Kritika - Viccadict
Szimy - Ezért még megfizetsz
Mindenekelőtt szeretnélek nagyonnagyon megdícsérni. Látszik, hogy nagyon odafigyeltél az írásra, nem áll távol tőled a helyesírás és figyelmesen írtad meg az eddigi fejezeteket, nem csak összecsaptál valamit, hogy minél előbb eljuss a tetőpontig. Ezt bizonyítja, hogy az elküldött huszonhét oldalból összesen max tizenöt hibácskát találtam, amennyit bőven találni szoktam egy jelentősen rövidebb alkotásban is.
Viszont találtam azért kivetnivalót is, még pedig egy jó nagy problémát. Az egész történet világa majdnem teljesen ugyanolyan, mint a Gossip Girl című sorozatban. Nem is csak az, hogy néhány főszereplő, akinek hasonló a személyisége, megkapta a sorozatbeli nevüket, de ugyanazta hierarchikus rendszert állítottad a cselekmény mögé, mint amivel a sorozat is foglalkozik. Nem gond az, ha sorozatokból szerzed az inspirációt, de nem szabad annyira beleépíteni, hogy az fel is tűnjön az olvasónak. Mert eleinte csak dereng neki, aztán már tudja, és mikor elérkezik a lépcsős jelenet, az olvasó már a fejét fogja és nem tudja komolyan venni.
A hangnemet nagyon jól eltaláltad, könnyen lehet olvasni, könnyed, a téma pedig megengedi ezt. De azt viszont tudnod kell, hogy ez a laza, könnyed stílus más, komolyabb hangulatú történetek mellé nem biztos, hogy elég. Amire még érdemes odafigylened, hogy az első oldal hangvétele nagy mértékben elüt a későbbiektől, ami zavaró lehet.
A főszereplőt is jól hoztad, pontosan el tudod érni azt, amit szeretnél, az olvasó minden porcikájában megveti a lányt, viszont nagyon klisés, ami elmondható az egész történetről is. Az öntelt lány, aki undokoskodik, de valójában több van benne, emellett gyönyörű és mindenki őt akarja, aztán jön egy fiú, aki elutasítja, mire a lány szép lassan leveti az álarcát. Már sok ehhez hasonló történet íródott és nagyon nehéz egy klisés szituációt úgy bemutatni, hogy azt ne unja az olvasó és érdekesnek is találja. Bár mivel a történetnek még nincs vége, lehet hogy tartogat még nagy meglepetéseket, de nagyjából a második oldalból kikövetkeztető az események alakulása. Ez ennek a műfajnak is egy sajátossága, mint amit a történet képvisel, emiatt sem megbocsájtható, ha nem töltöd tele csakis saját ötletekkel.
Összességében nekem tetszik idáig a történet, látom benned is a lehetőséget, ha továbbra is ilyen igényességgel írod a történeteidet, rohamosan fogsz majd fejlődni. :) Sok sikert a továbbiakban!
Végezetül pedig itt vannak azok a formai hibák, amiket a történet olvasása közben találtam:
"egy kósza elképzelés az életről: minden múlandó" – a mulandó szó rövid ékezettel helyes
"Egész rajzórán azon gondolkodtam" – rajz óra külön írandó
"Sosem kedveltem Skyt " mivel máshogy ejtjük a név végét, mint amilyen betű áll a név végént, a Sky toldalékolása kötőjellel történik. Tehát: Sky-t, Sky-nak
" Alig volt huszonhárom éves, de egyben volt a testőröm és a sofőröm is" – Itt egy mondatban használod megint a "volt" szót, illetve a a második tagmondatban nem is hangzik jól, olyan megmagyarázhatatlanul furcsa érzetet kelt. Legalábbis bennem mindenképp.
" már rég kirúgtam volna. A probléma csak az volt, hogy előtte három sofőrt kirúgtam," itt is túl hamar használod ugyanazt a szót. Nem csak a szóismétlést kerülnéd el, de sokkal jobb hatást is érnél el, amennyiben gyakran használnál szinonímákat.
"Nateet keresem. Ma nem dolgozik? " Korábban azt említetted, hogy bulizni jár ide, nem azt, hogy dolgozni.
"az iskola alatt elsősorban Jennyt értem." Ezzel a névvel is ugyanaz a helyzet, mint a Skyjal.
"Nate megint elmosolyodott." Ez már a harmadik alkalom fél oldalon belül, hogy a srác csak elmosolyodik. Ha semmiképp nem akarod felruházni valami más válaszreakcióval, akkor legalább szinonímával fejezd ki.
"enyhén megborzongva meleg leheletétől, ahogy a fülemhez ért." Ez itt nagyon úgy hangzik, mintha a leheletének ujjai is lennének. Vagy mintha a srác a fülét tapogatná a sötétben.
"kibukott belőlem a kérdés, ami már napok óta foglalkoztatott." Amennyiben jól követtem az eseményeket, egy nap sem telt el azóta, hogy először beszélt a fiúval.
"Nem volt szerencsém." viszonylag gyakran használtad az írásod során ezt a mondatot. Nem feltétlenül rossz, hozzáépülhet a főszereplő narrálásához, de gondoltam, felhívom rá a figyelmedet.
" engem soha nem érdekelt a pasijaim családi problémái" – az alany többes számban, az ige pedig egyes számban van. Helyesen "érdekeltek" lenne.
"valaki (erős a gyanúm, hogy Isobel volt) meglökte." Ide felesleges a volt, megtöri a mondatot.
"Annak ellenére, hogy születésem óta ebben a házban éltem, sosem éreztem az otthonomnak. " Mikor Stellával kapcsolatos emlékről írsz, azt lehetett olvasni, hogy nemrég költöztek ide és most kezdte a gimnáziumot, itt viszont egy elég erős ellentét feszül, ami összezavarhatja az olvasót.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
