Véleményed

-Hagytam neki üznetet a rögzítőjén. Majd ha felébred, bizonyára értedjön. Feltéve ha tud rád időt szakítani. -sóhajtja Harry-Ha egy héten belül nem jön érted, akkor a rendőrség köteles hazavinni.-tekint rám, és megdörzsöli karikás szemeit. Bizonyára több napja nem aludt. A rendőri munka ennyire fárasztó lenne? Ez semmi ahhoz képest, amit a rám állított felügyelők csinálnak nap mint nap.
-Ha akarsz addig körülnézhetsz itt. -terpeszkedik el- Vagy beülhetsz a gyerekmegőrzőbe...-vigyorog- Bár szerintem abból már kinőttél...
Vízcsepp- Kösz nem...azthiszem... inkább körülnéznék! -vigyorodom el-Tényleg szabad? Mehetek?-
Persze.. csak ne engedj ki senkit, és ne kerül a rabok közelébe. Némelyiknek elég labiris az állapota, ha érted mier célzok...-vigyorodik el- Nem tanácsos velük kezetfogni, vagy üdvözlés képpen megölelni őket.
- Honnan veszi, hogy majd bemegyek hogy megöleljek egy vadidegent? -morgok roszkedvűen
-A kislányok ilyenek...Na, menj már! Nekem dolgom van... -csukja be a szemét. Dolga mi? Bár, nem csodálom hogy ki akarja pihenni magát.
Egy gonosz vigyor terü szét az arcomon.. annyira elvetemült nem vagyok, hogy kiengedjek egy városra való rosszfiút, de mindenesetre körülnézhetek nem? Hiszen Harry is megengedte!
Szépen kilibbenek az irodaszerű helységből, és az alagsor felé veszem az irányt. A kulcs egy sima akarsztón lóg. Miután levettem helyéről, kinyitom a nagy vasból készült ajtót, és belépve rajta egy hosszú folyosón találom magam. Senki nem őrzi a rabokat, csak a cellájuk rácsai választják el őket a szabadságtól, semmi más. Ha a kezükbe kerülne a kulcs, seperc alatt megszökhetnének innnen, és ujra azt tehetnék amit szeretnek.
-Hé, cica! Ha odaadod azt a kulcsot meghívlak egy hotdogra.... -hallatszik mellőlem egy tébolyult röhögés. A férfinek rövid, vörös haja volt, de már látszanak benne az őszes szálak, amik szép lassan kezdenek mindent a hálólyukba fonni, és elfolytani a színeket.Szürke szeme van, és fakó, szinte már falfehér bőre. Evigyorodom és odalépek hozzá.
-Csak egy hotdogot érdemel a megmentőd? -veszem le a kulcsot a tartóról és megprögetem- Valami más esetleg?
Egyszerre elkomorodik a tekintete, és kilép a cella rácsaihoz, a halovány lámpafénybe.- Ismerős vagy...-néz végig rajtam- 8 éve mióta elítéltek nem voltam kint. De ismerős vagy...-sötétedik el a tekintete, mire én hátrébb lépek pár lépést. Megijeszt ez a mindenre elszánt, fekete, reménytelen, sötétséget sugárzó tekintet. Mintha neki már nem lenne mit veszítenie. Egymásra meredünk. Én rá, ő pedig az én szememben kutatja elveszettnek hitt emlékeit. Mi baja lehet ennek a férfinek? Nem tudok mit tenni. Ez a szempár magávalragad, vonz, és elvakít. Nem csak az a pszihopata csillogás a szemében, hanem mélyen belül még benne rejlő vágyat a gyilkolásra. Hogy egy testet darabokra tépjen akár egy éhes állat aki az éhalál elől menekül. Az egergia még mindig benne tombol, de márcsak a töredéke. Valahol mélyen belül. Régi önmaga már elveszett és heyét átvette a gyűlölet azok iránt, akik ezt tették vele. Akik ide száműzték, és 8 évet elvettek az életéből. Valószínűleg még többet is elfognak. Testem mintha magától cselekedne. Lassan lecsúszok a fal mentén a férfivel szemben, és leülök.
-8 éve vagy itt? Akkor ítéltek el? Miért?
Csöndesen pislog párat, majd sóhajt egyet. Mikor ujra rámnéz, már elveszik az a tekintet ami az előbb megbabonázott. Már csak az őrült vadság marad.
-Érdekelne mi? Téged is az egyik nagykutya küldött, azért hogy vallomást tegyek mi? -emeli fel a hangját és nemsokára már az üres folyosó zeng tőle. Hirtelen a rácsokba rúg- Azt várhatod! Aztmondta nem lesz baj! Hogy el tudja intézni a dolgot! És nézd, itt kötöttem ki! -tolja arcát a rácsok közé, és rámvigyorog- Soha ne bízz meg senkiben. Az emberek romlottak belülről. Már nem ismerik a tisztességet. Örülök hogy itt lehetek.. midnenkinek itt kéne lennie aki meg akarja magát védeni attól a mocsoktól ami ráragad a munkahelyén, az iskolában, és még egy egyszerű beszélgetés során is. Ez a láhatatlan háló mindenhova elér ugye? -vigyorog bólogatva- Nemsokára majd te is megérzed kicsi lány. Ha majd az egyik utcán bandukolva elvágják a torkodat. Ott rohadsz majd meg, egy mocskos sikátor hideg....
-ELÉG!!! -ordítok fel- TUDJA MAGA MIRŐL BESZÉL EGYÁLTALÁN??? HOGY MIFÉLE SZÖRNYŰSÉGEKET MONDD? FEJEZZE BE! MAGA CSAK EGY GYILKOS! NEM TUDHAT SEMMITSEM!
A férfi nem mozdult. Csak egy elégedett mosoly fut át az arcán- Egy gyilkos nemtudhat semmit mi? Gyilkos...egy nyomorult ember aki másokat öl meg. Mit gondolsz miért tettem? A saját szórakozásomból? Azért mert a családomnak szüksége volt a pénzre? Haragból és dühből? Ha tudnád mennyire egyszerű volt megtenni! -kezd el zihálni, de a vigyor még mindig ott ül az arcán- Csak egy apró mozdulat.-vékonyodik el a hangja, és a tekintetét ide oda kapkodja- Minden ember azthiszi olyan nehéz...
- Fejezd be... most....-vájom körmeimet a tenyerem húsába- Nem akarom hallani! Hagyd abba...sosem tudnék megölni senkit! Nem vagyok gyilkos! -csattanok fel hisztérikus hangon
- De lehetsz az is...mondd, nem egyszerűbb így? -vigyorog ismét, én pedig próbálok minél jobban elbújni a kezeim között, hogy ne halljam- Könnyen rá lehet szokni. Ha egyszer már megtetted utánna sosem lesz elég.. mindigis vágyódni fogsz a friss vér szagára... élvezni fogod, ahogy áldozatodba vésve késed kifröccsen rád az, ami a másiknak az életet adná. -vigyorog továbbra is- Mikor a szemedbe néztem láttam hogy mennyire hataloméhes vagy...-vigyorog- Ez volt számomra olyan ismerős...nagyszer érzés ítékezni más ember létéről. Ha akarod elveheted... ha akarod...
- Őrült vagy. nemtudod mit beszélsz. -tekintek fel rá könnyes szemekkel, és az ő arca egy pillanat alatt eltorzul. Az folyosón viszhangzik az üvöltése, és míg én befogom a fülemet, ő ismét a rácsoknak veszül.
- TE VAGY AZ!! -üvölti rekedt hangon- AZ Ő LÁNYA VAGY!! A SZEMETEK UGYANOLYAN! AZ Ő SZEMÉT LÁTOM A TIÉDBEN! Ő VOLT AZ UTOLSÓ AKIVEL VÉGEZHETTEM! AZ Ő GYEREKE VAGY TUDOM! VALLD BE! És a másik....-halkul el a hangja- Az a másik ember... aki miatt most itt ülök-csúszik egyre lejjebb a cella ajtaján- Miatta vagyok most itt... mint egy beszámíthatatlan állat vagyok kikötve. -vájja tekintetét a szemembe. Legszívesebben elrohannék. De nem tehetem. Ha most erős maradok, talán választ kapok mindenre amit eddig sűrű homály fedett. Valahol mindigis tudtam hogy a falak mögött ott lapul az igazság, és hogy én már nem egyszer kerültem hozzá közel. Túlontúl közel. Vajon igazam votl? Anya nem lehetett öngyilkos. Anya nem azért halt meg mert ő döntött így. Egy másik ember döntött az ő sorsáról, ez már biztos. A kérdés az, vajon egy harmadik ember is volt a dologban?
Lassan felemelem a fejem és keményen állva a tekintetét megkérdem tőle- Az a másik ember.. ő volt az igaz? Ő bérelt fel téged hogy megöld az anyámat!? VÁLASZOLJ! Tudni akarom az igazságot...
-Hogy az apád volt e? Az a kis féreg...-szkülnek össze a tömény undortól és utálattól a szemei- Az a férfi megemlegeti amit velem tett...fizetséget ígért. Meg persze valakinek el kellett vinni a bahét mi? -bólogat őrült elvakultságában- Ő nem tehette emg.. de ha egy hrmadik személyt beszervez a dologba, midnen észrevétlen marad. És Evan pont arra járt mi? Ő a legjobbat akarta, és az én voltam! ÉN VAGYOK A LEGJOBB FEJVADÁSZ! A GYILKOLÁS AZ ÉLETEM RÉSZE! FELFOGTAD?!! - húzza végig koszos kezeit a falon, amiről málik a festék- A legjobb... még mindig... -csillognak a szemei a dühtől- És tudod mi történt akkor? Az apád. Tudod mit tett velem?
Üres tekintettel bámulok magam elé. Nem gondoltam volna hogy ennyire egyszerű lehet ez az egész. Ez a sok minden már megrészegít és kínoz. Az igazság felszínre került. De ez vajon tényleg az igazság? Ez a sokminden amit elmondott ez a férfi vajon...
-TE IS AZTHISZED ŐRÜLT VAGYOK MI?? -megy neki a rácsoknak, mire én felkapom a fejemet- NEM VAGYOK ŐRÜLT! Az apád... Jim volt az aki túlságosan is féltette a kis jól menő vállalkozását. Azthitte, majd elárulom és lebuktatom. Mi volt a legegyszerűbb? Mi volt? Bedugni ide engem mint egy elborult elméjű pszihopata.....-három rövidke puffanás, és vége. A férfi többet nem szólal meg. Én a padlón kuporgok, és a karomba bújva zokogok. Az ajtóban, egy 18-19 év körüli magad fiú áll, aki épp a fegyverét teszi el.
-Jól vagy Mina? -fújja ki a cigifüstöt, és rámemeli koromfekete tekintetét. 

Előző           Következő