Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.

Idézett hozzászólás:

"Babetta háborúba megy"/5 Temető Színház 2 A nyugalom megzavarására alkalmas lehet! All Rights Reserved!: G-Portál Team VANNAK PILLANATOK, AMIKOR ÚGY ÉRZED HÍVNAK AZ ŐSÖK. VANNAK PILLANATOK AMIKOR MEGÉRZED: - INDULNI KELL! VANNAK PILLANATOK AKARATOD ELLENÉRE, AMIKOR ODAÉRSZ EGY KAPUHOZ, AMIRŐL AZT HISZED: - EZ AZ UTOLSÓ. AZT ÉRZED, HOGY ÖRÖKRE ÁTLÉPD ÉS EGY ÚJ, MÁSIK DIMENZIÓBAN LÉVŐ VILÁGBA LÉPJ. ÁM AZ ŐSÖK VISSZAKÜLDENEK:- MÉG VAN EGY KIS DOLGOD! ÍGY TUDOM MEG, HOGY ÉN A HÍD PILLÉRE VAGYOK, ÁTMENET ŐSÖK ÉS UTÓDOK KÖZÖTT: - MINDKETTŐÉRT FELELŐS. A PILLÉR NEM ROSKADOZHAT, MERT LESZAKAD A HÍD. S MINDEZT MEGERŐSÍTI AZ EMBERNÉL FEJLETTEBB, MAGASABB RENDŰ CIVIZÁLTABB LÉNY, AKI BENSŐGES SZERETETTEL ÖLELI AZ ŐSÖKET. - RÁÉRSZ MÉG. - MOSOLYOG FELÉM - MEG TUDSZ MAJD MINDENT, HA ÁTMENTÉL A GALAXISON AZ ÉN ORSZÁGOMBA, AHOL RÁD TALÁL A NYUGALOM, VAGY ÉPPEN TE TALÁLOD AZT MEG: - ÖNMAGADAT, AMIKOR MÉG ÚJSZÜLÖTT VAGY...ÉS ÉRTED A VADAK SZAVÁT, A SZELLŐÉT, MEGANNYI FA, FŰ, VIRÁG MONDATÁT, ÉS AZ ENYÉMET IS, MERT HALLOD. AZONBAN EHHEZ ÁT KELL MAJD MENNED AZON A GALAXISON! A furcsa fények tovább cikáztak ide-oda, egymáshoz közeledve, majd egymástól távolodva. Rózsaszínű, vakító citrom és almazöld. Az almazöld volt a legfejlettebb közülük, fénykoronája háromszor akkora méretűre nőtt, mint a másik kettőnek együtt. Nem volt hízelgő, ne volt kirívó, nem volt büszke, egyszerű és közvetlen volt. Mint a király, aki lehajol népéhez, pont úgy. Pedig itt, a végtelenben nem ismerték a királyság fogalmát, nem ismerték a bántalmazást, a megalázást, a gyűlöletet, sem pedig a haragot, minden rossz szülőjét, akár a bosszú. A bosszú is inkább a Sátán műve, uralma alá hajt, bekebelez és felfal, testestül-lelkestül. Mint a hiéna, sakál, undorító ősgyík, félelmet keltve mindenütt, mindenkiben. A sötétség ura. A fény ősi ellensége,  ellensége minden jónak. A fények háromszögei háromszög alakzatban repültek valamerre, olyan helyre, amit ismerünk, amit benépesítünk, amit lakunk és ez a Föld. A Föld, mely megszámlálhatatlan veszélynek van kitéve, nem törődünk sorsával, mintha a magunk sorsával sem törődnénk, pedig unokák, dédunokák, utódok milliói lakják majd, ha nem létezünk. Amit rájuk hagyunk az maga a kegyetlen pokol, mintha kidobnánk őket a pusztába! És a Föld valójában az is. Sivatag és jéghegyek, szárazság, vízhiány és éhezés, dögvész, szmog és a leállt áramlatok a tengerekben, óceánokban. A tüdő halála. A Föld halála És a fények mégis idelátogatnak, mintha nem is történt volna semmi, mintha most kezdődne az élet, mintha most csírázna búza, krumpli, a föld színe-java, melyért annyi izzadtság csurgott arcokon. Mintha a halottak élnének! Mintha sosem lenne halál, csak az örök, ifjú élet! Egy különös temető, melyben a holtak élnek, éjfélkor felkelnek és összegyűlnek egy másik sírnál, leülnek padokra, akár egy színházban. Páholyok és karszékek, színpad s függöny nélkül, mindössze egy rejtélyes hangszer az, ami az előadást képezi. A hangszer önmagától komponál, zenéjétől egyre több és több lélek gyülekezik köré, még a körbeült sír halottjai is felkelnek és hallgatják, hisz itt minden róluk szól. Minden komponált zene újabb zenét komponál, más-más dallam, más-más történet, más-más gyönyörű muzsika, orgonaszó. Nincs félelem, nincs rettegés, mosoly és nyugalom van és öröm. A túlélés öröme. Odakint még mindig esett, váltakozó intenzitással, hol kopogott, hol locsogott, máskor verte az ablakot és ajtókat, égzengés és földindulás robajlott mindenütt. Majd megint monoton, egyhangú eső, ami kezdett aggasztó lenni. - Vajon mi történhet otthon? - villant át agyán. - Mi lehet a házzal, amit nagy keservvel szereztek, ki tudja hányadszor? Mi lehet az asszonnyal, élete egyik értelmével és mi lehet a gyerekekkel, akik mindenek felett álltak!? Mi történhet otthon? Vajon miképpen élik ezt az egészet