MariaLoren
ISTENT KRDEZEM
(Mond, Uram!)
Nyugtalanok az jszakk,
nyugtalanok a percek, rk,
nyugtalan minden mozduls,
nyugtalan a vilg; - Mert fldinduls.
Szlben, srban, hban, lavinban,
sppedve szavak zivatarban
sz cikzik, mint nmts,
s nem ms, mint csonkt npusztts.
Mert mi vagyok n? Szeretetre hes szerelmes,
vagy te ki, s mi vagy, minek?
Ignak, tehernek?
A vilgplya kzepn lve, magnyban
nincs erd, habz vr sodrsban
sszemsz, slyos sszeroppansban.
Nyugtalanok az jszakk,
nyugtalan a vilg, a lnyek,
nyugtalan a vrosi ragyogs;
Agyrm!; - Lesz e holnap ebded?
Bajszodon, ha billeg a morzsa,
becsomagolod, jsgpaprba
rmolod, szutykos kezekkel
vonszolod szdhoz, ezekkel
mirt mosolyogsz kegyelem vacsordhoz?
Kegyelem, kegyetlen kiskirlyok!
Uraim, rei a nagynak! Hromkirlyok
srva fakadnak. Beszlve, mondva van
vilg urai ltal,
nyugtalann vlhatsz demokrciddal.
Szakad a hr, haj hullik markostul,
gynyr Fldnk lesntul, elpusztul.
Vajon marad, lesz e mg aranyl ragyogs,
mikzben bzsek, s nyugtalanok az jszakk?
Mond, Uram!, - Az ember mirt li nmagt?
{ 2009. }
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sg
j hozzszls
Frissts