Véleményed

Másnap reggel elég későn ébredek és persze elég másnaposan is. Minden egyes porcikám fáj. Mint akit összevertek. Miután valahogy összekapartam magam a szoba különböző helyeiről, és átéltem életem legnehezebb reggelét gondoltam a fiuk a tegnap esti kis hancúrozása után még nem kaptak eleget így a keresésükre indultam. Azonban pechem volt. A csapos szerint már tegnap este elhúzott a párocska egy sokka bájosabb helyre, ami az én sejtésem szerint egy kurvabár volt. Utánna még hozzátette: egy sokkal bájosabb illetővel. Legszívesebben lenyomtam volna a koszos rongyot a férfi torkán. Talán nem vagyok elég jó? De nem is csodálom hogy a fiu csak úgy elmentek.. ez a fogadó valami borzalmasan néz ki, és még a felhozatal se valami kimagasló. Mint valami krematórium. Ha már így hozta a sors nekem sem ártana tovább mennem. Bár kellemesebb utitársat is eltudnék képzelni mint a kongó üres fejem, de ez van. Nem mintha egy Sanoske féle egyén hiányozna. Ami a legjobban zavar az nem is ez, hanem az a kisebb vagyon amit fizetnem kellett egy poros szobáért és 2 pohár wiskyért amit este megittam. Miközben a csapossal veszekszem az orrom alá dug egy legalább fél méter hosszú számlát ami tele van írva drágábbnál drágább italokkal.
-Nem gondoltam hogy itt ilyen privát piákat is lehet kapni..-húzom fel a szemöldököm és úgy böngészem a számlát- De én ezeket akkor sem ittam! Itt valami tévedés lesz!
- A maga haverja volt az a nagydarab vörös meg az a másik fekete? Ha igen, ők mondták hogy írjam a maga számlájához ezeket! -lengeti meg szemem előtt a számlát-Úgyhogy tessék fizetni!
-Sanoskeeee.... ha még egyszer a kezem közé kerülsz esküszöm hogy én letépem.... és akkor... és akkor nem lesz mivel villognod a lányok előtt! -csattanok fel egyre vörösödő fejjel mint valami idegbeteg.. hát igen.. ez az én formám... 
Elég borús hangulattal és párezer fekete felhőve a fejem felett hagyom el az utálatos kis fogadót. Ha egyszer visszakerülök apámhoz biztos vagyok benne hogy felvásárlom és hogy leromboltatom. De addigis élvezni kell a szabadságot. Ugye élveznem kell? Hisz erre vágytam nem? Ugye tényleg élveznem kell hogy a vonat a másik városba 10 perce ment el? És hogy a következő röpke 4 óra mulva indul? És hogy az az értékes 10 percet az életemből az a lökött kocsmáros vette el? Bár nem vagyok hívő, néhányszor emondom a Miatyánkot magamba. Persze nem magamért, hanem a csapos balszerencséjéért imádkozom. Az eső szerencsére már elállt. Mégsem utál annyira a nagyfőnök...Felötlik bennem a gondolat hogy talán körülnézhetnék a faluban. Hátha találok benne valami kevésbé kivetni valót mint az a nyamvadt kocsma.
Pár perc mulva már nem az állomáson ácsorgok, hanem az utcákon sétálgatok egymagamba.. lehajtott fejjel.. hajamat egy barna sapka alá tűrve hordom. Remélhetőleg ha még jól a fejembe húzom nem szólít meg senki. Egy zöld rövidnadrág és egy lila topp van rajtam, és az elmaradhatatlan hátizsák a hátamról. Persze mindenki jól megbámul, amit meg is értek. Nem mindennapi teremtésnek számítok, főleg egy ilyen putri helyen.
-Olyan furák az emberek...-morgok a nyakamat behúzva. Fura.. épp most megy el mellettem egy hozzám hasonló korú lány. Sötétkék szoknya, és egy bő öreges zöld felső van rajta. Sapkája neki is van. Egy fehér. Amibe egy virágot tűzött. Vízcsepp-Mint valami hippi park...-vigyorodok el kárörvendően. Megfigyeléseim a következők:
A legtöbb vénasszony megbotránkozva néz rám, többnyire a rövidgatya miatt.
A hozzám hasonló korú lányok irigykedve fordulnak utánnam vagy...
Vagy épp a saját pasijukat próbálják visszahúzni magukhoz. Mivel azok épp engem stírölnek. De nem csak a tizenévesek....Az a nagypapa majd lefordult a székről ahogy utánnamnézett. Szívmelengető látvány volt... Hát igen... ahogy azt egy nem igazán bölcs, de annál idgesítőbb személy szokta mondani, az élet apró örömei... Pár perc mulva elérek az apró falucska főterére ahol egy toronyóra áll. Bizonyára a kilátás csodaszép lehet...ígyhát nekivágok az útnak, fel a legtetejébe. Beletelik 10 percbe mire....
Mire rájövök hogy ez nem az én világom....
-Hülye utálatos csigalépcső....-morgom az egyik kisebb balakba ücsörögve -Miért nincs ebben lift? Vagy legalább egy mozgólépcső... Vagy akkor legalább a patkányokat meg a denevéreket kiűzhetnék innen! Esetleg évezredenként egyszer letakaríthatnák ezt a baromi hosszú lépcsöt... -fintorodom el -Könyörgöm hol élünk a középkorban?
Pár perc halk szidalmazás után egy nagymama sétál fel mellettem, de olyan könnyedén mintha csak a sarki boltig menne. Nem tűnik fáradtak. És még a nyelve sem lóg ki a protkói közül- Ez nem igaz... -nyögöm elképedve, de nem mozdulok. Illetve....még egy kis idő kell hozzá hogy a büszkeségem ne hagyjon nyugodni, így felállok és utánnasietek. Hey! Ez nem is oylan hosszú! Mindjárt fent vagyok! -vigyorodom el és fokozom a tempót...Nemsokára egy kisfiu is lehagy engem.. sőt... pár perc mulva már a nagyika is lefelé megy- Botrányos mi van itt..-sóhajtok a korlátba kapaszkodva.. még kell egy jó egy óra mire felérek.. azonban akkor már nem tudom ilyen ékesszólóan megosztani veletek a gondolataimat..
-Fe...fe...felértem....-nyögöm lihegve és az egyik padra heveredem le- Asszem.. asszem a..a. következő vonatot is.. lekésem...-nézek körül fektemben. A kisfiu nincs itt. Milyen furcsa.. pedig nem láttam lefelé menni -ülök fel és úgy is körülnézek. Fura..az egészet amolyan.. bajós aura veszi körül...Miután kipihentem magam felálok és az ablakhoz megyek. A gyöyörű kilátás emaradt...mindenmerre csak szátóföldek, és azokon dolgozó embereket látok.Semmi panoráma erdő, mező falvak, csak tömény föld az egész.. néhol egy két piros traktor és egy két fekete pontnak tűnő ember.
-Ennyit erről...-sóhajtok és unottan nézek kifelé-Ezért másztam fel legalább 20 emelet magasra mi?
-Pehh kicsilány... Micsoda édes illat... Esetleg egy kis kóstolót kaphatnék a véredből?-hallok egy halk, de annál hátborzongatóbb hangot a hátm mögül és mire megfordulok csak egy tompa puffanást hallok. és pár csöppenést... az a bizonyos kisfiu feje gurul a lábam elé vértől csöpögve, üres szemekkel...
Teljesen leblokkolok. Mi a fene van itt? És honnan jön ez a sok füst? Nem látok semmit -Tünés a közelemből! -csattanok fel, és azonna a lépcső felé venném az irányt, ha egy fura alak elém nem lépne... egy fiu. Nem is néz ki oylan rosszul. Szerintem nem is lakik a faluban. Viszont feltűnik valami. Fogalmam sincs minek vannak 5 centis szemfogai, falfehér bőre, és ..-hirtelen hátracsavarja a kezeimet, és még mielőtt valamit is tehetnék a nyakamba harap... A NYAKAMBA HARAP??? MI A FRANC EZ?
-HEY! ENGED EL! MÉGIS MIT CSINÁLSZ??!! MAGADNÁL VAGY?? -próbálok kiszabadulni a kezei közül, de ő erősen tart. Ha nem tudnám hogy nincsenek olyan dolgok, hogy "természetfeletti erő" meg "vámpírok" akkor aztmondtanám, hogy ő valahogy kapcsolatban áll ezekkel a dolgokkal.
-Ne mocorogj mocskos kis emberfajzat...ha így folytatod kárba megy a véred...- morogja és még mélyebbre tolja a szemfogait, amik a húsomba vájódnak
-EZ FÁJ! HAGYD ABBA!... ezt akkor sem hagyhatom, akárki is legyen ő! Hirtelen a lábára lépek (tűsarkú) és belekönyökölök a gyomrába. Bizonyára nagyon kellemes érzés lehet...
-Francba! -enged el egy pillanatra- Hülye kis csitri!!! Fogalmad sincs mekkora bajba keverted most magad! -rakad meg a nyakamnál fogva és visszaránt, miközben kicsavarja a kezemet- Még egy szó és átszabom azt a csinos ki pofidat...