meg? Most, először van az apjuk igazán életveszélyben, noha munkája során naponta ki volt téve annak. Csak azt felvállalta és nem látott semmi mást, mint, hogy el kell tartani a gyerekeket, gondoskodni róluk, nevelni őket, törődni velük. A asszonnyal ugyan így, ugyan úgy, hisz életének részese, a párja, tükörképe önmagának. Az egyetlen szépség ebben a nagy világban, az egyetlen akit valójában szeret, pedig szeretett még mást is. De igazán csak őt. Rá lehetett számítani, megbízni benne, nem kellett félni, hogy elhagyja, tudta, hogy őt szereti. Mint ahogyan ő sem hagyta volna el, még élete első szerelméért sem. Pedig azt is nagyon szerette, rengeteg boldog órát töltöttek el együtt. Ám az életet az asszonya osztotta meg vele, ő búslakodott és ő örült együtt a lelkével. A szépségek szépsége, ékkő, ki nem fejezhető gyönyörűség. Egy csoda. Aki nem látta, nem is tudja elképzelni, hisz elképzelhetetlen egy leírt szó alapján, a világ Nofretetéje, Cleopátrája, a világ egyik csodája. Túl jól sikeredett, ezért is vett vissza belőle valamit az Isten, vagy inkább adott hozzá olyat, amit nem kellett volna. Mert akkor most őérte versengenének, a kegyeiért, csókjaiért, ölelésért, öléért. Vajon számításba vennék e lelkét, amikor így is tömegesen verekedtek érte, mint egykor a bálokban? Mert nem tárgy, nem eszköz, hanem társ, melynek lelke van, ember, melynek lelke van és nő, melynek lelke van. Nő, asszony, feleség, barát, barátnő, szerető, anya, a kétkezi törődés megtestesítője. A lény, mely nélkül a férfi semmit nem ér, a lény mely férfi nélkül nem érne semmit és azt nagyon jól tudja. Tudja, hogy adnia kell, hogy önzetlennek kell lennie, hogy szeretnie kell, lélekben, testben egyaránt, hisz aszerint kap ő is. Külön-külön semmik, de ketten együtt vár, várfal, sánc, erődítmény, szövetség, bástya és pajzs, nyitott ajtók egymás szíveihez, a közös erek. A szerelem, a szenvedély, sors és irónia, bánat és öröm. Az élet magva, a mag élete, csírája, bimbója, mely minden léptében ott ring csípőjén, rezeg és zizeg a lépések által, ringatódzik, hullámzik benne a hús. A hús a faron, derekán, combján, kellemesen nagy keblein és azok pitvarán, ide-oda hintáznak villogón, csábosan, selymesen és kegyesen.  És most ez a szerelem, mely sírig tart, vagy azon túl is, mintha meg akarna szakadni, mert a halál közéjük áll. Feltett szándéka. Utálatos, gusztustalan, bő nyálú, akár a ragacs. A Sátán nyájas, kétszínű arca mintha el akarná venni tőle, mintha őt akarná vele együtt, Őket ketten. A fények közelebb jöttek mindenhez, majdnem érintették az arcát, fejét, szemeit, szinte belenyúltak az agyába, mintha súgtak volna neki. Súgták, hogy kelljen fel, hogy mintázza meg az asszonyt, míg megteheti, hogy öntse szoborba, hogy megmaradjon örökre és ők majd életre keltik. Élni ismét, csak ujjaival formálja meg, kezeivel mintázza meg és különös, eddig ismeretlen, örökké tartó anyagból öntse ki. Arcát, a míves gyönyörűséget, haját, a térdig érőt, a kékes-feketét és nagy hullámosat, ívelt, érzéki ajkait, amiért mások fizetnének, formálja meg fénylő és ragyogó zöld szemeit, melyek súgják lelkének rezdüléseit, sugallják boldogságát, kiolvasható azokból. Formázza meg kezeit, a simogatót, dédelgetőt és becézgetőt, sok ruhát mosót és ételt készítőt, terítékét az életnek. Karjait, a gyengédeket, erősen küzdőeket, a kitartóakat, az ölelőket. Derekát, csípőjét, ölét és annak formáját, zamatát. Mindenét. Még szíve frekvenciáit is, amik nem is látszódnak. Hogy csókosan hajoljon vállaira, fonja körbe nyakát, fogadja magába, akár az életet, melyből új élet születik. ...