Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.

Idézett hozzászólás:

"Babetta háborúba megy"/6 Temető Színház 3 All Rights Reserved!: G-Portál Team. Az eső utcákat lepett el, hömpölygött a víz, árhullám robaja hallatszódott midenfelől. Fákat sodort, szemetet, szemetes kukákat és cserepeket, néhány állat tetemét. Ömlesztve zúdult a bűz, piszok, faágak és gallyak, mint a végítélet. Végül a háromnapi esőzés után minden elcsendesült, a szélvihar, a zivatar, a felhőszakadás, s lassan-lassan kisütött a Nap. Aztán hirtelen felmelegedett, minden átmenet nélkül és izzasztó levegő töltötte meg a kórtermeket, a folyosót, városok beton rengetegét, rétek és mezők pihegtek benne. Egyszeriben nyár lett. Olyan váratlanul jött, akár az eső, mint ez az ormótlan nagy vihar. Szúnyogok ezrei röpködtek mindenütt, a hőség kitikkasztott embert, állatot, a házak falai vészesen repedeztek száradás közben, mint a jég, ha jön a rianás. A nagy végítélet előszava. A kórterem csendben, hangtalanul és zajtanul lihegett. Egy nesz sem volt, csupán a néma csönd, mintha készülődne valami. Valami olyan, amit nem sejtett senki. A temetőre gondolt, a két szoborra, mely immáron örökre életre kelt és ők ketten azok, ketten a végtelenben, mindörökre. A megtestesült szerelem, a szépség és a lélek frekvenciái. Egy hullámhosszon. Azonos adó-vevő. Temetőn belül és kint az Univerzumban, távoli bolygókon, háromszög alakzatokban. Rózsaszín, vakító citromsárga és almazöld. Különös fény villant, akár egy lélek fénye, szemei összehúzódtak tőle, be is kellett csuknia, oly erősen fénylett. A fény először alaktalan volt, majd egyre közeledett hozzájuk, míg ők ott feküdtek lent, a szobraik alatt...és a fény csak jött, jött, hallkan, lassan, néha tétova léptekkel, de tudatosan. Időnként meg-megállt, nagyot sóhajtott és tovább ment. Tudta, hogy hova kell mennie, tudta, hogy kit keres. Mintha kezdetektől tudta volna, hogy hol fekszenek ők ketten . Az asszony, a világot érő és ő, a szerelmes férfiú, akinek mindent jelent az asszony. Már eggyé váltak, szétválaszthatatlanok, külön-külön nem érnének semmit. Az élet minden öröme és nyomora az övéké, kettőjüké, lélekben és testben egyaránt, akár a szikla, mely ellenáll az időnek. Szikla, melyet még az idő sem képes ketté választani, sem vihar, sem jég, sem Napsütés. Nem képes megrepedni, nem tud hasadékot képezni, szétválaszthatatlan, örökre összeforrt a nagy izzásban. A szétválaszthatatlan kőfolyam, ezer és ezer lavinában, megszilárdultan, oromként, bérctetőként, vagy akár a tanúhegy, mégis magas, hegyes csúccsal. Az Óceánok sem bírnak vele, pont olyan, mint a szobraik. Dallamokat fújnak és zengenek, szíveket ejtenek rabul és szeretetet sugároznak a világba. A szerelem szeretetét, a fény szeretetét, az élet szeretetét, az ember szeretetét. A szív hangját, a lélek örömét. Szíréneznek, akár a szobrok. A fény egyre közelebb és közelebb került hozzájuk, minden lépése egy lelket juttatott eszébe, egy lelket, mely először forrt össze az övével testestül; - Egy lányt. Egy lányt, akit életében először szeretett, akiről azt hitte, vele éli le életét, akit nem tudott elfelejteni és még most is szereti, mintha lehetetlen lenne elfejteni. Pont úgy, hisz nem is bírta. Ősidők óta szereti, ősidők óta nem változott semmi, idő el nem koptatta ezt sem, az ő emlékét sem, csak növelte vágyát utána. Csak láthatná még, csak egy pillantással illetné, csak mégegyszer megfoghatná kezeit. A kezeket, melyek valaha összefonódtak az övéivel, melyek gyengéden és szeretettel simogatták. A kezeket, melyek szívének melegét adták neki. A szeretetét, a lány szerelmét, a lány mindenét, szőke haját és világos zöld szemeit, ringó, hullámzó kebleit és ringó csipőjét, íves száját és a testet, a test ölét, annak nedveit, a testhez tartozó lelket. Az első szerelmet, az első vihart, mámort, az első felfedezéseket, az első sutaságokat, az első csókokat. Egy templomot. Lélek és test templomát, a szerelem szenthelyét, imádságát a Földnek. Végül kirajzolódott a fiatal lány alakja, felismerte első rápillantásra. Szőkés haja lebbent, válláig ért, fehér ruhája diszkréten takarta tomporát. Éppen csak takarta fenekét, talán egy jó arasznyira volt attól lejjeb, vagy annyira sem. Virágmintás és minden egyéb formák diszítették szerényen és lépésekor libbent rajta, testének formáit mutatva. Mellei ringatóztak, akár az asszonyé, feszes tompora pont úgy rezgett. Izzóan szép zöld szemei világosak és bevilágítottak fekhelyükbe. Az asszony szemei is zöldek, fénylőek, akár a macskáé. Már önmagát sem értette, miért nem tudta eddig elfelejteni ezt az első szerelmet. De akad e valaki a Földkerekségen, aki elfelejti? Ezt az első kalandot, ezt az első dobogást nem csak szívében, hanem minden porcikájában. Mintha belévésték volna, mintha beléégették  volna, olyan, akár a billog...és azóta is ott a vágy, ha este, csendben, szótlanul párnára hajtotta fejét, a lány emlékével aludt el, s róla álmodott. Boldogok voltak, mint egykoron. Pont ugyan úgy. Nem múlt el az idő felettük és állandóan sütött a Nap, fiatalok maradtak mindketten. Mitnha ketten lennének csak a világban, mintha belőlük állna a világ. Szellő és lágy fuvallat, kék ék, melyben égtek kéken, ózondús levegőben. Madarak csacsogásában, kint a Szigeten, a fa alatt, a padon, ahol átölelték egymást. Ahol a lány jobban ölelte mint ő, ráborulva ölére, csókolta hasát... S ettől nevetett, ettől a lány boldog volt, mosolygott, öröm töltötte el és nem múlt el semmi azóta sem...