Moln�r Zs�fia

Mind halottak

Kis asztal, kis szoba.

A plafonr�l lel�g� petr�leuml�mpa haldokl� f�nye r�esik az arcokra, bek�szik a b�r�k s�patag s�rjai al�, mintha le akarn� t�pni a csontokr�l a h�st. Egyre m�lyebb r�tegek al� k�szik, megvil�g�tja az �rz�seket valahol a von�sok alatt, f�jdalmas g�rcsbe r�ntja az izmokat, �s mar, �gy mar ak�r az �hs�g.

�t ember, kis asztal, kis szoba.

A falon �cska �ra kattog, megf�radva, mint aki a zajtalans�g �rj�be kapaszkodva pr�b�l leveg�t kapni az eny�szet alatt. A be�zott tet� gerend�i k�z�tt r�cs�p�g�tt a v�z, �s rothad�snak indult a f�ja, nemsok�ra meghajlik a sz�g, ami a falon tartja, �s darabokra t�rik, ahogy a f�ldre �r. Azok ut�n m�r csak f�tenek vele, de most m�g kattog, kitart�an, mert a senkinek mutatja az id�t. �t ember, �s csak az �ra kattog�s�t hallani, n�znek egym�sra, �s esznek.

�t ember, kis asztal, kis szoba. Krumplit esznek.

L�lek n�lk�l mozog a kez�k, f�radt inak v�gs�, elkeseredett pr�b�lkoz�saival. F�jdalomt�l megduzzadt n�i ujjak, kimarta �ket a l�gos szappan, felszakad� b�r�ket h�zza minden mozdulat, ma is ruh�t mostak. Egyik�j�k kez�ben kanna van, s�padt folyad�kot t�lt�get, k�v�hoz hasonl�t, de m�gsem az, arra nem telik. Karj�n v�r�sen kidagadnak az erek, melyek felfutva az alkarj�n elt�nnek a ruha alatt, egy mozdulattal r�ntja vissza csukl�j�ra a dohos anyagot, hogy ne l�ss�k. Az ilyen k�z, annak a l�tv�nya f�j. A f�rfi, � a krumplit �sta, hogy legyen mit enni, m�g ott a k�rme alatt a s�r, a k�s�t markolva r�vet�l a l�mpaf�ny. Halv�ny dereng�s�vel f�nyk�rbe vonja �ket, �rny�kukat a falra festve, sz�m�zve az asztalt�l a lelkeket. Remeg a keze, f�radt, m�gis csak a hideg r�zza �ket, mozdulatai kem�nyek, m�r nem �rzi a f�radts�got. Megtanulta t�rni, �s csak szeli a krumplit �gy, ahogy ki�sta, fej�ben egy munkadal ritmusa sz�l. �gy koccan a k�s a t�ny�rhoz, ritmusban, �gy mindig k�nnyebb a munka. De most a gyomornak enni kell.

�t ember. Krumplit esznek.

Egyik�k halkan d�dolni kezd. Szenved� t�dej�b�l rekedten t�r el� a hang, de a dallamot felismerni. A ritmushoz tartozik, a f�ldmunk�sok dala, azok�, akik a hidegben krumplit �snak. Nemsok�ra j�n a t�l, holott nincs mivel f�teni, �s ott �llnak majd kint a s�rban, �ss�k a krumplit. Hogy ut�na kapjanak bel�le annyit, amennyit �ten megesznek, csak annyit, hogy �hen ne haljanak, �s b�rj�k a munk�t. D�dolgat�s k�zben k�h�g�roham fogja el, arc�t a ruh�j�ba temeti, �s v�rt �klendez �gy, hogy senki se l�ssa. Neki sincs m�r sok ideje, mert a gy�rban dolgozik, a v�rosban, ahol sok a f�st, �s az meg�li a t�d�t. Alig kap leveg�t, nem tud m�r �nekelni sem. A n�, kez�ben a kann�val, folytatja a dalt, azt�n lassan mindenki bekapcsol�dik, csak halkan, hogy ne zavarj�k a legyet, ami z�mm�gve d�gl�dik az asztalon, de senki sem csapja le.

�t ember. Krumplit esznek, senki sem besz�l. Csak �nekelnek.

Az ablak �vegt�bl�i k�z�tt f�l l�bbal bel�g� hajnali �g sz�ne a feket�b�l egyre vil�gosabb� v�lt, halk kopog�s az ajt�n. A f�rfi feln�z, mik�zben a sz�j�ba emel egy falatot, de nem mozdul, �gy t�nik, mintha azon gondolkodna vajon ki �ll az ajt�ban, ilyenkor? Lassan mozdul meg, mintha a sok �ves munka elcsig�zta volna h�tral�v� �lete minden mozdulat�t, lelketlen robotk�nt mozog. Csoszog� l�ptei egybev�gnak az �ra v�nszorg� kattan�saival, egy �vezrednek t�nik, mire el�r az ajt�ig. Mintha lelassult volna az id�, �s az eg�sz vil�g valami neh�z, s�r� massz�ban mozogna. Az asztalt�l senki m�g csak fel sem n�z, d�dolnak tov�bb �s esznek, nem szalasztanak el egy pillanatot sem, h�tha a k�vetkez�ben m�r nem lesz r� lakalom.

K�t ember, egym�s el�tt. Nyitott ajt�. V�rnak.

A f�rfi, aki fel�llt az asztalt�l, �l� csontv�zk�nt g�rnyed, mik�zben kimered a k�lvil�gra. Hajlott v�ll�b�l mintha ki�llna a csont, l�ba remeg az er�fesz�t�st�l, alig �ll. Id�nk�nt ny�g�sek szakadnak ki bel�le, mik�zben az ajt�f�lf�ba kapaszkodik, m�r nem tudja megtartani a test�t. M�r megszokt�k a szenved�s hangjait, ny�g�sek, s�r�sok, z�rg� csontok, csoszog�s. Lass� eny�szetk�nt �ll az ajt�ban, v�zna kez�re pergamenk�nt sz�radt r� a b�r, r�ncokban, ahogy kapaszkodik, a sz�lk�s fa fels�rti, de nem v�rzik. Odakint a sz�lnek olyan hangja van, mint a keserves csecsem�s�r�snak. K�t napja esett le az els� h�, az�ta csak ezt a folyamatos s�r�st hallani. Keserves.

Az ajt�ban egy m�sik f�rfi �ll, szinte t�k�rk�pe a m�siknak, alig egy kicsivel torzabb: hatalmas v�g�s fut v�gig a szem�t�l az �llig, arca jobb oldala szinte lel�g a kopony�r�l. Errefel� a sebeket senki

sem varrja �ssze, csak �gy magukt�l gy�gyulnak be. Az ajt�t nyit� hangos, reccsen� hanggal d�nti oldalra fej�t, n�ma k�rd�snek sz�nva. Az odakint �ll�n foszlott kab�t van, a hatalmas lukakon �tf�j a sz�l, de m�g �gy is t�bb a semmin�l. Hallani, ahogy reszket, az izmai �v�ltenek a f�jdalomt�l, m�r nem b�rj�k tov�bb er�vel ezt az �r�lt vacog�st. F�j a hideg, de egy hangot sem ad, n�m�n szenved a lass� hal�l alatt. M�snapra val�sz�n�leg m�r nem kel ki az �gyb�l.

K�t ember, nyitott ajt�. Szavak.

A hang, ami az �rkez� tork�b�l el�t�r olyan, ak�rcsak a d�gl�d� l�gy z�mm�g�se. Neh�zkes, rekedt �s karcol, mintha hossz� k�rm�kkel sz�ntana v�gig a hall�j�ratokon. „A h�don.”

A f�rfi erre megfordul, visszan�z a h�zban �l�kre. �k csak esznek, �s merednek maguk el�, a halk dallam meg-meg�ti a f�l�t. �tl�pi a k�sz�b�t, �s beh�zza maga m�g�tt az ajt�t. A hideg kalap�cs�t�sk�nt �ri a test�t, t�rde megroggyan, � m�gis ugyan�gy k�veti a fekete kab�tos f�rfit, mintha mi sem t�rt�nt volna. Z�rg�, csoszog� l�ptekkel a megfagyott f�ld�ton, amit belepett a h� �s a j�g. Visszan�zve a kis h�z rogyadoz� rom volt a puszta k�zep�n apr� koszfolt. A hullasz�n�, sz�ntelen �g egybeolvadt a sz�rk�s h�r�teggel, v�kuumszer� semmibe foglalva az �lettelen �p�letet.

H�rom ember. Ketten �llnak. M�rv�nyszobrok.

A feje nehezen fordult el, hogy len�zhessen a h�dr�l. A sz�l s�v�t�se minden m�s hangot elnyomott, a foly� vize volt az egyetlen, ami mozdult. K�t csontv�z �llt egym�s mellett a feh�r semmiv� v�lt vil�gban, a puszta k�zep�re �p�tett h�z halottan figyelte �ket a t�tong� �rb�l. R�m�lomszer� mozdulatlans�g �s s�ri csend.

H�rom ember. K�t csontv�z. Egy halott.

A mellette �ll� f�rfi reszket� keze lassan kiny�lik, �s a h�d l�ba melletti fagyott f�ldnyelvecsk�re mutat, amit lass� mozg�ssal mos a foly� vize. Nem hallani a csobog�s�t. M�g a saj�t l�legzet�t sem hallja, ahogy a k�k, felpuffadt holttestet n�zi, amit partra vetett a foly�. Merev tagjait neki- nekicsapja a h�d l�b�nak, de a puffan�st sem hallani. �temes, mint az �ra kattog�sa.

- Kih�zzuk?

- Ne. – morogja a sebhelyes, szinte hallani, ahogy test�ben a csontok z�r�gnek. – Est�re tov�bbsodorja a v�z.

�llnak, �s n�znek lefel�, mindketten reszketve, csontjuk z�r�g a sz�lben. �sszefonj�k maguk el�tt a kez�ket, �s csak merednek a v�zre, mik�zben a sz�l vis�t�sa olyan, mintha kasz�t �lezn�nek valahol a t�volban. �llnak, �s gondolatokat keresnek reszket�s k�zben.

H�rom ember. Mind halottak.

A zs�ri �rt�kel�se:

Tekla | A t�rt�net elgondol�sa tetszett, viszont hi�ny�rzetem van a megval�s�t�ssal kapcsolatosan. Sz�momra ez a kett� oldal kev�s, sz�vesen olvastam volna egy kicsit jobban kibontva, r�szletesebben, mert �gy fejben tudom, hogy mit hivatott bemutatni a novella, de olvas�s k�zben a sz�vemben nem �rzem ugyan ezt.

Deszy | R�vid, de h�sbav�g�.
A t�rt�net a festm�ny jelenet�vel indul, de r�vids�ge ellen�re is k�pes t�ll�pni rajta. M�gis v�gig egys�ges eg�sz marad, a festm�ny hangulata, az indul� jelenet visszak�sz�n. Ahogy a sorok is visszak�sz�nnek �jra meg �jra, sz�pen lassan d�fve sz�ven az olvas�t. Ez nagyon tetszett, kifejezetten hat�sos volt, a novella v�g�n pedig �gy a n�gy sz�cska el�g volt, hogy nagyot �ss�n. Ezzel az �rz�ssel szeretek novell�kat abbahagyni – megvolt a csattan�, amit akartam.
De ez az eg�sz �r�sra �rv�nyes: kem�ny szavak a kem�ny �lethez, a st�lus j�l passzolt a t�rt�nethez. Nagyon tetszett.

Holly | Nagyon dr�mai a kezd�s, ak�rcsak a befejez�s is. Nagyon �rz�kletesen �rsz, remek�l b�nsz a hasonlatokkal. A k�peket akarva-akaratlanul l�tom magam el�tt. A csendes szenved�s, a hal�l kecsegtet� �s bar�ti �g�rete az eg�sz novell�t k�rbelengi. Nagyon sz�pen osztottad szakaszokra a t�rt�netet a t�mondatokkal. Mindegyik �les k�sk�nt has�t az olvas� tudat�ba.
Ha belegondolunk nem sok minden t�rt�nik a novell�ban, ink�bb egyfajta helyzetjelent�s, m�gis mindent megtudunk a f�ldm�vesek vil�g�r�l, a szeg�nys�gr�l �s a t�l�l�sr�l. A d�dol�s kifejezetten tetszett, ahogyan megszak�tottad a n�mas�got egy ilyen k�s�rteties hanggal, ami olyan halk, hogy a haldokl� l�gy z�mm�g�s�t is hallani mellette.
A v�ge is �pp el�g dr�mai, h�en k�veti a novella el�z� hangulat�t. Ott �r v�get, ahol kell �s ott kezd�dik, ahol kell. A festm�nyhez t�k�letesen illik, �gyhogy nem is igaz�n tudok semmi rosszat mondani r�la. De ami szemet sz�rt: B�r nem alkalmazt�l sok p�rbesz�det, az ott haszn�lt �r�sjelek haszn�lata helytelen. Err�l t�bbet a k�nyvt�rban olvashatsz. N�hol tal�ltam elg�pel�seket, de ezek k�nnyen kik�sz�b�lhet�ek egy �jraolvas�ssal. Amit �n hi�nyoltam, a c�m a novella elej�n. B�r a dokumentum nev�ben benne �llt, m�gis j� l�tni kezd�sk�nt, �gy a letiszt�zott. Illetve ha m�r k�t�zk�d�k, akkor egy sorkiz�rt is sz�pen mutatna.
�sszess�g�ben gratul�lok, egy remek m�vet olvashattunk t�led. 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s