és mintázott. Karcsú nyakat, dús ajkakat, dús kebleket, ringóakat, édeset és finomat, tenyérbe valókat. Szinte hallotta saját hangját suttogón, míg szemei csukva voltak, hisz akkor látta és érezte legjobban mindenét. Szemeit, arcát, füleit, a melleket, annak színét és pitvarát, mint a holdat. Kívülről és belülről egyaránt mintázta, készítette a testet és lelket szobornak, emlékhiánynak, hogy ne hiányozzék sosem, hogy mellette legyen örökké, egymásba fonódva, egymást befogadva. Selymes volt, puha és kemény, szerény és kacér mint a csípője, pont úgy. Hullámokat sodort és hullámokat nyelt el, akár a part, akár a szikla, mint a hullámtörés. Tomporát, combját, ágyékát, a nőt, a nőies nőt. A nők nőjét, mert számára az. Királynő és császárnő, hercegnő és hús-vér asszony. Ahogyan mintázta, beszélt hozzá, ölelte és csókolta, simogatta mindenütt. Csak suttogni mert, szemeit becsukva, hogy látása tökéletes legyen, hogy ujjaival és szívével érezze, hogy szívével láthassa igazán. Ruhába öltöztette, hosszú szoknyát adott rá, az eleje fodros volt, divatosan, egyszerű és elegáns. Azt akarta, hogy mindig érezze. Hogy sose veszítse el, hogy vele legyen földön innen és földön túl. Az örökkévalóságban. A fények beborították a temetőt üveggel, alul, felül, üvegfalak kerítették körbe, a Nap ragyogóan sütött át rajta és sosem volt hideg, akkor sem, ha fújt és üvöltött a szél, ha tombolt a vihar, eshetett jég, hó, a temetőben mindig tavasz maradt. Ebben a tavaszban éltek a holtak, akik ültek a pódium körül, akik ültek a színház körül, akik csodálattal hallgatták az orgona önzenéjét. Mint szirének, ha csalogányoznak, mint angyalok, ha pacsirtáznak, úgy szóltak a dallamok, minden dallam új életet és új dallamot hozott létre. A még élő emberek is hallgatták, minden este kimentek a színházba, hosszú sorokban kígyóztak, de kimentek és hallgatták és csodálták a temetőt, melynek emeletén volt a rivalda, földszintjén pedig a valóság. Sírok egymásután és mellett, halottak nélkül. Mindig nyitva volt, mindenféle virág és mindenféle illatos szellő otthona, mert a szellő mindig hoz illatot, színeket és mindig üzen. A fények örömmel tekintettek egymásra, tudták, hogy valójában önmagukat látták és hallották, amikor még nem utaztak el több milliónyi fényévet a Földről. Egykori lakhelyükre jöttek vissza megnézni mi történik éppen most velük, visszatértek, elébe mentek az időnek, hogy megmentsék magukat. Őt is. A síron lévő két szobor örökre csókba borult, örökre átölelte egymást, mint a végtelen, mely körbeöleli az időt. Odakint már nem esett, halványan a Nap is átsejlett a felhőkön, s az ablakon halkan zümmögött egy méhecske. A nővér kinyitotta az ablakot, majd odament hozzá és ismét megmosta. Amikor hasa alá ért keze, elmosolyodott, meg is lepődött. Pirongott, örült és mosolygott. Az élet régi-új erejét érezte és látta, egyszerre szégyenlősen, elesetten, büszkén, akár az árboc. Gyengéden leöblítette, megmosta azt is, kedvesen megtörölgette és csillogó szemekkel mondta neki; - Maga nem agyvérzésben fog meghalni. Mély nyugalom szállta meg, a temetőre gondolt, a temető színházra, ahol újra él mindenki. Ahol a fény sosem halványul, sokszínű és meleget sugároz. Ahol a szerelem sosem képes kihunyni, elhervadni, vagy kiszáradni, sosem belőle kóró, hanem megannyi édes mag virágaként tündököl örökre. A síron túl is. A temető színházban. Ahol a két  test egy lélekké olvad össze és így marad, míg világ a világ. Egy könnycsepp gördült le arcán, nem keserves, nem szomorú, hanem hálával teli, nyugalommal teli köszönettel. Csak egyik szeméből folyt, csak egyetlen könnycsepp, s ezzel a könnyel egyszerre köszönt meg mindent; - A szerelmet, a gyermekeket, a temetőt, a színházat, ringó csípőt és a gyönyörű nőt, a társat, hálás volt, hogy megismerhette ezt a kalandot. A kalandot, melyben vállalni tudott mindent. Egy látogatást a Földön, egy fuvallatot, ereket és szíveket és a legnagyobb csodát, a folytonost, magból virágot termőt, virágból termést és termésből ismét magot. Hálás volt, hogy megismerhette, érezhette és megélhette; - Az életet. ...és a színház új dallamokba kezdett. Ebben nem volt háború, nem volt félelem, csak az angyalok lágy, szelíd, csengő hangjai. Az élet kezdete.

Bejegyzés:

Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:
	Súgó

2014.04.10. 17:48 Veréb Dávid

Nekem csupán egy kérdésem lenne, ha lehet, hogy miért látok a vendégkönyvbe beposztolva irományokat és verseket, ha elméletileg a vendégkönyv nem arra való és tudtommal emailben kell elküldeni a kész írásokat? Nem sértésből kérdezem, csak feltűnt... Válasz: Persze, mindjárt meg is indoklom. Nos, igazából nincs benne a szabályzatban, hogy a vendégkönyvbe nem lehet egyetlen művet sem behelyezni. Ez például rövidebb alkotásoknál (egyperceseknél vagy verseknél) kevesebb gonddal jár, míg e-mail írni és elküldeni jóval hosszabb folyamat. Több oldalas történetek fogadására természetesen a vendégkönyv nem alkalmas.  Remélem megválaszoltam a kérdésedet. :)

2014.04.09. 22:04 jocó

Gergő! Ez nem az az oldal ahova ezt kellene írni!Eltévesztetted a házszámot! Ez a vendégkönyv és nem a panaszkönyv.Ha valami bajod van oda írjál, bár nem hiszem hogy a szerkesztőnek magyarázkodnia kellene hogy most és hogyan kezeli a saját honlapját, és kinek a múveit rakja be. Úgy látom hogy olyan a mentalitásod aki nem viseli el a kudarcot és csak saját magával törödik, hogy Ő körülette forogjon a világ.Bárhova is írsz és ott nem rakják ki vagy elutasítják akkor felháborodsz, mert ilyen vagy!

2014.03.17. 19:07 MariaLoren

Kedves Holly, köszönöm, hogy jártál a több, mint egy év után ismét megnyitott oldalamon. :) Válasz: Ez csak természetes, örülök, hogy újra kinyitottál. :)

2014.02.21. 11:43 MariaLoren

Kedves Holly! Hoztam még négy "ajándékot", ha úgy véled, a novus.gportal.hu oldaladon felhasználhatod.  MariaLoren Válasz: Nagyon szépen köszönöm, igazán szépek lettek. :) Biztosan felkerülnek a Novusra. :) Még egyszer köszönöm.

