Novus

 

 

Akadálymentesített oldal
A G-portal Mozgalomról

 

AZ OLDALON FUTÓ VERSENYEK

A kocka el van vetve

A versenyben adott egy dobókocka száma, egy karakter, egy helyszín és egy szituáció. Vajon milyen történeteket tudtok belőle kihozni? A szerencsére most szükségetek lesz.
Leadási határidő: 2016. március 20.

----------------------------------------

Kritikus tömeg

Nem túl bonyolult kommentverseny. A lényege, hogy minél több műnél írj pár sort, véleményt a szerzőnek. Három havonta nullázódik a szám, a részletek a linkre kattintva, elérhetőek.
Következő nullázódás: 2016.  május 1.

 

 VIHARSAROK

 Főoldal
Oldal
Művészek
Kapcsolat
Könyvajánló
Idézetek

Unaloműző

OLVASÓSAROK

Fanfiction
Regény
Novella
Vers
Egyperces
Színdarab

Versenymű

MŰVÉSZSAROK

Könyvtár
Kritika-iroda
Küldj be te is
Pályázatfigyelő

 

facebook hivatkozás levélküldő hivatkozás

HETI NYELVTAN

Cikkírókat felveszünk!
Érdeklődni a novus@hotmail.hu e-mail címen.

Addig is az Archívumban az eddig feldolgozott témák megtalálhatóak. 

 

Apróhirdetések

Iratkozz fel a
NOVUS POSTAGALAMBJÁRA,
hogy havonta értesülhess a legfrissebb információkról.

---------------------------------------

SEGÍTS A HANGODDAL

Egy olyan kezdeményezés tagja lehetsz, mely segít a látássérülteknek elolvasni, meghallgatni egy könyvet. Bárki jelentkezhet önkéntes alapon. Részleteket a linkre kattintva olvashatjátok.

---------------------------------------

LÉGY A SZERKESZTŐSÉG TAGJA

Szerkesztőségi tagokat keresek a Novus aktualitásának és frisseségének megőrzése érdekében. Több pozíció is üres, úgyhogy szabad a pálya a jelentkezésben. Részletek a linkre kattintva, vagy pedig a novus@hotmail.hu címen.

---------------------------------------

Rose Woods könyvei az Adamobooks kiadónál. Kapj rá te is!

 

SZERZŐI JOGOK 

A Novuson található történetek az oldal szerzőinek munkái. Kizárólag az ő hozzájárulásukkal publikálhatóak máshol. Ha itt nem éred el őket, vedd fel velem a kapcsolatot (novus@hotmail.hu) és segítek.

 

 Véleményed

VII. fejezet

 

Miután Daniel teljesen meghatott a csodálatos élményeiről és a jövőjére néző gondolatairól beszélve, arra jutottam, hogy ki kell használnunk az összes időt, amit itt töltünk. Minden másodperc értékes és nem akarunk később az itt töltött időszakra úgy visszagondolni, hogy milyen szenvedés volt, ha egyszer valaha visszajutunk haza. Ezért elhatároztam, hogy ha Daniel elment aludni és fennmaradok hajnalig és megfigyelem a szigetet éjszaka. Kíváncsi voltam milyen a pirkadat ezen az ámulatba ejtő szigeten.

  Pár óra múlva már teljes sötétégbe borult az ég, Daniel kért tőlem egy pokrócot az ágyába, majd elköszönt tőlem, és elment aludni. Én is úgy tettem, mintha lefekvéshez készülődnék, majd mikor már nem hallottam át mocorgást a másik szobából, csendben átslisszoltam a levélfüggöny alatt, kezemben az öngyújtómmal. Kerestem pár darab fát, és tüzet gyújtottam. Egy ideig csak ültem és néztem a lángokat. A parázs vörösen izzott a tűz alatt, s egy vékony, kiszáradt botocskával tologattam jobbra-balra egy fakéreg darabot.

  Egyre fáradtabb lettem, de mikor eszembe jutott egy szép dallam, táncra perdültem, és énekelni kezdtem. Ugráltam és élveztem, hogy a parázs pattogása megadja a ritmust. Egy varázslatos dal zengett a fejemben, s ahogy énekeltem, már a külvilágban is. Tapsolgattam, és talán ez volt, amit nem szabadott volna. Daniel ugyanis felébredt erre, csak én nem vettem észre.

  Vígan daloltam és köröztem a meleget és fényt adó lángok körül, kezeimmel hullámokat alkottam, egyik lábamról a másikra pattantam. Nagyszerű érzés volt mindaddig, míg Daniel el nem kezdett tapsolni mosolyogva a szobája ajtajánál állva.

- Káprázatos vagy! – jelentette ki.

- Te végig néztél? – akadtam ki. – Úristen! – kezembe hajtottam fejemet.

- Nyugi, nagyon tetszett! – Ekkor közelebb lépett, megfogta a csuklómat, és másik kezével államnál felemelte a fejemet. - Szépen táncolsz és jó a hangod. Nincs miért aggódnod!

- Köszi – nyugodtam meg, s azt hittem meg fog csókolni. Nem tette. Elhalasztott egy újabb lehetőséget arra, hogy szájon csókoljon, pedig megint meg lett volna rá az esélye. Pár percig csak álltunk szótlanul, majd feltett egy kérdést.

- Engem miért nem hívtál? Szívesen táncoltam volna veled!

- Miért beszélsz múlt időben? Időnk van elég. Csak éjszaka van, még nem is pirkad. – feleltem teljes nyugalomban, bár szívem még mindig hevesen vert a kimerítő tánc után.

Elengedte a csuklómat, majd meghajolt, egyik kezét háta mögé tette, másikat elém nyújtotta.

- Szabad egy táncra, hölgyem? – kérdezte udvariasan, mintha egy bálban lettünk volna, pedig egy rajtunk kívül lakatlan szigeten voltunk elzárva a külvilágtól, unalmas, egyszerű ruhában.

- Örömmel – feleltem illedelmesen, kissé nyávogós hangon.

Lassan magához vont, megfogtuk egymás kezét, s tenyerét a hátamra helyezte, én pedig vállára tettem az enyémet. Egyszerű, finom léptekkel dőltünk jobbra-balra, lassan megfordultunk, s közben apró léptekkel a tűz körül haladtunk.

- Maga csodálatosan táncol, mondja, hol tanulta? – kérdeztem az orromat fennhordva, bárgyú mosollyal.

- Tudja, anyám táncosnő volt. Sokszor lépett fel bálokon – felelte visszaemlékező tekintettel.

- Tényleg? Ez most komoly? – kérdeztem meglepődve, s ekkor már nem változtattam el a hangomat. Megálltam a tánccal és hátraléptem egy kicsit, eltávolodva tőle.

- Miért, komolyan vetted? – nézett a szemembe komor tekintettel. – Hát te nem vicceltél?

- Nem, tényleg jól táncolsz!

- Akkor jó, mert én csak ugrattalak! Én azt hittem, te is csak ezt teszed. Hiszen itt lassúzunk átlagos ruhában egy Atlanti-óceáni szigeten és még nyávogósan is beszéltél! Neked ez nem vicces? – Nevetett, s folytattuk a keringőt.

- De – feleltem mosolyogva, de kissé elpirultam.

- Maga elbűvölően fest ebben a csinos estélyiben, lady Nence kisasszony!

- Ó! Köszönöm. S milyen varázslatos ez a bálterem, nemde?

- Ezek a függönyök egyenesen elragadóak, hölgyem. – Ekkor, mint egy mesében, közelebb húzott magához, fejemet a vállára tettem, s így táncoltuk végig az éjszakát.

 

                                   *                      *                      *                      *

 

Másnap reggel hullafáradtan ébredtem. Már dél felé járhatott, mikor kinyitottam szemeimet, s a szobámban találtam magam az ágyon, de nem emlékeztem, hogyan kerültem oda. S akkor beugrott, hogy este már szinte elájultam, ezért Daniel a karjában vitt be oda.

  Levetettem magamról a takarót, és iszonyatos fejfájással tántorogtam ki a házból. A bejárattól nem messze megpillantottam a kialudt tüzet száradt parázs formájában, és amikor bekukucskáltam Dan szobájába, megláttam őt elnyúlva az ágyán, nyitott szájjal és persze még mindig húzta a lóbőrt.

  Kimentem a partra, de előtte felkaptam egy doboz naptejet, egy strandtörülközőt és leakasztottam a száradó bikinimet az egyik faágról. Egy kiadós fürdőcskézés után visszatértem a házhoz, majd egy fél óra készülődés és sürgés-forgás után elindultam felfedező körútra a sziget közepe felé, az esőerdőben.

  Sok ismeretlen növényt és állatot láttam, többek közt egy pókmajmot, egy lajhárt, egy tukánt és egy szarvasbogarat. Mindegyik különleges állat volt, s bár állatkertben néha már mutattak nekem ilyeneket, mégsem figyelhettem meg őket ilyen testközelből, ketrecen kívül. Az őserdő rendkívüli hely volt számomra. Egyes növényeket fel sem ismertem és még az is megfordult a fejemben, hogy ilyet ember még talán nem is látott, és én vagyok a felfedezőjük. Lassan sétáltam a fák és bokrok között, indák állták el utamat, de kikerültem őket és átbújtam alattuk. Színes gyümölcsöket pillantottam meg minden fán, s a látványtól egyre éhesebb lettem. Gyönyörű, különböző árnyalatokban pompázó virágokat fedeztem fel, vérvöröstől a neon zöldig mindenfélével találkoztam. Némelyik kissé bizarrul festett, talán húsevőnövény lehetett.

  Egy hatalmas fa állt az utamba, s mikor megpillantottam a rajta lógó terméseket, egyből leszakítottam a hozzám legközelebb lévőt. Narancssárga volt kívül, mangószerű kinézete és finom illata teljesen magával ragadt. Jóízűen beleharaptam, s íze hasonlított az almáéra, állaga viszont inkább banánszerű volt, és puha. Érettnek tűnt, mégis kissé kesernyés volt, de nem törődtem vele. Már majdnem éhen haltam, annyira gyötört az éhség és ez a gyümölcs nem tűnt mérgezőnek.

  Már több mint egy órája barangolhattam, és féltem, hogy Daniel aggódni fog, ezért megfordultam, és az idefele jövet kialakított ösvényen indultam vissza a házunkhoz. Az úton kissé megszédültem, és úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Tudtam, hogy baj lesz abból, ha megkóstolok egy ismeretlen fa ismeretlen gyümölcsét, de tudtam, hogy vissza kell mennem a házhoz, mert Daniel nem fog megtalálni. Ezért csak nyomultam előre, mint egy tank, de közben jobbra-balra dülöngéltem és egyre gyengébbnek éreztem a végtagjaimat.

  Kezdtem egyre rosszabbul lenni, fejem hasogatott, gyomrom háborgott, mintha egy tornádó körözött volna benne. Hányingerem volt és szédültem. Eszméletlenül andalogtam vissza a repülőig, de ott már nem tudtam tovább menni. Összedőltem, akár egy kártyavár, lábaim elgyengültek, és hófehér arcom a szürke porban landolt. Eszméletemet vesztettem, s csak feküdtem a koszban, mint egy elhajított zsebkendő.

  Csak több órával ezután tértem magamhoz.

 

                                   *                      *                      *                      *

 

- Angela! – hallottam Daniel hangját, s közben éreztem, ahogy kezeit a hátamra téve rázogatott, így próbált felébreszteni. - Angie, szólalj meg! Mi van veled?

Csak nyöszörögtem és kinyitottam szemeimet. Minden porcikám fájt, számban még mindig éreztem a mangószerű gyümölcs keserű utóízét.

- Dan… - nyögtem ki nagy nehezen, jelt adva, hogy még életben vagyok.

- Angie, állj fel! Gyere, majd én segítek – bíztatott, de semmi erőt nem éreztem magamban ahhoz, hogy fel tudjak állni. Ekkor megfogta a karomat, felhúzott, majd a vállára vett, mintha részeg lettem volna, de mivel így nem nagyon bírt el, két karjában vitt el a házunkig. Csak gyengén feküdtem izmos mellkasa előtt, míg ő teljes erejével arra koncentrált, hogy megtartson, és ne ejtsen le.

  Elvitt a szobámig, ahol utolsó erejével még befektetett az ágyamba, és rám húzta a takarót.

- Ne félj, Angela! Majd én kiderítem, mi a bajod – nyugtatott meg kedves szavaival, majd kiment a szobából. Mikor pár perc múlva visszajött, egy lázmérőt tartott a kezében, melyet óvatosan behelyezett a számba, a nyelvem alá. – Ezt most egy kis ideig bent tarjuk – mondta halkan, majd leült az ágyam szélére, s ekkor észrevettem rajta valami szokatlant.

  Felfedeztem egy kis borostát az egész arcán körbe. Nagyon férfiasan állt neki, és így sokkal idősebbnek látszott, mint eddig. Csodálkoztam, de még annyi erőm sem volt, hogy nyitva tudjam tartani a szememet, s jobban megfigyelhessem a kezdetleges szakállát.

- Bevettél valamit? – kérdezte bizalmatlanul, mert félt, hogy végezni akartam önmagammal. Óvatosan levette rólam a takarót valószínűleg azért, hogy megnézze, nincs-e nyoma kígyómarásnak vagy ütésnek. – Ugye nem támadott rád valami? Verekedtél? – kérdezte, de mikor nem talált rajtam véraláfutásokat, visszavonta a kérdést. – Szóval nem állat tette – jelentette ki, majd újabb kérdést tett fel, de erre már alig tudtam figyelni -, ettél valamit?

  Nem válaszoltam a lázmérő miatt, csak lassan bólogattam kettőt behunyt szemmel, nagyokat nyelve, mert még mindig nem akart eltűnni az a furcsa íz a számból.

  Megértően, kissé sajnálkozóan bámult rám, mikor kinyitottam egy pillanatra szemeimet. Miután becsuktam, selymes ujjaival arcomat kezdte el simogatni, ami nagyon jól esett. Ezután kivette a hőmérőt a számból, majd megnyugtatott.

- Nem vagy lázas, szerencsére – mondta halkan, majd kisétált a szobából.

 

                                   *                      *                      *                      *

Talán egy órával később tért vissza, de ebben nem voltam biztos, hisz mikor beteg az ember, nem valami jó az időérzéke. Amikor rosszul érzem magam, minden eltöltött perc egy-egy órának tűnik.

  Egyik kezében fehér, korong alakú tablettát, másikban egy üveg vizet tartott, úgy állt az ágyam mellett.

- Ülj fel! – kérte csendben, suttogva, s mikor nagy nehezen feltápászkodtam, kezeimbe nyomta a gyógyszert és a palackot. – Ezt vedd be!

- Mi ez? – kérdeztem rekedtes hangon.

- Aspirin – felelte komor tekintettel. – Jót fog tenni – folytatta.

Nyelvem hátuljára tettem a tablettát, majd lenyeltem rá az ásványvízből pár kortyot. Visszaadtam az üveget Dannek, s visszadőltem a párnámra. Mindenem fájt, de reméltem, hogy az aspirin hamar hatni fog.

  Daniel leült mellém az ágyra, s mosolyogva bámult. Nem voltam valami jól, ezért a külsőm sem volt igazán rendezett, mégis így szólt hozzám:

- Gyönyörű vagy. – Nem köszöntem meg, csak megpróbáltam mosolyra húzni a szám szélét. – Örökre itt akarok maradni, veled – folytatta, és ekkor, még ha a gyomorrontás miatt rosszul is éreztem magam, mégis sokkal jobb kedvre derített. Borotválatlan arcával közelíteni kezdett felém, és már be is hunytam a szememet, mert biztos voltam benne, hogy meg fog csókolni. A feltételezésem kudarcot vallott.

  Kinyitottam a szememet, mire ő adott egy puszit az arcomra. Borostás állva kissé szúrta a sima arcbőrömet, miközben ajkait hozzám érintette, de csodásan esett, hogy végre valamivel kifejezi az érzéseit. Igaz, hogy nem csókolt meg, de valójában ezt becsültem benne. Az átlagos srácok már az első randin megcsókolják az újdonsült barátnőjüket, de vele már több napja élek teljesen elzárva a civilizációtól, s mégsem tette meg. Pedig esélye lett volna rá. Később majd remélem, megtalálja azt a pillanatot, ami neki is megfelel a csókolózáshoz. Amikor már sokkal közelebb állunk majd egymáshoz, és jobban ismerjük egymás múltját, egyéniségét. Bár egyet nem nagyon értettem: hogy lehetett, hogy egy ilyen tökéletes fiúval hozott össze a sors?

 

                                   *                      *                      *                      *

 

Mély álomba merültem, és mikor felébredtem, Daniel már nem volt mellettem. Meglepetten ültem fel ágyamban, körbenéztem, de még csak a szobámban sem volt. Talán akkor ment el, mikor meglátta, hogy elaludtam.

  Nyugodtan visszacsúsztam az ágyikómba, és nyakig magamra húztam a takarómat. Ahhoz képest, hogy az ágyamat Daniel egymaga készítette, mindössze egy bicska segítségével, rendkívül kényelmes volt. Már nemigen zavart az sem, hogy mocorgás közben nyikorgott, s ahogy elhelyezkedtem benne, észrevettem, hogy talán még jobb is benne aludni, mint a régi ágyamban.

  Sokkal jobban éreztem magam azután, hogy szundítottam egy kicsit. Anyu mindig is azt mondta nekem, ha beteg voltam, hogy aludjak jó sokat. A pihenés és a gyógyszer sokat segített. A fejfájás elmúlt, bár a gyomrom még mindig nem akart nyugodni. S ekkor, a jó hangulatom ellenére úgy éreztem, hánynom kell.

  Kirohantam a szobámból, közben számra tettem a kezemet. Úgy éreztem magam, mintha másnapos lennék, hiszen akkor szoktam hányni. Lehajoltam, és felöklendeztem az egész napi kajámat, ami persze csak az az egy gyümölcs volt. Szerencse, hogy előtte nem ettem semmit, mert akkor most sokkal többet hánytam volna. Gusztustalan volt és teljesen kirázott tőle a hideg. Miután kiadtam magamból a gyomrom tartalmát, visszaballagtam a házba.

  Befeküdtem az ágyamba, és pár perccel később már sokkal jobban voltam. A gyomrom nem morgott többet, és a hányinger is elmúlt. Bár a hányás nem igazán esett jól.

 

                                   *                      *                      *                      *

 

Később bejött hozzám Daniel, s én ekkor már a kedvenc könyvemet olvasgattam.

- Szia! Jobban vagy? – kérdezte mosolyogva, látván, hogy végre olvasok, és nem csak fekszem az ágyban nyöszörögve.

- Szia! – köszöntem vissza vigyorogva – Most már sokkal jobban, hogy itt vagy velem – feleltem.

- Kialudtad magad?

- Igen – feleltem büszkén, és letettem a könyvet az ölembe.

Közelebb sétált, és leült az ágyam szélére.

- Ne hozzak neked valamit? – kérdezte az arcomat simogatva.

- Nem kell, köszönöm. – feleltem, de aztán meggondoltam magamat. – Vagyis de… mégis… szeretnék inni egy kis vizet!

Kedves volt tőle, hogy így ápolt, és odafigyelt rám. Kicsit emlékeztetett anyára, mikor kiskoromban otthonmaradt velem, és gyógyítgatott.

  Felállt, és elindult nekem a repülőhöz vízért. Én közben pedig azon gondolkoztam, hogy vajon mit csinálhatott, amíg én aludtam.

 

Előző            Következő


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre