Kritika - Holly

Senussya - Irigység

Először is nagyon sajnálom, hogy csak most lettem kész vele, de mentségemre legyen, hogy tényleg nagyon kevés időm volt és azt is színházban a próbákon töltöttem. De elkészült, még karácsony előtt és remélem elég részletes és elég hasznos lesz a továbbiakban.

Akkor lássunk is hozzá. Először is a nyelvtani és stilisztikai hibákat szeretném kiemelni, majd csak utána foglalkozunk a történettel. Vannak néhol elgépelések, vesszőhibák, de ez megesik, erre nem térnék ki külön. Súlyosabb hibát inkább a párbeszédeknél találtam.

„-Csak nem akarom, hogy megüsd a bokád. – mondta Karina olyan fájdalmas arckifejezéssel, hogy Auróra nem bírta tovább, elindult az ajtó felé. ”

A gondolatjel előtt akkor teszünk pontot, ha a gondolatjel utáni szöveg nem kapcsolódik a mondandóhoz. Ekkor új mondatot írunk. Például: – Csak nem akarom, hogy megüsd a bokád. – Karina tényleg féltette a húgát, de ezt nyíltan sosem mondta volna ki. A te esetedben nem kell pontot raknod, hisz a gondolatjel utáni mondtad az előző folytatása. Helyesen így írható: – Csak nem akarom, hogy megüsd a bokád – mondta Karina olyan fájdalmas arckifejezéssel, hogy Auróra nem bírta tovább, elindult az ajtó felé. Remélem érted, mire gondolok. Ha nem nyugodtan kérdezz, megpróbálom elmagyarázni.

Ha már a párbeszédeknél tartunk, akkor erről is beszélnék egy kicsit:

„-Valami baj van? – tudakolta Barbara.

– Nem, nincs semmi! – felelte Auróra olyan duzzogó hangsúllyal, amin maga is meglepődött. ”

Lehet, hogy ez csak az egyik rigolyáim közé tartozik, de szerintem felesleges folyton a mondatok mögé írnod, hogy tudakolta, felelte, mondta stb. ezek elég egyértelműek ahhoz, hogy az olvasó is rájöjjön, hogy ez most kérdés, erre felel a másik fél. Ha a mondatok mögé akarod helyezni, hogy ki mondta, akkor írj valami cselekvést, vagy gondolatot mögé. Például: " – Valami baj van? – Barbara tudta, miért viselkedik Auróra így, de a látszatot továbbra is fent akarta tartani.

– Nem, nincs semmi! – A lány akaratlanul is elfordult barátnőjétől. "

Ezt nem kell megfogadni, de szerintem sokkal élvezhetőbb a történet, ha nem olyan információkat közölsz, amit az olvasó már amúgy is tud.

A másik gondom a rengeteg zárójel volt. Fölöslegesnek éreztem folyton megmagyarázni azt, amit írsz.

„Ez így folytatódott egész úton Békevárig (ebbe a városba jártak tanulni)”

Ha úgy érzed, el kell mesélned, mert a történet szerves részét fogja képezni, akkor szánj neki egy külön mondatot, vagy egy egész bekezdést. Akkor mesélj egy kicsit Békavárról, az ott élő emberekről, milyen kötődés fűzi a főszereplőt a helyhez. Ha folyton zárójelekben magyarázol, az kizökkenti az olvasót a megteremtett légkörből. Mintha az író ott állna a válla fölött és folyamatosan megjegyzéseket fűzne neki.

Még egy kis apróság a bekezdésekkel. Túl nagy volt köztük a távolság és így nagyon szétszabdalta a történetet. Számomra ez rendkívül zavaró. A Wordben át tudod állítani a bekezdések távolságát.

Ennyi mindenről beszéltem és még el sem jutottam a lényeghez. A történet középpontjában az irigység állt, amit az elején meg is alapoztál egy dalszöveggel. Nekem tetszett ez a keretes szerkezet, ahogy a dal a végén is megjelenik. Számomra csak annyi negatívum van ebben a mozzanatban, hogy azok, akik nem értenek angolul, nem tudják úgy megélni és nem tudják úgy értékelni ezt az összefüggést. Igaz, hogy a testvérek közötti vitában célzást adsz neki, de tegyük fel, egy lábjegyzet azért jól jött volna.

A karakterek egyszerűek voltak. Majdnem szappanoperás, ami azt jelenti, hogy mindegyiküknek volt egy-két tulajdonsága, amit kisarkítottál. Auróra naiv és határozatlan, Larion szintén határozatlan, ám egy olyan srác, aki egy főnyeremény, Barbara pedig... nos az ő karaktere volt számomra a legellentmondásosabb. Egyértelműen a negatív szereplők közé lehet sorolni, míg a másik két szereplő az áldozat. Azt viszont nem értem, mi indíthatta Barbarát, hogy ezt tegye. Mert az, hogy a legjobb barátnője egyszer csak ír egy jó matek dolgozatot és alakul a szerelmi élete nem elég indok ahhoz, hogy elárulja és tönkretegye a legjobb barátját, akivel együtt nőtt fel. Nem látom a tettét elég indokoltnak, valamint az összes szereplőből hiányolom az árnyaltságot. A rossz karakter sem jelenti azt, hogy ő velejéig romlott, hisz mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai. Ez volt a problémám Aurórával is, akinek látszólag a naivitáson kívül nem volt semmilyen negatív tulajdonsága. Hogy úgy mondjam, egy Mary-Sue karakter, akit csak szeretni lehet.

Végigolvasva a történetet úgy érzem, még csak most ismerkedsz az írással, ami nem baj. Látok benne fantáziát és igényességet, ami manapság nagy erény. Összességében nem volt egy rossz novella, de még gyakorolnod kell. Én mindenesetre szurkolok neked.