és a lány az Ő szemeibe mondta izzó szemekkel; - Szeretlek. - s átölelte nyakát, mélyen csókolva ajkait. Simogatta, becézgette kezeivel mindenütt és ismételgette; - Szeretlek. - s szemei egyre ragyogóbbá váltak. Tündököltek, fénylettek és ragyogtak, akár a tükör. Mint csillagok az éji égen. Mint Szentjános bogarak, ha villódznak. Élet és fény, éj és fény, Nap, ragyogása az életnek. A lelkek ölelkezése. Minden csókban, minden simogatásban. Az egyszerű mozdulatokban is. És csak ők ketten, mintha az övék lenne a Sziget! A Sziget, mely sok-sok szerelem tanúja. Rejteke illatoknak és zamatoknak. Ahol végül titokban lefilmezték őket és ez a film még mindig létezik az archívumban. Benne vannak, mint az álmaiban, ott vannak a mozdulatok, mosolyok és csókok, kedves beszélgetések. A napok, melyeket reggeltől estig együtt töltöttek, hol a szobában, hol a Szigeten, hol a kajakozóban. Ott van minden a filmben, pont úgy, mint álmaiban...és a lány egyre közeledett, kezében virágcsokorral. Furcsa csokor volt, egy szál virág sem látszódott abban, mégis a Föld összes létező virága pompázott benne. Minden virág egy-egy mondatot üzent, egy kedves emléket, egy fájdalmas emléket, egy nem elfeljthető érzelmet; Kettőjüket. Az északi virágok hideg józanságát, a keleti virágok gondolatébresztőjét, a déliek ezer arcú szirmai a szív melegét és a nyugati virágok a megbékélését. A megbékélés gyengéd vonzalmát mindenhez, mely alkotta az életet; - Valójában mind a négyféle virág együtt vonzották ezt, a hideget, abban kunyhót, mely biztonságot ad, a kikelet eszmélését a Földre, az összes létező szerelemét ezen a világon. Mind abban a csokorban hozta, mind-mind egy-egy történet, egy-egy legenda. Történetek a szerelemről. Az elsőről, amely sosem múlik el, de mindig véget ér, az igaziról, mely felülmúl megannyi ékszert, drágakövet, aranyat, s a végtelenségig tart. Nem megfizethető, pénzé nem tehető, pénzért nem kapható. Az igazi boldogság. Nekik, kettejüknek hozta, lassú léptekkel, óvatosan taposva az ösvényt. Hozta önmagát is. A szívét, a testét, a lelkét, mindenét. Az eddig elmúlt életét. A sanyarút, reménytelit és csalódottat. Fájdalmat, szerelmet és kacagást; - A lányt. Végre legalább most eljött, végre legalábbb itt áll a sírjánál, a Temető Színházban meglátogatta. A sors keze, vagy a lány tétlensége, ami ennyit váratott, de végre itt van... A lány letette a csokrot, megigazította és halkan sírt. Sírt, mint a gyerek, ifjúságáért, életéért, kettőjükért, az elmúlt boldogságért és átélt, megélt boldogtalanságért. Ebben a sírásban félelem is volt, reszketés és remegés, mintha menekülne valami elől, de nem tud, nem képes rá. Mint madár a kalitkában, mely szabadsága után sír. Nem képes kiszabadulni, pedig ha szabad lenne, talán repülne ismét, hasítaná a levegőt, vagy éppen nem is tud elképzelni már mást, csak kalitkába zárt életet. Az a valóság számára, az a realitás, az a menedéke, ott nem kell döntéseket hoznia, elfogadja és valósnak hiszi azt az életformát. A hamisat, a képmutatót, az egyoldalút, ahol Ő egy megtűrt személy, akinek nincs is egója és aki nem is akar egót. Mintha Ő nem is lenne, nem is létezne, csak vánszorog, szenved, fél és sír. A hangja is remeg, érződik benne a félelem, az is sír.  Vele együtt sírt ő is, mérhetetlen fájdalom töltötte el a lány sorsa miatt. Lebéklyózta újabb bilincsbe tette, magvasalta és börtönbe zárta. A siralom börtönébe.  A nyugtalanság, az aggodalom és fájdalom siralmába. Egy feneketlen kútba, melyben valójában tiszta víznek kellene csobognia, éltetőnek és frissnek. Mindenki szereti, ha a víz friss. De ez posvány, üledék, az sem biztos, hogy van benne víz. Feneketlen és a pokolba visz. S kettejükkel sírt asszonya, a mindent megértő, megtestesítője elsöprő szeretetnek, mely magával ragad...Mert jobban szerette önmagánál is és már nem bírta elviselni, nem bírta látni gyötrelmét. Képtelen volt elfogadni fájdalmát. A  kétkezi törődés kegyes kegyelme, szeretetének csúcsa. Lemondás és elfogadás, tudatosság és akarat. Teste templomának, lelkének akarata. Az igaz szeretet önzetlen arca. - Tudod, - szólalt meg kissé félénken - sokat nézegettem azt a fényképet. Amikor nézegettem, hallgattam a videót, az  Amazing Grace megható zenéjét... Elakadt, hallgatott egy picit, tétovázott, de vágyai legyőzték. Asszonyára nézett, majd a lányra, töprengett, suttogva, alig érthetően folytatta; - Az szóval meg nem határozható, nincs kifejezés, mely visszatükrözné azt az érzést. Tudod; - Csak hallgattam ezt, úgy fél-füllel teljesen, úgy egész szívvel megduplázva, hogy lássam is, talán beleéltem a nem létezőt, a meghaltat, mely fel-feltámad örjöngő, viharzó tengerré, szenvedélyes emlékké és nézegettem, nézegettem, miközben beszéltem hozzád, susogtam neked. - Neked susogtam lelkemet egészen, nem csupán darabját, amit Te elvittél magaddal egykor. Úgy susogtam, mintha itt lennél, mintha ölelnél, én pedig ott, ketten együtt a letűnt idők boldog frekvenciáiban, kezünkben az evező, s a kajak vitt, vitt bennünket a Duna szerelmes vizein, mert a Duna is az volt - emlékszel erre? -, a habok, csobbanások, evező csapások, a verejték is szerelmesen csorgott, minden, mi körbevett, s átölelt téged és engem...Fák, madarak, füttyök és kacajok;   - Szerelmes kamaszok, Te meg Én, ketten a végtelenben. Most Október 5-én a nyolcadik öt év lesz, s Te azt kérded; - Te ezt így nyilván tartod? - Igen, mindig számolom, de nem mondom ki azt ami nagyon lényeges, sosem tudtam kimondani,  nem mondtam el, hogy; - Mindig is fontos része voltál az életemnek, hogy képtelenség az egész, képtelenség elfelejteni veled együtt, mert mintha éltemet dobnám sarokba, nem mondom ki, hogy a magány részben miattad is van, vagy ha el is múlt, nem teljesen, hogy éjszakákat töltöttem virrasztva hasztalan. A csillagokban láttalak, láttalak felhőkben, más és más égitestben, odaképzeltelek, mint valami csodát, hisz nekem az voltál. S míg én sóvárogtam, neked eszedbe se jutottam talán..., vagy mégis? A lány nem szólt, csak hallgatott és egy papírra írt valamit. - Ó, ha tudnád, mennyire képes vagyok látni téged úgy, mint egykoron, az a szőke haj, beszélő zöld szemeid, melyek beleragyognak az enyéimbe, s mondom, beszélem a régit, fürdőruhádat, minden négyzetcentimétert, mely téged alkot, s a mostani fájdalmat...Már én sem tudom, melyik a normális és melyik nem, már én sem tudom, hogy hogyan szabaduljak, még azt sem, hogy egyáltalán akarok e? Egyáltalán mit akarok?...Naponta hallgattam ezt, naponta nézegettem a fényképet, az egyetlent, negyven éve várva, várva, mint valami új eljövendőt. - Eljövendőt?   Itt peregnek a percek, megy a videó, megy a film, élő a minden, a szellő, a lágy, selymes fű, melyben hemperegtünk és nevemet emlegeted, főlém hajolsz, átölelsz akár a világot, és csókod leteper, hanyatt fektet, s én boldogon kacagok, mit sem sejtve a közelgő végről; - Negyves éves szenvedésről.   Negyven éve volt a kezdet...A szél hamarosan vizet áraszt, mint a dalban, de a szél el is visz újra a nyolcadik öt évhez... - Öt év múlva itt...Akkor vitted el a lelkemet. Ebbe a mondatba beleremegett, ettől félt, ettől mindig nagy aggodalmak töltötték el. A lány, mintha megérezte volna aggodalmát, visszatekintett rá. Mosolygott és szemei elárulták örömét. Örömét, hogy mégis megtette, hogy felkereste és újra láthatták egymást. Olyan boldogság töltötte  el, mint negyven évvel korábban, mint fiatalon, amikor önmagáról megfeledkezve borult szívére, s hiába volt haja rövidebb, őszbe hajló és arca hiába volt meggyötört, teste hiába volt kissé törékenyebb, a találkozás boldoggá tette. Csókokat küldött felé, cuppanósakat, mint valaha és mindenhova. Elhalmozta csókjaival, nem hagyott ki semmit sem, s a lelkét adta mindbe. Végül mosolyogva megszólalt; - Éjfélkor visszajövök a Színházba. Várj reám, itt leszek! És ha elérkezik az én időm, szeretnék köztetek feküdni, hogy tartozzak valahova! Ez temető, itt sok minden másképpen lehet, mint az életben. Azt kívánom, hogy te légy középen közöttünk, kettőnk között, akik igazán szerettek és akiket Te is igazán szerettél! A temető megengedi és én sem leszek árván. Készíts nekem is egy szobrot, egy átölelőt, olyat, mely az idők végezetéig ölel. Ő és én ölelünk, mi hárman öleljük egymást. Csak ekkor látta, csak ekkor vette észre, hogy a lány felett is eltelt az idő, hogy arcának ráncai takarják azt a kedves arcot, szája szeglete erősebb és néha meg-megremeg, ha lép. Ennyi évtized után most látta ismét először; - A Temető Színházban. Tudta, hogy újra elveszíti, tudta, hogy csak addig látja, míg a fák el nem takarják alakját. Alakját, testét, melyben benne volt minden. A lélek, a lélek harangja, harmatai könnyeknek, forrása örömnek. Az eltelt idő törése benne, amit már soha többé nem lehet visszafordítani. Tudta, hogy soha többé nem látja már, most is a Temető Színháznak köszönheti, hogy eljött. Aztán egészen váratlanul mindennek vége lett, nyers és határozott, de gyengéd szavak szólították; - Holnap hazamehet! Mint aki alszik még, úgy nézett szét. Szemei megállapodtak egy-egy betegen, a falakon, az ablakon, lassan tekintett körbe. Furcsa alakot látott, egy női alakot, aki letett mellé egy papírt, majd távolodott tőle. Ahogy távolodott fénye egyre szürkébb és szürkébb lett, végül az is eltünt. - Holnap hazamehet! - hallotta ismét az orvos hangját. Csak bologatott válaszul, s furcsa érzés töltötte. Hosszasan gondolkodott maga elé bámulva, majd a papírra nézett.  ...és kezébe vette a papírt, s olvasta, amit a lány ráírt. Mindössze két szó volt ráírva nagybetűkkel, az is néhány betű, mégis zsigeréig hatottak. Ismét könnyeztek szemei, motyogott és motyogott, a két szót ismételgetve, s hosszasan nézett a képzeletében távolodó lány után, a fény után, egy lélek fénye után, és a lány minden lépésénél csak ismételgette és ismételgette azokat. Lehajtotta fejét, szemei elborultak és csak olvasta; - FÉDRA HŰ. Amikor ismét felnézett már nem látta. Pont úgy tünt el szemei elől, mint akkor, amikor elvitte a villamos, s magával vitte lelkének egy darabját. / a szövegen bármikor változtathatok /

