Novus

 

 

Akadálymentesített oldal
A G-portal Mozgalomról

 

AZ OLDALON FUTÓ VERSENYEK

A kocka el van vetve

A versenyben adott egy dobókocka száma, egy karakter, egy helyszín és egy szituáció. Vajon milyen történeteket tudtok belőle kihozni? A szerencsére most szükségetek lesz.
Leadási határidő: 2016. március 20.

----------------------------------------

Kritikus tömeg

Nem túl bonyolult kommentverseny. A lényege, hogy minél több műnél írj pár sort, véleményt a szerzőnek. Három havonta nullázódik a szám, a részletek a linkre kattintva, elérhetőek.
Következő nullázódás: 2016.  május 1.

 

 VIHARSAROK

 Főoldal
Oldal
Művészek
Kapcsolat
Könyvajánló
Idézetek

Unaloműző

OLVASÓSAROK

Fanfiction
Regény
Novella
Vers
Egyperces
Színdarab

Versenymű

MŰVÉSZSAROK

Könyvtár
Kritika-iroda
Küldj be te is
Pályázatfigyelő

 

facebook hivatkozás levélküldő hivatkozás

HETI NYELVTAN

Cikkírókat felveszünk!
Érdeklődni a novus@hotmail.hu e-mail címen.

Addig is az Archívumban az eddig feldolgozott témák megtalálhatóak. 

 

Apróhirdetések

Iratkozz fel a
NOVUS POSTAGALAMBJÁRA,
hogy havonta értesülhess a legfrissebb információkról.

---------------------------------------

SEGÍTS A HANGODDAL

Egy olyan kezdeményezés tagja lehetsz, mely segít a látássérülteknek elolvasni, meghallgatni egy könyvet. Bárki jelentkezhet önkéntes alapon. Részleteket a linkre kattintva olvashatjátok.

---------------------------------------

LÉGY A SZERKESZTŐSÉG TAGJA

Szerkesztőségi tagokat keresek a Novus aktualitásának és frisseségének megőrzése érdekében. Több pozíció is üres, úgyhogy szabad a pálya a jelentkezésben. Részletek a linkre kattintva, vagy pedig a novus@hotmail.hu címen.

---------------------------------------

Rose Woods könyvei az Adamobooks kiadónál. Kapj rá te is!

 

SZERZŐI JOGOK 

A Novuson található történetek az oldal szerzőinek munkái. Kizárólag az ő hozzájárulásukkal publikálhatóak máshol. Ha itt nem éred el őket, vedd fel velem a kapcsolatot (novus@hotmail.hu) és segítek.

 