2014.02.21. 11:40 MariaLoren

ANYA MESÉI (részlet)   Egyszer volt, hol nem volt: A mesélő Millennium   ( Minden Jog Fenntartva! - All Rights Reserved! Copyright " szeramé " - és jogutódjai - Ez a történet, pontosabban vázlat, illetve CÉDULA, valahol, a Magyar Parlamentben megtalálható. Miképp került oda, s hogyan? Szerintem nem ez a lényeg. )   Meg kell mondjam; - már mindenki tudta sorsunkat csak éppen mi, három apróság nem, pedig csikorogta a hó ahogyan tapostuk, a házak kéményei beleírták a levegőbe, erről beszélt a sarki szomszéd és a sarki boltos, de mi csupán annyit hallottunk; - Szegénykéim! –   Édes-kevés vigasz volt ez, nagy rejtély terjengett a lelkünkben, harangoztak az érzések és bizonytalanságok bennünk, de azért minden nap, minden reggel – és délután elmentünk az iskolába.   Furcsának tűnt, hogy Apa nem csinál semmit, egész nap csak hanyatt feküdve tépelődik a sezlonyon, s egyik lába a szoba agyagján, egyik keze homlokára téve. Valami nagy bánat nyomhatta szívét, keveset és ritkán evett, hegedűjét sem vette elő, pedig ott lógott repedten a falon. Rég volt, hogy a Varietében muzsikált, még a háború utáni években, s nemcsak akkoriban, de jóval korábban letette már, s utoljára akkor játszott rajta, amikor Anya még köztünk volt. Elhallgattak a húrok, nem sziréneztek többé, a vonó is csak lógatta orrát, mintha valahonnan lentről akarná leolvasni; - Vajon mi történt a gyantával, hogy nem akar már megcsókolni sem? –   Apa a plafont nézte, szép sötétkék szemei homályosan lesték az ég azúrját, át a plafonon, padláson. Talán Istent kereste, talán valamelyik angyalt, de választ nem talált sem ő, sem a vonó, sem a hegedű, csupán mi, nagy sokára, keserűen.   Apa behívott bennünket magához, körbe kellett, hogy üljük és jobban kellett rá figyelni, mint a tanító nénire. Sírva mondta el bánatát. Akkor tudtuk meg nyíltan, hogy egyszer majd el kell nekünk innen  menni, itt kell hagyni őt, a testvéreket, mindkét sárgabarackfát, még a nagyra nőtt eperfát is, a kiszáradt kúttal együtt. Búcsút kell mondanunk a gangnak, ahová esténként kiülve sokat beszélgettünk erről-arról, mindenféléről; - a világról. El kell majd köszönjünk az össze-visszarepedezett, hasadt deszkakerítéstől, Zsandártól, a kutyánktól, amelyik a kerítésen átugorva gyakorolta a „cirkuszmutatványt”; - ráugrott az arra kerékpározó nyakára. Zsandártól kétszeresen is el kellett búcsúznunk; - sintér jött érte a téglagyár mellett lakó sintér.   Hónapok teltek el, mialatt tudtuk:- nem marad csak az emlékünk, gyermekillatunk, ami átsodródik a városon, ki a mezőkre, legelőkre, s a búzát kaszáló gatyás paraszt már nem érzi, mert elillan a széllel.

2014.02.21. 11:38 MariaLoren

ANYÁM, MOND   Anyám, mond!; - Mit ér élted a túlvilágon, ha tudod, hogy minden télen fázom, egyebem sincs nyáron, mint a szakadt nadrágom, s paréj nő a régi virágágyon?   Anyám, mond!; - Mit ér élted a túlvilágon, ha rántott levest reggelizem, vacsorázom, nincs szó, mely elmondja azt a szelídséget, mit Anya mondhat féltett gyermekének?   S mond Anyám!; - Ha túlvilágból Apámmal újra kelnél, harmatos Napon vele együtt fürödnél, mosolyotok megérné e vajon a földi nyomort, Keleten, s Napnyugaton?   Anyám, véres a nyálam, bőröm fakó, szemem halovány, könnytől áradó, mosoly sincs arcomon, sem remény, az élet Anyám egy bűzös kelevény   { 2009. }   All Rights Reserved!: G-Portál Team

2014.02.21. 11:36 MariaLoren

Agyrém   ( nyomország )   Vannak haldoklók, kik feltámadnak, és vannak feltámadottak, kik újra halnak. Vannak fösvények, zsiványok,  s naiv ártatlanságok, kék egekbe veszők, fényben éledők. Vannak végképp távozók, kiskirályok, s nagyok, vannak poremberek, kiket őrölnek gyötrelmes gondolatok. Mint izmok, ha feszülnek, úgy tornyosulnak az agynak, lökdösődve tolnak véres zuhatagoknak. Kenyerük sincs ezeknek, nemhogy ágyuk, megalázza őket saját hazájuk. Ágyba fagynak télen, vagy éhen halnak, kaput nyitni rájuk  - kiknek kellene -,  nem akarnak.   { 2009. }

