Vicky 

[Az alkotás a Nekem Nem Mindegy versenyen a regionális legjobb tíz pályamunka között szerepel.]

Vallomás

Csak ülök mintha minden rendben lenne
Csak nézek és tekintetem üveges
Visszagondolok és látom,
Látom vöröslő arcod.
Elmentél mellettem a folyosón,
Bőrödön a szín mint valami kór.
Utáltad akkor
Mint mikor szemekben lenézés,
Vagy szavakban kirekesztés
Érezted, hogy nincs menekvés.
Gondoltál akkor másra is
Tabletták és borotva él
Csak gyors legyen és kész.
Egyszer-kétszer tán próbáltad,
De mindig kudarcba fulladt.
Szenvedésed csak kevesen látták,
S azt hitted már nekik sem lenne kár.
Felmentél hát a tetőtérbe
Ráálltál a peremrészre
Csak egy lépés a levegőbe
És lelked már az egekbe
De nézz le hozzánk a Térre:
Sírodnál az édesanyád,
Csupa fekete és alvatlanság
Kellett neked ezt tenni....
Kellett nekik azt mondani.
Én sem védtelek meg
Kívülről néztem az egészet.
Annyit tehettem volna
Megállítottalak volna... csak pár szóra
De nem tettem semmit és most csak nézek
Csak nézek és tekintetem üveges.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés