Kritika - Holly

Dorililen – Foglalkozása: pilótafeleség

Ahelyett, hogy bocsánatkérésekkel támadnálak meg és hosszabban ecsetelném, miért csak ilyen későn került ki az Irodából a kritikád, inkább a lényegre fókuszálok és belekezdek.

Nagyon gyorsan haladtam az olvasással. Éjfél táján ültem neki, és még aznap elolvastam az elküldött 33 oldalt. Aztán az első kérdésem az volt: csak ennyi? A történeted nagyon megnyert. Gondolom közrejátszott az is, hogy én szintén Forma-1 „rajongó” vagyok, és még nem olvastam ezzel foglalkozó történetet. Hogy őszinte legyek, nem tudtam elképzelni, hogyan lehet érdekesen visszaadni a száguldó cirkusz igazi hangulatát anélkül, hogy egy átlagos, mindennapi történetté váljon. Neked sikerült szórakoztatóvá tenned, és mégsem vettél el belőle semmit.

Ennek ellenére a cím nagyon nem nyerte el a tetszésemet. Pont olyan, mint egy hétköznap esténként a FEM3 csatornán leadott sorozaté. A cím alapján valószínűleg nem kezdtem volna bele. Én azt ajánlom, lehetne több célzás a Forma-1 életére. Sokkal izgalmasabbá tenné.

Az elején mindjárt leszögezem, hogy a formaiság csak formaiság, de fontos. Az egész elé rakd ki a címet, nagyobb betűkkel, hogy rögtön észrevegyük. A szöveget rakd sorkizártba, és a bekezdéseket kezd beljebb, hogy könnyebben elkülönüljenek. Az elején nagyon hosszúak ezek a részek, és ez miatt tömörré és velőssé válhat. A tagolással ezen segíthetsz, és talán még te is jobban el tudsz majd igazodni a sorok között.

Mindenképpen plusz pontnak számítom fel azt, hogy a főszereplők magyarok, és ezt kreatívan építetted bele a történetbe. Reálisan teremtetted meg, hogyan kerül bele ebbe a világba a testvérpár, és az is kifejezetten tetszett, hogy nem mindjárt a McLarenhez vagy a Red Bullhoz vették fel szerelőnek Martint. Azzal viszont óvatosan kell bánnod, hogy egy kis csapatnak az újonnan alkalmazott szerelője nem kap egy elnöki lakosztályt. Az a pilótáké. Persze így is luxuskörülmények között szállásolják el őket, de azért nem ennyire.

Az újabb plusz pontok a humornak, könnyedségnek és bennfentességnek szánom. Tetszett, hogy nem féltél „szakkifejezéseket” használni (gondolok itt például a boxokra, a paddockra, motorhome, telemetriaadatokra, gumiszettekre stb.).

Rengeteg humort csempészel bele a zárójeles megjegyzéseiddel, de azon kívül is a párbeszédekkel és néhány szituációkkal. A számtalan zárójellel viszont gondban voltam. Először is azért, mert sokszor olyan sok információt ékeltél bele, hogy kitett legalább három bekezdést, aztán a mondatot ugyanott folytatod, ahol abbahagytad. Már a fene sem emlékezik rá, hogy kezdődött, mikor teljesen belemerült a főszereplő életébe.

„A nyáron kiköltözött Londonba és az elkövetkező három évet szinte végig ott is töltötte, csak júliusban volt itthon pár hetet, meg karácsonykor. Mondanom sem kell, piszkosul hiányzott. Amikor csak ideje engedte (hát, az ötödik munkahelyemen sem folyt túl feszítetten munka, legalábbis részemről nem. Mások lehet, hogy sokat szenvedtek, de engem valahogy nem tudott túlságosan lekötni az Ötödik kerület újság híreinek irkálása, ami legtöbbször kimerült az éltanulókkal való unalmas riportok készítésében, a még unalmasabb tudósításokban a helyi focimeccsekről és a csatornázás munkálatainak haladásáról készített cikkekben. Semmi érdeklődést felcsigázó téma. (…)”

Ez a „rövidke” hozzáfűzött információáradat pedig még hosszú mondatokon keresztül tart. Ezt meg kell szüntetni. Nagyon sok mondanivalód van és túl sok az információ, ami nem mindig baj, de

hagyd, hogy a néző is gondolkodhasson egy kicsit. Vajon miért rúgták ki olyan sokszor? Később persze megmagyarázhatod, vagy ha nagyon akarod, még az elején is, de ne zárójelben. Kerekíts belőle egy történetet, vagy fűzd bele a fő történetszálba.

Azonkívül, hogy nagyon hosszúak a bejegyzések a zárójelben, még minden ötödik mondatban szerepel. Néhol tényleg rövidke megjegyzésekre, gondolatokra. Ez sokszor megszakítja az élményt, a történetszövést, és ez bizony nem előny. Az olvasó így elvesztheti a kedvét, hogy tovább olvasson.

„Megfordultam, nekitámaszkodtam a karfának, és a háttámla fölé emelve a fejem bámultam körbe a szobában (szerintem kívülről úgy nézhettem ki, mint egy kíváncsi szurikáta).”

Ebben az esetben például nagyon jó a hasonlat, de kár, hogy zárójelben van. Így olyan, mintha csak egy apró megjegyzés lenne, az pedig sokakat nem érdekel. Ha a megjegyzést, amit a zárójelben írtál beleilleszted a mondatba, akkor sokkal folyékonyabban és gördülékenyebben halad minden. Valami ilyesmire gondoltam: (…) bámultam körbe a szobában, akár egy kíváncsi szurikáta.

A harmadik, és egyben utolsó problémám a zárójelekkel ez:

„Azért még bevettem egy fejfájáscsillapítót, és a neszeszeremben találtam valami masszázsolajat (? biztos vagyok benne, hogy Anya rakta be. Döbbenet, mikre nem gondol) is (…)”

Itt nem értem, hogy lehet ott az a levegőben lógó kérdőjel? A kérdőjelet azért használjuk, hogy egy kérdő mondat végére rakjuk. Ha ez tényleg így van, akkor hol marad a mondat? Ez így nagyon nem megfelelő. Masszázsolajat és pont. Utána jöhetnek a megjegyzések: Masszázsolajat? Hiszen én nem is… Biztos vagyok benne, hogy Anya rakta be. Döbbenet, mikre nem gondol… Máshol is raktál egy kérdőjelet egy szó mögé. Azt nem kell. Hagyd ki teljesen vagy írd át.

Még sok részletet idemásolhatnék, ami nem tetszett, de azt talán egy mellékletben elküldöm. A lényeg, hogy ezek a megjegyzések adják sokszor a humort, szóval ne töröld ki mindegyiket, egyszerűen csak írd bele valahogy a fő szövegbe. Azért halkan megjegyezném, hogy van néhány fölösleges megjegyzés a zárójelen belül.

Néha a fogalmazással is voltak problémáim. Sokszor úgy éreztem, mintha egy tizenhat éves rajongó gyerek naplóját olvasnám. Nagyon sok a csapongás, és azt is értem, hogy ezzel tudtad érzékeltetni a gyerekességét és a rajongását. De egyrészt, ha ő egy huszonöt éves újságíró, akkor van valamennyi érzéke a szépirodalomhoz és ahhoz, hogy írja meg igényesen és fejezze ki a gondolatait. Tehát az olyan megjegyzéseket, mint a „NEMHISZEMELILYENNNINCS”, a „TEJÓÉGMARTINAFORMA1BENEZTKOMOLYANNEMHISZEMEL” és a „MARTINTEVAGYAVILÁGLEGJOBBÖCCSE” nem pont így írja bele. A könnyebb olvashatóság kedvéért szavanként kötőjelet teszünk. Az viszont, hogy a nagybetűs írásmódot elhagyjuk, lehet, hogy már csak az én rögeszméim közé tartozik. Később írtál egy hasonló megjegyzés, már kisbetűvel és kötőjellel: „olyan-mintha-kimostak-volna”.

Másrészt azt hogy „Iiiigen” és „Neeeeeeeeeee” maximum csak három betűvel hosszabbítjuk meg, vagyis „Iiigen” és „Neee”. Bár valószínűleg ez is csak az én véleményem, de ha lehet, én elhagynám ezeket a meghosszabbított változatokat. Inkább mögé írnám, hogy megnyújtja ezt meg ezt a betűt. De mint mondtam, ezt csak én mondom.

A számokat egy történeten belül többnyire betűvel írjuk. Tehát ha időről van szó, akkor az húsz perc és nem 20 perc. A kort is hasonlóképpen szóval nem 17, hanem tizenhét. Egyedül a dátumokat és a nagyon hosszú és bonyolult számokat nem írjuk betűvel.

A zárójeles megjegyzéseken túl azzal is érzékeltetted a gyerekességét, hogy sokszor ismételt és csapongott. Az izgatottság és a nagyszerűség érzését ezzel jól érzékeltetted, de számomra nehéz volt követni. Sokkal jobb megoldás, ha felsorolsz és halmozol. Itt például ez nagyon jól működött:

„Vettem egy hatalmas levegőt, majd a tengelyem körül megfordulva szembetaláltam magam a Paddock őrületes, színesen kavargó, szívdobogtatóan izgalmas világával. És azonnal beleszerettem”

Sokszor az az érzésem támadt, hogy te az a típus vagy, aki leül a gép elé, és elkezd írni. Ekkor pedig megszűnik a világ létezni körülötte és csak azt írja le, amit maga előtt lát. Ez jó dolog, gyakran én is így írok, és ez miatt lehet a legjobban élvezni a dolgot. De ha megírtad, olvass vissza, mert sokszor bonyolult, túl hosszú mondatokat is szerepelnek, szóismétlések, értelmetlen szavak, elgépelések.

A következőkben felsorolok néhány mondatot és furcsa kifejezést, amit úgy gondolom, érdemes kiemelni.

„kusnyadnék” – Ilyen szó létezik? Még nem hallottam róla. Talán kushadnék vagy valami hasonlóra gondolhattál.

„hogy tíz (!!!) éves korára” – Ezt már említettem korábban is, de itt is szólok. A zárójelekben lévő felkiáltójelek miatt a szöveg szépirodalmi stílusa elveszik. Ha ismételsz, akkor sokkal hatásosabb lesz.

„>vérfrissítés<-t” – Ekkor nem kell kötőjellel hozzáírni a jelet. Egyszerűen csak írd így: „vérfrissítést”.

„Mi mikor miért meddig mit kell csinálnod? És mégis hogyan???” - Ez itt felsorolás. Akkor vagy vesszővel válaszd el a szavakat, vagy mindegyik külön kérdőmondatként szerepel.

„(…) akik végighallgatták az ömm… produkciómat.” - Itt fölösleges az „ömm”. Ezt a szót egyébként is általában a párbeszédekbe szoktuk beleírni.

„mert hát nagyon kellemes az a BZZZ hang” - Erről is szóltam korábban. Ha újságíró, akkor szépen, igényesen fogalmaz. A „BZZ hangot” inkább írd körül.

„(…) rohadt jól hangzik” és „Martin még jó ideig nevetett a hülyeségeimen” – Ezek is kapcsolódnak némiképp az előbb említett problémához. Igényes fogalmazásnak olyan szavakat, hogy rohadt meg hülyeség leírásnál nem használunk túl gyakran. Ezeket is inkább párbeszédekbe szoktuk beleírni.

„Melbourneben” és „Melbourne-ben” – Ez a két szó ebben a formában nem sokkal egymás után szerepel. Akkor most melyik? Ha az idegen szó utolsó betűje néma hang, akkor kötőjellel írjuk hozzá a ragokat.

„VIP passunkat” és „VIP pass-unkat” – Hasonló probléma, mint az előbb. Mivel itt az utolsó betűt is kimondjuk, ezért nem kell kötőjel. De itt is megjegyezném, hogy a pass ugyanaz, mint a belépő. Azt még talán egyszerűbb ragozni is.

„sivítozó” – Ilyen szóról sem halottam túl gyakran. Talán süvít. De az nem illik a szövegkörnyezetbe, tehát akkor inkább visít vagy sikít.

„box” – Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy néha írhatnál istállókat, hogy elkerüld a szóismétlést.

Tudom, hogy nagyon sok negatívumot írtam, de mind azért, hogy fejlődj. És mégis mindezek ellenére nekem nagyon tetszett a történet, és ha lesz egy kis időm, akkor tovább olvasom. Már kíváncsi vagyok, hogyan írod le a futamot. Sok sikert a továbbiakban!