Bejegyzés:

Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:
	Súgó

2014.04.10. 17:48 Veréb Dávid

Nekem csupán egy kérdésem lenne, ha lehet, hogy miért látok a vendégkönyvbe beposztolva irományokat és verseket, ha elméletileg a vendégkönyv nem arra való és tudtommal emailben kell elküldeni a kész írásokat? Nem sértésből kérdezem, csak feltűnt... Válasz: Persze, mindjárt meg is indoklom. Nos, igazából nincs benne a szabályzatban, hogy a vendégkönyvbe nem lehet egyetlen művet sem behelyezni. Ez például rövidebb alkotásoknál (egyperceseknél vagy verseknél) kevesebb gonddal jár, míg e-mail írni és elküldeni jóval hosszabb folyamat. Több oldalas történetek fogadására természetesen a vendégkönyv nem alkalmas.  Remélem megválaszoltam a kérdésedet. :)

2014.04.09. 22:04 jocó

Gergő! Ez nem az az oldal ahova ezt kellene írni!Eltévesztetted a házszámot! Ez a vendégkönyv és nem a panaszkönyv.Ha valami bajod van oda írjál, bár nem hiszem hogy a szerkesztőnek magyarázkodnia kellene hogy most és hogyan kezeli a saját honlapját, és kinek a múveit rakja be. Úgy látom hogy olyan a mentalitásod aki nem viseli el a kudarcot és csak saját magával törödik, hogy Ő körülette forogjon a világ.Bárhova is írsz és ott nem rakják ki vagy elutasítják akkor felháborodsz, mert ilyen vagy!

2014.03.17. 19:07 MariaLoren

Kedves Holly, köszönöm, hogy jártál a több, mint egy év után ismét megnyitott oldalamon. :) Válasz: Ez csak természetes, örülök, hogy újra kinyitottál. :)

2014.02.21. 11:43 MariaLoren

Kedves Holly! Hoztam még négy "ajándékot", ha úgy véled, a novus.gportal.hu oldaladon felhasználhatod.  MariaLoren Válasz: Nagyon szépen köszönöm, igazán szépek lettek. :) Biztosan felkerülnek a Novusra. :) Még egyszer köszönöm.

2014.02.21. 11:40 MariaLoren

ANYA MESÉI (részlet)   Egyszer volt, hol nem volt: A mesélő Millennium   ( Minden Jog Fenntartva! - All Rights Reserved! Copyright " szeramé " - és jogutódjai - Ez a történet, pontosabban vázlat, illetve CÉDULA, valahol, a Magyar Parlamentben megtalálható. Miképp került oda, s hogyan? Szerintem nem ez a lényeg. )   Meg kell mondjam; - már mindenki tudta sorsunkat csak éppen mi, három apróság nem, pedig csikorogta a hó ahogyan tapostuk, a házak kéményei beleírták a levegőbe, erről beszélt a sarki szomszéd és a sarki boltos, de mi csupán annyit hallottunk; - Szegénykéim! –   Édes-kevés vigasz volt ez, nagy rejtély terjengett a lelkünkben, harangoztak az érzések és bizonytalanságok bennünk, de azért minden nap, minden reggel – és délután elmentünk az iskolába.   Furcsának tűnt, hogy Apa nem csinál semmit, egész nap csak hanyatt feküdve tépelődik a sezlonyon, s egyik lába a szoba agyagján, egyik keze homlokára téve. Valami nagy bánat nyomhatta szívét, keveset és ritkán evett, hegedűjét sem vette elő, pedig ott lógott repedten a falon. Rég volt, hogy a Varietében muzsikált, még a háború utáni években, s nemcsak akkoriban, de jóval korábban letette már, s utoljára akkor játszott rajta, amikor Anya még köztünk volt. Elhallgattak a húrok, nem sziréneztek többé, a vonó is csak lógatta orrát, mintha valahonnan lentről akarná leolvasni; - Vajon mi történt a gyantával, hogy nem akar már megcsókolni sem? –   Apa a plafont nézte, szép sötétkék szemei homályosan lesték az ég azúrját, át a plafonon, padláson. Talán Istent kereste, talán valamelyik angyalt, de választ nem talált sem ő, sem a vonó, sem a hegedű, csupán mi, nagy sokára, keserűen.   Apa behívott bennünket magához, körbe kellett, hogy üljük és jobban kellett rá figyelni, mint a tanító nénire. Sírva mondta el bánatát. Akkor tudtuk meg nyíltan, hogy egyszer majd el kell nekünk innen  menni, itt kell hagyni őt, a testvéreket, mindkét sárgabarackfát, még a nagyra nőtt eperfát is, a kiszáradt kúttal együtt. Búcsút kell mondanunk a gangnak, ahová esténként kiülve sokat beszélgettünk erről-arról, mindenféléről; - a világról. El kell majd köszönjünk az össze-visszarepedezett, hasadt deszkakerítéstől, Zsandártól, a kutyánktól, amelyik a kerítésen átugorva gyakorolta a „cirkuszmutatványt”; - ráugrott az arra kerékpározó nyakára. Zsandártól kétszeresen is el kellett búcsúznunk; - sintér jött érte a téglagyár mellett lakó sintér.   Hónapok teltek el, mialatt tudtuk:- nem marad csak az emlékünk, gyermekillatunk, ami átsodródik a városon, ki a mezőkre, legelőkre, s a búzát kaszáló gatyás paraszt már nem érzi, mert elillan a széllel.

2014.02.21. 11:38 MariaLoren

ANYÁM, MOND   Anyám, mond!; - Mit ér élted a túlvilágon, ha tudod, hogy minden télen fázom, egyebem sincs nyáron, mint a szakadt nadrágom, s paréj nő a régi virágágyon?   Anyám, mond!; - Mit ér élted a túlvilágon, ha rántott levest reggelizem, vacsorázom, nincs szó, mely elmondja azt a szelídséget, mit Anya mondhat féltett gyermekének?   S mond Anyám!; - Ha túlvilágból Apámmal újra kelnél, harmatos Napon vele együtt fürödnél, mosolyotok megérné e vajon a földi nyomort, Keleten, s Napnyugaton?   Anyám, véres a nyálam, bőröm fakó, szemem halovány, könnytől áradó, mosoly sincs arcomon, sem remény, az élet Anyám egy bűzös kelevény   { 2009. }   All Rights Reserved!: G-Portál Team

2014.02.21. 11:36 MariaLoren

Agyrém   ( nyomország )   Vannak haldoklók, kik feltámadnak, és vannak feltámadottak, kik újra halnak. Vannak fösvények, zsiványok,  s naiv ártatlanságok, kék egekbe veszők, fényben éledők. Vannak végképp távozók, kiskirályok, s nagyok, vannak poremberek, kiket őrölnek gyötrelmes gondolatok. Mint izmok, ha feszülnek, úgy tornyosulnak az agynak, lökdösődve tolnak véres zuhatagoknak. Kenyerük sincs ezeknek, nemhogy ágyuk, megalázza őket saját hazájuk. Ágyba fagynak télen, vagy éhen halnak, kaput nyitni rájuk  - kiknek kellene -,  nem akarnak.   { 2009. }

2014.02.21. 11:34 MariaLoren

ISTENT KÉRDEZEM   (Mond, Uram!)   Nyugtalanok az éjszakák, nyugtalanok a percek, órák, nyugtalan minden mozdulás, nyugtalan a világ; - Mert földindulás.   Szélben, sárban, hóban, lavinában, süppedve szavak zivatarában szó cikázik, mint önámítás, s nem más, mint csonkító önpusztítás.   Mert mi vagyok én? Szeretetre éhes szerelmes, vagy te ki, s mi vagy, minek? Igának, tehernek? A világpálya közepén élve, magányban nincs erőd, habzó vér sodrásában összemész, súlyos összeroppanásban.   Nyugtalanok az éjszakák, nyugtalan a világ, a lények, nyugtalan a városi ragyogás; Agyrém!; - Lesz e holnap ebéded?   Bajszodon, ha billeg a morzsa, becsomagolod, újságpapírba rámolod, szutykos kezekkel vonszolod szádhoz, ezekkel miért mosolyogsz kegyelem vacsorádhoz?   Kegyelem, kegyetlen kiskirályok! Uraim, őrei a nagynak! Háromkirályok sírva fakadnak. Beszélve, mondva van világ urai által, nyugtalanná válhatsz demokráciáddal.   Szakad a húr, haj hullik markostul, gyönyörű Földünk lesántul, elpusztul. Vajon marad, lesz e még aranyló ragyogás, miközben bűzösek, s nyugtalanok az éjszakák?   Mond, Uram!, - Az ember miért öli önmagát?   { 2009. }

2014.02.18. 20:08 MoMo-Ki

Szia! Nagyon tetszik a honlapod és, hogy így támogatod a szárnyaikat próbálgató művészlelkeket :) Már el is kezdtem olvasgatni a beküldött munkák között. ^^ Illetve szeretném megkérdezni, hogy benne lennél egy cserében? Ugyan honlapom még eléggé kezdő cipőben jár, de roppantul örülnék neki, ha rábólintanál! Honlapom címe: www.gportal.hu/wnd-land Előre is köszönöm a válaszodat. :) Üdvözlettel, MoMo-Ki Válasz: Nagyon szépen köszönöm a dicséretet és a véleményt. Hidd el, borzasztóan jól esik a visszajelzés, mint mindenkinek. :) Van pár igazi ínyencség is az oldalon, úgyhogy kedvedre szemezgethetsz. :) A cserében természetesen benne vagyok, ki is raklak a többiek közé. :)

2014.01.15. 12:28 MariaLoren

Bocsánat, ezt a KMK-hoz ajánlanám! : ( MariaLoren ) videó: youtube.com

2014.01.15. 12:09 MariaLoren

Kedves Holly! Amennyiben érdemesnek találod őket, a most bejegyzett írásokat - 4 db. - ezen az oldalon ( Novus ) használhatod, hisz azért hoztam őket.  MariaLoren Köszönöm, MariaLoren, örülök, hogy hallok felőled. Természetesen felrakom őket az oldalra, és tényleg nagyon szépen köszönöm. Elveztem őket olvasni. :)

2014.01.15. 12:05 MariaLoren

KMK   Nem is tudom mit mondjak, ha azokra az időkre gondolok, amikor szaladgáltam ki a hóból, be a zöldkukoricába és a nagyharang sem tudta mit is keresek, csak kongott, mint hetvenhét fazék az ürességtől. Akkoriban létezett három betű, kissé titokzatos, sejtelmes és rejtelmes, valami KMK, vagy mi a franc lehetett és azt jelentette: - Közveszélyes Munkakerülő. Nem tagadom, veszélyes voltam másokra, mert úgy kerülgettem, mint macska a forró kását, addig-addig, hogy mindig beleestem a munkába, pont a kellősközepébe, s sosem a végét, hanem az elejét fogtam meg, azt is jó keményen, marokva fogva, mint Toldi a petrencés rudat, míg egy szép napon, egészen váratlanul újra felütötte fejét ez a formátum, s mind a mai napig él; - KMK! Én úgy tudom volt közben valamiféle váltás, pénz e, vagy gazda, netán rendszer-gazda, esetleg gazdag-rendszer, ám igazából nem tudom, de gügyögnek valamit erről: - Ideváltanak, átváltanak, beváltanak, Jézusom!: - Megváltanak(?) - Tény, hogy a három betű újra itt van a maga egyszerű gyönyörűségében. A plusz, minusz annyi, hogy ma ezt jelenti: - Közveszélyes Munkakereső. Nesze neked! Ettől még a nagyharang is akkorát kongott, hogy a hetvenhét üres fazék is megirigyelte volna, ha lukas nem lett volna. - "Ej, mi a kő tyúkanyó!", meg aztán; - hát az árgyélusát!   All Rights Reserved!

2014.01.15. 12:04 MariaLoren

videó: youtube.com AMAZING GRACE   (in memoriam)   Nem tudom miért...Nem tudom miért akkor...Nem tudom miért ezt, azt sem, hogy miért azt...és nem tudom miért ITT; - Miért éppen Most, hisz már csak a Most van, az egyetlen örök, minden egyéb üres. Nem tudok semmit, csak azt, hogy repülök fellegen túl, keresztül óperencián, üveghegyek felett, madarak szárnyain-hátán és szembejön velem a feledhetetlen múlt...fél életem, életem fele...,s ha zokogok is boldog vagyok, -attól is zokoghatok, törvény meg nem tiltja. Újra és sokszor szárnyalok. Előre-vissza, jövőbéli múltba...de mindig egy helyen landolok; - Szobám fogságában, egy titkos magányban, akár a bűnös...Pedig csupán egy emlék. Egy szakadozó fonál, s lassan olyan, mintha Én énekelnék...egy nem létező mesét, hol a fák egekbe nyúlnak, s ágaikon helye van az égig érő csóknak.   All Rights Reserved!

2014.01.15. 12:00 MariaLoren

Régi karácsony   Egyszer és az is régen, magam, magam maradtam a kollégiumban, egyedüli fiú fióka, csak úgy egymagamban, mert mindenki elment karácsonyra, a szünetre; - Haza. Elmentek a túloldali kollégium lányai, minden diák, ki ide, s -odajárt, csak a konyhások jöttek, ők is miattam, mivel magam nem tudtam volna etetni magam, s ezért tépelődve, marcangolva szívemet, feltettem a kérdést; - Mit jelent ez? - Haza. Hazamenni, valakihez tartozni, valakire számítani, bízni benne, mint egy apróka por; - magam, magamban hangtalan, megbújva hazámban valahol. Ott, hol talán átölelnek, s tudhatom, hogy hazamenni Hazát is jelenthet, vagy lehet puszta föld, erdő-mező, ropogó hó, rejtetlen kód, bezárt idő, mely folyt most visszafelé, üres szobák csendjébe, mikor beleüvölt az állat aki ember, embernek fia, fiú fióka, kicsit rozoga...és nem az üvöltés hisz az hangtalan, süketté a csend tett, az üres szobák, hol dermedten ültek padok, székek, mindenféle emlékek, - kinek ez, vagy az...ecset, vagy viasz. Egyszer és régen így jártam, magam, magam a Somlói úti kollégiumban. Már tudom mi az, hogy hazamenni, szeretve szeretve lenni, minden pillanatban érzem, megértem és sokszor megértem a szó szavát, rejtélyes mondatát. Csakúgy mint a fiú fióka, homlokán idősík ráncosodva, megint megint az izzó lélek; - Én a szeretetről beszélek.   All Rights Reserved!

2014.01.15. 11:56 MariaLoren

videó: youtube.com Galaxis   Kiálltam a hegy peremére és átkiáltottam a Galaxison. Kapuk nyitódnak, itt nyikorogva csukódnak életek. Élethalmazok suhannak ide, s innen odasuhannak tétován. Egyébként csend van. Tél, zord hideg, s kiáltásom végtelenbe merül; - A Galaxis nem válaszol. Visszhang sem jön, sem örömmel, sem fájón. Én fájok magamnak, én kiáltok és én hallgatok.

2013.12.22. 08:35 pulipumi

Boldog karit! Am. mehet egy csere? O. : //my-pets-blog.gportal.hu Válasz: Nagyon szépen köszönöm az okleveleket! Igazi karácsonyi ajándék volt! :) Na meg persze a cserében is benne vagyok. Mindjárt ki is raklak a többiek közé. Boldog karácsonyt! :)

2013.10.29. 18:20 Innana

Kedves Holly!Oldalamnak új kinézete lesz!Úgy gondoltam, hogy külön Elite cserét szerkesztek.Ha szeretnél köztük lenni előbb regisztrálj, és írj a Vendégkönyvembe.Cserébe általad választott banneredet teszem ki oldalam bal részére.Siess, csak az első 10 társoldalamat választom be. További jó szerkesztést kíván: pumpkin-lantern.gp Köszi, hogy szóltál, Innana. Mindjárt válaszollok az oldaladon is, és élnk a lehetőséggel, bár nem teljesen tudom, hogy még időben vagyok-e :)

2013.10.23. 10:03 Adalbert

Szerbusz! A 44-es-(Pusztaszabolcs–Székesfehérvár)-vasútvonalon már több, mint 10-15 éve nincs megfelelő minőségű vonatközlekedés, ami igazítva lenne a vasútvonal forgalmához. A 44-es vasútvonalon a személyvonatok a Bzmot+Bzmot+Bzmot vagy a Bzmot+Bzmot összeállításban közlekednek. Ez napjainkra tarthatatlan, hisz a vonalon több száz, akár több mint ezer ember fordul meg naponta. Például Zichyújfalu vasútállomása egy nap átlagosan körülbelül 450 fős forgalmat bonyolít le és ez még csak 1 megállóhely a sok közül. A megoldást a Bhv személykocsi típus család tudná megoldani. A MÁV-START érthetetlen okok miatt sokkal kisebb forgalmú vonalakon is Bhv-kat használ, amiknek a Pusztaszabolcs–Székesfehérvár vasútvonalon való alkalmazása jobban megtérülne. Az M41+Bhv+Bhv+Bhv+Bhv összeállítású szerelvény a reggel 6 óra 9 perckor (34120 járat, 2012-2013-as menetrend szerint) Pusztaszabolcsról induló járatra alkalmas lenne, illetve a Székesfehérvárról 13 óra 16 perckor (34125-ös járat) és a szintén Székesfehérvárról induló 15 óra 16 perckor (34113-as járat) induló járatokra az M41+Bhv+Bhv+Bhv összeállítású szerelvény lenne az alkalmas. Az összes többi járaton előreláthatóan évekig alkalmas lesz a Bzmot+Bzmot(+Bzmot) összeállítású szerelvény. A fentebb megnevezett három (a Pusztaszabolcsról 6 óra 9 perckor, Székesfehérvárról 13 óra 16 perckor és 15 óra 16 perckor induló) járatok forgalma jelentős, melyet a Székesfehérvárra közlekedő diákság és munkásság használ, akik egyre csak gyarapodnak. Kérlek írd alá a petíciót: http://www.peticiok.com/bhv-kat_a_44-es_vasutvonalra

2013.08.03. 18:44 Netty

Szia! Szeretnék kérni egy cserét. Az oldalam az írásaimmal foglalkozik, illetve próbálom még színesebbé tenni, hogy érdekes legyen. Remélem, benézel! Netty Szia Netty! Természetesen benne vagyok a cserében. Már ki is raktalak a többiek közé. Sok sikert az oldaladhoz! :)

2013.07.24. 18:38 Anett

Szia! Szeretnék egy kis segítséget kérni a történet íráshoz. Az a baj, hogy mindig mikor már ott tartok, hogy elkezdem a történetet, akkor mindig eszembe jut valami új, amivel ki tudnám bővíteni és így egyre előrébb és előrébb kezdem a sztorit de így sose jutok a végére, mert mindig újra kezdem. Esetleg van valami tanácsod? E-mail címem: micaanett@citromail.hu Előre is köszönöm a segítséget :) Szia Anett! Először is azt tanácsolom, hogy ezeket az ötleteket írd le egy papírra vagy füzetbe és próbáld meg összegezni őket. Úgymond versenyeztesd. Válaszd ki azt, amelyik a legjobb vagy legfrappánsabb kezdést tudja adni, de a többi gondolatot se vesd azonnal a kukába. Hisz ha egy kicsit átalakítod őket, akkor felhasználhatod a történetedben. Ha mondjuk egy regényről van szó, akkor akár egy fejezetkezdésnél, vagy egy novella esetén esetleg egy csavart, fordulatot tudsz belevinni. Nagyon jó, hogy ilyen sok ötleted van, rendkívül színessé teheted vele a sztoridat. A lényeg, hogy próbáld meg összegezni a fejedben és építsd bele egy kis átalakítással a történet törzsébe. :) Sok sikert, és remélem segített valamennyit ez a kis összefoglaló. Holly

[242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]