Véleményed

4. Fejezet

-      Szia kedves! – köszönt rám mosolyogva.
-      Szia! – köszöntem vissza neki – milyen táncot szeretnél? – jaj de sajnáltam, hogy pont ebbe a körülményekbe kellett megismerkednünk… de ezt még se mondhattam el neki…
-      Nem táncot szeretnék. Szeretnék beszélgetni veled, szeretnélek megismerni. Természetesen fizetek is. – mosolygott továbbra is… a szemében buja kíváncsiságot véltem felfedezni.
-      Igen? És mire vagy kíváncsi?
-      Hát… először is. Mi a neved?
-      Summer…
-      Nos én Joseph vagyok, de mindenki csak Joenak hív. Hány éves vagy?
-      18. És te?
-      23… Hogy-hogy itt dolgozol 18 évesen?
-      Hosszú és bonyolult.
-      Időm van, és talán eszem is, hogy felfogjam. – nógatott. Nem akartam neki beszélni róla, hogy a szegénységből akarok kitörni…
Nem válaszoltam neki, hanem elkezdtem babrálni a bugyim csipkéjével. Megfogta a kezem, enyhe sokként ért meleg bőrének tapintása, aztán odatette a lábára és rám nézett.
-      Figyelj… természetesen, ha nem akarsz róla beszélni, nem kell. De nagyon kíváncsi vagyok. Szeretném azt a lány megismerni közelebbről, aki nagyon tetszik nekem.
Erre se válaszoltam, csak elpirultam. Kedvem lett volna itt helyben megcsókolni, leteperni és akármit kezdeni vele, csak érezzem, hogy ő nem valóság, nem mese, és tényleg nekem szóltak a szavai.
-      Rendben, akkor ezt egy nemnek veszem. De tudod, ugye, hogy akármikor elmondhatod?! Szeretnél tudni valamit?
-      Igen… hm… Mit dolgozol?
-      Egyetemre járok, mellette pedig apám cégébe segítek be, valószínűleg én fogom továbbvinni a vállalkozást is…
-      Milyen cége van apádnak? – csillant fel a szemem… egy gazdag fiúval állok szembe.
-      Ügyvédeket foglalkoztat… Vagyis ez egy kicsit bonyolult, de apám a nagyfőnök, alatta vannak kisfőnökök, és ők foglalkoztatnak ügyvédeket, tehát a pénz nagy része a felsőbb körökbe jut el… vagyis körbe. Vagyis apámhoz. – akadozottan beszélt, valami frusztrálta, és ez látszott is a szemébe.
-      Értem… vagyis próbálkozom – nevettem fel, bár nem tudtam mi volt ebbe a vicces – de, most… mennem kell. Lejárt az egy óra.
-      Kár… - pénzt vett elő, majd egy 100as csúsztatott elém. – ha lenne kedved… holnap találkozhatnánk. – pirult bele.
-      Persze… Albérletet megyek nézni az egyik munkatársammal, felhívlak, ha végeztünk. Persze, ha megadod a telefonszámod.
Lediktálta a telefonszámát, adott egy puszit az arcomra és kisétált. Teljes mámorba úszva léptem fel a 10-es dobogóra, hogy táncoljak a többi szex sóvár férfinak.

Reggel 10-kor már fel is keltem, kidobott az ágy. Anyám már nem volt otthon, elment dolgozni. Örültem neki, mert így legalább csendben és lazán eltudtam készülni. Annaval délre beszéltük meg a találkozót.
Betelepedtem a fürdőkádba és áztattam a bőröm. A hajam megmostam a leggagyibb samponnal, amit ember láthatott, majd a fejembe egy cetlire felírtam, hogy sampont is vennem kell. Fél óra után kiszálltam a vízből, elmentem reggelizni és vártam Annat. Anyámnak kiraktam azt a 100 $-t a kredencre, amit még tegnap Joe adott. Reméltem, hogy találok egy egyszerű kis albérletet, ami épp elég lesz aludni hazajárni. Eldöntöttem, hogy mindenképp a bárhoz közel keresek.
Anna mint az óra, olyan pontosan jött elém délbe.
-      Szia! – dobott egy puszit felém – mizu?
-      Szia… Nincs semmi új.
-      Na, ne! Tegnap nem beszéltünk, de láttam azt a szőke srácot… Ő már nem először rángatott magánba, nem? – firtatta a témát.
-      Nem, Anna… de ő csak egy kuncsaft. – akivel ma találkozok. Tettem hozzá magamba-
-      Jaj, drága… Ha egy férfi úgy néz rád, mint ő, akkor az nem CSAK egy kuncsaft lesz!
-      Oké, téma lezárva…
-      Rendben… Mondta Angela, hogy holnap lesz a mélyvízbe dobás?
-      Milyen mélyvízbe dobás?
-      Tudod, amit meséltem… szűzlányok, egyebek. Ráadásul holnapután szabadnap… Nincs kedved egy kicsit partyzni? Ismerek egy srácot, olyan finom tiszta heroinja van, hogy kimondani nem lehet!
-      Én nem drogozok…
-      Egy pici nem árt meg…
És én itt lezártnak tekintettem a témát. 2 kérdés tolongott a fejembe. Az egyik az volt, hogy mit fogok ma csinálni Joe-val, a másik pedig az, hogy miért jó sok lánynak, hogy pénzért veszik el a szüzességüket? Már ha szüzek… Alja dolog, pénzért szexelni… Bár az is alja dolog, amit én művelek. Harcoltam magammal: én legalább nem szexelek. 

Egész jó kis albérletet találtunk egy bérházba, kellemes kis szoba, konyha és fürdő WC-vel. A bérlési díj se volt magas, Anna is egyszerre beleszeretett. Ahogy beléptünk, volt jobbra egy hatalmas konyha, sárgára festett falakkal és fekete kredencekkel. Balra volt a hálószoba, nagy ablakokkal kékre festve, beépített szekrényekkel. A konyha és a szoba között volt a WC és a fürdő, ez elég kicsinyke volt, de legalább sarokkád.  Miután a főbérlővel megbeszéltük a részleteket – tehát hogy holnapután pakolhatok is – elmentünk venni ezt-azt. Szerettem volna a mai randin csinosnak lenni, ezért bementünk egy ruhaboltba, cipőboltba és ékszerboltba is. Utána vettem otthonra kaját magamnak, meg egyéb piperecuccokat, aztán mentem is haza. 

Felhívtam Joe-t délután 5-kor, és fél 7-re meg is beszéltük a találkozót, tekintettel arra, hogy nekem fél 10-re a munkahelyemen kell lenni. Egész készülődésem alatt pillangót lehetett volna fogatni velem, egészen addig, amíg anyám haza nem ért, és nem ültetett le beszélgetni.
- Fontos dolgot szeretnék mondani. – közölte.

 Előző                       Következő