Kritika - Hemy

Z. R. Emma - Démonmesék

Kedves Emma!

Szeretnék nagyon őszinte lenni veled. Bevallom, nem olvastam végig az egész regényt, csak az elejét és a végét. Ettől függetlenül, azt hiszem, reális kritikát tudtam összeállítani, ha valamivel esetleg nem értesz egyet, akkor elnézést kérek.

Mivel eddig még regényt sosem elemeztem, csakis novellákat, úgy döntöttem, különböző szempontok alapján írom le a véleményemet, így hátha te is jobban oda tudsz majd figyelni, mire kell ügyelned a jövőben. Essünk is neki!

A történet

Az elgondolás nagyon tetszett. Látszik, hogy utánajártál a témának, és alaposan fel is építetted a regény hátterét, és ez tényleg becsületre méltó. A gond a tálalással van. Mint említettem, a regény elejét olvastam. Elég in medias res a kezdet, és nem is ez a baj, hanem az, hogy így elvesztek azok a részek, amikben tisztáztad volna a világ mibenlétét. Csak olvastam és olvastam, és fogalmam sem volt, hogy éppen mi történik, hogy ki kicsoda, miért történnek a dolgok. Ez is volt az egyik oka annak, hogy nem tudtam rávenni magamat a regény egészének elolvasására.

Ne felejtsd el, hogy nem az olvasó van az íróért, hanem éppen fordítva. Ha valaki írásra adja a fejét, és a munkáját publikálja is (legyen az internetes felület, újság vagy könyv), azt azért teszi, hogy örömet okozzon az olvasónak. Az ő igényeiket kell kielégíteni. Attól, hogy neked tetszik, amit írsz, még nem biztos, hogy bárki más is így vélekedik róla. Ezért is fontos a negatív kritika. Ha az olvasó veszi a fáradságot, és megmondja, mi nem jó a történetben, akkor azt tudomásul kell venni, mert ő az a kategória, akiért az írás született, és neki kell, hogy megfeleljen.

Szóval, ezzel oda akarok kilyukadni, hogy ha az első 10 oldal után nem sikerül bármivel is meggyőznöd az olvasót, hogy érdemes tovább haladnia a történettel, akkor bizony vesztett ügyed van. Sajnos itt is ez volt a helyzet.

Hogy mi ennek az oka? Az esetedben azt éreztem, főleg az első oldalakon, hogy igazából te sem tudtad, mit akartál írni. Csak leültél, megnyitottad a Wordöt, és akkor úgy ott lett valami. Nem, ilyet nem csinálunk. Egyébként itt hozzátenném, hogy a regényed végére határozottan javult a helyzet, de ettől függetlenül most megint leírnék egy vargabetűt.

Nem tudom, hány éves vagy, mióta írsz, de határozottan az amatőr kategóriába tartozol (ezt most mindenféle pejoratív mellékzönge nélkül értem). Ezzel nincs semmi gond, elvégre mindenki elkezdi valahol. De te, te rögtön a magaslatokba törsz, és regényt kezdesz el írni. Hogy George Martin idézzem, ne akard rögtön a Mount Everestet megmászni. Az írói karriert nem regényekkel kezdjük. A járást sem futással kezded. A varázsszó: novellák. Bizony. Hogy miért? Egy regény borzasztóan komplex dolog. Oda kell figyelni a történetvezetésre, hogy logikus legyen, az átfedések stimmeljenek, a karakterek éljenek, az írás stílusa konstans legyen stb. Hatalmas munkát igényel mind lapon, mind fejben. A novellák arra jók, hogy begyakorold az írás művészetének kis darabkáit, hogy utána azok már rutinszerűen előjöjjenek. Te is látni fogod a következőkben, miért kéne neked is inkább még novellákon és egyperceseken gyakorolnod.

Akkor vissza a regényhez, és ahhoz, mit kellett volna csinálnod.

Először is, felépíteni a regény vázlatát. Itt ez nem történt meg. Zavaros, mert mindent úgy írtál le, ahogyan az éppen eszedbe jutott. Cikázol ide-oda, valamit többször leírsz, csak másképp, valamit pedig végképp nem magyarázol meg. Az olvasó nem lát a fejedbe, a te dolgod, hogy elegendő háttérinfót szolgáltass neki ahhoz, hogy kellőképpen megérthesse a történetet. Arra is figyelned kéne, hogy ne untasd az olvasót teljesen irreleváns és felesleges részletekkel. Gondolok itt az arra, amikor például az elején sorokon keresztül Sammael hajáról és hajgumijáról olvashatunk. Mégis… miért? Köze van ennek a történethez? Segíti az események előrehaladását? Ugye? Az ilyet úgy, ahogy van, tessék kihúzni.