2014.02.21. 11:34 MariaLoren

ISTENT KÉRDEZEM   (Mond, Uram!)   Nyugtalanok az éjszakák, nyugtalanok a percek, órák, nyugtalan minden mozdulás, nyugtalan a világ; - Mert földindulás.   Szélben, sárban, hóban, lavinában, süppedve szavak zivatarában szó cikázik, mint önámítás, s nem más, mint csonkító önpusztítás.   Mert mi vagyok én? Szeretetre éhes szerelmes, vagy te ki, s mi vagy, minek? Igának, tehernek? A világpálya közepén élve, magányban nincs erőd, habzó vér sodrásában összemész, súlyos összeroppanásban.   Nyugtalanok az éjszakák, nyugtalan a világ, a lények, nyugtalan a városi ragyogás; Agyrém!; - Lesz e holnap ebéded?   Bajszodon, ha billeg a morzsa, becsomagolod, újságpapírba rámolod, szutykos kezekkel vonszolod szádhoz, ezekkel miért mosolyogsz kegyelem vacsorádhoz?   Kegyelem, kegyetlen kiskirályok! Uraim, őrei a nagynak! Háromkirályok sírva fakadnak. Beszélve, mondva van világ urai által, nyugtalanná válhatsz demokráciáddal.   Szakad a húr, haj hullik markostul, gyönyörű Földünk lesántul, elpusztul. Vajon marad, lesz e még aranyló ragyogás, miközben bűzösek, s nyugtalanok az éjszakák?   Mond, Uram!, - Az ember miért öli önmagát?   { 2009. }

2014.02.18. 20:08 MoMo-Ki

Szia! Nagyon tetszik a honlapod és, hogy így támogatod a szárnyaikat próbálgató művészlelkeket :) Már el is kezdtem olvasgatni a beküldött munkák között. ^^ Illetve szeretném megkérdezni, hogy benne lennél egy cserében? Ugyan honlapom még eléggé kezdő cipőben jár, de roppantul örülnék neki, ha rábólintanál! Honlapom címe: www.gportal.hu/wnd-land Előre is köszönöm a válaszodat. :) Üdvözlettel, MoMo-Ki Válasz: Nagyon szépen köszönöm a dicséretet és a véleményt. Hidd el, borzasztóan jól esik a visszajelzés, mint mindenkinek. :) Van pár igazi ínyencség is az oldalon, úgyhogy kedvedre szemezgethetsz. :) A cserében természetesen benne vagyok, ki is raklak a többiek közé. :)

2014.01.15. 12:28 MariaLoren

Bocsánat, ezt a KMK-hoz ajánlanám! : ( MariaLoren ) videó: youtube.com

2014.01.15. 12:09 MariaLoren

Kedves Holly! Amennyiben érdemesnek találod őket, a most bejegyzett írásokat - 4 db. - ezen az oldalon ( Novus ) használhatod, hisz azért hoztam őket.  MariaLoren Köszönöm, MariaLoren, örülök, hogy hallok felőled. Természetesen felrakom őket az oldalra, és tényleg nagyon szépen köszönöm. Elveztem őket olvasni. :)

2014.01.15. 12:05 MariaLoren

KMK   Nem is tudom mit mondjak, ha azokra az időkre gondolok, amikor szaladgáltam ki a hóból, be a zöldkukoricába és a nagyharang sem tudta mit is keresek, csak kongott, mint hetvenhét fazék az ürességtől. Akkoriban létezett három betű, kissé titokzatos, sejtelmes és rejtelmes, valami KMK, vagy mi a franc lehetett és azt jelentette: - Közveszélyes Munkakerülő. Nem tagadom, veszélyes voltam másokra, mert úgy kerülgettem, mint macska a forró kását, addig-addig, hogy mindig beleestem a munkába, pont a kellősközepébe, s sosem a végét, hanem az elejét fogtam meg, azt is jó keményen, marokva fogva, mint Toldi a petrencés rudat, míg egy szép napon, egészen váratlanul újra felütötte fejét ez a formátum, s mind a mai napig él; - KMK! Én úgy tudom volt közben valamiféle váltás, pénz e, vagy gazda, netán rendszer-gazda, esetleg gazdag-rendszer, ám igazából nem tudom, de gügyögnek valamit erről: - Ideváltanak, átváltanak, beváltanak, Jézusom!: - Megváltanak(?) - Tény, hogy a három betű újra itt van a maga egyszerű gyönyörűségében. A plusz, minusz annyi, hogy ma ezt jelenti: - Közveszélyes Munkakereső. Nesze neked! Ettől még a nagyharang is akkorát kongott, hogy a hetvenhét üres fazék is megirigyelte volna, ha lukas nem lett volna. - "Ej, mi a kő tyúkanyó!", meg aztán; - hát az árgyélusát!   All Rights Reserved!

2014.01.15. 12:04 MariaLoren

videó: youtube.com AMAZING GRACE   (in memoriam)   Nem tudom miért...Nem tudom miért akkor...Nem tudom miért ezt, azt sem, hogy miért azt...és nem tudom miért ITT; - Miért éppen Most, hisz már csak a Most van, az egyetlen örök, minden egyéb üres. Nem tudok semmit, csak azt, hogy repülök fellegen túl, keresztül óperencián, üveghegyek felett, madarak szárnyain-hátán és szembejön velem a feledhetetlen múlt...fél életem, életem fele...,s ha zokogok is boldog vagyok, -attól is zokoghatok, törvény meg nem tiltja. Újra és sokszor szárnyalok. Előre-vissza, jövőbéli múltba...de mindig egy helyen landolok; - Szobám fogságában, egy titkos magányban, akár a bűnös...Pedig csupán egy emlék. Egy szakadozó fonál, s lassan olyan, mintha Én énekelnék...egy nem létező mesét, hol a fák egekbe nyúlnak, s ágaikon helye van az égig érő csóknak.   All Rights Reserved!

2014.01.15. 12:00 MariaLoren

Régi karácsony   Egyszer és az is régen, magam, magam maradtam a kollégiumban, egyedüli fiú fióka, csak úgy egymagamban, mert mindenki elment karácsonyra, a szünetre; - Haza. Elmentek a túloldali kollégium lányai, minden diák, ki ide, s -odajárt, csak a konyhások jöttek, ők is miattam, mivel magam nem tudtam volna etetni magam, s ezért tépelődve, marcangolva szívemet, feltettem a kérdést; - Mit jelent ez? - Haza. Hazamenni, valakihez tartozni, valakire számítani, bízni benne, mint egy apróka por; - magam, magamban hangtalan, megbújva hazámban valahol. Ott, hol talán átölelnek, s tudhatom, hogy hazamenni Hazát is jelenthet, vagy lehet puszta föld, erdő-mező, ropogó hó, rejtetlen kód, bezárt idő, mely folyt most visszafelé, üres szobák csendjébe, mikor beleüvölt az állat aki ember, embernek fia, fiú fióka, kicsit rozoga...és nem az üvöltés hisz az hangtalan, süketté a csend tett, az üres szobák, hol dermedten ültek padok, székek, mindenféle emlékek, - kinek ez, vagy az...ecset, vagy viasz. Egyszer és régen így jártam, magam, magam a Somlói úti kollégiumban. Már tudom mi az, hogy hazamenni, szeretve szeretve lenni, minden pillanatban érzem, megértem és sokszor megértem a szó szavát, rejtélyes mondatát. Csakúgy mint a fiú fióka, homlokán idősík ráncosodva, megint megint az izzó lélek; - Én a szeretetről beszélek.   All Rights Reserved!

2014.01.15. 11:56 MariaLoren

videó: youtube.com Galaxis   Kiálltam a hegy peremére és átkiáltottam a Galaxison. Kapuk nyitódnak, itt nyikorogva csukódnak életek. Élethalmazok suhannak ide, s innen odasuhannak tétován. Egyébként csend van. Tél, zord hideg, s kiáltásom végtelenbe merül; - A Galaxis nem válaszol. Visszhang sem jön, sem örömmel, sem fájón. Én fájok magamnak, én kiáltok és én hallgatok.

2013.12.22. 08:35 pulipumi

Boldog karit! Am. mehet egy csere? O. : //my-pets-blog.gportal.hu Válasz: Nagyon szépen köszönöm az okleveleket! Igazi karácsonyi ajándék volt! :) Na meg persze a cserében is benne vagyok. Mindjárt ki is raklak a többiek közé. Boldog karácsonyt! :)

2013.10.29. 18:20 Innana

Kedves Holly!Oldalamnak új kinézete lesz!Úgy gondoltam, hogy külön Elite cserét szerkesztek.Ha szeretnél köztük lenni előbb regisztrálj, és írj a Vendégkönyvembe.Cserébe általad választott banneredet teszem ki oldalam bal részére.Siess, csak az első 10 társoldalamat választom be. További jó szerkesztést kíván: pumpkin-lantern.gp Köszi, hogy szóltál, Innana. Mindjárt válaszollok az oldaladon is, és élnk a lehetőséggel, bár nem teljesen tudom, hogy még időben vagyok-e :)

2013.10.23. 10:03 Adalbert

Szerbusz! A 44-es-(Pusztaszabolcs–Székesfehérvár)-vasútvonalon már több, mint 10-15 éve nincs megfelelő minőségű vonatközlekedés, ami igazítva lenne a vasútvonal forgalmához. A 44-es vasútvonalon a személyvonatok a Bzmot+Bzmot+Bzmot vagy a Bzmot+Bzmot összeállításban közlekednek. Ez napjainkra tarthatatlan, hisz a vonalon több száz, akár több mint ezer ember fordul meg naponta. Például Zichyújfalu vasútállomása egy nap átlagosan körülbelül 450 fős forgalmat bonyolít le és ez még csak 1 megállóhely a sok közül. A megoldást a Bhv személykocsi típus család tudná megoldani. A MÁV-START érthetetlen okok miatt sokkal kisebb forgalmú vonalakon is Bhv-kat használ, amiknek a Pusztaszabolcs–Székesfehérvár vasútvonalon való alkalmazása jobban megtérülne. Az M41+Bhv+Bhv+Bhv+Bhv összeállítású szerelvény a reggel 6 óra 9 perckor (34120 járat, 2012-2013-as menetrend szerint) Pusztaszabolcsról induló járatra alkalmas lenne, illetve a Székesfehérvárról 13 óra 16 perckor (34125-ös járat) és a szintén Székesfehérvárról induló 15 óra 16 perckor (34113-as járat) induló járatokra az M41+Bhv+Bhv+Bhv összeállítású szerelvény lenne az alkalmas. Az összes többi járaton előreláthatóan évekig alkalmas lesz a Bzmot+Bzmot(+Bzmot) összeállítású szerelvény. A fentebb megnevezett három (a Pusztaszabolcsról 6 óra 9 perckor, Székesfehérvárról 13 óra 16 perckor és 15 óra 16 perckor induló) járatok forgalma jelentős, melyet a Székesfehérvárra közlekedő diákság és munkásság használ, akik egyre csak gyarapodnak. Kérlek írd alá a petíciót: http://www.peticiok.com/bhv-kat_a_44-es_vasutvonalra

2013.08.03. 18:44 Netty

Szia! Szeretnék kérni egy cserét. Az oldalam az írásaimmal foglalkozik, illetve próbálom még színesebbé tenni, hogy érdekes legyen. Remélem, benézel! Netty Szia Netty! Természetesen benne vagyok a cserében. Már ki is raktalak a többiek közé. Sok sikert az oldaladhoz! :)

2013.07.24. 18:38 Anett

Szia! Szeretnék egy kis segítséget kérni a történet íráshoz. Az a baj, hogy mindig mikor már ott tartok, hogy elkezdem a történetet, akkor mindig eszembe jut valami új, amivel ki tudnám bővíteni és így egyre előrébb és előrébb kezdem a sztorit de így sose jutok a végére, mert mindig újra kezdem. Esetleg van valami tanácsod? E-mail címem: micaanett@citromail.hu Előre is köszönöm a segítséget :) Szia Anett! Először is azt tanácsolom, hogy ezeket az ötleteket írd le egy papírra vagy füzetbe és próbáld meg összegezni őket. Úgymond versenyeztesd. Válaszd ki azt, amelyik a legjobb vagy legfrappánsabb kezdést tudja adni, de a többi gondolatot se vesd azonnal a kukába. Hisz ha egy kicsit átalakítod őket, akkor felhasználhatod a történetedben. Ha mondjuk egy regényről van szó, akkor akár egy fejezetkezdésnél, vagy egy novella esetén esetleg egy csavart, fordulatot tudsz belevinni. Nagyon jó, hogy ilyen sok ötleted van, rendkívül színessé teheted vele a sztoridat. A lényeg, hogy próbáld meg összegezni a fejedben és építsd bele egy kis átalakítással a történet törzsébe. :) Sok sikert, és remélem segített valamennyit ez a kis összefoglaló. Holly

[242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]