Novus

 

 

Akadálymentesített oldal
A G-portal Mozgalomról

 

AZ OLDALON FUTÓ VERSENYEK

A kocka el van vetve

A versenyben adott egy dobókocka száma, egy karakter, egy helyszín és egy szituáció. Vajon milyen történeteket tudtok belőle kihozni? A szerencsére most szükségetek lesz.
Leadási határidő: 2016. március 20.

----------------------------------------

Kritikus tömeg

Nem túl bonyolult kommentverseny. A lényege, hogy minél több műnél írj pár sort, véleményt a szerzőnek. Három havonta nullázódik a szám, a részletek a linkre kattintva, elérhetőek.
Következő nullázódás: 2016.  május 1.

 

 VIHARSAROK

 Főoldal
Oldal
Művészek
Kapcsolat
Könyvajánló
Idézetek

Unaloműző

OLVASÓSAROK

Fanfiction
Regény
Novella
Vers
Egyperces
Színdarab

Versenymű

MŰVÉSZSAROK

Könyvtár
Kritika-iroda
Küldj be te is
Pályázatfigyelő

 

facebook hivatkozás levélküldő hivatkozás

HETI NYELVTAN

Cikkírókat felveszünk!
Érdeklődni a novus@hotmail.hu e-mail címen.

Addig is az Archívumban az eddig feldolgozott témák megtalálhatóak. 

 

Apróhirdetések

Iratkozz fel a
NOVUS POSTAGALAMBJÁRA,
hogy havonta értesülhess a legfrissebb információkról.

---------------------------------------

SEGÍTS A HANGODDAL

Egy olyan kezdeményezés tagja lehetsz, mely segít a látássérülteknek elolvasni, meghallgatni egy könyvet. Bárki jelentkezhet önkéntes alapon. Részleteket a linkre kattintva olvashatjátok.

---------------------------------------

LÉGY A SZERKESZTŐSÉG TAGJA

Szerkesztőségi tagokat keresek a Novus aktualitásának és frisseségének megőrzése érdekében. Több pozíció is üres, úgyhogy szabad a pálya a jelentkezésben. Részletek a linkre kattintva, vagy pedig a novus@hotmail.hu címen.

---------------------------------------

Rose Woods könyvei az Adamobooks kiadónál. Kapj rá te is!

 

SZERZŐI JOGOK 

A Novuson található történetek az oldal szerzőinek munkái. Kizárólag az ő hozzájárulásukkal publikálhatóak máshol. Ha itt nem éred el őket, vedd fel velem a kapcsolatot (novus@hotmail.hu) és segítek.

 

Vendégkönyv
[242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]

2013.05.21. 18:32 Idézet
Ensz

Hali! Segítenél nekem? Hogyan lehet az oldalamra bejegyzést írni, vendégkönyvet, chatet, szavazást és menüpontokat írni? Előre is köszönöm!!!!!


Kedves Ensz!
Ha adsz egy e-mail címet, nagyon szívesen leírom neked részletesen, mit hogyan tudsz szerkeszteni a G-Portálon belül. :)


2012.12.13. 16:23 Idézet
Vicky

Hát...nem küldi el amit be akarok írni!


Javítva :)


2012.12.09. 12:20 Idézet
Vicky28

Megint az első helyen vagy!!!! :D Amúgy nem mükszik a Chat-od!


Igen, tudom. Hihetetlen, nem?
Amúgy nem jó a chat? Nálam rendesen működik. Te mit látsz?


2012.09.05. 20:06 Idézet
Ősvilág

Szia!

Az oldalam, a www.osvilag.gportal.hu elköltözött.

Itt lesz az új oldal bannere:

Kérlek, Írd át a linkemet, ha szerepelek még a banner vagy linkcserék közt!

Kérlek, küldj nekem egy bannert amit én is kitehetek!

Előre is köszönöm!

Ősvilág


Kedves Alexiel!
Mint már korábban is szóltam neked, már nincs az oldalad a cserék között, de köszönöm, hogy szóltál.


2012.08.16. 21:27 Idézet
barbarasofia

Ó, Holly!

Így is nagyon sokat segítettél, köszönöm!

Nagyon szépen köszönöm és természetesen, majd még írok, hogy hogy áll és nagyon érdekelne majd a véleményetek. :) Gyorsan nyomtam egy like-ot a facebook oldalatokra is. ;)

barbarasofia / oldalam


Nagyon szívesen tettem. :) Természetesen nyomon követem majd a regényedet. Már amúgy is nagyon kíváncsi vagyok rá. :)
Köszi a like-ot.


2012.08.16. 17:49 Idézet

Kedves Holly!

Szeretettel hívunk honlapunk második pályázatára!

Reméljük, a résztvevők sorában láthatunk majd.

Szép napot! =)

A Pickwickisták


Köszönöm a meghívást. :) Sajnos nem biztos, hogy lesz elég időm a közeljövőben még egy versenyre jelentkezni, de kiírom a Pályázatfigyelőbe, hátha többen is nézik, és jelentkeznek.


2012.08.15. 23:11 Idézet
barbarasofia

 

Heló!

Én most kezdtem bele egy regénybe és szeretnék egyfajta olvasói kört kialakítani még a megjelenés előtt. Lehetne esetleg ajánlóként kiírni? 

nagyon köszi, barbara sofia http://itsbarbarasofia.blogspot.hu/


Kedves Sofia!

Örülök, hogy a Novusra gondoltál, természetesen megpróbálok segíteni. Kiírom az oldalad címét és egy rövid ismertetőt az oldal facebook lapjára. Sajnos más nem igazán jut most eszembe, de ha van valami ötleted még, nyitott vagyok rájuk. :)


2012.07.06. 13:25 Idézet

Szia!

