Szekeres Kinga

A banda

Egy apr�cska faluban sz�lettem �n, ott ahol a feln�ttek soha nem voltak boldogok, a gyerekek soha nem l�ttak var�zslatot. Csak mi. Kit takar a mi? A Band�t. Mindenki �gy h�vta a mi hat f�s csodacsapatunkat. H�rom l�ny, h�rom fi�. N�v szerint: Lilla, Zem, Roli, Marci, Apa (nem, � nem az �desap�m vagy b�rmelyik�nk apja, becen�v, tudod) �s persze �n: Krin. Mi hatan elvitt�k oda is az �letet, ahol m�r r�g kiapadt a rem�ny foly�ja – k�zhelyesen mondva. Csak r�nk kell n�zni �s l�thatod, mi boldogok vagyunk.  
Egy fullaszt� ny�ri este �lt�nk a t�parton �s tanakodtunk, mit k�ne csin�lni. Vonatra sz�llni, mondta Apa mi meg m�gis kik voltunk, hogy nem fogadunk sz�t neki? �gy t�rt�nt, hogy (jegy hi�ny�ban) felugrottunk a mozg� vonatra �s kihajolva kurjongattunk. Zem elhozott �desapja pinc�j�b�l 4 �veg bort. M�r j� volt a hangulat. A hangoskod�sunkra felfigyeltek �gy t�rt�nt, hogy a vagonb�l egy korunkbeli fi� bukkant el� kuty�j�val: Farkassal. �gy hat helyett m�r nyolcan utaztunk az�rt, hogy megv�ltsuk a vil�got. Ki�ltoztunk fel az �gnek.  Nem kellett volna, ugyanis a kalauz meghallott minket. K�pc�s termet�vel szaladt fel�nk, morcos tekintettel.  
- Kik maguk? Hulig�nok! Fogadom, hogy jegy�k sincsen!  
- H�romra leugrunk! – ki�ltotta Apa, pr�b�lva t�lharsogni a zakatol� vonatot – Eegy, kett��, h�rom.  
�gy potyogtunk a vonatr�l, mint babszemek az asztalr�l. Jaj, �desanya. Ha tudtad volna, hogy �n mit m�veltem! H�tunk m�g�tt m�g sok�ig hallottuk az ideges kalauzt, de minket nem �rdekelt, mi csak szaladtunk, a hideg esti sz�l csapkodta az arcunkat. Romos, elhagyatott h�zak mellet, gazos r�teken kereszt�l futottunk, ritk�n, de meg�lltunk, bort ittunk �s nevett�nk a m�sikon, hogy m�r nehezen tud besz�lni, Lilla m�r futni is csak neh�zkesen futott �s leorroltuk �d�mot, a fi�t, akivel a vonaton tal�lkoztunk, hogy �res hasra t�l sokat ivott. Farkas h� kutyak�nt futott mellett�nk, nyelv�t kidugva, fark�t cs�v�lva �s ugatva, megt�rve ezzel az �jszakai csendet. Roli valahol a kalapj�t is elhagyta, azt, amit �desapj�t�l kapott, �s olyan nagy becsben tartott.  Apa meg�llt, tenyer�t a t�rd�re t�masztotta, hangosan kapkodta a leveg�t. Mikor feln�zett, ez hagyta el a sz�j�t: 
- Ap�m balt�ja �s h�t angyal! 
- Mit l�tt�l Apu? 
- Cs�nd! Maradjatok cs�ndben! Egy medve van ott. 
- Hogy mondod? – sik�totta Zem �s gyorsan Roliba kapaszkodott. �n csak �t�leltem magam �s azon gondolkodtam, hogy j�l hallottam-e, mivel senki nem mozdult �s arcukon rettegett kifejez�s �lt, �gy gondoltam, j�l hallottam. – Farkas is arra n�zett merre Apa �s hangosabban ugatott, mint eddig. �d�m mag�hoz h�vta, de a kutya �gy sem hagyta abban. 
- �d�m! Hallgatasd el azt az �tkozott korcsot vagy �n teszem meg helyetted. – Ord�tott r� Marci �d�mra, er�sen szugger�lva a kuty�t, hogy maradjon csendben. Marci sose emelte fel a hangj�t, ekkor �rtettem meg, hogy a f�lelem mit v�lt ki az emberekb�l. 
- Ezer rohadt pitypang, medv�k nincsenek is ebben a megy�ben! – zokogta Lilla – Nem hiszem el. Fussunk! 
- Ha szaladni kezd�nk, csak felfigyel r�nk.  – Lilla felszegte �ll�t �s amennyire j�l l�ttam az �jszaka s�t�ts�g�ben s�rt. A medve felord�tott �s hangos robajjal k�zeledett fel�nk. 
- Van jobb vagy esetleg m�sik �tleted? M�r �gy is felfigyelt r�nk. 
- Igazad van. Futunk. Helyesb�tve ti futtok. 
- Mi�rt, te mit fogsz csin�lni? Ne l�gy makacs, egy�tt futunk, rendben? – suttogva k�rlelte Lilla. Hat�rozottan s�rt. 
- Nem makacs vagyok. Megmentem az �letetek. 
- Elmondan�d, mit akarsz tenni, vagy szeretn�l m�g r�buszokban besz�lni? – sz�lt k�zbe hat�rozottan �d�m, amit�l fel�llt a karomon a sz�r. 
- Nem voltam j�zan, amikor azt tan�csoltam j�jj�nk ide. Az az istenverte �llat k�zeledik, �s ha elkezdtek futni, h�tszents�g, hogy r�tok t�mad. Ha csak, �n nem futok el�be �s fel nem tart�ztatom. 
- Apa, ez nem egy j� terv, kital�lunk va-valamit. Rend-rendben? 
- Nem Lilla, nincs rendben. H�romra elkezdtek futni, nem fordultok vissza, csak rohantok, haladtok, suhantok, sz�guldotok, rep�lt�k, ahogy csak tudtok. Vigy�zzatok, ahol egy medve ott t�bb is. De akkor m�r ne �lljatok meg. Fogalmam sincs, hogy milyen k�zel van a vonat. Menjetek a s�nek mellett. Ha a s�nekhez ki�rtek m�r nem lesz gond. Egy-kett�-h� – Lilla odaszaladt Ap�hoz, arc�t k�t tenyere k�z� fogta �s megcs�kolta. Apa nem �llt t�tlen�l, derek�n�l fogva k�zelebb h�zta mag�hoz Lill�t �s visszacs�kolta. Nem voltak egy p�r, vagy legal�bbis nem tudtunk r�la, de arr�l igen, olyan szerelmesek egym�sba, hogy a csillagok is leesn�nek az �gr�l, ha valaki azt hazudn�, nem szeretik egym�st.  Apa elengedte Lill�t, valamit s�gott a f�l�be, v�laszk�ppen Lilla b�lintott, majd h�tral�pett. – Akkor �jra. Egykett�-h�rom. – �s mi futottunk. Tal�n a f�lelem, tal�n a hideg, de m�r egy�ltal�n nem �reztem magam r�szegnek. Sokkal ink�bb egyre tiszt�bb volt minden, hogy mit tesz�nk, �s legf�k�pp Apa mit tesz. H�trapillantottam a v�llam felett, aminek k�sz�nhet�en meg is botlottam, de m�g l�ttam, ahogy Apa el�vette a kis bicsk�j�t �s � is elkezdett futni, �v�ltve, az ellenkez� ir�nyba. Mellette futott Farkas is, aki m�r nem ugatott. Akkor t�nyleg olyan volt, mint egy farkas. Amit akkor este hallottam soha nem fogom elfelejteni. M�g egyszer h�tran�ztem. Lilla az �v�lt�sekre, ami r�szben Ap�t�l, r�szben a medv�t�l sz�rmazott megfordult �s visszafutott. �szre se vettem, de futottam ut�na. Lihegtem, �gy hittem m�r nem b�rom tov�bb. Mondogattam magamnak, hogy ez csak egy �lom. Kelj fel Krin! Kelj fel Kinga! De semmi. A legkisebb gond volt az, hogy Roli elhagyta a kalapj�t, hogy nem sok�ra f�rjhez kellett mennem egy olyan emberhez, akit nem is szerettem, de tehet�s volt, sok�ig volt lelkiismeret furdal�som, mert nem seg�tettem Any�mnak, megvarrni az elszakadt ruh�mat, de ezek a dolgok, amiket probl�m�nak neveztem m�g p�r �r�val a t�rt�ntek el�tt, abban a percben teljesen jelent�ktelenek voltak. Mire vissza�rt�k Ap�hoz m�r cs�nd volt. Csak a sz�l f�jt. Egy t�bb mint 2 m�ter magas �s l�tsz�lag t�bb sz�z kil�s medve fek�dt a f�ld�n, egy hozz� k�pest olyan apr�nak t�n� emberrel maga alatt. Farkas az oldal�n fek�dt, neh�zkesen vette a leveg�t, ny�sz�tett. A fark�t siratta, ami m�r nem tartozott szervesen hozz�. Mi idi�t�k, mi elmebetegek. Futni egy medve el�l? �let�nk legnagyobb hib�j�t k�vett�k el az nap. R�szegek voltunk ugyan, de ments�g ez? Belement�nk egy olyan tervbe, aminek tudtuk, hogy mi lesz a v�ge. Nem lehet�nk biztosan abban, hogy az a medve r�nk t�madt volna. Amikor a t�bbiek �szrevett�k, hogy Lill�val visszafutottunk �k is k�vettek minket. K�rbe�lltuk a medv�t, Ap�t �s sirattuk a boldogs�gunkat. Az�ta olyanok vagyunk, mint falunk b�rmelyik m�sik lak�ja. �letunt, elkeseredett, megt�rt, elveszett. Bolyongunk �s felsoroljuk azokat a dolgokat, amiket m�shogy kellett volna csin�lni. Nem kellett volna vonatra sz�llni. Nem kellett volna olyan messze menni. Nem kellett volna a medv�nek rohanni. Nem kellett volna gy�v�n elfutni.  Nem tudom, mennyi ideig �lltunk ott, csak arra eml�kszem, hogy Lilla volt az, aki els�k�nt sz�lalt meg: Vigy�k el! Vigy�k haza! Fi�k seg�tsetek! – mondta. �n meg csak n�ztem r�, olyan k�nnyen t�ltette mag�t a dolgokon? K�zel sem, tal�n a hangja egyenletes volt, de mikor tal�lkozott a tekintet�nk csak k�df�tylat l�ttam, �s szinte hallottam a mag�t v�dl� gondolatokat. A fi�k lassan kapcsoltak, v�g�l, ha nem is els�re, de siker�lt a medv�t leford�tani Ap�r�l. Csupa v�r volt mindenhol, egy ideig csak n�zt�k, mi m�st tehett�nk volna? Az ezut�n t�rt�ntekre csak hom�lyosan eml�kszem. Hajnalra vagy kora reggelre �rt�nk haza, de m�r mindenki �bren volt �s mindenki minket keresett. Mikor megjelent�nk Apa sz�leinek h�z�n�l, Roland kez�ben hozva az �lettelen testet, riadt sz�l�k rohantak ki a h�zb�l. V�rt�k, hogy a fi�k haza �rjen, de nem �gy. Anna, Apa �desanyja zokogva sik�tott fel, k�rlelte a fi�t, hogy �bredjen fel, �s csak akkor hagyta abba, mikor f�rje �gy sz�lt: Hagyd Anna! � m�r t�l m�lyen alszik.  
Lilla volt az, aki el tudta mondani mi t�rt�nt pontosan. Legel�sz�r �n kezdtem bele, de se od�ig jutottam, hogy felsz�lltunk a vonatra. Zokogtam. Pr�b�ltam magamba fojtani, de nem volt el�g er�m hozz�. Csak egy tizenhat �ves l�ny voltam, kamasz probl�m�kkal �s ez t�l sok volt nekem. Nek�nk. Lilla mikor befejezte kirohant, az�ta se tudom, hogy mit csin�lt akkor, de mikor visszaj�tt jobban volt. A temet�sre m�r csak foltokban eml�kszem, ahogy minden m�s eml�kem is egy gomolyfelh�re hasonl�t, ha a t�rt�ntek ut�ni p�r �vet pr�b�lom feleleven�teni. Az�ta se tudtam senkinek elmes�lni, mi t�rt�nt, mert nem volt hozz� er�m. De persze az aznap �jszak�t nem felejtettem el! Hogy tehetn�m, ha minden �jszaka az �lmaimban l�tom Ap�t, elt�k�lts�g�t, �s csak arra tudok gondolni, nem hi�ba h�vtuk mi ’Ap�nak’. � volt a mi �desap�nk.   Le�rni mindezt egy megs�rgult pap�rra olyan b�ntudatot kelt bennem, amit csak a k�nnyeimmel tudok csillap�tani. P�r nappal k�s�bb Apa hal… a t�rt�ntek ut�n csillagnyi faluval arr�bb megtal�lt�k a medv�t, de olyan messze a mi t�rt�net�nk m�r nem jutott el. Az ott �l� falusiak ez�rt saj�t t�rt�netet tal�ltak ki. Humoros t�rt�netet �rtak a mi trag�di�nkkal szemben.  Tal�n majd egyszer siker�l megbocs�jtani magunknak. Tal�n majd az �gben, a mennyeknek orsz�g�ban �jra teljes lesz a banda.