Kritika - Holly

Veréb Dávid – Belső Árnyak
(Prológus és 1. Fejezet)

Teljesen őszinte leszek, és megpróbálok mindenre kitérni a kritika során. Kezdjük is mindjárt az első benyomással és a külalakkal. Először is egy dicséret: nagyon szépen rendezett, sorkizártba rakott és összeszedett képet ad, amire öröm ránézni. De (mindig van egy de), döntsd el, hogy mekkora távolságot hagysz ki a bekezdések között. Egyszer nagyobb, egyszer egyáltalán nincs szünet, ez pedig akár jeleneteken belül is változik. Érdemes lenne csak akkor nagy távolságot hagyni, ha a történetben is nagyobb elválasztást szeretnél. Például akkor szükséges, ha lezárul egy jelenet, a következő pedig már más helyszínnel indul más szereplőkkel. Alapvetően pedig elég a sima sorköztávolság. Ha sok a megszakítás, akkor nagyon töredezett lesz a történet, ez pedig zavaró lehet. És még megjegyzésként egy apróság: szebbek lesznek a párbeszédek, ha a gondolatjelnél a wordben kiveszed az automatikus felsorolást. Ilyenkor nem ugrik be ennyire be a szöveg és folyékonyabbá válik az egész.

Ennyi pedig elég is volt a külcsínről. Térjünk át a lényegre, a történetre és a fogalmazásra. Az első gondolatom az volt, hogy ez egy mese. Valószínűleg a fogalmazás miatt is érezhettem ezt. Már az alapfelállása a történetnek is azt sugallta. A király rejtélyes módon megbetegedett, mire fiai bejárják az Óperenciás tengert is, hogy orvosság után nézzenek. Pontosan arra a népmesére emlékeztetett, amiben a király annak a bizonyos madárnak a hangjára fiatalodott és gyógyult meg. Néhol a fogalmazás és a szereplők megnyilvánulásai is erre emlékeztettek, mint például: „A herceg elvigyorodott és összedörzsölte a kezeit.” De leszögezem, hogy ez nem rossz dolog. Nagyon sok minden van a népmesékben, ami sajnos elég kihasználatlan terep. De (na ugye, hogy mindig van egy de), vannak olyan megnyilvánulások is, amik teljesen ellent mondanak ennek a mesés képnek. Példának okáért ott van mindjárt a csatajelenet, ahol akár Tarantino is megirigyelhetné a levágott fejeket és kezeket. Ez nem épp mesébe illő dolog. A másik ilyen ellentmondás a „baszd meg” és a „te mocskos állat” megszólalások, melyek egészen máshogy hangzanak, mint a történet többi része. Külön-külön magában nagyon jól megírt elemek, de együtt furcsán hatnak. Ilyenkor el kell dönteni, milyen rétegnek szól a sztori, ki a célközönség, vagy egyszerűen csak megtalálni az arany középutat.

A fogalmazásod jó, néhol döcög a szóismétlések miatt (erre majd hozok példát később), de ez idővel és sok gyakorlással olyan gyorsan eltűnik majd, hogy észre sem veszed, úgyhogy erre nem is térnék ki. Nem is érdemes. J

Ami még engem zavart, hogy a nevek nagyon egyformák voltak, így könnyen összezavart. Nem tudtam, hogy pontosan kiről van szó. Nem mindenhol, de a prológust elhagyva vissza kellett lapoznom, hogy ellenőrizzem kiről van szó. Itt elsősorban Dhayrisra és Dhaylenre gondolok. Az olvasónak is könnyebb, ha egyszerűbben megjegyezhetők a nevek.

Néhol felmerült bennem egy-két logikai kérdés is. Először például az, hogy mikor hóviharban és fagyban menetelnek napok óta, miért éppen a várost tűzik ki elsősorban célul, ami két nap járásra van, amikor ott van egy fél napnyira a falucska, ahol végre megpihenhetnek, megmelegedhetnek, kényelmesen aludhatnak és bőségesen megvacsorázhatnak? Valószínűleg ha a helyükben lennék, én jobban vágynék a falu melegére, mint a városra.

A másik ilyen kérdés, amin elgondolkodtam, hogy a kocsmában zajló csatánál miért akkor hívják a többieket és jönnek a tolvajok megsegítésére a kint várakozó csapat, amikor bent már majdnem mindenkit megöltek? Úgy értem logikus lenne, ha akkor jönnének, mikor még van emberük, akin segíteni tudnak, nem?

Bár ezek csak feltevések és filozofálgatások, biztosan van még olyan olvasó rajtam kívül, aki elgondolkodik ezeken a kérdéseken.

Mindezek ellenére viszont nagyon jól kitaláltad a történetet. Tetszik, hogy mindenhez van háttértörténeted és hogy már az elején elkezded részletesen kialakítani a világot (gondolok itt a középső név mindig a nagyapától van szálra, amiért külön kisötöst adnék, ha tanár lennék J ).

Most pedig térjünk is át a nyelvtani részére. Az idegen nevek toldalékolásánál láttam problémákat, de itt most nem fejteném ki, csak gyorsan felvázolnám. Például mikor azt írod, hogy Kryos-t, nem kell kötőjelet rakni, mivel az utolsó mássalhangzót is kimondjuk. Elég egyszerűen Kryost írni. Bővebben erről olvashatsz a Könyvtár nyelvtani részlegén is. J

A másik, amit viszont kifejtek, a párbeszédeknél az írásjelek használata. Hozok egy példát és azon keresztül el is magyarázom, hogy működik ez:

„- Farkasok. – állapította meg Kryos, aki mindenhová követte hercegét.
- Nem farkasok – Dhaylen letérdelt a véres maradvány elé – A farkasok ezekben az időkben teljesen lecsupaszítják a húst a csontokról, valamint ez itt nyílvánvalóan egy ember hullája. A bundások pedig messze elkerülik az embert.”

Az elején mindjárt a „Farkasok” kijelentés után nem kell pontot rakni, ugyanis az utána következő magyarázat közvetlenül ehhez a mondathoz kapcsolódik. Tehát lényegében egy mondatnak számít. A következő megszólalásnál viszont pont az ellentéte történik. Dhaylen kijelentette, hogy nem farkasokról beszélnek, és mivel utána nem fűztál hozzá semmit a gondolatjel után, ezért ez egyedülálló, külön mondatnak felel meg. A „Dhaylen letérdelt a véres maradvány elé” már egy teljesen különálló gondolat, ezért külön mondatként is kezeljük. Tehát a „Nem farkasok” után pontot kell tennünk, illetve az utána következő mondat végére is. A szabály alól kivétel a kérdőjel és a felkiáltójel, hiszen ott rögtön tudni akarjuk, hogyan kell hangsúlyozni, még ha csak fejben is hangzik el ez a dolog. Összességében tehát helyesen így nézne ki:

„- Farkasok – állapította meg Kryos, aki mindenhová követte hercegét.
- Nem farkasok. – Dhaylen letérdelt a véres maradvány elé. – A farkasok ezekben az időkben teljesen lecsupaszítják a húst a csontokról, valamint ez itt nyilvánvalóan egy ember hullája. A bundások pedig messze elkerülik az embert.”

Remélem valamelyest érthető voltam, de ha nem, nyugodtan kérdezz, vagy te magad is utána nézhetsz a Magyar helyesírás szabályaiban.

A végére pedig jöjjön néhány példa a szóismétlésre:

„Kynriath dicső királyságát háborúk sújtották. Az egykor oly dicső és magasztos északi birodalom (…)” – szóism.: dicső

„(…) a hó újra és újra belepte azt, megnehezítve a közlekedést az egyszeri utazónak.
Az úton azonban nem egyszeri utazók vágtattak hátasaikon .”-  szóism.: egyszeri utazó (Ha szándékosan nyomatékosítani akartad az egyszeri utazót, akkor inkább változtasd meg a mondatban lévő szavak sorrendjét.)

„(…) egy délről érkezett mutatványos hozott egyszer az északi palotába: a haj festésének művészete.
Dhaylen érdeklődését felkeltette a sötétbőrű, fehér vigyorú déli művészete.”  – szóism.: művészete

És még egy plusz megjegyzés: a bedühödött nem szép szó, annál  jobb és irodalmibb a feldühödött, vagy dühös lett, vagy felingerelte stb. Ez már tényleg csupán kukacoskodás, de egy ilyen hosszú véleménynél remélem ez még belefér. J

Összességében engem meggyőzött arról, hogy tovább olvassam, minden kis apró hiba ellenére. Ez egy hosszú listának tűnhet, de igazából tényleg csak apró dolgokról van szó. Izgalmas és egyedi a hangvétel és a világ, ami megint csak egy plusz pont a javadra. A karakterek is különlegesnek ígérkeznek, kíváncsi vagyok, mennyire fogod még kidolgozni őket. Szóval négy szóban: csak gratulálni tudok hozzá. J