Kritika - Hemy

Nanó – Rómeó és Júlia

Be kell valljam, az ütő megállt bennem, amikor láttam, hogy versről kell most véleményt alkotnom, mivel nem sokat konyítok a lírához. Viszont miután elolvastam, és rájöttem, hogy én ebbe a versbe beleborzongtam, na, ott már tudtam, hogy ez valami más.

A kicsit sablonos cím egy unalmas, kliséktől hemzsegő művet sejtet, viszont nagyot téved, aki bedől ennek! Nagyon szépen írod le ezt a szerelem-küzdelem témát, szépen körbejárod, az írásod egy kerek egészet alkot. Külön tetszik, ahogy két csoportra bontod a versszakaidat, így még kifejezőbbek és jobban átjön az érzelmek ellentéte. Lendületes, folyamatos vers, a rímek sem erőltetettek.

Szépen, választékosan fogalmazol, de egy szóismétlést felfedeztem:

„S térj ki ügyesen, ha a pengém feléd szel!

Oh, ha nem tudsz kitérni, hát én azt sem bánom”

A „térj” szó ismétlése egy kicsit zavaró, bár ez legyen a legnagyobb hibád! 

A másik, ami nekem kicsit szemet szúrt, az ez a sor volt:

„Első forduló, itt állunk a csatatéren”

Ez, hogy „első forduló.” Ebben a környezetben szerintem túl szlengesen hat. Annyira szépen írsz a mű többi részében, olyan líraian, hogy könnybe lábad a szem, de ettől a kifejezéstől mégis egy bokszmeccs ugrik be, ahol két törött orrú, izzadságtól csillogó testű pasas készül egymásnak ugrani. Nem hiszem, hogy ezt szeretted volna ezzel érzékeltetni, de ha mégis, akkor én kérek elnézést! :D

Mindent összevetve nekem nagyon tetszett, borzasztóan irigyellek, amiért ilyen verset tudsz írni, és köszönöm, hogy írhattam róla! Csak annyit mondok: így tovább és még sok ilyet! ;)