Vendy, Ratemer - Messze, messze otthonról

Véleményed

9. Fejezet
      - első rész -
 
- Karen erre most nincs időnk!
- Mindjárt kész vagyok.
- Nem most és itt kell gyakorolni a zárak felnyitását! – közölte szemrehányóan Vendy, miközben idegesen körbelesett a folyosón. Szerencsére elég néptelennek tűnt ebben az időszakban. – Karen…
- Kész! – nyitotta ki az ajtót egy üdvözült mosoly kíséretében a lány.
- Végre – sóhajtott fel Vendy, majd még egyszer körülnézett, hogy biztos senki sem látta őket – akkor gyerünk.
Odabent a szoba mintha két részre lett volna osztva: az egyik oldal tiszta és rendezett volt, a másik viszont egy bombatámadás utáni terepre emlékeztetett leginkább.
- Én nézem át Sam felét – jelentette ki amint belépett.
Karen nem válaszolt, csak megállt egy pillanatra az ajtóban és felmérte a terepet. Mégis hogyan képes egy ember fél nap alatt ilyen mocskot hagyni maga után?
Vendy elvigyorodott Karen arckifejezését látva, majd elkezdte átnézni saját oldalát. Az asztalon vagy a polcokon semmi sem volt, a hatalmas szekrény egy jelentős része üresen állt.
Feltúrták a szekrényeket, a táskáikat, amikben többnyire csak fegyvereket és egy-két ruhaneműt találtak. Átnéztek minden egyes zugot, míg végül Karen fáradtan lökött arrébb egy chipses zacskót az ágyon.
- Itt biztosan nincs semmi… Ezeknek még a párnájuk alatt is egy bárd van!
Vendy egy hasonló kést kapott elő Sam matraca alól, mint amit Karen mutatott fel.
- Már csak egy puska hiányzik az ágy alól… ja, nem. Az is megvan – húzott elő egy fegyvert.
- Ez egyáltalán nem normális – jelentette ki Karen, miközben lehuppant az ágyra. – Lehet, hogy magukkal vitték, vagy nem tudom…
Vendy még nem adta fel, utolsó esélyként benézett az éjjeli szekrény utolsó fiókjába. Egy fekete könyv hevert benn, rajta ezüst betűkkel a Biblia szó állt. Már szinte csak kínból vette fel a – meglepően vastag – könyvet, mikor észrevette, hogy összefogta valamivel.
- Megvan!
- Ó, hála Istennek! Akkor gyerünk innen, mielőtt még visszajönnének… - állt fel azonnal Karen és indult el a kijárat felé, ahonnan abban a pillanatban, hogy a kilincshez ért a keze, a két Winchester mély hangját lehetett hallani.
A lányok egymásra néztek. A hangok már túl közel voltak, esélytelen volt, hogy ki tudjanak lógni. Egyszerre fordultak a szoba felé. Össze-vissza kezdtek rohangálni, a szekrényhez, az ágyhoz, a függöny mögé… egyik sem volt megfelelő. A fiúk viszont vészesen közeledtek.
- A fürdő – súgta Vendy mikor az ajtó már nyílt.
Az utolsó pillanatban csukták be maguk mögött a fürdőszoba ajtaját. A két Winchester szinte abban a pillanatban lépett be a bejárati ajtón.
- Nem is tudom, Sammy, szerintem itt nincs semmi különös. Még csak ügy sincsen. Nem tudom, Bobby honnan kapja az infókat, de ki kéne szűrnie a hülyeségeket.
- Ha ideküldött minket, akkor biztosan van itt valami – hallatszott Sam válasza - Én kész vagyok mára… elmegyek fürdeni.
- Oké, én meg körülnézek odalent. Mondjuk a kaszinó környékén…
A két lány hallotta, amint Dean után becsapódik az ajtó, és azt is, ahogy Sam elindul a rejtehelyük felé. Az ajtónál kuksoló lányok riadtan egymásra néztek, majd szinte egyszerre vágódtak be a zuhany alá, ahol magukra húzták a függönyt.
- Fürdőszoba, mi? – kérdezte suttogva Karen, mire Vendy egy kényszeredett mosollyal az arcán megvonta a vállát.
- Inkább azon gondolkozz, hogy jutunk ki, mielőtt ő jönne be.
Már késő volt, Sam kinyitotta az ajtót és belépett a fürdőszobába. Karen egy pillanatra elképzelte a Winchester arcát, amikor meglátja őket a zuhanyrózsa alatt a „Szent Bibliájukat” szorongatva.
Sam felakasztotta a törölközőjét, majd a kád felé indult, oda sem tekintve benyúlt a zuhanyfüggöny mögé és kinyitotta a csapot. A víz vidáman csobogni kezdett, de még elég hideg volt, így a férfi úgy döntött vár egy kicsit. Gondolataiba merülve a tükörhöz lépett, mikor odakintről valami zaj hallatszott.
Felkapta magára az imént levetett farmerját és kiment a fürdőből, hogy utána nézzen a zaj forrásának. A két lány megragadta az alkalmat a menekülésre. Azonnal kislisszoltak a kádból, majd óvatosan kilestek a fürdő ajtaján. Sam az erkélyen állt és a lenti történéseket kémlelte. Tökéletes alkalom volt a szökésre.
A két csurom vizes lány kiosont a fürdőből, majd a bejárati ajtóhoz léptek és nagyon óvatosan kimenekültek. A napló Vendy kezében szerencsére nem ázott el, csak az hiányzott volna még…
Mikor kijutottak, végigmérték egymást, aztán kitört belőlük a nevetés. Karen haja a fejéhez tapadt, a pólóján egy hatalmas folt éktelenkedett, csakúgy, mint Vendyén. Mellettük egy idősebb úr haladt el a folyosón, alig tudta elszakítani a tekintetét a furcsa jelenségekről. Valószínűleg nem ehhez szokott a Hiltonban.
Bemenekültek a saját szobájukba, mielőtt még a Hilton alkalmazottai is megneszelik ezt az arcátlanságot. Bent ahelyett, hogy megfürödtek vagy átöltöztek volna, azonnal az egyik ágyra telepedtek és kinyitották a bőrkötéses könyvet.
- Te jó ég, ez egy napló!
- Szerinted a fiúk írták? – kérdezte Vendy, közben felületesen átlapozta a könyvet. Abban rengeteg kép és újságcikk volt beragasztva, volt pár ábra és hosszadalmas leírás. – Nézd, ez nem a wendigo?
- Nézzük meg az első bejegyzést – lapozott sietősen a legelejére, amin az 1983. november 6-i dátum szerepelt. – „Ma eltemettem a feleségem” – olvasta fel hangosan az első mondatot.
- Dean születésnapja… akkor ez… az apjuké? A halott apjuké? – kérdezte Vendy a következő bejegyzést kémlelve.
- Jézusom, olvasod ezeket a bejegyzéseket? – nézett elborzadva a betűkre Karen. – Ez… hihetetlen. Ilyet egy ember nem él túl… vagy beleőrül…
Vendy nem válaszolt. A bejegyzések, a sok szörnyeteg láttán a gyomra összeszorult, de valahogy… mintha immunissá vált volna a sokkoló információkkal szemben. Gyorsan lapozgatott, szemével a démon szót keresve minden sorban. A szeme egy 1986-os bejegyzésen akadt meg.
- Ezt figyeld. Ördögcsapda. A démonok ellen.
- Ki az, aki csak úgy belesétál egy ilyen körbe? – tette fel a kérdést, miközben a képet tanulmányozta. – Ráadásul elég nagynak kell lennie, hogy a közepe körülfogjon egy embert. Ezt biztosan észreveszi…
- És ha eltakarjuk valamivel? Vagy olyan helyre tesszük, amit nem lát. Mondjuk… - Vendy elhallgatott, aztán felpattant, a bejárati ajtóhoz állt és körülnézett – a plafonra? Közel az ajtóhoz, így ha észre is venné, már benne lesz.
- Remek! És ha már bent van a csapdában, akkor nem tud megmozdulni és nem tudja az erejét használni. Ez jó – lelkesült fel azonnal Karen. – Kikérdezhetjük, hol van a Colt és mit akar tőlünk a Sárgaszemű.
- Pontosan – helyeselt Vendy is átvéve Karen hangulatát.
Nem tudtak tovább beszélni, ugyanis Sam kopogott az ajtajukon. Már befejezte a fürdést, és nekiállt volna kicsit kutatni, de nem találta John naplóját. Feltúrta az egész szobát, de sehol sem volt. Először azt hitte, Deannél lehet, de sejtette, hogy ő sem vitte volna ki a szobából.
- Sziasztok. Nem láttatok valahol egy régi bőr könyvet?
- Mit? – kérdezett vissza kissé zavartan Karen, miközben Vendyre sandított. – Én nem láttam ilyesmit – fordult a szoba belseje felé remélve, hogy Vendy addig lefoglalja Samet, amíg ő eltünteti a belső ágyon heverő könyvet.
