-       Ez így tisztességes!

-       Vigyázz, az apám sokat harcolt, és rengeteg trükköt ismer.

-       Én is sokat ismerek, és sok csatában megfordultam. Ne félts, van harci tapasztalatom elég!

-       Reméljük, nyersz! Légy óvatos!

-       Menj, mert így is sokat időztél itt!

-       Igen, jobb, ha megyek. Csak három hét múlva leszek itt ismét, kérlek bármit is akarnak tőled, ne ellenkezz! Apám bármikor megöltethet, így ne adj neki rá alkalmat, hogy megtegye. Csinálj mindent úgy, mintha én kérném. Rendben?

A férfi bólintott. Evias megcsókolta szerelmét, majd távozott. Megtartották az esküvőt, s az ifjú pár elutazott nászútra, s Germanus megkezdte a kiképzést. A három hét gyorsan elszállt, s a férfi azon kapta magát, hogy tíz társával, és mint kiképzett gladiátor kocog az aréna felé, s mikor kiért a napfényre, hallotta a közönség dörgő ovációját. A hatalmas porond fehér homokja szinte vakított. Odakocogtak a császár páholya elé, s így szóltak:

- Üdv, Caesar! A halálba menők köszöntenek téged!

Germanus nézte a világ kövér, kissé izzadó urát, aki leginkább egy jól felhizlalt, vágásra érett disznóhoz hasonlított, nem pedig egy emberhez, aki miatt idáig sűlyett. Látta még Eviast, és a mellette ülő, jóképű, göndör hajú, sasorrú Arbetiot, és ott volt még, a magas, karcsú fiatal Valeria, aki kieszközölte, hogy szabad legyen ennél a disznónál, aki a világ urának nevezi magát.

A páholyból intettek, mire kinyíltak az ajtók, s kiéheztetett fenevadak jöttek elő az alagutakból. Öt leopárd, és öt oroszlán. Azonnal nekiugrottak a rabszolgáknak, akik rövid kardokkal voltak felfegyverkezve. Germanus egy nagy hím oroszlánnal kelt birokra, ám nem nagyon bírt ezzel a vadállattal, de sikerült végül hasba szúrnia. Hallotta a szerencsétlenül járt társai halálordítását, és látta, ahogy a vadállatok enni kezdik a tetemeket. Már csak ő volt életben, s a jóllakott vadakat is visszacsalogatta egy nagy vödör víz, melynek illatát megérezték. Germanus ekkor a császár páholya felé fordult, kardjával a császár felé bökött.

- Most te jössz! Téged akarlak!

Diocletianus erre felállt, majd öt perc múlva kinyílt a küzdőtér egyik ajtaja. Páncélt viselt, akárcsak Germanus. Vad dühvel ugrottak egymásnak, s nézők megbotránkozva nézték az egyre vaduló viadalt, ami a gladiátor és a császár közt bontakozott ki. Germanus osztogatta a sebeket, míg Diocletianusnak is sikerült párat viszonoznia. Germanus azonban egy ügyes csellel elérte, amit akart. Úgy tett, mint aki támadt, de a feléje rohanó császárt kibuktatta, és mikor az megfordult, a másik kardjával találta magát szemben. Vége volt a küzdelemnek.

-       Nem öllek meg!- szólt Germanus- de mondok valamit. Azok fognak megölni, akiket a barátaidnak hiszel. Most pedig kotródj, és írd meg a szabadítólevelem!

A császár elkotródott. Ekkor ismét a páholy felé fordult a férfi, s egyenesen Eviasra nézett. A lány rámosolygott, majd a férfi meghajtotta magát, s elhagyta a küzdőteret.

Germanus másnap megkapta a szabadítólevelet, s a palota előtt elbúcsúzott Eviastól.

-       Mindent köszönök, nobilissima!

-       Nagyon szívesen. Ha egyszer megunod a Germániai teleket, keress fel, szívesen látlak.

-       Én is remélem, hogy látjuk még egymást!

-       Isten veled, Germanus, örülök, hogy megismertelek.

-       Nekem is megtiszteltetés volt a találkozás. Légy boldog, és legyen sok gyermeked! Add át üdvözletemet az édesanyádnak és a férjednek!

-       Úgy lesz! Minden jót, Germanus!

-       Viszlát Evias!