Örülnék, ha több hozzászólás is érkeznek a közvéleménykutatáshoz, mert szerintem nagyon érdekes téma. Lehet, hogy kellene neki egy kis hirdetés :D


Azt hiszem, igazad van. Egy kis hirdetéssel talán többen írnak pár sort. Máris hozzálátok. :) Köszönöm a tippet.


2012.07.05. 01:50 Idézet
JuNko

Szia Holly!

Átnéztem az oldalt, a menük valóban jól működnek, és nekem a képeket is olvasta, amik be voltak linkelve (pl. a főoldaladon).

Szerintem ami kicsit bezavar, az a fejléces menüs chat. Nekem valahogy nehezen találta meg a program, arról pedig rögtön a cserékre ugrott, pedig a Vendégkönyvre kellett volna. Ha azokon túlteszi magát akkor utána már jó, csak valamiért szerintem a fejléces menüt nem komálja a program. :)

Köszönöm, hogy csatlakoztál a mozgalomhoz. :)

JuNko


Köszönöm szépen az ötleteket és hogy körülnéztél nálam. Átalakítottam a chat kódját, így nálam most nem ugrál a szöveg és normálisan tudja a program felolvasni őket. Mégegyszer köszi. :)


2012.07.04. 13:55 Idézet

Sziasztok!

Hű, de régen jártam már itt. Újra elkapott az írási, és ezzel együtt az olvasási láz is, örülök, hogy újra itt lehetek :)

http://alsynia.blogspot.hu


Szia Alsynia!

Nagyon örülök, hogy visszatértél és külön köszönet azért, hogy írtál a közvélemény kutatásomhoz. :)


2012.05.15. 21:04 Idézet
Alexiel

Kedves Novus!

Az oldalam Új címre költözött! Ha még szerepelek a cserék közt, kérlek, írd át a linkemet!

Az oldal címe: www.alexielsite.uw.hu

Köszönöm!

Alexiel


Sajnálom Alexiel, de már nem vagy kint nálam. Amint néztem nálad sincs kint az oldal, úgyhogy ha nem gond, akkor nem kerülsz vissza a cserék közé. De azért köszönöm, hogy szóltál. :)


2012.05.01. 17:51 Idézet

Kedves Holly! A verset és a két fejezetet amennyiben van kedved, felhasználhatod itt, ezen a weboldaladon!  Szeretettel üdvözöllek! :)

MariaLoren


Köszönöm MariaLoren. Már fent is vannak az oldalon. :)


2012.05.01. 17:45 Idézet

"Babetta háborúba megy"/6

Temető Színház 3

All Rights Reserved!: G-Portál Team.

Az eső utcákat lepett el, hömpölygött a víz, árhullám robaja hallatszódott midenfelől. Fákat sodort, szemetet, szemetes kukákat és cserepeket, néhány állat tetemét. Ömlesztve zúdult a bűz, piszok, faágak és gallyak, mint a végítélet.

Végül a háromnapi esőzés után minden elcsendesült, a szélvihar, a zivatar, a felhőszakadás, s lassan-lassan kisütött a Nap. Aztán hirtelen felmelegedett, minden átmenet nélkül és izzasztó levegő töltötte meg a kórtermeket, a folyosót, városok beton rengetegét, rétek és mezők pihegtek benne.

Egyszeriben nyár lett. Olyan váratlanul jött, akár az eső, mint ez az ormótlan nagy vihar. Szúnyogok ezrei röpködtek mindenütt, a hőség kitikkasztott embert, állatot, a házak falai vészesen repedeztek száradás közben, mint a jég, ha jön a rianás.

A nagy végítélet előszava.

A kórterem csendben, hangtalanul és zajtanul lihegett. Egy nesz sem volt, csupán a néma csönd, mintha készülődne valami. Valami olyan, amit nem sejtett senki.

A temetőre gondolt, a két szoborra, mely immáron örökre életre kelt és ők ketten azok, ketten a végtelenben, mindörökre. A megtestesült szerelem, a szépség és a lélek frekvenciái. Egy hullámhosszon. Azonos adó-vevő. Temetőn belül és kint az Univerzumban, távoli bolygókon, háromszög alakzatokban. Rózsaszín, vakító citromsárga és almazöld.

Különös fény villant, akár egy lélek fénye, szemei összehúzódtak tőle, be is kellett csuknia, oly erősen fénylett. A fény először alaktalan volt, majd egyre közeledett hozzájuk, míg ők ott feküdtek lent, a szobraik alatt...és a fény csak jött, jött, hallkan, lassan, néha tétova léptekkel, de tudatosan. Időnként meg-megállt, nagyot sóhajtott és tovább ment. Tudta, hogy hova kell mennie, tudta, hogy kit keres. Mintha kezdetektől tudta volna, hogy hol fekszenek ők ketten . Az asszony, a világot érő és ő, a szerelmes férfiú, akinek mindent jelent az asszony. Már eggyé váltak, szétválaszthatatlanok, külön-külön nem érnének semmit. Az élet minden öröme és nyomora az övéké, kettőjüké, lélekben és testben egyaránt, akár a szikla, mely ellenáll az időnek. Szikla, melyet még az idő sem képes ketté választani, sem vihar, sem jég, sem Napsütés. Nem képes megrepedni, nem tud hasadékot képezni, szétválaszthatatlan, örökre összeforrt a nagy izzásban. A szétválaszthatatlan kőfolyam, ezer és ezer lavinában, megszilárdultan, oromként, bérctetőként, vagy akár a tanúhegy, mégis magas, hegyes csúccsal. Az Óceánok sem bírnak vele, pont olyan, mint a szobraik. Dallamokat fújnak és zengenek, szíveket ejtenek rabul és szeretetet sugároznak a világba. A szerelem szeretetét, a fény szeretetét, az élet szeretetét, az ember szeretetét. A szív hangját, a lélek örömét. Szíréneznek, akár a szobrok.

A fény egyre közelebb és közelebb került hozzájuk, minden lépése egy lelket juttatott eszébe, egy lelket, mely először forrt össze az övével testestül;
- Egy lányt.
Egy lányt, akit életében először szeretett, akiről azt hitte, vele éli le életét, akit nem tudott elfelejteni és még most is szereti, mintha lehetetlen lenne elfejteni. Pont úgy, hisz nem is bírta. Ősidők óta szereti, ősidők óta nem változott semmi, idő el nem koptatta ezt sem, az ő emlékét sem, csak növelte vágyát utána.

Csak láthatná még, csak egy pillantással illetné, csak mégegyszer megfoghatná kezeit. A kezeket, melyek valaha összefonódtak az övéivel, melyek gyengéden és szeretettel simogatták. A kezeket, melyek szívének melegét adták neki. A szeretetét, a lány szerelmét, a lány mindenét, szőke haját és világos zöld szemeit, ringó, hullámzó kebleit és ringó csipőjét, íves száját és a testet, a test ölét, annak nedveit, a testhez tartozó lelket. Az első szerelmet, az első vihart, mámort, az első felfedezéseket, az első sutaságokat, az első csókokat. Egy templomot. Lélek és test templomát, a szerelem szenthelyét, imádságát a Földnek.

Végül kirajzolódott a fiatal lány alakja, felismerte első rápillantásra. Szőkés haja lebbent, válláig ért, fehér ruhája diszkréten takarta tomporát. Éppen csak takarta fenekét, talán egy jó arasznyira volt attól lejjeb, vagy annyira sem. Virágmintás és minden egyéb formák diszítették szerényen és lépésekor libbent rajta, testének formáit mutatva. Mellei ringatóztak, akár az asszonyé, feszes tompora pont úgy rezgett. Izzóan szép zöld szemei világosak és bevilágítottak fekhelyükbe.

Az asszony szemei is zöldek, fénylőek, akár a macskáé.

Már önmagát sem értette, miért nem tudta eddig elfelejteni ezt az első szerelmet. De akad e valaki a Földkerekségen, aki elfelejti? Ezt az első kalandot, ezt az első dobogást nem csak szívében, hanem minden porcikájában. Mintha belévésték volna, mintha beléégették  volna, olyan, akár a billog...és azóta is ott a vágy, ha este, csendben, szótlanul párnára hajtotta fejét, a lány emlékével aludt el, s róla álmodott. Boldogok voltak, mint egykoron. Pont ugyan úgy. Nem múlt el az idő felettük és állandóan sütött a Nap, fiatalok maradtak mindketten. Mitnha ketten lennének csak a világban, mintha belőlük állna a világ. Szellő és lágy fuvallat, kék ék, melyben égtek kéken, ózondús levegőben. Madarak csacsogásában, kint a Szigeten, a fa alatt, a padon, ahol átölelték egymást. Ahol a lány jobban ölelte mint ő, ráborulva ölére, csókolta hasát... S ettől nevetett, ettől a lány boldog volt, mosolygott, öröm töltötte el és nem múlt el semmi azóta sem...és a lány az Ő szemeibe mondta izzó szemekkel;

- Szeretlek. - s átölelte nyakát, mélyen csókolva ajkait. Simogatta, becézgette kezeivel mindenütt és ismételgette;
- Szeretlek. - s szemei egyre ragyogóbbá váltak. Tündököltek, fénylettek és ragyogtak, akár a tükör. Mint csillagok az éji égen. Mint Szentjános bogarak, ha villódznak. Élet és fény, éj és fény, Nap, ragyogása az életnek. A lelkek ölelkezése. Minden csókban, minden simogatásban. Az egyszerű mozdulatokban is. És csak ők ketten, mintha az övék lenne a Sziget! A Sziget, mely sok-sok szerelem tanúja. Rejteke illatoknak és zamatoknak. Ahol végül titokban lefilmezték őket és ez a film még mindig létezik az archívumban. Benne vannak, mint az álmaiban, ott vannak a mozdulatok, mosolyok és csókok, kedves beszélgetések. A napok, melyeket reggeltől estig együtt töltöttek, hol a szobában, hol a Szigeten, hol a kajakozóban. Ott van minden a filmben, pont úgy, mint álmaiban...és a lány egyre közeledett, kezében virágcsokorral.

Furcsa csokor volt, egy szál virág sem látszódott abban, mégis a Föld összes létező virága pompázott benne. Minden virág egy-egy mondatot üzent, egy kedves emléket, egy fájdalmas emléket, egy nem elfeljthető érzelmet;

Kettőjüket.

Az északi virágok hideg józanságát, a keleti virágok gondolatébresztőjét, a déliek ezer arcú szirmai a szív melegét és a nyugati virágok a megbékélését. A megbékélés gyengéd vonzalmát mindenhez, mely alkotta az életet;

- Valójában mind a négyféle virág együtt vonzották ezt, a hideget, abban kunyhót, mely biztonságot ad, a kikelet eszmélését a Földre, az összes létező szerelemét ezen a világon. Mind abban a csokorban hozta, mind-mind egy-egy történet, egy-egy legenda. Történetek a szerelemről. Az elsőről, amely sosem múlik el, de mindig véget ér, az igaziról, mely felülmúl megannyi ékszert, drágakövet, aranyat, s a végtelenségig tart. Nem megfizethető, pénzé nem tehető, pénzért nem kapható. Az igazi boldogság. Nekik, kettejüknek hozta, lassú léptekkel, óvatosan taposva az ösvényt. Hozta önmagát is. A szívét, a testét, a lelkét, mindenét. Az eddig elmúlt életét. A sanyarút, reménytelit és csalódottat. Fájdalmat, szerelmet és kacagást;

- A lányt.

Végre legalább most eljött, végre legalábbb itt áll a sírjánál, a Temető Színházban meglátogatta. A sors keze, vagy a lány tétlensége, ami ennyit váratott, de végre itt van...

A lány letette a csokrot, megigazította és halkan sírt. Sírt, mint a gyerek, ifjúságáért, életéért, kettőjükért, az elmúlt boldogságért és átélt, megélt boldogtalanságért. Ebben a sírásban félelem is volt, reszketés és remegés, mintha menekülne valami elől, de nem tud, nem képes rá. Mint madár a kalitkában, mely szabadsága után sír. Nem képes kiszabadulni, pedig ha szabad lenne, talán repülne ismét, hasítaná a levegőt, vagy éppen nem is tud elképzelni már mást, csak kalitkába zárt életet. Az a valóság számára, az a realitás, az a menedéke, ott nem kell döntéseket hoznia, elfogadja és valósnak hiszi azt az életformát. A hamisat, a képmutatót, az egyoldalút, ahol Ő egy megtűrt személy, akinek nincs is egója és aki nem is akar egót. Mintha Ő nem is lenne, nem is létezne, csak vánszorog, szenved, fél és sír. A hangja is remeg, érződik benne a félelem, az is sír. 

Vele együtt sírt ő is, mérhetetlen fájdalom töltötte el a lány sorsa miatt. Lebéklyózta újabb bilincsbe tette, magvasalta és börtönbe zárta. A siralom börtönébe.  A nyugtalanság, az aggodalom és fájdalom siralmába. Egy feneketlen kútba, melyben valójában tiszta víznek kellene csobognia, éltetőnek és frissnek. Mindenki szereti, ha a víz friss. De ez posvány, üledék, az sem biztos, hogy van benne víz. Feneketlen és a pokolba visz.

S kettejükkel sírt asszonya, a mindent megértő, megtestesítője elsöprő szeretetnek, mely magával ragad...Mert jobban szerette önmagánál is és már nem bírta elviselni, nem bírta látni gyötrelmét. Képtelen volt elfogadni fájdalmát. A  kétkezi törődés kegyes kegyelme, szeretetének csúcsa. Lemondás és elfogadás, tudatosság és akarat. Teste templomának, lelkének akarata. Az igaz szeretet önzetlen arca.

- Tudod, - szólalt meg kissé félénken - sokat nézegettem azt a fényképet. Amikor nézegettem, hallgattam a videót, az  Amazing Grace megható zenéjét...

Elakadt, hallgatott egy picit, tétovázott, de vágyai legyőzték. Asszonyára nézett, majd a lányra, töprengett, suttogva, alig érthetően folytatta;

- Az szóval meg nem határozható, nincs kifejezés, mely visszatükrözné azt az érzést. Tudod; - Csak hallgattam ezt, úgy fél-füllel teljesen, úgy egész szívvel megduplázva, hogy lássam is, talán beleéltem a nem létezőt, a meghaltat, mely fel-feltámad örjöngő, viharzó tengerré, szenvedélyes emlékké és nézegettem, nézegettem, miközben beszéltem hozzád, susogtam neked.

- Neked susogtam lelkemet egészen, nem csupán darabját, amit Te elvittél magaddal egykor. Úgy susogtam, mintha itt lennél, mintha ölelnél, én pedig ott, ketten együtt a letűnt idők boldog frekvenciáiban, kezünkben az evező, s a kajak vitt, vitt bennünket a Duna szerelmes vizein, mert a Duna is az volt - emlékszel erre? -, a habok, csobbanások, evező csapások, a verejték is szerelmesen csorgott, minden, mi körbevett, s átölelt téged és engem...Fák, madarak, füttyök és kacajok;
 
- Szerelmes kamaszok, Te meg Én, ketten a végtelenben. Most Október 5-én a nyolcadik öt év lesz, s Te azt kérded;
- Te ezt így nyilván tartod?
- Igen, mindig számolom, de nem mondom ki azt ami nagyon lényeges, sosem tudtam kimondani,  nem mondtam el, hogy;
- Mindig is fontos része voltál az életemnek, hogy képtelenség az egész, képtelenség elfelejteni veled együtt, mert mintha éltemet dobnám sarokba, nem mondom ki, hogy a magány részben miattad is van, vagy ha el is múlt, nem teljesen, hogy éjszakákat töltöttem virrasztva hasztalan. A csillagokban láttalak, láttalak felhőkben, más és más égitestben, odaképzeltelek, mint valami csodát, hisz nekem az voltál. S míg én sóvárogtam, neked eszedbe se jutottam talán..., vagy mégis?

A lány nem szólt, csak hallgatott és egy papírra írt valamit.

- Ó, ha tudnád, mennyire képes vagyok látni téged úgy, mint egykoron, az a szőke haj, beszélő zöld szemeid, melyek beleragyognak az enyéimbe, s mondom, beszélem a régit, fürdőruhádat, minden négyzetcentimétert, mely téged alkot, s a mostani fájdalmat...Már én sem tudom, melyik a normális és melyik nem, már én sem tudom, hogy hogyan szabaduljak, még azt sem, hogy egyáltalán akarok e? Egyáltalán mit akarok?...Naponta hallgattam ezt, naponta nézegettem a fényképet, az egyetlent, negyven éve várva, várva, mint valami új eljövendőt.

- Eljövendőt?
 
Itt peregnek a percek, megy a videó, megy a film, élő a minden, a szellő, a lágy, selymes fű, melyben hemperegtünk és nevemet emlegeted, főlém hajolsz, átölelsz akár a világot, és csókod leteper, hanyatt fektet, s én boldogon kacagok, mit sem sejtve a közelgő végről;
- Negyves éves szenvedésről.
 
Negyven éve volt a kezdet...A szél hamarosan vizet áraszt, mint a dalban, de a szél el is visz újra a nyolcadik öt évhez...

- Öt év múlva itt...Akkor vitted el a lelkemet.

Ebbe a mondatba beleremegett, ettől félt, ettől mindig nagy aggodalmak töltötték el. A lány, mintha megérezte volna aggodalmát, visszatekintett rá. Mosolygott és szemei elárulták örömét. Örömét, hogy mégis megtette, hogy felkereste és újra láthatták egymást. Olyan boldogság töltötte  el, mint negyven évvel korábban, mint fiatalon, amikor önmagáról megfeledkezve borult szívére, s hiába volt haja rövidebb, őszbe hajló és arca hiába volt meggyötört, teste hiába volt kissé törékenyebb, a találkozás boldoggá tette. Csókokat küldött felé, cuppanósakat, mint valaha és mindenhova. Elhalmozta csókjaival, nem hagyott ki semmit sem, s a lelkét adta mindbe. Végül mosolyogva megszólalt;

- Éjfélkor visszajövök a Színházba. Várj reám, itt leszek! És ha elérkezik az én időm, szeretnék köztetek feküdni, hogy tartozzak valahova! Ez temető, itt sok minden másképpen lehet, mint az életben. Azt kívánom, hogy te légy középen közöttünk, kettőnk között, akik igazán szerettek és akiket Te is igazán szerettél! A temető megengedi és én sem leszek árván. Készíts nekem is egy szobrot, egy átölelőt, olyat, mely az idők végezetéig ölel. Ő és én ölelünk, mi hárman öleljük egymást.

Csak ekkor látta, csak ekkor vette észre, hogy a lány felett is eltelt az idő, hogy arcának ráncai takarják azt a kedves arcot, szája szeglete erősebb és néha meg-megremeg, ha lép. Ennyi évtized után most látta ismét először;
- A Temető Színházban.

Tudta, hogy újra elveszíti, tudta, hogy csak addig látja, míg a fák el nem takarják alakját. Alakját, testét, melyben benne volt minden. A lélek, a lélek harangja, harmatai könnyeknek, forrása örömnek. Az eltelt idő törése benne, amit már soha többé nem lehet visszafordítani. Tudta, hogy soha többé nem látja már, most is a Temető Színháznak köszönheti, hogy eljött.

Aztán egészen váratlanul mindennek vége lett, nyers és határozott, de gyengéd szavak szólították;

- Holnap hazamehet!

Mint aki alszik még, úgy nézett szét. Szemei megállapodtak egy-egy betegen, a falakon, az ablakon, lassan tekintett körbe. Furcsa alakot látott, egy női alakot, aki letett mellé egy papírt, majd távolodott tőle. Ahogy távolodott fénye egyre szürkébb és szürkébb lett, végül az is eltünt.

- Holnap hazamehet! - hallotta ismét az orvos hangját. Csak bologatott válaszul, s furcsa érzés töltötte. Hosszasan gondolkodott maga elé bámulva, majd a papírra nézett. 

...és kezébe vette a papírt, s olvasta, amit a lány ráírt. Mindössze két szó volt ráírva nagybetűkkel, az is néhány betű, mégis zsigeréig hatottak. Ismét könnyeztek szemei, motyogott és motyogott, a két szót ismételgetve, s hosszasan nézett a képzeletében távolodó lány után, a fény után, egy lélek fénye után, és a lány minden lépésénél csak ismételgette és ismételgette azokat. Lehajtotta fejét, szemei elborultak és csak olvasta;

- FÉDRA HŰ.

Amikor ismét felnézett már nem látta. Pont úgy tünt el szemei elől, mint akkor, amikor elvitte a villamos, s magával vitte lelkének egy darabját.

/ a szövegen bármikor változtathatok /


2012.05.01. 17:40 Idézet

"Babetta háborúba megy"/5

Temető Színház 2

A nyugalom megzavarására alkalmas lehet!

All Rights Reserved!: G-Portál Team

VANNAK PILLANATOK, AMIKOR ÚGY ÉRZED HÍVNAK AZ ŐSÖK. VANNAK PILLANATOK AMIKOR MEGÉRZED: - INDULNI KELL! VANNAK PILLANATOK AKARATOD ELLENÉRE, AMIKOR ODAÉRSZ EGY KAPUHOZ, AMIRŐL AZT HISZED: - EZ AZ UTOLSÓ. AZT ÉRZED, HOGY ÖRÖKRE ÁTLÉPD ÉS EGY ÚJ, MÁSIK DIMENZIÓBAN LÉVŐ VILÁGBA LÉPJ. ÁM AZ ŐSÖK VISSZAKÜLDENEK:- MÉG VAN EGY KIS DOLGOD! ÍGY TUDOM MEG, HOGY ÉN A HÍD PILLÉRE VAGYOK, ÁTMENET ŐSÖK ÉS UTÓDOK KÖZÖTT: - MINDKETTŐÉRT FELELŐS. A PILLÉR NEM ROSKADOZHAT, MERT LESZAKAD A HÍD. S MINDEZT MEGERŐSÍTI AZ EMBERNÉL FEJLETTEBB, MAGASABB RENDŰ CIVIZÁLTABB LÉNY, AKI BENSŐGES SZERETETTEL ÖLELI AZ ŐSÖKET.
- RÁÉRSZ MÉG. - MOSOLYOG FELÉM - MEG TUDSZ MAJD MINDENT, HA ÁTMENTÉL A GALAXISON AZ ÉN ORSZÁGOMBA, AHOL RÁD TALÁL A NYUGALOM, VAGY ÉPPEN TE TALÁLOD AZT MEG: - ÖNMAGADAT, AMIKOR MÉG ÚJSZÜLÖTT VAGY...ÉS ÉRTED A VADAK SZAVÁT, A SZELLŐÉT, MEGANNYI FA, FŰ, VIRÁG MONDATÁT, ÉS AZ ENYÉMET IS, MERT HALLOD. AZONBAN EHHEZ ÁT KELL MAJD MENNED AZON A GALAXISON!

A furcsa fények tovább cikáztak ide-oda, egymáshoz közeledve, majd egymástól távolodva. Rózsaszínű, vakító citrom és almazöld. Az almazöld volt a legfejlettebb közülük, fénykoronája háromszor akkora méretűre nőtt, mint a másik kettőnek együtt. Nem volt hízelgő, ne volt kirívó, nem volt büszke, egyszerű és közvetlen volt. Mint a király, aki lehajol népéhez, pont úgy. Pedig itt, a végtelenben nem ismerték a királyság fogalmát, nem ismerték a bántalmazást, a megalázást, a gyűlöletet, sem pedig a haragot, minden rossz szülőjét, akár a bosszú. A bosszú is inkább a Sátán műve, uralma alá hajt, bekebelez és felfal, testestül-lelkestül. Mint a hiéna, sakál, undorító ősgyík, félelmet keltve mindenütt, mindenkiben. A sötétség ura. A fény ősi ellensége,  ellensége minden jónak.

A fények háromszögei háromszög alakzatban repültek valamerre, olyan helyre, amit ismerünk, amit benépesítünk, amit lakunk és ez a Föld. A Föld, mely megszámlálhatatlan veszélynek van kitéve, nem törődünk sorsával, mintha a magunk sorsával sem törődnénk, pedig unokák, dédunokák, utódok milliói lakják majd, ha nem létezünk. Amit rájuk hagyunk az maga a kegyetlen pokol, mintha kidobnánk őket a pusztába! És a Föld valójában az is. Sivatag és jéghegyek, szárazság, vízhiány és éhezés, dögvész, szmog és a leállt áramlatok a tengerekben, óceánokban. A tüdő halála. A Föld halála És a fények mégis idelátogatnak, mintha nem is történt volna semmi, mintha most kezdődne az élet, mintha most csírázna búza, krumpli, a föld színe-java, melyért annyi izzadtság csurgott arcokon. Mintha a halottak élnének! Mintha sosem lenne halál, csak az örök, ifjú élet! Egy különös temető, melyben a holtak élnek, éjfélkor felkelnek és összegyűlnek egy másik sírnál, leülnek padokra, akár egy színházban. Páholyok és karszékek, színpad s függöny nélkül, mindössze egy rejtélyes hangszer az, ami az előadást képezi. A hangszer önmagától komponál, zenéjétől egyre több és több lélek gyülekezik köré, még a körbeült sír halottjai is felkelnek és hallgatják, hisz itt minden róluk szól. Minden komponált zene újabb zenét komponál, más-más dallam, más-más történet, más-más gyönyörű muzsika, orgonaszó. Nincs félelem, nincs rettegés, mosoly és nyugalom van és öröm. A túlélés öröme.

Odakint még mindig esett, váltakozó intenzitással, hol kopogott, hol locsogott, máskor verte az ablakot és ajtókat, égzengés és földindulás robajlott mindenütt. Majd megint monoton, egyhangú eső, ami kezdett aggasztó lenni.
- Vajon mi történhet otthon? - villant át agyán. - Mi lehet a házzal, amit nagy keservvel szereztek, ki tudja hányadszor? Mi lehet az asszonnyal, élete egyik értelmével és mi lehet a gyerekekkel, akik mindenek felett álltak!? Mi történhet otthon? Vajon miképpen élik ezt az egészet meg? Most, először van az apjuk igazán életveszélyben, noha munkája során naponta ki volt téve annak. Csak azt felvállalta és nem látott semmi mást, mint, hogy el kell tartani a gyerekeket, gondoskodni róluk, nevelni őket, törődni velük. A asszonnyal ugyan így, ugyan úgy, hisz életének részese, a párja, tükörképe önmagának. Az egyetlen szépség ebben a nagy világban, az egyetlen akit valójában szeret, pedig szeretett még mást is. De igazán csak őt. Rá lehetett számítani, megbízni benne, nem kellett félni, hogy elhagyja, tudta, hogy őt szereti. Mint ahogyan ő sem hagyta volna el, még élete első szerelméért sem. Pedig azt is nagyon szerette, rengeteg boldog órát töltöttek el együtt. Ám az életet az asszonya osztotta meg vele, ő búslakodott és ő örült együtt a lelkével. A szépségek szépsége, ékkő, ki nem fejezhető gyönyörűség. Egy csoda. Aki nem látta, nem is tudja elképzelni, hisz elképzelhetetlen egy leírt szó alapján, a világ Nofretetéje, Cleopátrája, a világ egyik csodája. Túl jól sikeredett, ezért is vett vissza belőle valamit az Isten, vagy inkább adott hozzá olyat, amit nem kellett volna. Mert akkor most őérte versengenének, a kegyeiért, csókjaiért, ölelésért, öléért. Vajon számításba vennék e lelkét, amikor így is tömegesen verekedtek érte, mint egykor a bálokban? Mert nem tárgy, nem eszköz, hanem társ, melynek lelke van, ember, melynek lelke van és nő, melynek lelke van. Nő, asszony, feleség, barát, barátnő, szerető, anya, a kétkezi törődés megtestesítője. A lény, mely nélkül a férfi semmit nem ér, a lény mely férfi nélkül nem érne semmit és azt nagyon jól tudja. Tudja, hogy adnia kell, hogy önzetlennek kell lennie, hogy szeretnie kell, lélekben, testben egyaránt, hisz aszerint kap ő is. Külön-külön semmik, de ketten együtt vár, várfal, sánc, erődítmény, szövetség, bástya és pajzs, nyitott ajtók egymás szíveihez, a közös erek. A szerelem, a szenvedély, sors és irónia, bánat és öröm. Az élet magva, a mag élete, csírája, bimbója, mely minden léptében ott ring csípőjén, rezeg és zizeg a lépések által, ringatódzik, hullámzik benne a hús. A hús a faron, derekán, combján, kellemesen nagy keblein és azok pitvarán, ide-oda hintáznak villogón, csábosan, selymesen és kegyesen. 

És most ez a szerelem, mely sírig tart, vagy azon túl is, mintha meg akarna szakadni, mert a halál közéjük áll. Feltett szándéka. Utálatos, gusztustalan, bő nyálú, akár a ragacs. A Sátán nyájas, kétszínű arca mintha el akarná venni tőle, mintha őt akarná vele együtt, Őket ketten.

A fények közelebb jöttek mindenhez, majdnem érintették az arcát, fejét, szemeit, szinte belenyúltak az agyába, mintha súgtak volna neki. Súgták, hogy kelljen fel, hogy mintázza meg az asszonyt, míg megteheti, hogy öntse szoborba, hogy megmaradjon örökre és ők majd életre keltik. Élni ismét, csak ujjaival formálja meg, kezeivel mintázza meg és különös, eddig ismeretlen, örökké tartó anyagból öntse ki. Arcát, a míves gyönyörűséget, haját, a térdig érőt, a kékes-feketét és nagy hullámosat, ívelt, érzéki ajkait, amiért mások fizetnének, formálja meg fénylő és ragyogó zöld szemeit, melyek súgják lelkének rezdüléseit, sugallják boldogságát, kiolvasható azokból. Formázza meg kezeit, a simogatót, dédelgetőt és becézgetőt, sok ruhát mosót és ételt készítőt, terítékét az életnek. Karjait, a gyengédeket, erősen küzdőeket, a kitartóakat, az ölelőket. Derekát, csípőjét, ölét és annak formáját, zamatát. Mindenét. Még szíve frekvenciáit is, amik nem is látszódnak. Hogy csókosan hajoljon vállaira, fonja körbe nyakát, fogadja magába, akár az életet, melyből új élet születik.

...és mintázott. Karcsú nyakat, dús ajkakat, dús kebleket, ringóakat, édeset és finomat, tenyérbe valókat. Szinte hallotta saját hangját suttogón, míg szemei csukva voltak, hisz akkor látta és érezte legjobban mindenét. Szemeit, arcát, füleit, a melleket, annak színét és pitvarát, mint a holdat. Kívülről és belülről egyaránt mintázta, készítette a testet és lelket szobornak, emlékhiánynak, hogy ne hiányozzék sosem, hogy mellette legyen örökké, egymásba fonódva, egymást befogadva. Selymes volt, puha és kemény, szerény és kacér mint a csípője, pont úgy. Hullámokat sodort és hullámokat nyelt el, akár a part, akár a szikla, mint a hullámtörés. Tomporát, combját, ágyékát, a nőt, a nőies nőt. A nők nőjét, mert számára az. Királynő és császárnő, hercegnő és hús-vér asszony. Ahogyan mintázta, beszélt hozzá, ölelte és csókolta, simogatta mindenütt. Csak suttogni mert, szemeit becsukva, hogy látása tökéletes legyen, hogy ujjaival és szívével érezze, hogy szívével láthassa igazán. Ruhába öltöztette, hosszú szoknyát adott rá, az eleje fodros volt, divatosan, egyszerű és elegáns. Azt akarta, hogy mindig érezze. Hogy sose veszítse el, hogy vele legyen földön innen és földön túl. Az örökkévalóságban.

A fények beborították a temetőt üveggel, alul, felül, üvegfalak kerítették körbe, a Nap ragyogóan sütött át rajta és sosem volt hideg, akkor sem, ha fújt és üvöltött a szél, ha tombolt a vihar, eshetett jég, hó, a temetőben mindig tavasz maradt. Ebben a tavaszban éltek a holtak, akik ültek a pódium körül, akik ültek a színház körül, akik csodálattal hallgatták az orgona önzenéjét. Mint szirének, ha csalogányoznak, mint angyalok, ha pacsirtáznak, úgy szóltak a dallamok, minden dallam új életet és új dallamot hozott létre. A még élő emberek is hallgatták, minden este kimentek a színházba, hosszú sorokban kígyóztak, de kimentek és hallgatták és csodálták a temetőt, melynek emeletén volt a rivalda, földszintjén pedig a valóság. Sírok egymásután és mellett, halottak nélkül. Mindig nyitva volt, mindenféle virág és mindenféle illatos szellő otthona, mert a szellő mindig hoz illatot, színeket és mindig üzen.

A fények örömmel tekintettek egymásra, tudták, hogy valójában önmagukat látták és hallották, amikor még nem utaztak el több milliónyi fényévet a Földről. Egykori lakhelyükre jöttek vissza megnézni mi történik éppen most velük, visszatértek, elébe mentek az időnek, hogy megmentsék magukat. Őt is.

A síron lévő két szobor örökre csókba borult, örökre átölelte egymást, mint a végtelen, mely körbeöleli az időt.

Odakint már nem esett, halványan a Nap is átsejlett a felhőkön, s az ablakon halkan zümmögött egy méhecske. A nővér kinyitotta az ablakot, majd odament hozzá és ismét megmosta. Amikor hasa alá ért keze, elmosolyodott, meg is lepődött. Pirongott, örült és mosolygott. Az élet régi-új erejét érezte és látta, egyszerre szégyenlősen, elesetten, büszkén, akár az árboc. Gyengéden leöblítette, megmosta azt is, kedvesen megtörölgette és csillogó szemekkel mondta neki;

- Maga nem agyvérzésben fog meghalni.

Mély nyugalom szállta meg, a temetőre gondolt, a temető színházra, ahol újra él mindenki. Ahol a fény sosem halványul, sokszínű és meleget sugároz. Ahol a szerelem sosem képes kihunyni, elhervadni, vagy kiszáradni, sosem belőle kóró, hanem megannyi édes mag virágaként tündököl örökre. A síron túl is. A temető színházban. Ahol a két  test egy lélekké olvad össze és így marad, míg világ a világ.

Egy könnycsepp gördült le arcán, nem keserves, nem szomorú, hanem hálával teli, nyugalommal teli köszönettel. Csak egyik szeméből folyt, csak egyetlen könnycsepp, s ezzel a könnyel egyszerre köszönt meg mindent;
- A szerelmet, a gyermekeket, a temetőt, a színházat, ringó csípőt és a gyönyörű nőt, a társat, hálás volt, hogy megismerhette ezt a kalandot. A kalandot, melyben vállalni tudott mindent. Egy látogatást a Földön, egy fuvallatot, ereket és szíveket és a legnagyobb csodát, a folytonost, magból virágot termőt, virágból termést és termésből ismét magot. Hálás volt, hogy megismerhette, érezhette és megélhette;

- Az életet.

...és a színház új dallamokba kezdett. Ebben nem volt háború, nem volt félelem, csak az angyalok lágy, szelíd, csengő hangjai. Az élet kezdete.


2012.05.01. 17:33 Idézet

NINCS SEMMIM

Nincs semmim, én sem vagyok,
a magányom van és a vantalanok.
Porból lettem, azzá válok
ismét egyszer,  találok
túlvilági békét, szerelemmel.
Míg e Földön létezem,
töröld ki emlékezetem!
Elbújok világ szeme elől,
nékem elköszönni sem sikerül.
Ha nem vagyok,
mindenütt vagyok,
égre felnézve
halvány csillagod.
Ne tégy semmi mást,
csak gyújtsd meg a gyertyát!


Egyszer;
Ha tudod!
Szeretettel.


2012.04.01. 23:32 Idézet
Pickwick Klub

1 ÉVES A PICKWICK KLUB - Szülinapi hírlevél

Kedves Látogatók!

Nagyon örülünk Mindannyiótoknak, akik olykor bekopogtok a Pickwick Klub ajtaján, s elolvastok pár cikket, művet a gyűjteményünkből. Az utóbbi időben egyéb elfoglaltságaink miatt sajnos kevés időnk jutott az oldalra, de igyekszünk ismét a kezdeti lelkesedéssel és időráfordítással folyamatosan frissekkel ellátni Titeket.
Egy ideig az ismerős kedvelők, linkcserék és Young Artists tagok rendszeresen kaptak tőlünk üzenetet/vendékkönyvbejegyzést, amiben tájékoztattuk őket az újdonságokról. Ez azonban egyrészt meglehetősen sok időt vett el, másrészt talán akadtak olyanok is, akik nem igényelték volna ezt a rendszerességet. Ezért, hogy mindenkinek könnyebb és kényelmesebb legyen, s valóban azoknak írjunk - de nekik biztosan -, akik szívesen kézhez kapnák hírlevelünket, beszereztünk egy Postagalambot, akinek a leveleire honlapunkon, a chat alatt nagyon egyszerűen feliratkozhattok.
Várunk Titeket szeretettel, reméljük, húsvéti hírlevelünkre már sokan fognak igényt tartani.

Köszönjük a látogatásaitokat, megosztásaitokat, hozzászólásaitokat és a sok-sok türelmet. :)

A Pickwickisták

<a data-cke-saved-href="\\\" href="%5C%5C%5C%22//pickwickklub.gportal.hu/%5C%5C%5C%22" rel="\\\&quot;nofollow" nofollow\\\"="" target="\\\&quot;_blank\\\&quot;">//pickwickklub.gportal.hu/


2012.02.24. 21:00 Idézet
Ade

 

Szia, Holly :)

Szeretettel meghívlak a fórumunkra. Csatlakozz hozzánk, ha szeretnél amatőr írókkal ismerkedni, beszélgetni vagy írással kapcsolatos témákat kivesézni - emellett a legújabb pályázatokról sem maradsz le, hiszen folyamatosan kiírjuk az új versenyeket, amik közül kedvedre válogathatsz.

 

Ade


Szia Ade!

Köszönöm a meghívást, már megyek is registrálni. Nem garantálom, hogy gyakran fel tudok nézni, d majd igyekszem :)

Holly


2012.02.17. 19:12 Idézet

Forrás: youtube.com


2011.11.29. 18:59 Idézet

forrás: youtube.com


2011.11.08. 21:04 Idézet

Kedves Holly!

Neked hoztam az alábbi verset, kicsit elfoglal az idő, a végtelen és a vég -az Univerzum és a lélek. :)


Gyönyörű, mint mindig. Nagyon szépen köszönöm. :)


[242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre