Princzinger Anna

A kicsi l�ny

Tipeg a kicsi l�ny. Anyja kez�be fog�dzkodva. �vatosan, f�lve. Egym�s ut�n rakosgatja feh�r masnis, apr� cipell�it. N�ha meginog, majdnem elesik. Ilyenkor s�r. Hiszen pici m�g. Alig m�lt egy�ves. De � az�rt b�szke mag�ra. Hogy is ne lenne, amikor nagyl�ny m�dra, babakocsi n�lk�l s�t�lhat a parkban, s a szembej�v�k mind csod�lattal b�mulj�k az arany f�rt�s, ibolyak�k szem� csodasz�p kisl�nyt. N�h�nyan meg is �llnak, sz�ba elegyednek az �desanyj�val. A gyermek ezt nem szereti. F�lt�keny r�juk. K�l�n�sen egy sasorr�, k�v�r, bibircs�kos �regasszonyra.

Mint minden d�lut�n, ma is tal�lkoznak vele. A kisl�ny amint megl�tja az id�s n�nit, m�rgesen lebiggyeszti az ajk�t. Az �regasszony csak nevet rajta. J� hangosan, hahot�zva. Minden foga kil�tszik. Van neki vagy kett�. Az is fekete. Olyan fekete, mint a n�ni macsk�ja. A Kand�r. Igencsak sz�p. Tiszta, f�nyes sz�re van. Mindenhov� k�veti az �regasszonyt. El nem maradna mell�le egy pillanatra sem. L�tszik, hogy szereti a gazd�j�t. A kicsi l�nyt is szereti. Most is boldogan d�rg�l�zik hozz�, dorombol neki. A gyermek viszont f�l t�le. T�l nagy hozz� a fekete macska. Elb�jik el�le, az anyj�hoz. Hab�r a szeg�ny �llatot az anyja sem szereti. El is k�ldi. Bossz�san r�kiab�l. A macska s�rt�d�tten �get el. Fel�j�k sem n�z t�bbet. Az �regasszony ezen is csak nevet. Az �desanya is elneveti mag�t. Minek haragudjon, amikor ilyen sz�p tavaszi nap van. A kicsi l�ny csak n�zi �ket. T�gra ny�lt szemekkel. Nem �rti a feln�tteket. M�skor olyan rosszkedv�ek, amikor semmi okuk nem lenne a szomor�s�gra, ma meg �nfeledten kacagnak. A Kand�ron. Ki �rti ezt?!

A gyermek egy halkat s�hajt. Elengedi anyja kez�t, �s egyed�l l�pked tov�bb. Mag�ban csak annyit gondol, bolondok ezek a feln�ttek.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s