Rei
Sámánkaland
- No, no! Vigyázz azzal a porral! – intem nyugalomra ifjú sámántanoncom – erős szer.
- Mit csinál?
- Elrepít egy másik világba, egy új és veszélyes univerzumba, ami a miénk alatt van. Nem éri napfény melege, mindent hideg csontpor borít, és fagyos csontból építenek házat.
- Voltál ott? – kérdi tanoncom és a poral teli zsákot a földre helyezve mellém telepszik.
- Igen, jártam azon a földön – felelem, de már tudom, mi következik ezután.
- Elmeséled?
- Nem, – mondom komoly arccal – megmutatom. Nézz a tűzbe!
Tanoncom engedelmesen az előttünk lobogó tűzre veti tekintetét. Én is így teszek, és azon nyomban a lángok megelevenednek. Táncolnak, ugrálnak, kicsapnak helyükről. A körülöttünk lévő világ széthullik, felfalja a tűz. A szálló darabok rövid ideig csak pörögnek a semmi közepén, majd hírtelen összeállnak egy új egésszé. De ez az egész már teljesen másként fest. Egy hideg, kupolaszerű kuckóban találjuk magunkat. Tanoncom ültében gyorsan körbeles a szobában, mintha csak egy képet szemlélne.
Előttünk, a fal mellett egy ágyon egy nő feküdt, mellette takarókupac terült el. A földön egy tál forró leves árválkodott, felette elmeredt gőzfelhő. Egyetlen nyílás volt a szobán, ahonnan fény juthatott be, de eltakarta egy alak, egy férfi. Ruházata hasonlított az enyémhez, csupa kosz és szarvasbőr. Szakálla éppen csak kiserkent az állán. Tekintete fagyosan fúródott az enyémbe. Egyek voltunk és mégsem. Tér és idő választott el minket. A házban nem volt más bútor, csak az ágy és egy szőnyeg a pattogó tűz mellett. Minden egyhelyben állt, csak a tűz lobogott tovább rendületlen, majd mintha csak felolvadt volna a megfagyott világ, az idő mozgásba lendült.
- Hol vagyok? – méltatlankodott fiatalabbik énem az ajtónál és fogvacogva folytatta – Mitől van itt ilyen hideg?
Ekkor egy új alak lépett be mögöttem a nyíláson és meglepetten kérdezte:
- Maga a bába?
- Nem, sámán vagyok.
- Sámán? Vagy úgy! Férfiaknál így hívják? Jöjjön! – mosolygott és az ágyon fekvő nő felé indult.
Követtem a férfit. Leültünk a nő mellé a földre és vártunk. Fagyos csönd szállt a szobára. Semmi sem mozdult, csak tanítványom fészkelődik mellettem. Csendre intem, és figyelmét ismét a megelevenedett képre irányítom.
A nő felsikoltott fájdalmában. Én ijedtemben hátra hőköltem.
- Ne rémüldözzön! Segítsen inkább! – pirított rám a férfi, majd a nő felé nyúlt nyugtató szavakat mormolva.
Én, hogy kiderítsem mi marcangolja a nő lelkét előkotortam jós csontjaimat. Nem volt másra szükségem, csak egy kis nyálra a megszállt asszonytól - mert feltevésem szerint démon kerítette hatalmába, azért sikongatott ilyen keservesen –előttem pedig pont ott gőzölgött a leves. Merítettem a tenyerembe belőle egy kicsit, rálocsoltam a csontokra és eldobtam őket, Szörnyülködve néztem a kialakult mintát. A férfi ismét jelentőségteljesen rám szólt.:
- Ne csak bámuljon, segítsen! Azért jött! Hozzon egy kis meleg vizet!
- Rajta már egy kondér víz sem segít.
- Miért? – döbbent le egyszeriben a férfi.
- Meg fog halni. A szellemek nem hazudnak.
A férfi egy darabig csak tanácstalanul hallgatott, majd pislogott párat, és sebesen visszafordult a nőhöz.
- Ne bolondozzon!
Tanoncom egyre növő érdeklődéssel követi az eseményeket, látom rajta az aggodalmat. Én próbálok érzelemmentes maradni, de nehezen megy.
A nyíláson egy kis csapzott, rongyos, megtépázott bundájú, rozoga állatka mászott be a házba. Odasétált az ágy mellett heverő tálkához. Nagy gonddal beleszimatolt, majd lefetyelni kezdett. Mikor jóllakott sarkon fordult és kiment a hidegbe.
- Mi volt az? – kérdeztem a férfitől.
- Az a dög? Igen öreg és beteg is. Ne foglalkozzon vele!
Ránéztem a csontokra, majd a gőzölgő levesre, végül az asszonyra.
Ebben a pillanatban a tűz kicsap helyéből és felfalja ezt a fagyos földet. A világ ismét foszlányokra szakad szét, de kisvártatva a mi jól ismert világunkká áll össze ismét. Tanoncom kíváncsian, piros pozsgás arccal fordul felém.:
- Mi történt ezután?
- Nem tudom – vallom be, hangomban egy kis nevetés bujkál – gondolom megdöglött a macska.
Feladvány: Öt: Sámán - Iglu - Halálos betegség diagnosztizálása
A zsűri értékelése:
Greeny|Őszintén szólva engem ritkán érdekelnek a sámántörténetek, de a te novellád ennek ellenére is fenntartotta az érdeklődésemet. Ha valamiért, akkor ezért dicséretet érdemelsz. Nem tudom, mennyi mindennek néztél utána írás előtt/közben, de a rituálék nekem hitelesnek tűntek. Tetszett, hogy hangsúlyt fektettél a tűzre, mint szimbólumra és sámáni eszközre is. A "csattanó" viszont számomra nem csattant igazán. Ha mindenképpen nyitott véget szeretnél a művednek, és korábban párbeszéddel indítottál, akkor a tárgyalásban már nem éri meg spórolni. A nyitott végnek az lenne a célja, hogy az olvasó utána továbbgondolhassa a történetet. Ez viszont csak akkor működik, ha elég cselekménydús volt a mű többi része, és bőven van min gondolkodni. A stílusod tetszett, a rövid, velős mondatok is megfogtak és csupán pár kifejezésnél álltam meg hitetlenkedni, hogy ez szerintem ebben a formában helytelen (pl. rozoga állatka).
Audrey|A novellád elejének és második felének a stílusa nagyon elüt egymástól. Tetszett a történet ötlete, szerintem abszolút novellának való alap, azonban az elején olyan komolyra vetted a stílust, hogy a második fele valahogy nem kapcsolódik megfelelően hozzá. Nem kellett volna ez a körülményes „hideg földes”-tüzes felvezető. Tudom, hogy itt tudatosan próbáltad az olvasót afelé terelni, hogy valami komolyabbra gondoljon, de jobb lett volna szerintem, ha mondjuk a sámántanonc egy botlása után mutatja neki a történetet a sámán.A stílusod alapvetően nem rossz, kis gyakorlás még ráfér. A szerkesztésnél javaslom a sorkizárt alkalmazását, és egy újraolvasást miután készen vagy a történettel és pihentetted a fiók/számítógép mélyen pár napig. Ezzel ki lehet szúrni a helyesírási hibákat, vagy azokat a mondatokat, amik nem annyira passzolnak a történetbe, bár ilyesmit itt nem tapasztaltam különösebben.
Holly|Nekem nagyon tetszett a stílusod, könnyed, aranyos, szerethető történet, szerethető karakterekkel is. Akik bár nem a legeredtibbek, de tökéletesen hozod őket. Magam elé tudom képzelni őket hús-vér valójukban. A fogalmazásoddal alapvetően nem volt probléma, a csontpor megfogalmazás kifejezetten tetszett. Nagyon ötletes volt egy új szót adni olyan szájába, aki még nem látott havat, és elgondolni, hogyan is írná le. Viszont a végén a "rozoga állatka" nekem is szemet szúrt, valahogy nem illet a megfogalmazás a képbe. Valamiért én végig kutyát képzeltem oda, mert nem nevezted meg konkrétan, mi is az az állat. A végén így volt egy kis képzavar a fejemben, miről is beszélsz.
Ami a technikai részét illeti: érdemes figyelni a sorkizártra, és hogy a párbeszédeknél gondolatjelet használj. Ne hagyd a Wordnek, hogy automatikusan felsorolásba rakja a párbeszédeket. Figyelj oda a helyesírásra is, bár a program sokat segít, azért érdemes átnézetni valakivel, mielőtt elküldöd (például hírtelen helyett hirtelen - nem ugyanaz a kettő).
A feladatot jól megoldottad, összességében tetszett a történeted, könnyed volt, egy esti olvasmánynak tökéletesen megfelelt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Kedves Zsűritagok, köszönöm a véleményezést. :)