyanis ha én is türelmes lettem volna, így 17 évesen még bizonyára szűz lennék. De kérem, ha az a fiu annyira küzd, hogy nekem megfeleljen, én nem mondhatok csődöt... főleg nem az ágyban. Egy kis tapasztalat szerzés nem árt... Így visszatekintve a múltra, rengeteg pofont kaptam az élettől, mire elértem ezt a tökéletes külsőt! Végre minden ott van ahol lennie kell, és akkora, amekkorának lenniekell! Sajnos még mindig van egy két menthetetlen idióta, aki ezt képtelen észrevenni. Egy pár oylan srác, akinek a már meglévő szemüvege mellé, kellene még egy.Tudjátok, valaki olvasáshoz, valaki tv-zéshez használ szemüveget. Egyes küönleges eseteknek csajozáshoz is ki kellene fejleszteni egyet...
- Pedig a szemedből süt az önteltség, és az a hercegnőkhöz illő nagyképűség. Mintha valaki vérig sértett volna. Pech, hogy ez a sértődékenység sajnos nem jön be a fiuknak...
- Pech? -vigyorodom el, majd felülök, hogy szemmagasságba legyek vele- Mit szólnál egy kis fogadáshoz? -vigyorodik el- Meddig maradsz még itt? Be fogom bizonyítani hogy igenis, el tudom érni a célomat.. akárkinél...
- Csak egy kis erőszak kell hozzá mi? Vagy ahogyan te mondanád.. egy kis meggyőzés? -húzza sunyi félmosolyra a száját. Furcsa. Olyan mintha már évek óta ismerne. A taktikáimat, a lépéseimet, és talán még a szavak mögé bújtatott gondolataimat is.
- Azt hiszed ismersz mi? -vigyorgom még mindig kajánul, annak ellenére, hogy valóban tudja mi jár a fejemben.- Fogadunk? Meddig maradsz még itt..? Ha kell... ha kell megmutatom, hogy már ma este az ujjam köré csavarlak. Nyilvánvaló, hogy én vagyok a jobb. Egy lány többmindennel tud hódítani mint egy pasi...
- Heh...-vándorol tekintete végig a testemen, midnent jó alaposan megnézve, majd vigyorogva tekint fel- Ha azthiszed, nem láttam még jobb lányt nálad, akkor nagyon tévedsz kisasszony... semmiképpen nem tökéletes a tested. Ezt jobb ha te is belátod, és leszállsz a magas lóról Mina... fájni fog ha majd valameyik fiu, ki meri nyitni a száját, és elmondja a véleményét.
- Ugyan, Oliver. Nem kell ennyire féltékenynek lenned. Attól hogy mert most berezeltél a fogadás miatt, nem az alakomon kell kitöltened a dühödet...szóval, áll a fogadás? Nincsenek szabályok. Az nyer, aki előbb le tudja fektetni a másikat.
- Oh, szóval ennyire felhúztalak evvel a dumával? -vonja fel ő is a szemödökét- Ám de ahogy a hölgy szeretné. Ha meg szeretnél alázkodni akkor rendben. Csináld csak, de most nem lesz ott a barátod hogy figyeljen rád.
- Ő nem a barátom. Semmi közöm hozzá, és nem kell hogy rám figyeljen! -pattogok ismét. Miért ne tenném? Már előre érzem a számban a győzelem ízét...
- Úgy még jobb... a hulla fickó nem lesz féltékeny ha majd engem választasz ő helyette...-áll fel sunyin vigyorogva, majd nyugodt léptekkel visszasétál a koktélos pulthoz. 

Előző           Következő