Csendes ny�r-v�gi id� volt. Nagyap�m a st�g sz�l�nek t�maszkodott, �n a fejemet t�masztottam neki. R�snyire nyitott szemeim m�g�l m�r alig l�ttam valamit. Kora hajnalban kelt�nk, hogy vadkacs�t l�j�nk. Mostanra nagyon kimer�ltem az idefel� tart� sok gyalogl�st�l, majd a sz�ntelen �jrat�lt�st�l.
  Kuty�ink j� munk�t v�geztek, egym�s ut�n riasztott�k fel a vadat. A pusk�k csak d�r�gtek, ontott�k magukb�l a s�r�tet. P�rat l�hettem. A puska olyat r�gott, hogy majd beleestem a t�ba. Pap�m nagyot r�h�g�tt, vid�ms�g�ban �gy h�tba vert, hogy att�l meg a deszk�k sz�lk�s lapja fel� bucsk�ztam. Valahogy a r�h�ghetn�kem elmaradt, k�nnyeim csordultak a f�jdalomt�l. Felseg�tett, de d�h�sen ler�ztam magamr�l a kez�t. Ezt�n le�lt mell�m �s a n�dast f�rk�szte. �gy hevert�nk egym�s mellett, v�rtuk ebeinket a zs�km�nnyal.
  – Elf�radt�l, igaz? No, nem baj. Pihen�nk egy kicsit.
 Egy barackot nyomott a fejemre. Alig �reztem, az �lmoss�g tomp�totta �rz�kel�semet. Pillanatokkal k�s�bb m�r a mez�n j�rtam �s a teheneket tereltem. Riska megint makacs volt, alig b�rtam a szomsz�d k�poszt�s�b�l kikergetni. Akkor�kat suhintottam a girhes h�t�ra, hogy a csontjai xilofonk�nt zengtek. A botot er�sen markoltam, minden egyes lend�t�sn�l az angyalok haragj�t z�d�tottam a tarka test�re. A felhangz� dallam m�lyebb �lomba ringatott.
  Elszenderegtem volna m�g a meleg naps�t�sben, a s�s susog� altat�ja mellett, de hangos csobban�sokkal k�zeledett Fick� �s B�tor. Hozt�k az �sszegy�jt�tt g�cs�rokat. A k�t vizsla nagyap�m el� helyezte a zs�km�nyt.
  – J�l van te, kurafi. J�l van – dics�rte �ket. Leguggolt hozz�juk, orr�t az orrukhoz nyomta. Megvakargatta a f�l�k t�v�t, hangos lapogat�sokkal veregette meg oldalukat. Zseb�b�l el�kotort k�t kekszet, el�bb Fick�nak, ut�na B�tornak adott egyet. Azok t�relmesen, �lve v�rt�k a finom jutalomfalatot. Amint elropogtatt�k, leheveredtek el�nk �s unottan n�zt�k a mozdulatlan v�zfelsz�nt.
  – M�g pihen�nk egy kicsit, haver, azt�n odap�rk�l�nk nekik – sz�lt oda nekem. – A rosseb bel�je.
  �tkoz�d�sa a sz�nyogok had�nak sz�lt, akik az egyre melegebb id� ellen�re kitart�an sz�vt�k a v�r�nket.
  Kalapja al�l apr� verejt�kcseppek csorogtak a szem�be, b�tyk�s ujj�val sziszifuszi k�zdelmet folytatott ellen�k. Alig t�r�lte ki a s�s izzadts�got, mire megt�r�lte nedves kez�t a kab�tj�ban, m�r �jabb g�rd�lt al�, hogy �rh�l�s szem�t irrit�lja.
  – Mi�rt nem veszi le?
  – Nem akarok �n napsz�r�st kapni, haver.
  �jb�l t�r�lt egyet, majd a harcot feladta �s visszak�ny�k�lt mell�m.
  Teltek a hossz� percek, az id� meg�llni l�tszott, ahogyan egy pillanatra a sz�l se rezd�lt �s minden �l� elhallgatott. A r�pke csend �titatott mindent. �tmosta a nyikorg� deszk�kat, a szuszog� kuty�kat, a folyton f�jtat� pap�mat, de m�g a sz�ntelen z�mm�g� sz�nyogokat se hallottam. Kinyitottam a szememet, a kontraszt ki�lesedett. Nem t�k�rsima vizet, korhadt f�kat, hajladoz� n�dast, �lett�l l�ktet� vil�got l�ttam, hanem f�nyes, mindent bebor�t� szeretet alakokat. Egyszerre �reztem a bel�l�k �rad� l�ktet� �letet �s a lassan elm�l�, folyton �talakul� v�ltoz�st.
  M�lyen magamba sz�vtam a leveg�t. Orromat a v�z fel�l �rkez� tiszta illat t�lt�tte ki.
  – Mes�ltem m�r? Amikor n�lad kicsivel nagyobb voltam, a cimbor�immal kij�tt�nk ide, hogy tutajt �p�ts�nk.
  Mes�lted, de m�g h�nyszor. Minden ny�ron, amikor itt voltam veled, kinn a t�n�l, elmes�lted.
  – �n, Cucu �s Barnus. Ott, arr�bb – mutatott a t� azon partj�ra, ahol ny�rf�k n�ttek. – Ott v�gtuk ki a TSZ f�it. M�r majdnem elk�sz�lt�nk vele, �ppen a v�zre bocs�jt�s volt soron, amikor a cs�sz megl�tott minket. V�r�sl�tt a feje, �gy kiab�lt. Mi meg futottunk. K�r volt. – legyintett.
  Nagyot s�hajtott. Arc�n l�ttam, ahogyan eml�kei felid�z�se k�zben �jra�li azokat a perceket.
  – Eg�szen haz�ig futottunk. Hi�ba. Este j�tt a TSZ vezet�je �s elmondott mindent ap�m�knak. Az okozott k�r megt�r�t�s�t munk�val v�ltottuk meg. Eg�sz ny�ron a zs�kol� �zemben dolgoztunk. Kora reggelt�l s�t�ted�sig t�lt�tt�k �s pakoltuk a gabon�s zs�kokat.
  Fels� zseb�be ny�lt, el�vette cigij�t. A kezei remegtek, amikor a gyuf�t pr�b�lta meggy�jtani. �rdes b�r� kez�vel a szem�t elhom�lyos�t� nedvess�get igyekezett kit�r�lni.
  – Ez a fr�nya izzadts�g.
  Meg akart t�veszteni, de �n l�ttam rajta, hogy ez a csepp nem a hal�nt�k�r�l gurult al�.
  M�lyen belesz�vott a bag�ba, majd hangosan f�jta ki a f�st�t. Kiss� ellazult. Ez a r�vid sz�net elegend� id�t adott neki, hogy rendezze �rzelmeit.
  – Ap�m az�rt nem volt ilyen eln�z�. Elb�jtam el�le a f�szerbe. Felm�sztam a l�tr�n �s a b�l�k m�g�tt rejt�ztem el. Ismerte a b�v�helyem, nem is kellett sok, hogy megtal�ljon. �n h�tr�ltam t�le. Annyira r�m�lt voltam, hogy leestem a f�szer padl�j�ra. Le is horzsoltam a h�tamr�l a b�rt, az�ta is meg van a heg.
  Arra eml�keztem. Amikor ny�ron f�lmeztelen�l l�ttam pap�mat, mindig k�v�ncsiv� tett, hogy mi az a r�zsasz�n folt a h�ta k�zep�n.
  – Azt�n adott egy keveset a h�res nadr�gsz�j�val.
  Nem tudtam, mit mondjak. Ilyenkor mindig csak figyeltem, hallgattam. �gy �reztem, neki ez el�g, soha nem noszogatott t�rsalg�sra.
  R�m n�zett. Megsimogatta fejemet. M�g egy utols�t sz�vott a cigibe �s elp�ccintette a csikket.
  – M�r csak �n vagyok.
  Ennyit mondott. De meg�rtettem, hogy arra gondol, a t�bbiek m�r meghaltak. A nagy bar�tok k�z�l csak � maradt egyed�l.
  Kellemetlen�l �reztem magamat. Szerettem volna megsz�lalni. Semmi nem jutott eszembe, fogalmam sem volt, ilyenkor mit kellene mondani. Anyu�knak soha nem mes�ltem ezekr�l a besz�lget�sekr�l.
  – Na – ugrott fel hirtelen –, l�j�nk m�g p�rat. Most rajtad sor, haver.
 Megt�lt�ttem a duplacs�v�t. Pap�m utas�totta a kuty�kat, hogy hajtsanak fel �jabb kacs�kat. K�szen �lltam a l�v�sre. A tanultak szerint v�rtam, hogy meghalljam a sz�rnyak csapkod�s�t. Ott �lltam, balra t�le �s f�leltem. V�g�l meghallottam. Azonnal jobbra fordultam. L�ttem.

 

  Itt �llok megint. Az eget piszkosfeh�r, nagyra h�zott felh�k takart�k. �lmos lass�s�ggal v�nszorogtak s�lyuk alatt roskadozva. A d�zs�kat cipel� szelek �vatosan haladtak, terh�k nagy r�sz�t�l nem itt akartak megszabadulni.
  H�sz �v telt el. Harmincegy vagyok. M�r nem �n j�v�k a ny�ri sz�netet itt t�lteni, hanem a kisl�nyom. �l�nkv�r�s f�rtjei, csupa szepl� b�jos kis arcocsk�ja mosolyra k�sztet. Kicsi, gy�ng�d ujjaival er�sen kapaszkodik kezembe, �gy hajol a t� f�l�, hogy a tiszta v�zben a fen�k k�zel�ben �szk�l� halakat l�ssa.
  Ahogy n�zt�k a fodroz�d� v�zt�kr�t, megsimogattam a buksij�t, gondolatban barackot nyomtam r�. Hideg fuvallat s�p�rt v�gig a st�gen, fejem b�bj�n egy b�tyk�s ujj er�s nyom�s�t �reztem. Nem mozdultam, hagytam, hogy az �rz�s v�gigs�p�rj�n rajtam.
  Mellettem �llt, �rh�l�s szem�ben izzadts�gcseppek csorogtak. Kedves tekintete mit sem v�ltozott. Szeret. Egy�ltal�n nem neheztelt r�m. Egyetlen dolgot sajn�lt: ki fog unalmas t�rt�neteket mes�lni a kicsiknek a st�gen? Ez az � dolga volt. Anno a l�ny�nak, majd az unok�j�nak mes�lte sz�mtalan rosszas�g�t ifj� �veib�l. Ami�ta nincs, a csend vastag takar�k�nt nehezedett a t�ra.
  – Figyelj, kicsim! – leguggoltam �letem kincse mell�. – Maradjunk m�g egy kicsit!
  Le�ltem a deszk�kra, k�ny�k�mmel a vastag gerend�ra t�maszkodtam. T�nd�rem �vatosan, nehogy vir�gmint�s ruh�ja koszos legyen, le�lt mell�m. �rtatlan szemei kikerekedtek, mintha �rezn�, hogy mondani akarok valamit, �s �gy azt jobban befogadhatja. H�t, nem v�rattam sok�ig. Megk�sz�r�ltem a torkomat.
  – Amikor �n kicsi voltam ... – kezdtem bele �s eml�keimb�l el�h�ztam az egyik nyarat, amikor m�g minden sz�p volt.
  Esik. Egy csepp, kett�, s�r az �g is.

---

HeatherK

Idilli nagyapa �s unoka p�ros t�rt�nete. Azonnal beszippantott ahogy a zen�vel egy�tt olvasni kezdtem. Aranyos kis sztori az elej�t�l a v�g�ig, mik�zben kicsit sz�vfacsar� is. J�kat mosolyogtam rajta ahogy faltam a sorokat. K�nnyen olvashat�, nem laposodik el, �rthet� minden sora. J�k a mondatszerkezetek. Nem �rzem azt, hogy t�l r�videk, vagy t�l hossz�ak lenn�nek egyes mondatok. Az ahogyan a v�g�n �tv�lt a jelenbe, nem volt zavar�, r�gt�n �rthet�v� v�lt, hogy �ppen hol is j�runk �ppen. 

Audrey

El�sz�r is szeretn�m elmondani, hogy nagyon tetszett a st�lusod. J�l megteremtetted a hangulatot, �s ami m�g jobb: megteremtetted a karaktereket is. Ez a kis p�rbesz�d nagyon tetszett:

– Mi�rt nem veszi le? (a kalapot)

– Nem akarok �n napsz�r�st kapni, haver.

Ez a p�r mondat nekem nagyon sokat adott a karakterhez an�lk�l, hogy b�rmilyen k�r�lm�nyes le�r�st haszn�lt�l volna. Sz�p!

Nekem az elej�re iktatott kis �lom jelenet annyira nem hi�nyzott, de v�g�l is nincs vele semmi probl�ma, a k�phez j�l illeszkedik. Ami viszont nagyon nem kellett volna a novell�dba v�lem�nyem szerint, az az utols� mondat. Tudom, hogy a legnehezebb feladat j� befejez�st �rni, �s pont ez�rt olvas�k�nt nagyon figyelek erre. Sz�momra az es�s mondat hat�svad�sznak t�nt, �s nem is passzolt bele a kor�bb hangulatba. Sokkal jobb �s hat�sosabb lett volna, ha egyszer�en elhagyod, �s az utols� gondolat az marad, hogy az unoka az �reg nyomdokaiba l�pve mes�lni kezd.

            �sszess�g�ben el�gedett lehetsz, a novell�d sz�pen, ig�nyesen meg�rt m�, �lvezet volt olvasni! �rj tov�bbra is sokat, kicsit gyakorold m�g a lez�r�st �s �gy tov�bb!

 

Holly

 

Kicsit csal�dott voltam, hogy tiszt�ban volt�l a dal �s  a k�p c�m�vel, de ez legyen a legnagyobb hiba. Besz�lj�nk ink�bb egy kicsit a t�rt�netr�l.
Nagyon tetszett, hogy nem idealiz�lod t�l az eg�sz jelenetet, hanem ink�bb h�tk�znapibbra veszed a figur�t. Benne van a gyermeki s�rt�d�tts�g �s zavar, az id�skori k�nnyeds�g �s nosztalgia is. Nem tudom mi�rt, de valahogy engem a T�skev�rra eml�keztetett az eg�sz hangulata. J� volt a letisztult fogalmaz�sm�d, amivel k�zel hoztad a szerepl�ket az olvas�hoz. T�k�letesen ki volt dolgozva nagyapa �s unok�ja k�zti viszony, nem est�l t�lz�sokba.
El�sz�r zene n�lk�l olvastam a t�rt�netet, �gy egy kicsit egyhang� volt, �s a zen�vel v�lt teljess� a k�p. Ebb�l is j�l l�tszik, hogy t�nyleg a zen�re �rtad, �s t�k�letes alapj�t k�pezte az eg�sz t�rt�netnek.
A v�ge azonban egy kis vit�t keltett a zs�riben. B�r nem �rtad le konkr�tan, n�h�nyunk fej�ben �gy t�nt, a fi� s�t�tte el olyan szerencs�tlen�l a pusk�t, hogy az a nagyapja �let�be ker�lt, valakinek viszont meg sem fordult a fej�ben ez a gondolat. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy el�rted azt, hogy az agyunk folyamatosan a t�rt�neteden �s a v�g�n kattogjon,amit valljuk be, nem t�l egyszer� el�rni.
A fogalmaz�sban az elej�n viszont volt egy-k�t sz�, ami valahogy nem illet oda, �s kiz�kkentett a gondolatmenetb�l. P�ld�ul az „�rz�kel�semet” sz� kifejezetten m�vinek t�nt sz�momra.
�sszess�g�ben azonban nagyon tetszett a t�rt�net, sz�p volt �s �ppen el�gg� �rdekfesz�t� is. Gratul�lok!

 

 

S�g� 1 hozz�sz�l�s

2014.11.13. 21:18 Vass Attila Kedves HeatherK, Audrey �s Holly!   K�sz�n�m a v�lem�nyeket, �s nem csak a dics�r� szavakat, hanem a hi�nyoss�gokra r�vil�g�t�kat is. Kis b�n�m t�nyleg volt azzal kapcsolatban, hogy �lafur Arnalds zen�j�nek c�m�nek tudat�ban voltam (ha egyszer sz egyik kedvencem :D ), �s hi�ba mondan�m, hogy nem befoly�solt - mert el�g volt meghallgatni �s adta mag�t -, de k�sei magyar�zkod�s lenne ez. :) A k�p c�m�t viszont kimondottan csak a bek�ld�s el�tt kerestem meg a Google k�pkeres� szolg�ltat�ssal, mert �gy �reztem, �gy teljes a dokumentumom.   Attila