Véleményed

1. Vigyázz! Kész! Szakíts!

- ...és hát...ezért, úgy gondolom nem lehetünk tovább együtt.- a fiú szemében már gyűltek a könnycseppek.
- Jajj kérlek, Balázs, ne sírj!- mondta a lány – hisz alig ismerjük egymást. Túl fogjuk élni. - Annyira sajnálom, hogy így kell elválnunk, de a leukemia nem tréfa dolog. Nem akarom ennek a súlyát a válladra helyezni...Tudom, hogy csak egy hete ismerlek, de sose foglak elfelejteni...sem téged, sem pedig azt a szombati éjszakát – végre elmosolyodott, amit a lány is viszonzott – sem a szerdát, sem pedig a mai napot. - Nem tervezte, hogy egy ilyen fontos beszélgetés előtt lesz még egy „action”,de mindig lázba hozták a smink nélküli lányok és amikor a telefonba azt mondta, hogy sürgősen beszélni akar vele, a lány azonnal rohant és nem volt ideje feldobni még egy kis alapozót sem.
- Balázs – szólította a fiút meghatottan. - szere...- már majdnem kimondta azt a rettegett szót amikor egy pillanatnyi hatásszünetre megállt. Belenézett a fiú nagy, barna szemeibe és összeráncolta a homlokát. - Mi a baj, édesem? - kérdezte tőle Balázs.
- Mi szerdán...nem is találkoztunk.- ismét felnézett a fiúra, akit kissé meglepett a kijelentés. - Jajjj, hát persze...de buta vagyok. Tudod, mióta ismerlek egyszerűen összefolyik minden. Olyan mintha évek óta láttalak volna utoljára. - megfogta a lány kézfejét és mindkettőt megcsókolta. - Annyira hiányozni fogsz, drágám!
- Ezt, hogy érted? Hiszen attól hogy nem vagyunk együtt még találkozhatunk, nem??? - kérdezte a lány értetlenül. A fiú megrázta a fejét. - Nem tudnám elviselni, hogy...hogy... – már a sírással küszködött. - Ne, nem kell mondanod semmit, ha te így látod jónak én nem akarok veszekedni. Jön a buszom...ezzel mennem kell. - megcsókolta a fiút és eltakarta a szemét, hogy ne láthassa a könnyeit - Soha nem felejtelek el, Balázs. - Én se téged. A lány felszállt a buszra, ami azonnal elindult. Amint a busz eltűnt Balázs szeme elől benyúlt a farmerzsebébe és kivette a mobilját. Még mielőtt megérkezett a lány kikapcsolta, hogy ne zavarják meg beszélgetés közben. Öt nem fogadott hívása volt. Mind a legjobb barátjától, Alextől. Azonnal visszahívta. Két kicsöngés után már fel is vette a telefont.
- Nah mivan, haver? Leráztad? - kérdezte Alex félvállról. - Persze. Baj nélkül. Mondjuk egyszer majdnem lebuktam. Te, ha nem ezzel a csajjal akkor kivel... áááh, mindegy is. Már úgy se számít. De amúgy miért hívtál? - Ma este party a Junoban. Kihagyhatatlan. A nyár köszöntő bulikon mindig hemzsegnek a friss husik. A sok elsős most kóstol bele a középiskolás életbe és kötelességünk, hogy mi avassuk be őket.
- Jól hangzik. Nah akkor este ott? Mikor van nyitás? - Kilenckor. Találkozzunk tizenegykor, a Hősök terénél. Csak a csicskák mennek tíz előtt.
- Oké. Csá. - és lerakta a telefont. 

Következő