HeatherK

Már a kivitelezés módja hagy némi kivetni valót maga után. Ha valaki tényleg írni szeretne, szerintem akkor ad a külsőségekre is, hogy minőségi munkát adjon ki a kezeiből, ami nem csak a történetre vonatkozik. Legalább is én így vagyok vele, de szerintem nem vagyok egyedül. Jó lett volna ha legalább normálisan meg van szerkesztve az alap és egy jobb formátumban kapjuk kézhez. Már dob az értékelésen. Na és a cím… Azzal mi lett? Elszaladt? Lehet, hogy nem mindennek adunk címet, de akkor közöljük, hogy nincs címe, csak hogy legalább a zsűri tudja mihez is szóljon hozzá.
Az információk sokszor úgy jönnek egymás után, hogy nehéz követni mi történik. Néha a kezünkbe kapjuk a fonalat, és abban a pillanatban el is szakítják tőlünk, hogy ne értsük mi van éppen. Így – lehet, hogy csak nekem- de az mikor átváltottunk Annára egyáltalán nem kapcsolódott számomra az előtte álló részhez. Sokszor száraz, tényeket közlő mondatokat kaptunk és ez által idegen maradt a történet. Nem tudott igazán megfogni, nem tudtam együtt érezni a főhősünkkel.

Audrey

Először is szeretnék a formátumról beszélni. Persze abszolút megértem, ha valakinek nincs Word-je, de egy pillanatra, bevallom, elkerekedett a szemem a .txt formátum láttán. Hogy miért? Mert innentől kezdve rengeteg formázási lehetőség ugrott. Nincs sorkizárás, dőlt betűk vagy aláhúzás… tulajdonképpen csak a nyers szöveg marad. Ami nem feltétlenül jó. Tudod, jó érzés egy szépen szerkesztett szöveget olvasni, sőt, bizonyos jelöléseket az író a saját – és a novella – szolgálatába állíthat.
A másik fontos dolog, amire ki kell térnem, az a stílus. Az eleje nagyon igyekszik megteremteni a hangulatot, de nálam abszolút nem ért célt. Túl „írósan” szeretnél írni. Ez azt jelenti, hogy nagyon erőlteted a költői képeket, amik így egyrészt felhalmozódnak, másrészt klisések lesznek. Bizonyos pontokon azonban pont az ellenkezőjét éreztem: kiestél a stílusból, amit hozni próbáltál. Ilyen mondatrész volt számomra a „lábaim bemondták az unalmast”.
Számomra elég sok a tőmondat. Ami nem baj. Megteremti a feszültséget. Egy idő után azonban nagyon idegesítő.  Az ilyen eszközök, amennyiben jól alkalmazzák őket, megadják a mű ritmusát. De ha egyik vagy másik irányba túlzásba esik az ember, nagyon fárasztóvá teszik az olvasást. A folyamatos rövid mondatoktól szétesik, a barokk körmondatoktól érthetetlenné válik a szöveg. Meg kell találni az összhangot, de ehhez sok gyakorlás kell.
A történetvezetés számomra kicsit zavaros, olyan, mintha a novella vége össze lenne csapva. Ki az öreg nő? Ki Anna? Mi közük van egymáshoz, vagy hogyan váltják egymást a történetben? A karakterek sem elég mélyek, nem éreztem velük kapcsolatban semmit. Nem tudnék egy jellemző tulajdonságot sem hozzájuk rendelni igazán.
Összességében én azt javasolnám, dolgozz még ezen. Olvass sokat, figyeld meg a művek ritmusát, figyeld, hogyan lehet egy-egy mondattal megalapozni egy karakter személyiségét, milyen módszerekkel lehet izgalmasabbá tenni egy-egy jelenetet. 

Holly

A címmel (vagy inkább annak hiányával) és a formátummal én nem is bajlódnék igazából, a többiek már elmondták az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Inkább csak egy öteletet szeretnék még adni: ha esetleg nincs Microsoft Office a gépeden, le tudod ingyenesen tölteni az OpenOffice-t, ami majdnem ugyanazt tudja, mint a Word is.
De ennyit a programokról, térjünk át inkább a konkrét történetre. Egyrészről igen nehéz dolgod volt, ugyanis a kép, amit kaptál nem volt olyan kifejező, mint mondjuk egy régebbi Munkácsy kép. Viszont a választott zenéd egészen jól illett hozzá. A téma, amit választottál igen nehéz és sokszor feldolgozott. A te történetszövésed nagyon zavaros volt. Nehezen tudtam követni, éppen mi történik, hol vagyunk. Ez talán a szerkesztés miatt is lehetett, ugyanis az időben is össze-vissza ugráltunk. Kicsit olyan se füle se farka nem volt a történetnek. Elindul egy meneküléssel, aztán leír egy halált a táborban. Ha ezt megfordítod, akkor mindjárt több köze lett volna egymáshoz, hisz adott volna egy motivációt a szereplőnek a szökésre. Viszont nem tudjuk miért és hogyan szökött meg, mennyi időt volt a táborban, mennyire gyengült le fizikailag és mentálisan is. Nem kell oldalakat leírással megtölteni, elég néha egy-két mondat, elszólás erről. Viszont egyet kell értenem a többiekkel, miszerint nem kerültek hozzánk a főszereplők, így nem is tudtuk átérezni a történet lényegét. Nagyon kapkodós volt az egész. A vége pedig számomra túl hatásvadász volt.
A fogalmazásodon még csiszolni kell egy kicsit. Vannak nagyon szép képeid, de valamikor túlzásba esel, valamikor pedig szlenget használsz ott, ahol nem kellene. A múlt és jelen időt is kevered néhol, erre sem árt fogyelni. De ha gyakorolsz még, és fejleszted saját magad, nagyon szép lesz a fogalmazás is, mert az érzéked megvan hozzá.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés