Kritika - Holly

Marianna von Birken - Ego sum Resurrectio et Vita

Sajnálom, hogy ilyen későn lett kész a kritika. Nem is mentegetőzöm, de ami késik nem múlik.

Kezdjük az elején, az írói álnévvel és a címmel. A vezetéknév: von Birken. Ha valaki elkezdte olvasni a regényt, azonnal feltűnik neki az azonosság a főszereplő családnevével. Nekem ebben az esetben olyan érzésem támadt, mintha a nagy múltú család leszármazottja gyűjtötte volna össze az anyagot (a naplókat, a leveleket), hogy fényt derítsen családja egyik sötét titkára. A keresztnév: Marianna. Marie és Anna. Továbbolvasva a művet, akaratlanul is odafigyel az olvasó a hasonló nevű szereplőkre, mivel arra gondol: na, velük biztosan lesz valami csavar. Marie, a cselédlány és a tisztázatlan körülmények között elhunyt Anna. Mindkét szereplőt más és más kapcsolat fűzi Rajmundhoz.

A cím már kevésbé fogott meg, ugyanis nem mindenki ért latinul. Első ránézésre a cím egy hú-de-tudomány könyvre utal, amiből az ember úgysem ért semmit, így arra nem sokan kíváncsiak. Pedig lábjegyzetbe leírtad magyarul is, de ezt nem olvassa el mindenki. Azt javaslom, a cím magyar megfelelőjét alcímben írd ki, így már kevésbé tűnik tudományosnak.

Bevallom őszintén az első harminc oldal nem fogott meg túlságosan. Értjük, Rajmund nem szereti az embereket, az életet, a családja érzéketlen és nem akar mást, mint meghalni. Ezenkívül van egy cselédje, aki fülig szerelmes a gazdájába. Nem kell túlragozni, mert akkor unalmassá válik. Ez volt a hiba az első igazi történésnél, mikor Amelia betöri a ház ablakát. Gondosan megvizsgáltuk mindhárom szemszögből, míg biztosra nem mentünk, hogy tényleg a színésznő volt a tettes. Nem mintha nem tudta volna mindenki.

Viszont miután megtörtént ez az eset, végre kezdett izgalmassá válni. Kezdett érdekelni és egyszer csak azt vettem észre, hogy már órák óta a gép előtt ülők és már ég a szemem a sok olvasástól. Ennek ellenére képtelenség gyorsan haladni. Rajmund karaktere tökéletes a filozofikus gondolatok beépítésére, ráadásul, hogy a naplóját olvashatjuk az még egyet dob rajta. Ezért is van rengeteg gondolat, amit az olvasónak is át kell gondolnia, mielőtt még továbbolvassa. Azt hiszem, nekem az alábbi gondolatmenet tetszett a legjobban:

„Hirtelen elmémbe hasított a felismerés: azért jönnek, hogy kivájják a szemeimet, hogy felfalják őket, és vakká tegyenek engem is! Mert nekik nem adatott meg a látás képessége, csak mások szemén keresztül nézhetik a világot. Mert van valami a levegőben, egyfajta ragály, mely gondolatok útján terjed és fertőz, és vaksággal sújt. Aztán ezek a világtalan holdkórosok megtámadják, kit elkerült a járvány. Tíz körömmel kaparják ki a még látó szemeket, mert a nyomorékok irigyek, rosszindulatúak és féltékenyek: céljuk mindenkit a saját képükre formálni.”

A fogalmazásod egyszerűen zseniális. Tökéletesen visszaadod az akkori stílust, visszahozod a szokásokat, az életmódot. Mintha te is ott éltél volna velük együtt. Mintha tényleg az ő naplójukat olvasnánk. Nagyon jól érzékeltetted a váltásokat, bár úgy vélem, Amelia gyűlölettét kicsit túlzásba vitted. Mikor Rajmund egyre közelebb állt az idegösszeomláshoz, majd meg is történt, szinte én is átéltem az egészet. A képeket, melyek nem is voltak ott, a félelmet, az undort. Mindent.

A szerkezettel sajnos bajban vagyok. Nem tudom, de valószínűleg a programommal van gond, ugyanis akárhányszor elindítottam, mindig új és új oldalakat adott hozzá, nem tudom miért. Így a végére körülbelül 550 oldalnál tartottam, úgy hogy minden oldalon volt bejegyzés. Ezért leírom az észrevételeimet, de nem tudom, hogy ezek tényleg így vannak-e, vagy csak az office-om játszik önkényuralmat. Szóval, nagyon nagy a margó. Egy sorban körülbelül hat-hét szó fér bele, oldalt meg hatalmas hely van üresen, kihasználatlanul. Valamint szépen elválasztottad a gondolatokat, beljebb kezdted a bekezdéseket, de nem raktad sorkizártba. Még egyszer ismétlem, sajnálom, ha fölöslegesen jártatom a számat, vagy koptatom az ujjamat, és csak az én programommal van gond.

A következő témám a lábjegyzetek. Örülök, hogy kiírtál jó pár szót, kifejezést, hogy mit jelent, mire utal, de néha úgy érzem ez kevés. Az elején és a végén sokat használtad ezt, a közepén viszont egyre kevesebb lett. Pedig sok kifejezést használtál, német vagy latin mondatokat írtál. Lehet, hogy nem mindenki olvasná el, de akik meg akarják érteni a művedet, azok biztosan. Az Elysium elnevezés magyarázata pedig fontos lenne, hisz hozol egy hasonlatot később vele, ráadásul nagyon találó és kreatív az elnevezés is. Még ilyenekre gondolok, mint hirig, ibis redibis, alkóv, jassz, hukka, priznicelte, Thanatos, macula... stb.

Most pedig jöjjenek az elírások és egyéb hibák.

„Ps.: A nyomást még mindig érzem a mellemen, imbolyog...” Ha magyarul írunk, akkor magyarul is rövidítsünk. Ps angolul, magyarul Ui.

„Még valami: ha anyám felőlem kérdez, óvatosan bánj a nyelveddel!…” Itt fölösleges a három pont, hisz nem hallgatsz el semmit, nincs semmilyen jelentősége. Ez a mondat az 1921. február 15-i bejegyzésen belül van.

„A premier a kapitányságon lesz! – tettem ígéretet annak dacára, hogy jól tudtam, nem megyek én seho” Befejezetlen mondat. Ráadásul a szó közepén? 1921. április 5.

„Mme Henriod lánya jól megtáncoltatott az éjjel, ma is forog velem a bálterem. Hozzá még vagyok száradva, mint egy csiga a sósivatagban:” Két hiba is van itt. Az egyik, hogy mi az a Mme? Ez a neve? Vagy csak félreírás? A másik mondatban pedig kimaradt egy szó: „ki”. 1921. április 12.

„...bűzölgő szájak vicsognak a képembe...” Bűzölgő szájak vicsorognak. 1921. április 12.

„...benzinszagú utasteréből kilépek a bántóan friss, tavaszéji levegőre.

– Marie, messze vagyunk még? – kérdeztem, és abban reménykedtem, hogy igen.

– Nem, uram, látja, amott a következő kereszteződés után van az a vörösen világító transzparens. A mellette lévő utca lesz…

– Értem – sóhajtottam lemondóan –, de még ne fordulj rá. Tegyünk néhány kört a tömb körül, amíg megiszom a bort.

– Nem tudom, elég lesz–e a benzin. Még haza is kell jutnunk valahogy.

• Elég lesz az, csak tedd, amit mondtam!” Egyszer már kiszálltak, az autóból, majd hirtelen visszateleportáltak? 1921. április 14.

„Még kertészkedtem is kellett,” Kertészkednem. 1921. május 23.

„...mert annyinak kellett hogy legyen”; „El kellet volna hogy vegyék tőle az ügyet.” A hogy szócska előtt általában vesszőt rakunk ki.

Több helyen is félbehagytad a helységneveket, vagy hármas ponttal helyettesítetted: „a rue des B.–A…–on”, „Fabourg de la G…–on”, „rue de B.–A…–ra”, „majd a rue du T…-nél”, „place P…-ról”, „rue J-D…-n”, „chemin de Ch…-i” Valamint itt is kihagytad a darab címét: „s nem volt ez másképp a … premierjén sem”

„...de még ez sem nem volt képes megfertőzni a fenséges melódiát.” Fölösleges szó a nem.

„Bagatell, ámbár felettébb kellemetlen sérülésről adtam számot a levélben… Emlékeztetőül: Amelia az említett levelet nem nyitotta ki.” Ha az emlékeztetőt magadnak írtad, minden rendben, de az olvasónak fölösleges kiírni. Akit érdekel a történet és figyelmesen olvas, úgyis megjegyzi, ráadásul korábban, mikor Amelia Rajmundhoz rohan és lerendezi hisztérikus jelenetét, külön figyelmet szentelsz a bontatlan levélre. Ez szerintem bőven elég.

Nagyon képletesen írtad le Josef naplójában a kórházi körülményeket. Elborzasztó volt. Ám, akad egy kis probléma. Ha a haldokló asszony, aki az amulettet adta, busman volt, akkor honnan tudott franciául? Kötve hiszem, hogy tanult embernek számított volna.

A végére pedig egy igen nagy hiba. A végén keverted a jelen és múlt időt. Amikor Rajmund vízióit írod le, akkor még elfogadható a jelen idő, de mikor már visszatérsz a cselekményhez, térj vissza a múlt időhöz is. Ez az 1924. szeptember 13-i bejegyzésben van.

A sok negatívum után pedig egy kis pozitívum:

„Szpihológushoz” Ezen nagyon nevettem. Főként, hogy régen én sem bírtam kimondani a pszichológust, és helyette mindig ezt mondtam.

Nagyon jól érzékeltetted az érzelmeket, a viselkedésváltozásokat anélkül, hogy konkrétan leírnád. Például Rajmund viselkedését, a többiekhez fűződő kapcsolatát jól megoldottad. Ahogyan az elején mindenkit elküld, és magányra vágyik, majd Marie megtűrését a házban, a második résztől az éjszakázásokat, a részegséget, az élvezethajhászást, majd végül a kijózanodást. Ez a rádöbbenés, hogy mit is csinált eddig, mégsem hozta vissza eredeti énjét, hanem normálisan, emberi módon ő maga is megváltozott ez idő alatt.

Ez egy remek regény lesz, ha elkészül. Sőt, már most az. Teljesen elvarázsolt a maga világával és visszakalauzolt a XX. század elejére. Gratulálok hozzá, és nagyon örülnék, ha a folytatását is olvashatnám majd.