-NE ÉRJ HOZZÁM TE LEPRÁS CSÓTÁNY! -ebben a pillanatban érzem hogy a karomat kezdi feszakítani egy éles valami. A valami, mit később megtudtam a fiu keze-Mégis.. mit csinálsz?
-Kezd kurvára elegem lenni belőled... talán így tanulsz egy kis jómodort...
- Ezt azonnal.. fejezd be!! -csattanok fel de nem használ...mit tehetnék? -nézek körül, és váratlanul jön a segítség... a nap szépen lassan átfordul a torony nem fedett oldalára ahol az ablakok is vannak. A réseken pedig a nap melegítő sugara fordul be a toronyba, csinos kis csíkokat égetve a furcsa fiu arcára.
-MI A SZAR EZ? A JÓ KURVA ÉLETBE!!-lök neki a szenben lévő falnak, és a pofiját markolászva egy szempillantás alatt eltűnik, mintha itt se lett volna. Sajnos, ezt nemtudom magamnak bebeszélni. Két hatalmas lyuk van a nyakamon, amiből ömlik a vér... valamit tényleg tennem kéne. Hirtelen azonban minden elsőtétül, és rngybaba módjára dőlök el.
A nap már lassan kezd lenyugodni... óvatosan felülök, és körülnézek-Mi volt ez az egész...? -tenyereleg bele valami ragadósba.. a pár órája megalvadt vérembe- Jézusom..-fogom meg a nyakam és lgszívesebben visszaaludnék. -Miért mindig én? -nyekegek, majd a táskámból kikotorászok egy kabátot, aminek a gallérját, jól a nyakamba húzhatom. Kitudja mit mondanának rólam ha előállnék evvel a mesével. Istenem még most sem hiszem el hogy tényleg megtörtént! -sóhajtok, majd még egy utolsó pillantást vetek a tájra, és a lesétálok a lépcsőn. Erre a napra emlékeztetni fog a kisfiu, és az a vértócsa amit magam után hagytam. De ha örökre nem lesz ott, ezt a mellettem épp elhaladó nőt, biztosan megijeszti..-mosolyodom el kárörvendően, amikor kiérek az utcára.
Nem sokkal később az állomáson találom magam, és sajnos már nincs időm a különös idegenen agyalni.. a vonatom épp elmenőben van, megint.
-HOGY AZ A JÓ!! -káromkodok egy cifrát és az egyre gyorsuló vonat után eredek...-Hey hey! ÁLLJ! VÁRJON MEG!! NEM FOGOK MEGINT ITT VÁRNI 4 ÓRÁT EBBEN A BOLONDOKHÁZÁBAN!
-Kisasszony a jegyét kérem!!! -fut utánnam egy alacsony tömzsi jegyellenőr
-Talán majd máskor adhat, de most sietek! Ne haragudjon! -rohanok léleszakadva végig a peronon, majd le a vasútra és úgy utánna- Ez nem igaz! El kell érnem ezt a csotrogány vonatot! -ugrok fel egy utolsó lökettel az utolsó kocsi végébe. És természetese elérem. Milyen dolog lenne ha nem érném el? Csakis a szerencsémen múlott, de bennem megvan ami ehhez kell! ( Najó. Kellett még a kedves író rokonszeve is. És az a tudat, hogyha lekésem, nemtudja hogy hogyan folytassa tovább, de ez van. )
-Hu...-fújom ki magam, majd belépked az egyik kabinba és kényelmesen elterpeszkedem az ülésen.-Ezt nem hiszem el...-húzom végig az arcomon a kezemet, amikor benyit egy kicsi alacsony szemüveges fiucska a kabinomba
-Bocsi, szabad ez a hely? -húzza be a cókmókját
-Nem vakarcs! Kifelé.. ez egy privát hely csak nekem... menj és keresd meg inkább az anyukádat...-mordulok fel.. ninsc szükségem több gyerekre körülöttem
-Um.. um.. dehát.. ott még van egy csomó hely..-mutat az előttem lévő székekre, mire én aznnal feldobom rájuk a lábamat
-Mostmár nincs! Kimennél végre? Úgy hallom már keresnek...És különbenis rontod a levegőt...-forgatom meg a szemem, mire a kisfiu persze kirohan.. és még én vagyok a bunkó mi? Köszönés nélkül csak úgy elhúzni...
Inkább hátradőlök és behunyom a szemem..
-Jegyeket kérem...-nyit be egy másik ellenőr a kabinomba és a kezét nyujtja felém- Megkaphatnám a jegyét kisasszon?
-A... mimet? -pislogok rá nagy szemekkel
-A jegyét..-néz végig rajtam- Igazolná magát hogy nem kiskorú?

Előző         Következő