Kritika

Ivanics Gergő – Félhold

Nem akarok hosszú bevezetőt írni, hanem mindjárt belevágnék a dolgok közepébe, ha nem bánod. Először is szeretnék mindjárt arról beszélni, amit szerintem egyik e-mailben már elmondtam. Tudom, hogy apróságok, de érdemes őket megemlíteni.

Tehát tegyünk szót a külalakról. Sokkal profibbnak tűnik az a novella és te magad is, ha sorkizártba rakod az egész szöveget, a bekezdések első sorát pedig beljebb kezded. A másik dolog, hogy a mondat végi írásjelek után is rakunk egy szóközt, hogy teljes mértékben elválasszuk a szavakat. A Word is aláhúzza, ha nem ékelsz be közéjük egy-egy space-t.

Ami viszont ezeknél is fontosabb, az a párbeszédek jelölése. A magyar nyelvben a párbeszédek elejére és végére gondolatjeleket rakunk. Így mutatjuk, mettől meddig tart a párbeszéd. Ezzel ellentétben az angol nyelvű irodalomban ennek megkülönböztetésére idézőjeleket használnak. Ebben az esetben ők nem raknak külön gondolatjeleket. Itt van példának egy klasszikus beat író, Jack Kerouac On the Road (Úton) című regénye:

’Dean,’ I said, ’wake up.’

’What?’

’We’re stuck in the mud.’

Ugyanez a rövid párbeszéd Bartos Tibor fordító tollából így néz ki:

- Dean – mondom -, ébredj!

- Mi az?

- Megfeneklettünk.

Kézzel fogható a különbség. A te novelládban viszont valahogy vegyítetted ezt a két típust. Célszerű a magyar verziót választani, ha már magyar nyelven alkot az ember.

„Üdvözlet ifiúr.Milyen nevet jelenthetek a helytartónak?”

„Edgar.” – felelte nemes egyszerűséggel.

Ha már a párbeszédeknél tartunk, akkor az írásjelekről is szót kell ejteni. Az előbbi példában, mindjárt a második mondatnál például nem kell pontot rakni az Edgar után, hiába kijelentés. Ha a karakter által mondott szöveg után felelt, vagy mondta, vagy kiáltotta vagy hasonló igével lényegében folytatjuk a mondatot, akkor nem rakunk a kijelentéshez pontot. Tehát helyesen a fenti példa így nézne ki:

- Edgar – felelte nemes egyszerűséggel.

Erről nemsokára felkerül egy hosszabb cikk a könyvtárba, hogy mindenki megértse. Addig viszont Magyar Helyesírás Szabályait tudod elővenni (258-as bejegyzést kell keresni).

Logikailag a karaktereknél éreztem egy-két szabálytalanságot és buktatót. Leginkább a kastélyban játszódó párbeszédeknél és csatánál. Például a szolgáló miért nyitott be az urához kopogás nélkül, ráadásul még csak nem is hívatták? Vagy miért szegeződött a Fekete Kecskében az érkezőre minden tekintet, hogy egy kis idő után egyszerűen csak levegyék róla a szemüket. Vagy rosszul fogalmazol, vagy indokolatlan (a második érzésem szerint a rossz fogalmazásnak tudható be. Például lehetne hasonlóképp tálalni: alaposan szemügyre vették és végigmérték az érkezőt, majd miután látták, hogy nem fog bajt keverni, visszafordultak csöndes magányukba és ismét korsójuk fölé görnyedtek.)

Az előbbi kérdésre visszatérve, mikor Edgar megtámadta Aranathot és a szolgálólány rájuk nyitott, még egy kérdés merült fel bennem: a helytartó miért ölte meg a lányt? Elvégre, ha olyan rettegett nagyúr, akkor az alattvalói is félnek tőle, a látvány pedig a lány megfélemlítését is segítette volna. Ha ő az úr, teljhatalma lehet. Legalábbis bennem ez a kép alakult ki az első két oldal alapján, így nem nagyon tudtam hova tenni ezt a megmozdulását.

És ha már itt tartunk, magát Aranath karakterét sem éreztem hús-vér embernek. Először nyugodt és félelemkeltő, aztán heves, akár egy elkényeztetett tinédzser, és az egész viselkedése szöges ellentéte annak, amit két perccel azelőtt tett. Nem láttam teljesen a szereplő határait, tulajdonságait, körvonalait. Kicsit olyan kapkodósnak tűnt a megformálása.

Ezeknek ellenére maga a történet izgalmas volt, fordulatokban gazdag. Megfelelően csepegtetted az információkat, így kellően rejtélyes volt, hogy az olvasót a továbbhaladásra ösztönözze.

Viszont néhol a fogalmazás kicsit szájbarágósnak tűnt. Csak egy-egy ilyen mondatok, mondatrészletek, amik felesleges információismétlések. Például: „Egy fekete kecskét ábrázolt a tábla.Bár igen kopott és viharvert volt, azért felismerhető.” Ha a fogadó neve Fekete Kecske, sejti az olvasó is, mi áll a cégéren. Ha mindenképp szeretnéd leírni, így talán érdekesebb lehet: A kopott és viharvert cégéren még felismerhető volt a fekete kecske képe.

Az elején pedig túl sok hasonlat és leírás kapcsolódott az izomhoz (ellazult, megfeszült, ellazult, megint megfeszült). Ezek folyamatosan váltakoztak és kicsit én is elfáradtam benne.

Néhol viszont nem ártott volna egy kis leírás, hogy mi történik, illetve a környezetet is részletezhetted volna olykor. Másik alkalmakkor viszont pont megfelelő volt annyi, amennyit leírtál. Kicsit ellentmondásos és én magam sem tudtam, hogy mennyire számít hibának, de én például az erdőnél hiányoltam egy bekezdésnyit. Csak rá kell érezni erre az ösvényre és jó lesz minden.

Most, hogy ezeken túl vagyunk, következzenek az apróbb dolgok.

 „Végre kifújhatom magam mielőtt...”

Mihelyt a monológja végére ért volna, már meg is jelent újból a lány. – Ez még nem monológ, maximum mondatrészlet. Szerintem viszont felesleges itt ez a megszólalás, ugyanis ha egy ilyen tapasztalt és kemény harcos lép be az ellenség kastélyába, nem biztos, hogy magában, hangosan kimondja a agondolatait.

„Kérem jöjjön velem.”

Edgar még egy utolsó mély pillantást vetett a lángokra mielőtt elindult.Fontos dologra készül.

A lány hangja és az amit mondott, idegessé tette. – Valahogy nem érzem teljesen indokoltnak ezt a vészjóslást. Csak egy egyszerű mondatot mondott, amit minden szolga naponta többször is elmond. Ha esetleg arra gondoltál, hogy be Aranath-hoz hívják be, és ez idegessé tette, akkor ezt írd le. Ha pedig tényleg a lány adott valami olyan jelzést, amitől ideges lett, akkor azt írd le inkább, hogy milyen a hangja és arckifejezése, majd írj az érzésről, amit Edgarban keltett.

A szolgáló most Edgar felé nézett.Hirtelen ellazította az izmai és megfogta a lány vállát, jelezve kedvességét. – A két mondat közötti viszony kicsit kusza, jó lenne letisztázni a második mondatban is, kiről van szó. Egy ideig azt hittem, a lány lazította el az izmait. (És egy „t” betű lemaradt az „izmai”-nál.)

Aranath leült a díszes juharfából készült faragott mintás székébe és hátradőlt.  – vagy készült vagy faragott. Esetleg ha a „faragott” melléknévként szerepel, egy vesszőt kellene közéjük rakni.

Ő sem tétovázott, mihelyt felpattant, már húzta is elő különleges kardját.Semmiben nem különbözött egy átlagos kardtól, kivéve, hogy vastagabb pengével rendelkezett, többször volt edzve, mint egy normális penge. – akkor most különleges vagy sem? Ha úgy fejezed be a mondatot, hogy „különleges kardját”, nem kezdheted úgy a következőt, hogy „semmiben nem különbözött”.

„Eros-nak, uram.” – Erosnak, erről bővebben a Könyvtárban a Külföldi nevek ragozásánál olvashatsz.

Meglepetésére érezte, ahogyan a penge megsebzi oldalát, de nem ért húst vagy fontos szervet. – Ha húst nem ért, akkor kizárásos alapon szervet sem. Én megfordítanám a kettőt, és előbb írnám azt, hogy nem ért szervet és szerencsére húst sem.

A nő felállt a széktől… – székről

…kitépem a szived. – szíved

Minden áron meg kell mentenie… - mindenáron

…két alak lépett előt a fák mögül. – elő

A kardját már nem bírta megszórítani… – megszorítani

…és mindketten legördülten az oldalán.Mindketten kisebb zúzódást szenvedtek el  - legördültek és szóismétlés (és megjegyzés: a szenvedtek el kifejezés nagyon erőltetett a magyar nyelvben, elég lenne annyi, hogy szenvedtek vagy szereztek)

…a nő mellkasából a saját szablyája emelkedik. – emelkedik ki

…könnybelábadt… - könnybe lábadt

Még van egy-két helyesírási hiba, elírás vagy vesszőhiba, amit nem írtam ki, de ha átolvasd a történetet és figyelsz ezekre, te is biztosan észre fogod venni őket. Összességében én élveztem a novellát, izgalmas volt és kellően tragikus az én ízlésemnek. Fordulatos, rejtélyes és a történeti alapja is jó. Ezek a hibák csak apróságok, amin ha javítasz, tényleg nagyon jó történet válik belőle. :)