V�lem�nyed

Prol�gus

A f�rfi kiv�lasztotta a k�szletb�l ez�st k�gy�val d�sz�tett s�tap�lc�j�t, utolj�ra leellen�rizte az �kszerdobozt, majd a zseb�be cs�sztatta. Felvette k�peny�t, fogta a k�t csomagot – egy kisebb, henger alak�t �s egy nagyobb sz�gletest – �s �tl�pett a kapun, ki a zuhog� es�be. Felhajtotta csukly�j�t, a dobozokat pedig k�penye al� rejtette. Szerencs�re nem kellett hossz� utat megtennie, ahogy kifordult a sik�torb�l, m�ris a sorh�zak k�z�tt tal�lhatta mag�t. Csup�n tizen�t h�zsz�mnyit kellett gyalogolnia, de m�g nem l�thatta a keresett �p�letet, mert az utca f�lk�r�vben futott, �s a m�sik oldalon l�v� liget hajadonf�i eltakart�k a kil�t�st.
 Hat�rozott l�ptekkel nyomult el�re az es�f�gg�ny�n �t, s k�zben elm�lyedt gondolataiban. Olyan hossz� id� alatt m�g sosem tett ilyet. Az eddigi kapcsolatai nem jutottak el a h�zass�gi aj�nlat szintj�re �s soha nem is tervezte, eg�szen mostan�ig. Persze tudta, mit kell tennie, de vagyonok �s egyezs�gek ide vagy oda, ez m�giscsak k�t emberen m�lt. Most pedig k�l�n�sen fontos volt, hogy siker�lj�n elfogadtatnia mag�t. Gyakorlatilag az �lete m�lt rajta.
 Fogalma sem volt, hogy milyen lehet j�vend�belije. Persze nem a k�lseje miatt agg�dott, azt nagyon j�l ismerte, m�g a j�slat is megmutatta neki. A gondolatra sz�ja g�nyos mosolyra h�z�dott. A jellem�r�l azonban nagyon kev�s tudom�sa volt, s igaz�b�l ez sem �rult el t�bbet arr�l, hogy most milyen a szem�lyis�ge, vagy milyen lesz az esk�v� ut�n. Mindenesetre gyan�totta, hogy nem lesz k�nny� dolga, manaps�g senkinek sem az az elrendezett h�zass�gokkal, az �let azonban megtan�totta t�relmesnek lenni.
 Meg�rkezett a 79-es h�z el�. �thaladt a feh�r kov�csoltvas kapun, v�gig a levendulabokrok �vezte r�vid felj�r�n, fel a h�rom l�pcs�fokon a torn�cra, majd s�tap�lc�ja fej�vel h�rmat kopogtatott az ajt�n. Kisv�rtatva egy v�r�s, g�nd�r haj� csel�d nyitott ajt�t, aki m�g a v�ll�ig sem �rt fel. A f�rfi h�trahajtotta csukly�j�t �s rezzen�stelen arccal k�z�lte j�vetele c�lj�t.
 

K�vetkez