A lány azonnal tudta, mi a feladata, csak azt nem, hogy pontosan mit tegyen.
- Nem, én nem emlékszem, hogy láttam volna. Sam… miért nem hanyagolod kicsit a keresgélést? Inkább pihenj. Esetleg nézzünk körül, hiszen itt vagyunk ebben a csodaszép hotelben, és csak a szobánk négy falát bámuljuk folyton.
Sam felvonta a szemöldökét.
- Azt hittem, vadászni akartok. Vagy legalábbis velünk tartani… - kezdte lassan, bár még mindig képtelen volt elképzelni, ki vagy inkább kik lehetnek azok az őrültek, akik ezt akarják csinálni. Akik inkább a szellemek és démonokat választják egy biztonságos és nyugodt élet helyett.
- Én meg azt hittem, hogy távol kell maradnunk mindentől, amíg ti nagy és erős vadászok dolgoztok, aztán pedig kiraktok minket egy tanyára, ahol biztonságban leszünk és szaladgálhatunk a mezőn… - jegyezte meg Vendy kissé élesebb hangnemet megütve, mint amit tervezett.
- Ha ennek vége tényleg el kell vinnünk titeket Bobbyhoz, de ha mindenképp tanulni akarsz valamit, akkor nála leszel a legjobb helyen. Igazi kincsesbányája van azokból a könyvekből, ami legendákról éa különböző lényekről szól – próbálta békíteni a lányt.
Vendy a szemét forgatta. Már nem is érdekelte a figyelemelterelés vagy, hogy Karen éppen akkor tüntette el a könyvet az ágy alá. Dühítette, hogy Sam gyerekként kezeli. Tulajdonképpen sok minden dühítette: az, hogy nekik senki sem mondd el semmit, hogy gyengének nézik őket és, hogy a fejük fölött döntenek a sorsukról. Kezdett besokallni.
- Tudod mit? Ha ennyire a terhetekre vagyunk, el is mehetünk. Miért kellene azt csinálnunk, amit ti akartok?
- Vendy, kérlek, nyugodj…
- Nem, nem nyugodok meg. Válaszokat akarok, érted? És nem azt akarom hallgatni, hogy jaj de szép és jó lesz minden, és ti majd elintézitek helyettünk is a dolgokat!
Sam a lányt figyelte. Tudta, milyen érzés belecsöppenni ebbe az egészbe, elveszíteni a normális, megszokott életet és el tudta képzelni, milyen ijesztő lehet, hogy az újról még alig tudnak valamit. Eddig neki és Deannek nem volt lehetősége magyarázatokba bocsátkozni, de most talán megtehetné.
- Figyelj, Vendy – csukta be maga mögött az ajtót Sam. Nem akarta, hogy a folyosón mindenki ezt a mesét hallgassa. – Ez a démon, a Sárgaszemű, már sok olyan embert megölt, akik közel áltak hozzánk. Ez nem csak egy átlagos ügy, ez személyes bosszú, érted? De a legfontosabb mindenképp az, hogy több ártatlannak ne essen baja. Főleg nem miattunk.
Vendy nem tudott mit mondani. Jacob telebeszélte a fejüket azzal, hogy a Winchesterek a bosszúért feláldoznák őket, erre itt áll Sam és pont az ellenkezőjét állítja. És nem tudott nem bízni benne.
- Tudom, hogy nehéz ez az egész nektek, de ki fogunk találni valamit, kinyírjuk a Sárgaszeműt, és mindent rendbe hozunk. Ígérem. De ehhez az kell, hogy dolgozhassunk, és ne kelljen miattatok is aggódnunk.
Vendy óvatosan bólintott, majd lesütötte a szemét. Kissé feszélyezve érezte magát. Talán Sam monológja, vagy a közelsége, vagy egyszerűen a tudat, hogy ellopták tőlük az apjuk naplóját késztette arra, hogy hátráljon két lépést.
- Sam, azt a bőrkötéses könyvet keresed, igaz?
Vendy az ágyhoz sétált leguggolt, majd előhúzta a gondosan elrejtett naplót. Nem tudta, Sam hogy fog reagálni, dühös lesz-e vagy csalódott, de meg kellett tennie.
- Azért vettük kölcsön, hogy tanuljunk belőle. Sajnáljuk, igaz, Karen?
Karen csak döbbenten meredt az előtte álló lányra. Képtelen volt megszólalni, annyira meglepődött Vendy tettén. Azért lopták volna el a könyvet, hogy csak úgy visszaadja neki, mielőtt még bármi fontosat is kideríthettek volna?