Itt pedig most szeretnélek megkérni, hogy olvass nagyon sokat. Nem, ne Alkonyat és tsait, az összes Vörös Pöttyöst meg mit tudom én milyen borzalmakat messze kerüld el. Irodalmat olvass, igényes regényeket. Klasszikusokat. Shakespeare-től Hemingwayig bármit. Meg kell tanulnod, mit az az irodalmi nyelv. Meglepő, de nem egyenlő a beszélt nyelvvel.

Gyorstalpaló a narrációról, írta Hemy

Két alapvető szemszög létezik egy történet elmesélésekor: az E/1 (én), és a kívülálló, mindent tudó narrátor (aminek szintén vannak fokozatai, de ebbe ne menjünk bele).

Te az utóbbit választottad, de mégsem. Ne haragudj, de rettenetesen használod a narráció ezen fajtáját. Valamilyen megfoghatatlan módon ötvözöd az E/1-es verzióval, és ez olyan egyveleget alkot, amit megfogalmazni sem tudok. Sőt megérteni se. A kívülálló narrátor nem mond olyanokat, hogy „…és más szarságok voltak felfújva.” Ez. Nem. Jó. A kívülálló narrátor bölcs, művelt, olvasott, és irodalmi nyelvet használ. Nem káromkodik, nem használ töltelékszavakat. Az E/1 igen. Ha a karakter, aki elbeszéli a történetet egy alpári stílusú paraszt, akkor bizony mond olyanokat, hogy szarság, minden mondatot hát-tal kezd, és zavarosan fogalmaz. A te írásmódod sajnálatosan az utóbbira hajaz. De mégsem.

Néhol fordul a kocka, és végtelenül túlírt lesz a szöveg. Mit értek ez alatt? Költői metaforákba bonyolódsz, de azt olyan mélységekig, hogy már te sem látod a végét, és teljesen értelmetlen, vagy, rosszabb esetben, nevetséges lesz az eredmény. Vannak szavak, amiknek más jelentést csatolsz, vagy rosszul használod őket.

Remélem, érted a gondomat. Oldalakat tudnék írni arról, hogy mire kéne odafigyelned a narrációval kapcsolatban. Olvass, és gyakorolj novellákon!

A másik gondom a párbeszédekkel volt. Ezek bizony nagyon esszenciális részei egy regénynek, és éppen ezért nagyon veszélyesek is. A párbeszédeknek plusz információt kell nyújtaniuk, előre kell vinniük a történetet, tehát kell, hogy legyen értelmük és céljuk. Nálad ez nem nagyon valósul meg. Természetesen nem várom el, hogy rögtön olyan dialógusokkal rukkoljon elő egy kezdő író, amitől kettéáll a fülem (már pozitív értelemben), de az mondjuk evidens, hogy határozottan elkülönülnek a megszólalások a narrációtól. Nálad néhol teljesen összezavarodtam, mert nem tudtam, hogy ezt most valaki mondja, csak lemaradt egy gondolatjel, vagy a narráció váltott túlságosan személyessé. Ezen minél előbb változtatnod kell. Ezért is fontos tisztában lenni az irodalmi nyelvvel, mert így a karakterek beszélt nyelve tisztán el fog különülni mindenféle erőlködés nélkül.

Most pedig következzék a számomra legfájóbb pont. Nem gyerekmesét akartál írni, ez az első pillanattól kezdve világos volt. A történet és a setting (van erre normális magyar szó?) sötét, a karakterek is gonoszak. És tele van szexszel meg obszcén beszéddel!! NEM!! Egy történet nem attól lesz felnőtteknek írva, hogy minden mondatban hatszor kurváznak le valakit, és oldalaként három indokolatlan kefélés történik. Nem, nem, nem. Ebből csak az jön le, hogy nagyon fiatal vagy még, de nem akarsz annak tűnni, tehát valami olyasmihez nyúlsz, amit nem tudsz kezelni, és fú, de felborít mindent. Nem azt mondom, hogy ne írj bele erotikus részeket, és egy darab csúnya szó ne forduljon elő, mert én prűd vagyok és nem állhatom. Tényleg nem erről van szó. Az a baj, hogy fogalmad sincs, hogyan használd ezeket az eszközöket – mert ezek azok -, és hogyan fordítsd őket a történet javára. Ezen, véleményem szerint, néhány high fantasy elolvasása tudna segíteni, ahol ezek mindenféle hatásvadász mellékíz nélkül vannak jelen (pl. Trónok harca, Az Első Törvény). Mert itt tényleg semmi értelmét nem látom ezeknek. Egy történet előbb lesz felnőtteknek szóló attól, hogy komoly jelentés és/vagy társadalomkritika bújik meg a sorok között, vagy hogy jelentős karakterfejlődés megy végbe az események során. Én is azt ajánlom, hogy inkább ezekhez a jelenségekhez ragaszkodj, mert értéket adnak a regénynek, és az olvasó is jobban fogja élvezni (persze, biztosan van olyan, aki imád pornót olvasni, de én az intellektualitás élményét keresem a könyvekben).

A karakterek

Igyekeztem észben tartani, ki kicsoda, de egy idő után fel kellett adnom, és ebben az sem segített, hogy gyakran elfelejted konkretizálni, éppen ki a cselekvő vagy a beszélő, és az olvasó olyan magatehetetlenül zuhan a történet zavarába, hogy onnan már nem tud kievickélni. És ez bizony nagy baj.

Nincs jellemük szerencsétlen szereplőknek, ráadásul következetlenek is. Olyanokra gondolok például, hogy abszolút nincsenek képben a kiválasztottakat illetőleg, de utána pedig leírod, hogy ők konkrétan azért léteznek, hogy kiválasztottakat öljenek. Az ilyenekre nagyon oda kéne figyelned, mert így teljesen elveszíti a hitelességét a történeted.

A másik, ami zavart, hogy mivel mindenféle démonok meg arkangyalok a szereplők, azt vártam volna, hogy bölcsek, de legalább gyakorlatiasak és felnőttek módjára viszonyulnak egymáshoz. Itt megint csak elősejlik a fiatal korod; a karakterek infantilisek. Te sem vagy felnőtt, ezért egy felnőtt módjára viselkedő karakter megformálása gondot okoz. Ezt nem róhatom fel neked, mert nem tehetsz róla. Olvass, gyakorolj novellákon, vagy várj pár évet, amíg regénybe kezdesz!

Nem állok neki külön elemezni a karaktereket, pedig jócskán volt a személyiségeikben ellentmondás és következetlenség, de először a karakterformálás alapjaival kéne tisztában lenned, és csak akkor érdemes kitérni a részletekre.

Nyelvhasználat

Nem tudom, hogy tényleg ilyen komoly gondjaid vannak a helyesírással, vagy csak egyszerűen nem veszed a fáradságot, hogy átnézd a legépelt szöveget, mielőtt nemhogy feltöltöd a blogodra, de még véleményezésre elküldöd. Ez fáj. Tisztelt az olvasóidat annyira, hogy legalább az elgépeléseidet kiszűröd, és nem egy félkész munkát dobsz oda eléjük. Nem nekik kell örülni, hogy olvashatnak téged, hanem neked kéne hálásnak lenni, hogy van, aki hajlandó elolvasni, amit írsz.

A központozásoddal, főleg a vesszőhasználattal vannak problémáid, de sokszor írsz hosszú mássalhangzókat oda is, ahova egyáltalán nem kéne. Erre gyógymód a Magyar Helyesírási Szótár, meg hogy olvass minél többet, és gyakorolj novellákon!

Dióhéjban ennyi lettem volna. Rengeteg dolgot el tudnék mondani, ami segítene az írásban, de szerintem itt az alapvető probléma tényleg az, hogy túl nagy fába vágtad a fejszédet. Nem mondom azt, hogy ne írj regényt. A fióknak bármit szabad, de ha fejlődni akarsz, véleményeket kapni, akkor kezdd rövidebb történetekkel. Meg mint mondtam, az alaptörténet tényleg nagyon jó, és ne hagyd elenyészni. Később, amikor nagyobb magabiztossággal tudsz már írni, érdemes lesz elővenni és gatyába rázni, mert megérné.