MariaLoren
Agyrém
( nyomország )
Vannak haldoklók, kik feltámadnak,
és vannak feltámadottak, kik újra halnak.
Vannak fösvények, zsiványok,
s naiv ártatlanságok,
kék egekbe veszők, fényben éledők.
Vannak végképp távozók, kiskirályok, s nagyok,
vannak poremberek, kiket őrölnek gyötrelmes gondolatok.
Mint izmok, ha feszülnek, úgy tornyosulnak az agynak,
lökdösődve tolnak véres zuhatagoknak.
Kenyerük sincs ezeknek, nemhogy ágyuk,
megalázza őket saját hazájuk.
Ágyba fagynak télen, vagy éhen halnak,
kaput nyitni rájuk
- kiknek kellene -,
nem akarnak.
{ 2009. }
|