Kritika - Senussya

Julie Olivier - A szomorú bohóc

          A címmel szeretném kezdeni. Nagyon tetszett, hogy végre nem fanatsy típusú novellát ígért a címet. Hogy végre nem vámpírokról vagy vérfarkasokról kell olvasnom, hanem valami egészen másról. Valami újról. Tök jó, hogy a cím igazából egy hasonlat, hiszen nem egy bohócról szól szó szerint, hanem egy kiábrándult zenészről.  Remek hasonlatot vontál a kettő között.
Jól írsz, megfontoltan, hibákat is csak elvétve találtam, s ezek inkább gépelési hibák voltak. 
Tetszett a történet, tetszett maga a sztori és az is, hogy nem éreztem összecsapottnak a művet.  Egy dologgal volt csak problémám: Maddie-vel. Értem én, hogy ő a koránál százszor érettebb leány, de sokszor idegesített. Jogos, hogy hálából, amiért Will megmentette, segíteni akart a fiúnak, de a prédikálásai sokszor zavaróak voltak. Elvégre is, ő csak egy tizenhárom éves lány, ráadásul semmi köze sincs a huszonnyolc éves fiúhoz. Az jutott eszembe, hogy talán így akarod kifejezni, hogy egy gyerek is viselkedhet felnőttesen és egy felnőtt is lehet gyámoltalan, akárcsak egy gyerek. Nos, ha ezt szeretted volna üzenni a novelláddal, akkor sikerült. :) Csak nekem, mint olvasónak néha sok volt Maddie. Tolakodónak tűnt.
       Összességében tetszik, ahogy írsz. Ügyes vagy és kellemes olvasnivaló volt a novellád.