Véleményed

-Ne féljj kislány, a szüleid nemsokára érted jönnek...-fogja meg a kezem, mint valami ovodásnak, és levezet a vonatról. Hogy lehetek ennyire peches? Kérdem én megbotránkozva. Inkább vártam volna még pár órát a következő vonatra.
-Khm... mondtam már hogy nem vagyok egy elveszett gyerek akit elhagytak a szülei...egyedül utazom! Engedjen el!
Gúnyosan felnevet- Méghogy te nem vagy gyerek? Pont ezt bizonyítja a gyerekesstílusod. Eljössz addig velem az őrsre rendben?
-Persze papi, és én majd jókislány leszek és eljátszom addig a legoiddal mi? -fintorodom el, majd kirántom kezem a férfi szorításából és futásnak eredek.. de egy az egyben átesem az utálatos szemüveges kisfiu óriási bőröndjén. Mit hozott el benne? Az egész otthoni számítógépes berendezést? Szerintem még a nagymamáját is bepakolta... elférne benne még az én egész familiám is...
-Úgylátom van egy üres kabin..-tolja feljebb kocka szemüvegét, majd besétál az ÉN kabinomba. Hogy nem sül le a bőr a képéről!
-Hova indulsz tündérke?
- Meseországba, az üvegpalotába...-morgok fel a pasasra, majd felállok- Szóval... most tényleg be akar vinni az örsre mint valami...elveszett esernyőt, és várni hogy valaki értem jöjjön? -vonom fel a szemöldökömet, és elgondolkodom
-Lényegében igen kislány...-küld egy vigyort felém- Persze eőbb ki kel töltened az iratokat, azonosítanod kell magad, s az utolsó helyszint is meg kell adni ahol a szüleidet láttad. Esetleg rendszámtábla a kocsiukról. Egy fénykép a táskádban...-tekint rám- Így talán esélyed van hazakerülni
- Tudja maga hogy én ki vagyok? -kezdek el ismét puffogni. Talán túl heves a vérmérsékletem, és talá még odafönt is akad egy két dolog ami olajozásraszorul, de kérdem én, ki ez a bugris, aki itt ugráltathat, és bármire is kötelezhet? Még Stellának sem csinálok meg mindent. Nemhogy neki, aki vagy két fejjel alacsonyabb nálam, ami már eleve nagy szó, de még olyan hangja is van, amilyet még egy héliummal feltöltött szoprán kórus is megirigyelne. Egyszerűen falramászok tőle. Már hallom ahogyan az üvegek repednek a közelében. Borzalmas
Fékek csikorgása, és a vonat lassan megáll. Mikor a pasas előzékenyen előreenged, és a táskámat is viszi, leszállok.
-Nem, még egyenlőre nem szándékoztad elárulni de készséggel meghalgatom.-bólint, majd elindul az utcákon, maga előtt löködve engem. Mintha egy konzervdoboz lennék, akit rugdosni kell hogy guruljon. Mi más ez mint az emberi méltóság megsértése?
-Ismeri maga Mina Harnetet? -vigyorodom el önelégülten. Ha erre nem, nemtudom mi másra használhatnám apa hirnevét.
A pasas arcán látszik hogy nagyon agyal valamin- Arra a gazdag szőkére gondolsz? -tekint rám, mire én bólintok- Mi dolgod neked avval az elkényeztetett húsgombóc szerű lánnyal?-vakargatja a fejét egy pillanatra elbizonytalanodva
-Én vagyok az..-kis csönd- MIFÉLE HÚSGOMBÓC ALKAT?? -esik le a dolgok jelentése, maj kis idő után egy másik dolog is kezd megfogalmazódni a fejemben- NEM! MAGA TÖKFEJ! Az Mirianne Harnet! Én Mina Harnet vagyok az unokatestvére! -csattanok fel villogó szemekkel -AKIT KERESNEK! AKI ELTŰNT OTTHO..........~MIKET BESZÉLEK?~
-Ú...ú...úgyértem én Mina Harnet .. khm... khm.. a takarítójának.. a lánya...-bólogatok- Igen... talán látott már párszor a háttérben onnan vagyok ismerős!
-Szóval...te vagy Mina Harnet? -vigyorodik el- Az apád bizonyára pár kötegecskét biztos szán arra aki visszahozza az elkóborolt lányát...
- Méghogy én? -hátrálok zavartan nevetve- Én? Ugyamár... hiszen nem is hasonlítok Minára! És különbenis! Az én nevem... Amelia Snopper -bólogatok- Tényleg!
A pasi egyszerre megtorpan. Talán megmaradok élve..
-Tudod... az ilyen kis sztárocskákról mindig aztmondják, hogy feltűnően kicsi agyuk van. Eddig nem igazán akartam hinni ebben de most...-vigyorog, és közelebb sétál-Elmondjam honnan szedted a Snopper nevet?
Én csak ijedten hápogok. Honnan szedhettem volna? Ez volt ami legelőször az eszembe jutott.. Csak nem mondtam valami hülyeséget! Vagy igen?
-Én nem szedtem sehonnan! Ez az én nevem! -csattanok fel és próbálom menteni a menthetőt- Miért valószinütlen hogy ez legyen az én nevem? 
A férfi a zsebéhez nyúl... Talán le akar szúrni? Le akar engem lőni? Meg akarna gyilkolni? Nem... semmi hazsnomat nem venné.
Ez az álításom is bebizonyosodni látszott. Csak egy névjegykártyát mutatott fel, amint fekete nyomtatott betűkkel díszelgett a név: Harry Snopper
-Ez azt jelentené hogy rokonok vagyunk. Várj, kitalálom kislány, te vagy az én törvénytelen gyerekem, aki az egyik félrelépésemből származik ugye? Igazam van mi? Hogy beletrafáltam a közepébe..-csóválja a fejét fáradtan, miközben elteszi a kártyát
-Eh..ehh.. apa? -nevetek zavartan és inkább már nem is merek mondani semmit. Hogy lehetek ennyire hülye?
-Tehát. Ha most szépen elárulod nekem, az apád telefonszámát, én pedig elfelejtem ezt a kis bakit...-vigyorog
Pislogok párat, majd fejemből előkotrok egy telefonszámot. Ő az utosó esélyem, talán most is mint mindig segíteni fog. Talán... Ha nem épp egy kocsmában ücsörög, és vedeli a piát, szabad óráiban. Akkor talán segít. Bár mondjuk azt is eltudom képzelni, hogy egy kietlen tengerparton végzi a maga piszkos kis munkáját. Miután felmondtam Harrynek a telefonszámot, az feltárcsázta. Szerencsére kicsöngött, és nemsokára fel is vette az én őrangyalom.
-Halo...-szólt bele másnaposan, a maga német akcentusával
-Khm... Az én nevem Harry Snopper. Itt áll mellettem Mina Harnet a maga lánya, akit megtaláltam. Volna szíves eljönni érte a Manhattani rendőr örsre?
Csönd. Mintha ez a valaki belealudt volna a telefonba. Halk hortyogás hallatszik.
-Ehh...ehh.. tudja az apám.. nagyon elfoglalt ember.. és regeteg mindent csinál! El sem hiszi mennyi mindent! Fest, ír, szobrászkodik, varr, zenél, rajzol, és még sokminden más! Nagyon kreatív ember! Majd ha meglátja, akkor ehiszi. Ne higgye hogy rossz számot adtam meg! Eszem ágában sincs, nekem elhiheti! -bólogatok nagyban, de közben persze átkozom magam ezen kijelentésekért. Hiszen, ez az ember, a világ legfeketébb embere. Szerintem úgy néz ki mint egy sírásó. Néha még a szaga is kicsit oylan, egy-egy húzósabb meló után. Dehát, mindnekinek meg kell élnie valamiből nem? Őneki ez jutott. Bár fura, amikor még kicsik voltunk, aztmondta, állatorvos lesz belőle. Most pedig, ügyvédnek tanul, több-kevesebb sikerrel. Elhihetitek, amikor közölte hogy bérgyikos, majdnem hátast dobtam. Vagyis, inkább mondjuk úgy, hogy nem volt nehéz észrevenni a lakásán a regeteg fegyvert, töltényt, kötszert, és ezeken kívül azt a regeteg sebet, még a legcsököttebb agyú ember is észrevenne. Már nem bántásból, de ki hinné el, hogy az összes sebet azért szerezte, mert leesett pár lépcsőn mi? Na tudod kivel szórakozzon. Mellesleg megjegyzem, Mina Detektív, azonnal fényt derített minden homályos foltra. Csak egy kis meggyőzés kellett, semmi más.
Harry kinyomja a telefont- Hány éves az apád? -pillant rám zavarodottan, miközben ujra tárcsáz- Olyan... furcsán fiatal hangja volt. Ugye nem akarsz engem átverni?
-Én? -vízcsepp- Ugyan... tényleg nem! Mégis hogy gondolná? Elég volt nekem az a névvel kapcsolatos dolog! Biztos lehet benne hogy most az apámmal Jim Harnettel beszélt! -bólogatok nagyban, csak még azt nemtudom, hogy mi lesz akkor amikor az örsre betoppan egy magas, fekete halálmadárhoz hasonló, tizennyolc év körüli fiú, aki semmi esetben nem hasonlít egy alacsony, szőke köpcös harmincas férfira. De mégcsak nem is kreatív. 

Előző        Következő