Azzal felugrott a mellette álló barna lóra, búcsút intett, majd elvágtázott. Fél perc múlva már csak a porfelhő emlékeztetett, hogy elment. Evias szomorúan gondolt rá, hogy mennyi örömet okozott neki. Tudta, hogy soha többé nem látja szerelmét, de bízott benne, hogy boldog lesz Arbetioval, és soha nem felejti el Germanust.

Germanus mikor kiért Rómából még visszanézett a büszke birodalom fővárosára.

-       Az istenek óvjanak, Evias!

Azzal elvágtázott. Északnak tartott, hogy hazatérjen végre.

Szia, Alexiel! :)

Őszinte leszek, hiszen úgy gondolom, hogy csakis abból tanul az ember, főleg az írópalánta! :)

Először egy kicsit a nyelvtanról: voltak benne apróbb elírások, vesszőhibák. Ezt könnyen kiküszöbölheti egy jó béta, vagy egy újraolvasást.

Észrevettem, hogy a kisebb számokat: mint például tizenhat, számmal írod, pedig sokkal esztétikusabb lenne betűvel. Nagyon zavaró tud lenni, ha a sok-sok betű között felvillan néhány szám is. A következő a párbeszédírás volt; gondolatjel elé szóközt kell tenni. Továbbá, ha például ilyet írsz a szövegedbe:

- Köszönöm – szólt Germanus, vagy mondta Germanus, vagy akármi, ha a mondandóra vonatkozik, és nem a cselekvésre, nem kell pont a köszönöm után.

A történetről...

Érdekes volt! Eddig még nem olvastam ilyesmit sosem. Furcsa, de bele sem gondoltam, hogy ebbe a korba is milyen jól bele lehet építeni egy romantikus történet szálait. Nagyon tetszett az ötlet! :) Továbbá jók voltak a karakterek, és a fordulatok is. Néhol ugyan kicsit azt éreztem, hogy túl gyorsan történnek az események, de ez betudható volt annak, hogy néhány oldalba nem lehet belesűríteni egy ilyen történetet.

Örültem, hogy te is az E/3-mat választottad, ebben a személyben is tökéletesen lehetett érezni az egész történet ritmusát, dinamikáját.

Nem tudok nagyon mit mondani, azon kívül, hogy szerettem. Akartam volna tovább olvasni, megtudni, hogy mi lett a szerelmes lánnyal és a hős germánnal, de vége lett.

A jövőben sok-sok ihletet kívánok Neked! :)

Üdvözlettel: Nilla

Összesen: 24 pont

Szia, Alexiel!

    Meg kell mondjam meglepett a történeted, az hogy ebbe a korba helyezted a cselekményt.      

    Nekem személy szerint furcsa volt, de szerintem továbbiakban is foglakozhatnál ezzel, mert nem sokan írnak a régebbi korokban játszódó történetet. Tetszettek a karakterek, érdekes volt az egész cselekmény. Szívesen olvastam volna még Germanus további életéről, a hazatérés utáni időszakról. Én is észrevettem az elírásokat, és vesszőhibákat, ahogyan Nilla is, de mást nem leltem benne.

   Gratulálok a munkádhoz, a továbbiakban pedig sok sikert!

Üdv:

Any4444

Összesen: 24 pont

Kedves Alexiel!

Szerintem ha egy ilyen eseménydús, kalanddal teli történetet írsz, akkor az egyik legjobb kort választottad. Tetszett ez a történelmi vonatkozatás a császárral, meg persze a rabszolgatartással.

A nyelvtani hibák számomra is zavarók voltak, több helyen is találtam helyesírási hibákat, de ezt tényleg könnyű kiküszöbölni. De mivel Nilla már ezt kifejtette, ezért erről nem akarok regélni.

Maga a történet szerintem túl bonyolult és sokrétű volt egy novellához. Inkább regénynek illet volna be, és akkor jobban ki tudod fejteni azokat a történéseket, amiket ebben a tizenkét oldalban nem sikerült. A végével pedig nem vagyok kibékülve. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy császár, csak úgy lemegy és egy rabszolgával harcol. Valahogy nem illik bele a felsőbbrendű császár képébe. Szerintem a rabszolgákat ennél jobban megvetették. Bár nem éltem ebben a korban, nem tudom, milyen volt pontosan.

Összességében egy jó történet volt, és remélem folytatod az írást. Talán ha ezt a történetet bővítenéd ki egy kicsit. Gratulálok!

Üdv: Holly

Összesen: 21 pont

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés