Véleményed

 - Uhm.. szóval egy...fiu elvette a fagyidat? -vízcsepp. Ez aztán a nyomós érv a sírásra. Max emlékezhet persze. Régebben a fagyi miatt ölni tudtam volna.
- I-igen.. és... és meg kell bosszulni! -szipogja bosszútól égő szemekkel- És te fogsz ebben segíteni!
-Mi? Hogy én? Na nem, kölyök csináld csak magad. Attól hogy a nővéred vagyok nem fogsz engem pattogtatni. Adtam fagyira pénzt, te pedig elpazaroltad...-fintorog
- Ugya Elise, -nevetek fel- Hiszen ő a te tündéri kishugod...
- Neked ehhez semmi közöd! -pattog- Ki vagy te egyáltalán? Ne vigyorogj úgy mint egy cukrosnéni! Most igenis fontos dolgokról van szó!
Vízcsepp- Ki vakarcs... majd adok én neked fagyit.. egy egész vagonba foglak belefolytani..-vigyorodom el vészjóslóan
- Kapsz hozzá cukormázat..-vigyorog Elise
- És epres öntetet is...-teszem hozzá, és már mindkettőnk fejében megfogalmazódott az ördögi ötlet, amint egy rosszul működő fagyiautomata tartalmába gyömöszöljük szegény lányt. Igen, szerintem is ez az igaz barátság. Miután Hana eleget hisztizett, és pokollá tette a strandon töltött csodás perceinket, nagy nehezn sikerült rávennie minket a bosszúra. Egy kisgyerekjégkréméért vívott csata, mily nemes, mily, becsületes, és legfőképpen mennyire eszeveszett, bugyuta ötlet. Ez is csak a folytonos balszerencse sorozatom következő része. A tervbe, az újdonsült vezetőnk, Hana avatott be minket. A lányt elkapta a bosszúvágy és az elveszett fagylalt iránti sóvárgás. Teljesen oylan mintha drgot kellene szereznie onnan. A fagyalt hideg, hűsítő fergeteges ereje egy meleg fullasztó nyári napon... Micsoda kiváltság, micsoda öröm lehetne, ha egy undok kis bajkeverő el nem szakította volna tőle. Ez megbocsájthatatlan tett, a fagylalt egy kiváltságos dolog! Az ízek egy olyan megnyilvánulása, melyet még a napsugarak is könnyen elvehetnek tőlünk ha nem vigyázunk. És volt fagyi, nincs fagyi. Én is fel volnék háborodva ha ekkora veszteség ért volna engem, hiszen egy csokifagyi, mogyoródarabokkal, tejszínhabbal és cuki kis napernyőfvel a tetején igazi kincs. Talán azért csatlakoztam hozzá, mert együttérzek vele, és már velem is történt hasonló eset. Az olvasó szerint túlságosan is hasonlítunk? Ez nyilvánvalóan nem igaz. Melyik egészséges aktivitással, önzbizalommal, széséggel rendelkező lány fakadna sírva egy amolyan csodás édesség miatt mint a fagylalt? Még a nevét is isteni kimondani... fagylalt... csak hagyd, hadd járja át egész testedet az a hűsítő érzés amikor erre az íz-bombára gondolsz. Teljes megyőződéssel vagyok arról, hogy nem létezik oylan ember a világon, aki ne szeretné! Ezt előbb utóbb mindenki felfogja, hogy talán ez az az öszetartó erő, amiben mindenki egyezik. Hiszen, nemtud egy Japán ember, és egy Ausztrál tvzni, ha nem értik meg egymás nyelvét. Ugyanez van az olvasással is, vagy bármi mással. De fagylaltot midnenki tud enni! Még a legfiatalabb kisbaba is, hiszen nem kell hozzá kés, villa, vagy kanál. Kultúráltabb fagyievők még a kézzel evés technikáját is elsajátították. Igazán tiszteletreméltó tudás, nemde?
- Tehát, a terv a következő! - ücsörgünk egy törölközőn a medence szélén, és az utolsó lélekerőnkel is próbáljuk meggyőzni Hanát, hogy márpedig a fagyilopás nem oly an bűn, ami miatt kihívhatnánk a commandót. Hana, nyugtasson meg az a tény, hogy együttérzek veled, és bizonyára már a legtöbb olvasó is egy zsebkendővel törölgeti könnyben úszó szemét. Mi lenne annál szomorúbb, ha gy védtelen ártatlanságtól sugárzó kislánytól elveszik a fagyiját. Talán az ha kettőt vesznek el tőle.- Miután a rendőrségtől nem tudtunk támogatást szerezni,...
- Megjegyzem, meg sem próbáltuk Hana...-szól közbe sóhajtva Elise. Ő csak azért segít, mert ez a kötelessége. A kushúgáról van szó, de talán mutathatna egy kevésbé megkínzott arcot is.
- A magunk erejéből kell megbüntetnünk a fagyirablót. Eme, kis csapat, haláltól való félelem nélkül idul el megtorolni a szörnyű tettet. Közös megegyezéssel jutottunk a döntésekre, és mindhárman vállaljuk a felelősséget.-bólint egyet az elmondottakra, majd folytatja- Először egy "Ingyen Fagyireklámmal" magunkhoz csalogatjuk, majd mikor már épp venné át az édességet, egy ügyes mozdulatsorra, és bátor ügynökeim...
- A milyeid? -vonja fel a szemöldökét meghökkenve Elise- Nem tudnál valahogy norálisbaban beszélni? Ez annyira megalázó. Most nem a babáiddal játszol. Ha már belerángattál ebbe az egészbe, legalább csináljuk normálisan. Amúgyis, az én pénzem bánja -fintorog továbbrais.
- Mint már mondtam, le fogjuk teperni, és teljes erőnket, mérgünket, sértettségünket, bosszúvágyunkat beleadva megadjuk neki ami a hozzá hasonlóbűnözőknek jár! Meg fogja bánni amit tett velem, és amit a fagyimmal tett! Erre mérget veszek! -bólogat- A következő lépése a csodálatos tervemnek pedig az, hogy a strand legnagyobb csúszdájáról lökjük le a bestiát!
- Hana.. nem is tudtam hogy ennyire agresszív vagy..-pislog rá Elise megepetten
- Azért megöni nem akarjuk ugye? -nyekergek vékonyka hangomon.
Mikor végre kiosztottuk a szerpeket, elhelyezkedtünk a helyünkön és vártunk. Szép csönbden kerítettük be az ellenséget, csaltuk csapdába az egykori ragadozót, mint holmi fenevadadt. De persze minden baul sült el. Hogy kinek a hibája? Az enyém biztos nem. Csak akkor nem értem miért velem kiabál folyamatosan Hana...
- MINA! AZTMONDTAD OTT LESZEL A HELYEDEN! NEM AZT HOGY ELMÉSZ BÁJOLOGNI AZ EGYIK FIUVAL HALLOD?
- ÉN NEM BÁJOLOGTAM! MEG KÜLÖNBEN SEM MIATTAM TÖRTÉNT! MAX JÖTT ODA HOZZÁM! -mutogatok vörös fejjel a sápadt hófehér bőrű fiura, aki idő közen ismét megtalált minket.
- Csak a ruháimért jöttem...-vízcsep- Mina nem mondta hogy hova rakta..-sóhajt fel- Ki ez a vakarcs? -vonja fel a szemöldökét
Bizony. Max rontotta el az egészet. már majdnem elfogtam a kis srácot, amikor valaki a hátam mögé léptt és bunkó módon a ruháit követelte. Édes nem? És ezért most én kapok... szép...A kis fiu persze elfutott egy : ZOMBI A VÍZBEN! ordítással. Jogos. Egy hulla színű fiu, csöpögő fejje rózsaszín fürdőgatyában, mi más lehetne mint egy zombi?
- Ő itt Hana... -sóhajtok elkeseredve- Elise kishuga.
- Remek..-gyújtja meg a cigiét- Mostmárcsak azt nem értem, miért akartátok elkapni azt a szerencsétlen kisgyereket. Biztos vagyok benne hogy ehhez is van megfelelő magyarázatod ugye Mina?
- A strand területén nem szabad dohányozni...-sétál közelebb vigyorogva egy korunkbeli fiu. Félhosszú haja borzasan lóg a szemébe, és még le-le csöppen róla pár csepp víz. Igazán szívdöglesztő alkat...ám az nem aki mögötte sétál nagy, paradicsomvörös fejjel. Kitaláltátok? A kiskölyök aki elvette Hana fagyiját. Leír róluk hogy testvérek.
- A nevem Oliver Pietari. Ő pedig az öcsém William. -vigyorodik el, és rám függeszti a tekintetét.
- Nem hiszem hogy kérdezte volna valaki..-szólal meg Max, még mindig mélyket szívva a cigibe- Vagy ismerkedni jöttél? -pislant lenézően Oliverre
- Nyugi...-vigyorodik el- Nem hozzád jöttem. Bár az apám biztosan méltányolná ha megint az ölébe csusszannál..-vigyorog továbbra is- Rövid úton kikötnél a rendőrörsön, de tartom a szám.
Max még az eddigieknél is unottabban, és gyűlölközőbben méricskéli a fiut. Szerintem ha lenne rá lehetősége valami nagyoncsúnyát vágna Oliver fejéhez. De szerencsére ellenáll a kísértésnek, és csak hakan megjegyzi.
- A cigi miatt hamarabb kikerülök innen.
- OTT VAN A KIS NYAVAJÁS! ELKAPNI! FELAKASZTANI! -pattog Hana a háttérben, mígnem Elise be nem fogja a száját egy nagyadag fagylaltal. Bizonyára ő is csaknem elolvad a fiu felső testétől...
- Unom magam... minek kellett idejönnöm? Simán vehetnek másik jégkrémet. Az a lány különben is elvette a labdámat.. -morogja William, báttya takarásából fürkészve bennünket.
- Ne haragudjatok. -pislant fel- Az öcsém elég akaratos... és folyton bajba keveredik..-nevet zavartan- Tényleg sajnálom ami történt. Esetleg mit szólnátok ha meghívnálak titeket egy fagyira?
- Persze! Mehetünk! -vigyorodom el, és Oliver mellé sétálok.
Mint már mondtam, a fagylalt nem csak arra jó hogy megtöltse különleges aromájával a szánkat, és elbódítson csodálatos ízével. Néha, ez a fantasztikus édesség többet jelent mint az ember hinné. Hiszen nem tudhatod kitől fogadod el, ezt az édes, de mégis veszélyes finomságot... 

Előző        Következő