Novus

 

 

Akadálymentesített oldal
A G-portal Mozgalomról

 

AZ OLDALON FUTÓ VERSENYEK

A kocka el van vetve

A versenyben adott egy dobókocka száma, egy karakter, egy helyszín és egy szituáció. Vajon milyen történeteket tudtok belőle kihozni? A szerencsére most szükségetek lesz.
Leadási határidő: 2016. március 20.

----------------------------------------

Kritikus tömeg

Nem túl bonyolult kommentverseny. A lényege, hogy minél több műnél írj pár sort, véleményt a szerzőnek. Három havonta nullázódik a szám, a részletek a linkre kattintva, elérhetőek.
Következő nullázódás: 2016.  május 1.

 

 VIHARSAROK

 Főoldal
Oldal
Művészek
Kapcsolat
Könyvajánló
Idézetek

Unaloműző

OLVASÓSAROK

Fanfiction
Regény
Novella
Vers
Egyperces
Színdarab

Versenymű

MŰVÉSZSAROK

Könyvtár
Kritika-iroda
Küldj be te is
Pályázatfigyelő

 

facebook hivatkozás levélküldő hivatkozás

HETI NYELVTAN

Cikkírókat felveszünk!
Érdeklődni a novus@hotmail.hu e-mail címen.

Addig is az Archívumban az eddig feldolgozott témák megtalálhatóak. 

 

Apróhirdetések

Iratkozz fel a
NOVUS POSTAGALAMBJÁRA,
hogy havonta értesülhess a legfrissebb információkról.

---------------------------------------

SEGÍTS A HANGODDAL

Egy olyan kezdeményezés tagja lehetsz, mely segít a látássérülteknek elolvasni, meghallgatni egy könyvet. Bárki jelentkezhet önkéntes alapon. Részleteket a linkre kattintva olvashatjátok.

---------------------------------------

LÉGY A SZERKESZTŐSÉG TAGJA

Szerkesztőségi tagokat keresek a Novus aktualitásának és frisseségének megőrzése érdekében. Több pozíció is üres, úgyhogy szabad a pálya a jelentkezésben. Részletek a linkre kattintva, vagy pedig a novus@hotmail.hu címen.

---------------------------------------

Rose Woods könyvei az Adamobooks kiadónál. Kapj rá te is!

 

SZERZŐI JOGOK 

A Novuson található történetek az oldal szerzőinek munkái. Kizárólag az ő hozzájárulásukkal publikálhatóak máshol. Ha itt nem éred el őket, vedd fel velem a kapcsolatot (novus@hotmail.hu) és segítek.

 

 

Véleményed

III. fejezet

 

Mikor felébredtem, rájöttem, hogy teljesen zökkenőmentesen véget ért az első éjszakám ezen a szigeten. A nap még alig sütött, de már világos volt. Pont részese lettem a napfelkeltének, és ez nagyon felboldogított. A narancsszínű gömb a tenger felszínén visszatükröződött, a csodálatos színek elkápráztattak. Ilyen gyönyörű tájat még sosem láttam, bár szemeimet még alig tudtam kinyitni.

  Nem emlékszem, hogy felébredtem volna az éjjel, s arra sem, hogy álmodtam-e valamit. Nyugodt és kipihent voltam, bár jó sokat ásítoztam, miután felkeltem. Ledobtam magamról a takarót, s elindultam a tenger suhogóan partra vetődő hullámai felé. Mindig is reggelente szerettem fürdeni, ezért gondoltam ma is ezzel indítom a napot. Csak most kicsit másképpen: nem otthon a zuhanyzó alatt, hanem a nyílt vizű, sós tengerben. Nem hiszem, hogy nagyon egészséges volna a tengerben megmosakodni, de nem akartam a dzsungelben lévő tó vizét szennyezni, mert az nem cserélődik.

  Magammal vittem egy üveg tusfürdőt, melyet igazából San Franciscóba vittem volna, de ha már így alakult, akkor amíg itt tartózkodok, spórolni fogok vele. Ledobtam magamról ruhadarabjaimat, feltűztem a hajamat egy aprócska csattal, s besétáltam hát a hideg vizű tengerbe. Úgy lubickoltam benne, akár egy halacska vagy egy igazi sellő. Imádtam a vizet, főleg a tengert. Könnyebbnek éreztem magam benne, mint az uszodákban, s most, hogy a nap is sütött, olyan kellemes volt úszkálni. Kezemben volt a tusfürdős palack, s már el is felejtettem volna, hogy mosakodni jöttem be, hogyha az nem juttatja eszembe. Felálltam hát a derékig érő vízben, majd kitöltöttem egy picinyke cseppecskét a kezembe. Hamar rázártam a kupakot, nehogy kiömöljön. Alaposan bedörzsöltem vele az egész testemet, bár nem sokat segített, mert csak nagyon keveset használtam. Nem akartam pazarolni, hiszen nem tudhattam előre, meddig kell még ott maradnom. Beültem a vízbe, lemosva magamról a vékony habréteget.

