Véleményed

2. „Csak nekünk...”

Mint ahogy a város legelkapottabb szórakozóhelyéhez illik ekkor már legalább húsz ember sorakozhatott az ajtó előtt, arra várva, hogy beengedjék a biztonsági őrök. Valószínűleg két óra alatt körülbelül ötvenen be is jutottak.

Ahogy megbeszélték 11kor. Ahogy a clubhoz közeledtek rengeteg ismerőssel futottak össze, köztük több csajjal is. Ahogy elindultak az ajtó felé szétvált előttük a tömeg. Éppen egy csivitelő lány csapat ugrott széjjel a láttukra, amikor Alex odahajolt Balázshoz:
- Látod, minket mindenki ismer. Ma este azt viszünk haza akit akarunk. - Balázs bólogatott. Imádta az életet és nem cserélte volna el semmiért. Hát, igen. Minden tizenhét évesnek így kéne élnie, gondolta. Nem álltak be a hosszú sorba, hanem oldalról közelítették meg azt, amit az álldogálók irigykedve néztek. -Hello, Feri – szólította meg Alex a bőrfejű biztonsági őrt. Az visszamosolygott rájuk és kezet rázott mindkettőjükkel - Sokan vannak?
- Telt ház lesz. Remélem nem jelentenek fel minket megint csendháborításért. Az nagy visszaesés lenne a clubnak. - Ámen. - mondta Balázs. A biztonsági őr kissé gyanakodva benézett a hátuk mögé.
- Tudjátok mi a szabály. Csak nektek. - azzal be is engedte a két fiút. - Rendes gyerek ez a Feri, hogy soron kívül beenged minket. - mondta Alex – Semmi kedvem nem volt kint állni a tömeggel. - Rendes gyerek? Á-á. Inkább csak nem hülye. A fél clubbot kilencedikes csajok teszik ki. Ha mi átmennénk máhova bulizni, hányan jönnének ide? Egymásra vigyorogtak és szinte látszott, hogy ismét nő így is hatalmas egójuk. Először bementek a bár részbe, hogy igyanak valamit a tánc előtt. Minden bulit így kezdtek. Itt további ismerősökkel találkoztak. Leültek egy bárszékre és megvárták amíg a pultos kiszolgálja őket.
- Mivel szolgálhatok, fiúk?- kérdezte a lány a pult mögül, úgy hogy közben egy másik vendéget szolgált ki. - Bocsi, de őrültek háza van.
- Semmi baj, Stefi. Mi már megszoktuk – mosolygott rá Balázs.- két fütyülőst kérnénk.
- Balázs...Alex! Sziasztok – mondta meglepetten az egyetemista lány – Tudjátok a szabályt. Tizennyolc éven aluliaknak alkoholt... - Tudjuk, Stefi. Tudjuk. De nem tehetnél kivételt? Most az egyszer? - kérte Alex. Stefi idegesen széjjel nézett. Nem figyelte őket senki és mi az esélye, hogy pont most állít be egy ellenőr.
- Hát, jó. De csakis nektek – mosolygott rájuk. - Tartoztok nekem. - oooh igen? És pénzben vagy természetben kéred a fizetséget? - kérdezte tőle Balázs angyali arccal.
- Nem vagy te hozzám kicsit túl fiatal! - pirult el Stefi és ezt csak tetőzte, amikor Balázs rákacsintott. A két fiú felállt és elindult szabad asztalt keresni a tömegben. Alex megvetően nézett barátjára.
- Mi van?! - kérdezte tőle Balázs.
- Semmi.
-Jajjj nyugi már. Nem veszem el tőled, de ha komolyan tetszik akkor ne csak nézd, hogy én beszélgetek vele, hanem szólj hozzá bátran. Nem harapja le a fejed. Kicsit talán idős hozzád, de meg kell hagyni jó ízlésed van. - mosolygott rá Alexra, aki visszavigyorgott. - Úgy tűnik nincs szabad asztal.
- Alex! Balázs! Nem jösztök ide hozzánk? - egyszerre fordultak hátra. Hat nevetgélő lány ült egy asztalnál, ahol pont volt még két hely. Ők tavaly kezdték a gimnáziumot. A két fiú egymásra mosolygott és elindultak a lányokhoz.
- Hello, drágáim – mosolygott rájuk Balázs. Mire az összes lány vihogni kezdett. - Foglaljátok valakiknek ezeket a helyeket? - kérdezte Alex széles mosollyal. - Áááh, dehogy. - szólalt meg a legbátrabb csaj – Vagyis, hogy igen...Csak nektek foglaltuk

Előző             Következő