Sam a felé nyújtott könyvet nézte, az arcáról semmit sem lehetett leolvasni.
- Figyeljetek. Én tényleg próbállak megérteni titeket, a helyzeteteket. De nem tudom felfogni, hogy miért van szükség arra, hogy hazudjatok, bealtatózzatok, lopjatok tőlünk…
- Ha ti nem mondtok soha semmit, akkor nekünk kell utána járnunk a dolgoknak. Csak szeretnénk jobban megismerni ezt a világot, hogy felkészülhessünk.
- Minél jobban belekeveredtek, annál nehezebb kiszabadulni belőle. Ez a mi világunk lényege, ez az, amiért próbálunk titeket távol tartani. Erre nem gondoltatok?
- És arra nem gondoltál, hogy már így is épp eléggé belekeveredtünk? Egy elvarázsolt tükrön keresztül jöttünk, semmi nem maradt a korábbi életünkből, azt sem tudják, hogy valaha is léteztünk volna és ráadásképp egy démon akar minket megölni. Ebből már tényleg nehezen keveredik ki az ember.
- Talán már most el kellene vinnünk titeket Bobbyhoz – állította meg a vitát Sam komoran – Beszélek Deannel, ti pakoljatok össze.
- Sam – szólt idegesen Karen a távozó férfi után. – Tudjuk, mivel ölhetnénk meg a démont. És azt is tudjuk, hol kell keresnünk!
A mondatra megtorpant a folyosón, majd lassan a két lány felé fordult.
- Azt mondtad, ideje nyílt lapokkal játszanunk, nem?
- Honnan lennének ilyen információitok? – nézett Karenre gyanakvóan, de közben visszaindult a lányok szobája felé – Ilyenek biztosan nincsenek a naplóban.
A lány nem válaszolt azonnal, helyette Vendy számolt be a kórházban történtekről.
- Egy vadász mondta, még az előző városban. Szerinte a fegyver neve Colt, és elvileg ez képes mindent megölni – magyarázta észre sem véve Sam megváltozott arckifejezését.
- Milyen vadász?
- A neve Jacob. Azt mondta, a Colt itt van, ebben a szállodában. Egy démon őrzi.
- És ő is itt van?
- Nem… legalábbis azt hiszem…
Válaszoltak a lányok immár készségesen. Sam megfordult és a hajába túrt, majd ismét vissza a lányokhoz.
- Szóval azt mondjátok, a Colt itt van a szállodában? – tette fel ismét a kérdést, mire ők bólintottak. – Hol?
- Az egyik lakó egy démon. Ő őrzi – ismételte magát Vendy.
- Itt mászkál szabadon egy démon, ahol mi is lakunk már… legalább két napja? Ti tudjátok, mekkora veszélynek tettétek ki magatokat és minket is?
- Nem tudja, hogy itt vagyunk és azt sem, hogy a Coltot keressük – védekezett azonnal Karen. Bele sem gondolt, hogy szabad célpontot biztosítottak nekik. – Nem akarhat feltűnést, ha csak azért van itt, hogy őrizze…
- Feltűnés nélkül is eltehetett volna láb alól, hidd el. Titeket például ki keresne? – szakította félbe az egyre dühösebbé váló Sam a lány védekezését. Tudta, hogy ez nagyon aljas volt, de ő maga is úgy érezte, elárulták.
A két lány egy pillanatra elhallgatott.
- Jól van. Tudod, mit? Igazad van. Nekünk már nincs mit vesztenünk. Majd mi megkeressük a fegyvert és nem kell önálló testőrség.
- Mert az eddigi magánakcióitok óriási sikerrel jártak, igaz? Nos, nem. Ti szépen itt maradtok, mi pedig elintézzük a dolgot.
- És hogy derítitek ki, hogy kicsoda a démon? Minden szembejövőt leöntötök szentelt vízzel?
- Megoldjuk – jelentette ki, ezzel lezártnak is tekintve a témát. Főként, hogy a folyosón beszélgetni tényleg nem tűnt túl okos ötletnek. Megfordult, és benyitott a szobájukba, amikor Dean is megjelent a folyosón egy feltűnően csinos nő társaságában.
- Merre is van a szobád, édes?
Dean a szobájuk felé vezette volna a nőt, de a többieket észrevéve megtorpant. Sam nagyot sóhajtott, majd finoman visszairányította a nőt, ahonnan jött.
- Ennél most fontosabb dolgunk is van, Dean - állította le bátyja ellenkezését.
- Mégis mi lehet ennél fontosabb?
- A Colt.
- Várj, bocs, rosszul hallottam. Mintha azt mondtad volna, hogy Colt.
- Menjünk be, és megbeszélünk mindent – intett a szobájuk ajtaja felé, ugyanis néhány bőrönddel felszerelt hordár és egy nagyon elfoglalt üzletember haladt el mellettük.
Dean azonnal elindult a szobába, míg a lányok tétován követték őket. Az idősebbik Winchester leült az ágya szélére, míg Sam és a két lány állva maradt.
- Rendben, hallgatom az újabb csodálatos történetet.
- A Colt itt van.
- A városban?
- A hotelben.
- Itt?
- Nem a szemköztiben… Persze, hogy itt – fakadt ki Vendy, de gyorsan el is hallgatott.
- Mégis honnan veszitek?
- Egy vadász keresett meg minket, amikor Vendy még kórházban volt. Azt mondta, hogy a Colttal segít megölni a Sárgaszeműt…
- Mégis ki?
- Valami Jacob… Hills, nem? – nézett Vendyre segítségkérően, mire ő bólintott.
Dean kicsit gondolkodott. A fejében végigpörgette az összes vadász nevét, akivel valaha találkozott. Rémlett neki, hogy volt Jacob is köztük. Az öreg nagyon jó vadász volt, és Dean is kedvelte. Megkínálta sörrel, mikor az apja egyszer rábízta őt és Sammyt. De ez legalább tizenkét éve volt.
- Mondott valami konkrétat is?
- Hogy egy démon őrzi.
Dean felpattant az ágyról és elkezdett fel-alá járkálni. Valami nem hagyta nyugodni. Ha Jacob tudta, hol van a pisztoly, miért a két lányt kereste meg helyettük?
- Most hol van?
- Fogalmunk sincs – rázta a fejét Vendy.
- Oké, ez minden, amit tudtok? Nem akarunk ismét kellemetlen helyzetekbe kerülni. Mondjuk belefutni egy vámpírba…
- Vámpírok is léteznek? Azta!
- Akkor ki kell derítenünk, ki a démon.
- Mi már tudjuk – válaszolt azonnal Karen, majd egy gyors pillantást vetett Samre. – Már csak el kell kapnunk és kész. Minden megvan.
- Tényleg, egy démon, aki a Coltot őrzi, biztos könnyű dolgunk lesz – rázta a fejét azonnal Sam.
- Szóval azt mondod, kellene egy terv?
- Igen, nem rohanhatjuk csak úgy le a recepció előtt.
- Hát… mi kitaláltunk valamit.
A két Winchester a megszólaló Vendyre nézett, mire az kissé zavartan folytatta.
- Arra gondoltunk, beosonunk a szobájába, és felrajzolunk az ajtó fölé egy ördögcsapdát. Nem fogja észrevenni, vagy ha igen, akkor már késő lesz. Ha közvetlenül a bejáratnál csináljuk, egyszerűen csak belesétál, mielőtt még bármit is tehetne. Így lenne esélyünk.
- Honnan tudtok ti az ördögcsap…
- Szerintem ez még be is válhat – vágott közbe Sam a lányok hálás pillantásaitól övezve.
- Ugye? Csak el kell találnunk a megfelelő időpontot.
- Tudom is, mikor lenne a legmegfelelőbb – húzott elő a farzsebéből Dean egy összegyűrt lapot. Először csak a hátuljára felírt telefonszámot látták, majd egy fordítás után már a hirdetés témája is szemet szúrt nekik.
- Tisztelettel meghívjuk Önt és partnerét… egy bálra?
- Így van.
- Egy bál. Most komolyan, Dean? – vonta fel a szemöldökét Sam.
- Miért, szerintem ez zseniális ötlet. A zene miatt nem lesz feltűnő, ha kicsit hangosabban alakulnak a dolgok a kelleténél.
- Lesz egy csomó estélyis cs… csoport…
- A tökéletes alkalom. Könnyű elvegyülni, közben figyelhetjük is, hogy mit csinál a démon.
Sam mélyet sóhajtott, majd ismét átfutotta a meghívó szövegét.
- Ezek szerint holnap bálba vagyunk hivatalosak…
A lányok szeme felcsillant. Vendy közelebb lépett Samhez és igyekezett nagyon édesen nézni.
- Tudod, Sam, ahhoz hogy el tudjunk vegyülni, szükség lenne egy-két apróságra. Például valamire a farmer és a pólók helyett.
Sam segélykérően nézett Deanre, mire az csak megvonta a vállát.
- Erre bizony nem gondoltam.
 
Előző                  Következő

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre