Kritika - Senussya

Andi - Az átkom

„Egy lány volt. Nem akart soha senkit sem bántani. Nem akart vért, és pusztulást látni. Nem akart élni. Mégis élt, és útját nem átallott a halál kísérni. „ -ezzel az öt mondattal kezdődik a novella. Ez nem csupán egy bevezetés, hanem a mű központi kulcsrésze. Itt tudhatjuk meg, hogy hogyan is szól a jóslat, ami inkább egy átok, amelyet egy féltékeny boszorkány szórt a mű főszereplőjére Kaylára. Hogy miért tette ezt vele? Ez csak később derül ki. A bevezetés figyelemfelkeltőre sikeredett, megjött a kedvem az olvasáshoz. De ezután kicsit meglepett az a gyors váltás, amelyet az író tett, hiszen egy misztikus kezdés után a „Jaj, de utálom a matekot!” felkiáltás következett. Ez a váltás kizökkentett abból a hangulatomból, amelyet a bevezető szöveg idézett elő bennem. Mindezek ellenére nem volt rossz ötlet a misztikumból a való világba varázsolni az olvasót, legalább egy nem várt folytatást kaphatunk. Viszont nekem az ezt követő részek kicsit összecsapottnak tűntek mind tartalmilag, mind pedig megfogalmazásban. Először is, nekem bökte egy két szó, mondat a szememet pl. :
~benyomtam a matekcuccot a táskámba~ Nekem nem tetszik a benyomtam szó, szerintem túl köznapi, és nem is igazán illik ebbe a szövegkörnyezetbe. Ehelyett én biztosan a ’betettem’ kifejezést használtam volna, de hát nem vagyunk egyformák és a különbözőségünk teszi az életet izgalmassá. J
~sikerült kihoznom egy erőltetett mosolyt~ Nos, ebben megint szóhasználati hibát találtam, véleményem szerint így jobb lenne: ’sikerült magamra erőltetnem egy mosolyt’
~bameg!~ Igazából, ez nagyon nem tetszett, mivel szerintem nem jó ilyet leírni egy műben, még akkor sem, ha manapság már mindenki ezt használja. Ennél jobb az a káromkodás, amit később használsz is, a ’Fenébe!’.
~szemlére téve ezzel két hosszú szemfogát~ Úgy gondolom, hogy ebben az esetben a szemlére szót nem kellene használni. Én a helyedben inkább így írtam volna: ’megvillantva ezzel két hosszú szemfogát’ vagy ’megmutatva’, esetleg ’felfedve’. De ha ragaszkodsz a szem-kezdetű szófordulathoz, akkor a ’szemügyre téve’ is jobb lenne.

~csikorogta~ Igazából még sohasem olvastam leírva ezt a szót, mint kifejezőeszközt arra, hogy valaki hogyan mond valamit. Csak az idegensége miatt ütött szemet nekem.

Most pedig szeretnék visszatérni a sztorihoz. Én rövidnek találtam a történetet, és szerintem túl gyorsan pörögtek az események. Az egyik percben még Kayla a suliban van, a másikban pedig már rájön, hogy ki volt előző életében és fel is derengenek előtte az események. Olvasó szemmel jobb lett volna, ha lassabban bontakoznak ki az események. Örültem volna, ha többet megtudhatok Karelről, Kayla vámpír szerelméről. Ha elolvashatom, hogy hogyan lett vámpír, hogy hogyan talál rá újra és újra a szerelmére, hogy aztán megölje, mielőtt kibontakozik a lány gyilkos énje és veszedelmet hoz a világra, meg hogy egyáltalán hogyan is néz ki pontosan. Viszont nagyon tetszik az alapsztori: hajdanán két szerelmes közé állt egy boszorkány és megátkozta őket, ezentúl a fiúnak meg kell ölnie a szerelmét, ha nem akarja, hogy elpusztuljon a világ, s a bűvös hetedik alkalom után új élet kezdődik számukra. Hűűű, én a helyedben tutira egy regényben írtam volna meg a sztorit, részletesen kibontva a szálakat, s akár még a múltból is beleírtam volna egy két emlékképet, amelyben megismerhetjük Kayla ördögi énjét és azt, hogy Karel hogyan érez amikor meg kell ölje szerelmét. Szerintem ez egy olyan történet, amelyet kár lenne így hagyni. Szerintem egy egész regényt érdemel.J

A kedvenc szereplőm Karel, akiről szinte csak annyit tudunk, hogy vámpír és mi a célja, de emellett van egy nagyon fontos dolog is, amit megtudunk: az, hogy Karel annyira szereti Kaylát, hogy nem mondott le róla. Hogy újra és újra megvárja amíg a lány újjászületik és megkeresi őt. Ő az örökké tartó szerelem mintaképe, s az ő alakja lehetne az igazi, vérző szerelem szimbóluma.
Összességében azt mondhatom, hogy nagyon jó történetet találtál ki, de a megfogalmazást még gyakorolnod kell és akkor klassz műveket tudsz majd írni.