Egy dallam a titkos kertből
Aznap mikor újra a kezembe vettem a hegedűm tudtam, minden más lesz. Jobban kell játszanom, mint valaha. Szinte a torkom szorult össze, ahogy összecsuktam a tartót miután a vonót visszahelyeztem a helyére. Felvettem az estélyi ruhám és kiléptem az ajtón. Gondolataim egyfolytában legjobb barátnőm kishúga körül járt.
Ma, ma mindennél jobban kell játszanom. A gála estet neki rendeztük. Súlyos beteg volt, és egy életmentő műtéttel tudták már csak megmenteni az életét. De, a barátnőmnek nem volt elég pénze. Így meglepetésként megszerveztem neki ezt a lehetőséget. A barátnőm, nem volt a legtökéletesebb belerína. De, mindig keményen küzdött azért, hogy elérje a céljait. Most a legnagyobb célja, az volt, hogy erre az estre eljöjjön minél több ember. csak ez számított semmi más. Újra és újra átgondoltam a zenei választékot az ötből melyet végig próbáltunk a hetek alatt melyik lehetne a legtökéletesebb. szinte a taxiba észre sem vettem milyen gyorsan eltelt az idő. Kiszálltam, a jeges szél éles pofon ként érintette arcomat. Az épület előtt néhány ember lézengett. A hátsó ajtón beérve szinte mindenki érezte, pattanásig feszült a helyzet. Emlékszem, ahogy a fodrász befejezte a hajam, de egyszerűen nem tudtam magamra koncentrálni, folyamatosan az utolsó perc járt a fejembe mikor voltunk a kórházba. Az a törékeny öt éves kislány. Megérdemli, hogy éljen. azt akartam neki is legyenek olyan nagyszerű álmai, mint a barátnőmnek. Most ő is ideges volt, de valahányszor végig próbálta a lépéseket, teljesen magabiztos volt, hogy ma nem fog rontani. ma nem szabad. Ma a húgáért fog táncolni.
Az utolsó másodpercekben vacilláltam a számon, majd édesanyám jelent meg. Szinte összeszorult a torkom, ahogy láttam mennyire boldog és büszke rám. Ekkor elhatároztam magam végre. A zongoristának, megadtam, a kottát. A kottát, melyet sohasem adtam ki a kezemből.
Édesapám nekem írta még nagyon- nagyon régen. Nem egészen volt befejezve, ugyanis apám meghalt. Szívrohamban. Azt hinné az ember, hogy egy magafajta muzsikusnak, nem jelent stresszt semmi. De, ő sokszor volt ideges. A családja miatt, a karrier miatt és mire észrevették, a szíve körüli problémákat már késő volt. Beléptem, a zongorista mellé. Éreztem, ahogy a szívem összeszorul. Próbáltam a szám mondani valójára gondolni. Igazából ezt nem érthette senki. csak én édesanyám és édesapám. Volt egy közös kis búvó helyünk a házunknál. Mindig itt mulattuk az időt és akkor minden olyan tökéletes volt. Ez volt, ami kis titkos kertünk. Apámat innen ihlette meg a szám is. Azt mondta, valahányszor végig gondolta mindig én jutottam az eszébe és az bántotta a legjobban, hogy talán nem tudja majd befejezni. Nem hallhatja majd a lányát, ahogy végig játssza.
Egész kicsi korom óta hegedültem, de emlékszem arra a napra mikor meghalt. Éjjel-nappal alvás nélkül három napon át az ő számát hegedültem, de egyszerűen nem volt akkoriban kész.
A függönyt lassan elhúzzák, barátnőm besétál, a zongorista elkezdte. Elkezdte a számomat és szinte éreztem megszűnik minden. Lehunytam a szemem és én is elkezdtem, csodálatosnak hatott. A hegedű és a zongorakíséret. Mikor újra kinyitottam a szemem szinte teljesen meglepett, ahogy az egész terem telve volt, még álltak is mindenki feszülten, figyelt. A barátnőm… a barátnőm egyszerűen csodálatosan táncolt. Olyan kecses finom mozgásai voltak. Oly tökéletes. Ahogy tovább kutattam, megláttam édesanyám arcát. Az arcot, melynél sohasem vettem észre a könnyeket. De, most sírt, a meghatottságtól. Egyszerűen, csodálatos érzés volt átérezni. Aztán a mellette ülő hölgy is elkezdtet sírni, és szinte mindenkit meghatotta a hegedűjátékom. Láttam, ahogy a barátnőm, arcát is könnyek árasztották el. Végül, mikor befejeztem, akkor vettem észre, hogy az én arcom is könnyes.
Mintha a dal hatott volna az emberekre. Egyszerűen erőt merítettem, édesapám és a szívbeteg kislányból.
A dal végét hatalmas tapssal díjazták. Mindenki ujjongott. Könnyes arcok jöttek gratulálni. Sok embert elragadott ez a dal.
Szinte éreztem, az utolsó percekig azt, ahogyan megfeszült a légkör majd kiengedett. Sohasem éreztem ennyire erős minden átható érzést.
A pénzt a kórháznak azonnal átadtuk. A műtét sikeres volt. Egy hónap telt el, azóta és a kislány napról - napról jobban lett. Az új szív remekül működött.
Egy nap, mikor éppen iskolából sétáltunk hazafelé egy fiú izgatottan futott felénk. Nem értettem mi a baja és mi ez az izgatottság. Ám mikor elmentünk egy tévés bolt előtt szinte minden honnan az én számomat lehetett hallani. A számot, mely általam újjá élet és mely megmentett egy életet.
A szám, amely egy dallam a titkos kertből kapta.
Kedves Vivi!
Nem tudom, mit és hogyan mondjak. Kezdeném inkább a pozitívummal: értékelnivaló dolog, hogy igyekszel felhívni a figyelmet a beteg gyerekekre és az emberekre, akiken segíteni kell. Továbbá az, hogy a feltételezhetően tinédzser szereplőid életében helyet adtál a szülőknek és a testvéri szeretetnek. Több pozitívumot nem is találtam.
A helyesírás katasztrófa. Többet kéne olvasni, vagy fellapozni egy helyesírási szabályzatot. Az igekötőt egybeírjuk az igével, a vesszőket pedig nem tetszés szerint dobáljuk bele a szövegbe. A vesszőhibák miatt sok helyen értelmetlen és érthetetlen lett a szöveg, így élvezhetetlenné vált. Máshol pedig egyszerű figyelmetlenség okozott gondokat: a mondatokat nem kezdted nagybetűvel, néhol a ragokat különírtad a szótól, satöbbi. Ezeket egy átolvasással elkerülhetted volna.
A történet pedig sok helyen átgondolatlannak tűnik: még az előadás előtt sem tudta a lány, hogy mit fog játszani? Csak úgy odaadott egy kottát a zongoristának, és az zokszó nélkül eljátszotta, mikor még soha nem is látta? Egyetlen hegedű hangja versengett egy zongoráéval? A balerina anélkül táncolt a zenére, hogy ismerte volna? Egy ismeretlen és középszintű táncos estjére jegyeket adtak el? A közönség sírva fakadt a gyönyörűségtől? Aligha.
Legközelebb több figyelmet fordíts a részletekre, mert azokon áll vagy bukik az egész!
Remélem, nem bántottalak meg. Csak a dolog építőkritika-jellegéért írtam le ezeket.
Üdv: timsi
Összesen: 10 pont
Kedves Vivi!
Nem azt írtad az e-mailben, hogy átnézted a helyesírást? Mert nekem úgy tűnt, hogy nem. De minek soroljam fel, amikor Timsi már megtette. Én csak hoznék néhány példát rá a szövegből egybe- és különírásra: "pofon ként", "végig próbálta", vesszőhibákra: „De, ő sokszor volt ideges.”, „Láttam, ahogy a barátnőm, arcát is könnyek árasztották el.”. A többit nem érdemes felsorolni, hisz egy újraolvasással észrevehetőek. A fogalmazás és a történet is hagyott kívánniavalót maga után. Az egész olyan volt, mintha egyszer meghallgattad volna a dalt és rögtön leírtad volna, ami éppen eszedbe jutott.
Az a szál viszont, amikor az édesapjával való kapcsolatáról írtál, kezdett érdekelni. Sajnáltam, hogy nem ez lett a fő témája a novellának, mert szerintem érzékletesen le tudtad volna írni, nagyobb erőfeszítések nélkül.
Üdv: Holly
Összesen: 12 pont
Kedves Vivi!
A végét nagyon jól megoldottad, a köré épített téma is a helyén volt, bár néhol voltak zavargások. Stilisztikai problémák azonban akadtak. A fogalmazást még gyakorolnod kell, s ezt minél több írással tudod csak elérni. Kreatív vagy, de az általad elképzelt képeket még nem tudod teljesen átadni az olvasó számára.
Üdv: Andi
13 pont
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés