2. Fejezet
*Jason
Az egyetlen ami jó történt velem, velünk a születésnapunkon az volt, hogy hazaértünk és mehettünk a partiba. Egy diszkóba mentünk ami a közelben volt, így nem kellett sokat gyalogolni. Otthon állandóan azt hajtogatták, hogy majd maradjunk együtt, persze miután beléptünk a szórakozóhelyre mindenki ment a saját útjára. Rohadt nagy tömeg volt és alig lehetett mozogni az emberek között. Mindenfelé dülöngélő részegek, bulizásba megőrült fiatalok, prédára éhes kanok és sexy plázacicák voltak. Én az utoljára említett réteget céloztam meg. Egy szép szőke hajú csajszi ült a bárpultnál kék koktélruhában. Szóval leültem mellé.
-Hello! Látom egyedül vagy... Meghívhatlak egy italra? -Kérdeztem tőle egy mosoly kíséretében. Csak reméltem,hogy nem fog kikosarazni.
-Szia. Aha, de előbb a nevedre lennék kíváncsi. -Felelte, pont azzal a lágy hanggal mint amire számítottam.
-Jason McFly. Tied? -Mutatkoztam be röviden és már az est további részét tervezgettem. Végül is minden attól függ, hogy könnyen megadja magát, nehezen, vagy pedig soha és levakar.
-Laura Wood. Neked csak Lau. De áll még az italmeghívás? -Kérdezte csábosan mosolyogva.
-Persze! Mit kérsz? -Miközben vártam a válaszát a nevét „ízlelgettem”. Olyan aranyos, jó csengése van... Lau.
-Hmm... Sört. -Mondjuk nekem inkább a boros-cola jött be, úgyhogy azt is rendeltem magamnak. Miután mindketten megkaptuk az italunkat elkezdtük meginni. Ahogy teltek a másodpercek arra lettem figyelmes, hogy végig a nyakát nézem, őrülten megkívántam. Csak bele akartam harapni. De ez olyan természetellenes, még az életbe nem éreztem ilyesmit. Leraktam a poharat a pultra aztán a zsebembe kezdtem el matatni, a mobilom után. Majd felálltam és telefonbeszélgetést imitáltam elég valósághűen. Mikor újra visszacsúsztattam a helyére a készüléket, odamentem ingerülten a lányhoz.
-Nekem most mennem kell! Életbevágóan fontos ügyről van szó. Majd még találkozunk, csak jelölj be facebookon. Szia. -Válaszolásra sem hagytam időt, csak berontottam a tömegbe és előrángattam Joet, láthatólag Ő is feszült volt valamiért.
-Kutyául érzem magam. Meg akarom harapni az embereket. Le kéne lépni. -Mondtam. Ő Bólogatott helyeslően.
-Siessünk, mert valakit megeszek! -Erre a mondatra már odafigyeltek páran, gondolom égett a pofája ettől. -Úgy értettem olyan kajás vagyok... Az előbbi csak poén volt, az éhességem mértékére utalt. -Próbálta menteni a menthetőt. Én forgattam a szemeim, karon ragadtam majd kihúztam a diszkóból. A friss levegő... Isteni volt. Csak azok zavartak továbbra is akik körülöttünk ácsorogtak szétszórva. Aztán szinte a semmiből előttem termett Lau. Kerek szemekkel néztem rá.
-Azt hittem tovább bírod. Elég szánalmas vagy... Még egy normális kifogást sem bírsz találni. Kevert vérű. -Nézett rám fintorogva, aztán Joe-ra pillantott. -Szóval ikertesód is van? Szépen eljátszadoznék veletek. -Járt körbe minket mint valami ellenőr. Egyre nyugtalanabb lettem tőle, fogalmam sem volt miről beszél. Joe értetlenül bámult a csajra. -El tudtam volna képzelni egy éjszakát, ha tudsz uralkodni magadon. Kár érte... Persze mindenki tudja milyenek is a korcsok. Ettől eltekintve először úgy gondoltam tesztellek, mert hát mindenkinek jár egy esély, de megbuktál a vizsgán. -Lépett oda hozzám. Homlokráncolva méregetett.
-Most meg mi a bajod Laura? -Kérdeztem. Erre felkacagott.
-Ha tudnád, hogy nem ez a valódi nevem... Egy ilyen patkánynak hülye lennék azt megadni. -Úgy éreztem most már eléggé kiérdemelte, hogy megharapjam. Villámgyorsan odakaptam a nyakához, illetve csak akartam mert a pillanat tört része alatt a falnak vágott a lány. Erre felnyögtem, rohadtul fájt.
-Még nem ütöttem meg csajt, de te most nagyon kihúztad a gyufát! -Hallottam Joe fenyegető szavait, aztán egy nagy csattanást majd Ő is mellettem hevert.
-A soha viszont nem látásra srácok! -Intett felénk 'Lau' és eltűnt a helyszínről. Természetesen mindenki ránk figyelt.
-Ez meg mi volt? -Érdeklődtem, miközben felálltam. Megvártam míg talpra kecmereg a tesóm is.
-Fogalmam sincsen, de nekem ennyi még sok is volt! Úgy érzem majd szétrobbanok a méregtől valamint attól, hogy kicseszettül éhezem.
-Húzzunk haza. -Javasoltam, mire Ő bólintott és elindultunk mit sem törődve a minket néző embertömeggel.
Mire hazaértünk addigra totál kész voltam... Mintha darabokra akartak volna szedni. Csak ledőltem a fekhelyemre és szenvedtem. Szerintem Joe is kb. ezt érezhette mert még a hűtőt se nyitotta ki kajáért, csak felmászott az emeletre. Meg amúgy a lába is lelógott az ágy végéről mint egy hullának. Kidöglöttünk. Pedig semmi megterhelő fizikai tevékenységet nem végeztünk, legalábbis én nem. Mégis izzadtam mint a ló, ráadásul mindenem fájt. Az órát figyeltem feszülten. Éjfél előtt 1 perctől pedig szalagszakadás.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