  Mikor már teljesen lejött, felálltam és kisétáltam a tengerből. Útközben hirtelen valami szúrós fájdalmat éreztem a nagylábujjamon, mikor felhoztam a levegőre, megláttam, hogy egy picurka rákocska ollójával fennakadt a lábkörmömön. Kicsit megijedtem, de szerencsére nem pánikoltam be, hanem szépen lassan megfogtam, majd gyorsan jó messzire elhajítottam őt a vízbe. Mikor kiértem a vízből, megint megláttam, hogy egy bokor ága mozog. És hallottam, mintha valami megrezzent volna. Gyorsan a bőröndömhöz siettem, és felkaptam magamra a sárga törülközőmet.

- Ki van ott? – kérdeztem jó hangosan.

Hallottam, mintha valaki elfutott volna, s egyből tudtam, kivel van dolgom. Csak még azt nem tudtam, kicsoda is ő valójában. Hiába futottam volna utána, ezért inkább hagytam, had rohanjon. Megtörülköztem, és felvettem egy új pólót és egy új nadrágot. A trapézgatyámat összehajtogatva visszaraktam a bőröndömbe, a felsőmet pedig a homokba dobtam, mert azt majd később ki akartam mosni.

 

                                   *                      *                      *                      *

 

Később elindultam, hogy megkeressem a fiút, aki leskelődött utánam. Már bizonyos voltam benne, hogy követ valaki, aki azt hitte, nem vettem észre. Magamra vettem hát a kardigánomat és becammogtam a dzsungel mélyére, követve a már kialakított ösvényt és néhol a lábnyomokat.

  Fél órája kerestem már, mikor elérkeztem vissza a repülőgép roncsaihoz. Elbújtam egy fa mögé, mert belülről zörgéseket hallottam. Pár perc múlva láttam, hogy az a fiú jön ki a csomagtérből, akit a repülőtéren láttam. Gesztenyebarna haja összekuszált volt, mint akkor. Kék szeme ragyogott a napfényben, bár helyes arcával ellentétben szakadt ruhái voltak. Úgy tűnt, mintha nagyon sietne valahová és hamar kicipelte a résen át a bőröndjeit.

- Szia! – köszöntem illedelmesen – Kérlek, ne rohanj el! – tettem hozzá gyorsan. – Angela Nence vagyok.

- Szia! – mosolygott. Úgy tűnt, hogy elpirult, de mintha ott sem lettem volna, folytatta a táskái hurcolását a csomagtérből.

- Téged hogy hívnak? – kérdeztem, ugyanis ő elfelejtett bemutatkozni.

- Hm – hümmögött, de nem válaszolt.

- Te is a géppel zuhantál le?

- Igen – nyögte ki végre. Nagyon nehéz volt kihúzni belőle a szavakat. Még én éreztem magamat zavarban, pedig neki kellett volna, legalábbis szerintem.

- Te is túlélted? Hát ez csodálatos! – mosolyogtam, hátha észreveszi.

- Igen – mondta komor arccal.

- Nem örülsz? – kérdeztem kíváncsi tekintettel. Hogyan tudnám ezt a makacs fickót végre szóra bírni?

- De, nagyon – motyogta.

Elkeseredetten bámultam rá. Leguggolt és kinyitotta táskáját. Szerintem ellenőrizni akarta, hogy megvan-e az összes cucca. Nem érdekelt már többé, elegem volt belőle és ebből az egész beszélgetésből, ezért inkább elmentem. Elindultam vissza, a tó felé, majd onnan a bőröndjeimhez.

- Várj! – hallottam harsány hangját, de ezek után nem voltam rá kíváncsi, mit akar mondani. – Kérlek, várj! – nem hallgattam rá, csak büszkén mentem tovább, mintha meg sem hallottam volna, pedig még azt is hallottam, hogy rohan utánam. Hallottam a talpa alatt reccsenő-roppanó gallyakat, de nem álltam meg. – A nevem Dan Cooper! – vágta rá gyorsan, hátha erre megállok, és igaza volt. Megálltam, mert végre helyesen cselekedett.

  Visszafordultam és vártam, hogy utolér. Pár pillanat múlva már előttem állt, és lihegett.

- Kérlek, bocsáss meg! Nem akartalak megbántani! – mondta hevesen lélegezve. Én csak szemöldökömet felvonva figyeltem, hogy mit tesz ezután. – Dan Cooper vagyok, örvendek – szólt, s odanyújtotta felém a kezét.

Megbánóan nézett rám, s én rá megbocsátóan. Én is odanyújtottam a kezemet, mire ő elmosolyodott.

- Nem vagyok én rossz ember, csak… - habozott.

- Csak mi? Mondd csak ki!

- Csak… zavarban voltam.

- Te leskelődtél utánam? – kérdeztem céltudatosan. Erre elkezdett mosolyogni, és jobbra-balra ingatta fejét csukott szemmel. – Szóval te voltál! – vádoltam.

- Igen, én, de nem szándékosan… vagyis igen, de már megbántam – őszintének tűnt, bár eléggé kételkedtem benne, hogy igazat mondd, ezért gondoltam kérdőre vonom egy kicsit, elvégre ő leskelődött.

- Szóval szívesen tetted?

- Igen vagyis nem! Nem is vagy az esetem! – hadarta,  de szerintem most ezt is megbánta, hogy kimondta.

- Áhá.

- Jaj… de bolond vagyok, nem úgy értettem! – vágta rá gyorsan. Úgy hadarta a szavakat, hogy szinte alig értettem őket.

- Semmi baj, megesik az ilyesmi – segítettem neki, mert éreztem, hogy iszonyúan zavarban érzi magát. Csak a szemeit bámultam mindvégig. Azokat a gyönyörű, tengerkék szemeit.

  Eddig nem tudom talán a sok gondolkodás vette el az étvágyamat, vagy valami ilyesmi, mert csak most éreztem végre igazán azt, hogy farkaséhes vagyok.

- Te nem vagy éhes? – kérdeztem, hátha segít ennivalót keresni.

- Amióta a gépen felébredtem, azóta nem ettem – válaszolta sanda mosollyal az arcán.

- Én sem. Nem keresünk együtt valamit? – Próbáltam barátságos lenni vele és végre azt láttam rajta, mintha érdekelném.

- De. Amúgy te sem hoztál az útra magaddal kaját?

- Nem, mert azt az egy lehetőséget kifelejtettem a számításból, hogy mi van, ha lezuhanunk. De lehet, hogy a repülőn van egy hűtő, amiben az utasoknak szánt ételeket tartották.

- Akkor menjünk!

- Én nem megyek – mondtam ijedt arccal. – Kérlek hozz nekem is!

- Miért nem jössz?

- Mert nem és kész – válaszoltam morcosan, bár nem akartam így mondani.

Értetlen tekintettel és letolt szemöldökkel nézett rám, de én nem akartam elárulni az igazat. Valójában magától az igazságtól is féltem.

- Hát jó – fogadta el végül az ajánlatot, miután látta, hogy nincs több mondanivalóm.

- Az ösvény végén várlak a parton. Tudod, ahol leskelődtél! – mondtam csipkelődően, mire ő csak mosolygott, és ennyit felelt:

- Tudom.

Ő visszament a gép felé, én pedig a bőröndjeimhez. Végig csak arra tudtam gondolni, hogy milyen mázlista vagyok. Végre biztonságban tudhatom magam, mert ha még egy fenevad rám is támadna az erdőben, Dan úgyis megvédene, és most már nem vagyok egyedül. Csak azt nem értem, miért jött elő korábban és hogy-hogy nem találkoztunk, mikor felébredtem a gépen?

 

                                   *                      *                      *                      *

 

Mikor visszatért a repülő roncsai közt talált ételekkel, együtt leültünk a pokrócomra, és mintha csak otthon piknikeztünk volna, megettük az étel egy kis részét, de itt is ugyanúgy tartalékoltuk azokat az ételeket, melyek sokáig eltarthatók. Talált pár zacskó mogyorót, becsomagolt szendvicseket, kész ételeket, amik dobozokban voltak, süteményeket, gyümölcsöt, salátát, kenyeret, gyümölcsleveket, csokoládét, palackos vizet, kis adagokban sót, cukrot, fűszereket és persze alkoholos italokat. Azt mondta, hogy csak azokat hozta el, amik hamar megromolnak és, hogy nagyon sok étel van még a pilótafülke mögött.

  Ennek nagyon örültünk, de tudtuk, hogy nem fog kitartani sokáig, akármennyi ételünk is van raktáron. Hamarosan meg fel kell majd kutatnunk új ételeket a csomagtérből, és ha az is elfogy, akkor bogyókon és állathúson élünk majd.

  Ahhoz képest, hogy milyen nehézkesnek tűnt ott az élet, én boldogabb voltam és szabadabbnak éreztem magam, mint Londonban.

- Londoni vagy? – kérdezte, miközben egy sonkás-sajtos szendvicset majszolt.

- Igen – feleltem, de éreztem, hogy most én jövök a kérdezésben. Mielőtt még feltehettem volna a kérdést, ő megelőzött.

- Hol szerezted? – vágott közbe, és a homlokom fölött lévő sebre mutatott.

- Ja, ezt? Mikor lezuhantunk, lefejeltem a tükröt a WC-ben.

- Á, szóval te ott bujkáltál!

- Nem bujkáltam! Csak… örülök, hogy túléltük.

- Én is, végre nem vagyok egyedül – felelte és ez nagyon felvidított. Mélyen egymás szemébe néztünk és legalább öt másodpercig nem mozdultunk. Káprázatos pillanatok voltak azok. Mióta a szigeten vagyok, ezek voltak a legszebb pillanataim.

- Kéred még? – Egy teljesen bontatlan csomagolású mini szendvicsre mutatott. Megráztam a fejem mire ő azonnal felvette és már bontotta is ki.

- Hány éves vagy? – kérdeztem, nem mintha nagy jelentősége lett volna.

- Tizenhét. Te?

- Tizenhat - válaszoltam.

Szemmel láthatóan örült, hogy nagyjából egyidősek vagyunk. Kedves mosolya csaknem elvakított.

 

  Már dél lehetett, mikor befejeztük a reggelit. Dan elhatározta, hogy házat fog építeni én pedig  felajánlottam, hogy segítek neki, ha együtt fogunk lakni benne.

- Mivel kezdjük? – gondolkozott hangosan Dan, és közben fejét vakargatta.

- Talán először tervezzük meg – javasoltam, s látszott, hogy Danielnek tetszik az ötlet, bár kissé furán érezhette magát, hogy ő erre korábban nem jött rá.

- Igen. Van papírod és ceruzád? – kérdezte.

- Persze, hogy van – válaszoltam, és elkezdtem kutatni a nagy, fekete bőröndömben. Az első zsebben találtam is tollat és egy jegyzettömböt, persze a fele már le volt tépve. – Tessék! – nyújtottam át neki, s ő mosolyogva fogadta.

- Köszi! Akkor kezdjük! Hová tudnánk építeni?

- A tó mellé?

- Esetleg – válaszolta gondolkodó arccal. – Igen, az jó lesz, kösz az ötletet!

- Szerintem egy fa alá kéne építeni, nem?

- De! Ez jó, tetszik – bámult rám kedves mosollyal, amit én odaadóan viszonoztam. – Mindenképpen a tó mellé építsük, mert ott fogunk fürödni, mosni és csak onnan ihatunk.

- Egyetértek. Akkor menjünk oda!

Elindultunk hát a tóhoz, hogy megtervezhessük az új otthonunkat. Így nézve az egész olyan szomorúnak tűnik, mert talán már soha többé nem láthatom anyát és apát. Viszont nagyon kedves fiúval hozott össze a sors, és még egy húron is pendülünk.

   Lefeküdtünk a földre, amit előtte puha növényekkel lefedtünk. A tó gyönyörű volt, és ahogy elnéztem, kiváló volt a helyszín arra, hogy új házunkat megépítsük ide. Felnéztünk a tó melletti fára, s egy nagy ága benyúlt a tó felé.

- Arra az ágra aggathatnánk fel a ház tetejét! – szólt Dan, majd én helyeslően bólintottam.

- És szerintem nagy levelekkel kéne kirakni a tetőt, hogy lecsurogjon róla az esővíz.

- De egy erős faszerkezet kéne, hogy megtartsa a leveleket!

Egymás után ugrottak be nekünk a jobbnál jobb ötletek, s ahogyan fejben már majdnem a befejezésénél tartottunk, annyira az elején voltunk még valójában.

  Eldöntöttük, hogy a házban három szoba lesz. Egy étkező, Dan szobája és az enyém. És mindkettőnk helyiségéből nyílik majd egy ajtó a tóra, mert ott fogunk fürödni. Kicsit necces lesz majd megoldani, de biztos voltam benne, hogy ketten simán megszervezzük.

  Eleinte nagyon egyszerűnek tűnt, de mi is tudtuk, ez nem lesz könnyű munka. Sok-sok órát kell majd dolgoznunk, hogy sikerüljön megépíteni.

- Hogy kezdjünk hozzá? – kérdezte, mikor már a tervek megvoltak, ámbár még egy darab fa sem hevert előttünk, mikor a tó mellett állva gondolkoztunk.

- Milyen szerszámaink vannak? Hoztál egyáltalán magaddal valamit, amivel dolgozni lehet? Kés, bicska… - soroltam.

- Bicska? Bicskám van! – kiáltott fel, majd elindult vissza a bőröndjeinkhez. Gondoltam addig én kitalálom, melyik növényekből fogunk majd építkezni, mi kerül felülre, és miből fogjuk azt az anyagot előállítani, amivel majd összetapasztjuk a részeket.

Előző          Következő


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre