A tükör
Életem legrosszabb éjszakája volt, nem tudtam aludni és egész éjjel csak forgólódtam. Miért nem vagyok képes rá? Ha mégis sikerül, rémálmok gyötörnek. Felébredtem, ismét. Egy lány állt az ágyam mellett. Felültem,de már nem volt ott. Mi volt ez? Magyarázatot akartam keresni, de nem kaptam. Hiába. A lány eltűnt és egy ideig nem láttam. Hónapokkal később újra álmatlan éjszakám volt. Az ágyon ültem és ő leült mellém. A szőke haja megcsillant a holdfény varázsában.
- Ki vagy? - kérdeztem összezavarodottan.
- A legszebb álmod. - válaszolt az enyémhez hasonló hangon.
- Hogy hívnak? - felemeltem a fejem, hogy ránézzek, de már nem volt ott.
Nem mondhatom el senkinek, hisz őrültnek tekintenének. Nem lehet álom, túl valós volt. Muszáj kiderítenem, hogy ki az a lány.
Új nap virradt. Felkeltem, belenéztem a tükörbe a meglepődöttségtől hátra estem. Ott volt. A tükörben. Ki ő?
A testvérem segített fel a padlózatról.
- Mit csináltál? - nézett rám, de én a tükröt néztem.
- Ott van egy lány. - mutattam magam elé.
- Igen, az te vagy. A tükörképed. - a szőkeség elkezdett nevetni.
- Nem, egy szőke lány. Nézd. - fordítottam felé.
- Ely, csak magamat látom. - rázta meg a fejét.
- Tényleg ott volt. - fúrtam tekintetem az övébe.
- Jól van, hiszek neked.
Egész nap fura érzésem volt, mintha figyeltek volna. Újból belenéztem a tükörbe, de most nem volt ott senki. Mi kapcsolat a lány és köztem? Sohasem ismertem és nem is tudom, hogy ki lehet, egyáltalán, hogy alakulhat ki ilyen? Hogy láthatok egy embert a tükörben, aki nem én vagyok?
Az éjszaka folyamán nem aludtam és ismét láttam őt.
- Ki vagy? - néztem rá.
- Elizabeth Sneider.
- De az... lehetetlen. - ráztam fejem.
- Pedig valós. - mutatott végig magán.
Az jutott eszembe, hogy holnap egyedül leszek a házban.. és ő velem lesz. Vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam.
- Csak nem a holnapi napunk miatt aggódsz?
- Ezt honnan...?
- Hogy honnan tudom? Ismered a mondást, hogy a falnak is füle van? Nos, onnan tudom.
- Ki a franc vagy? - gurultam dühbe.
- Én te vagyok! - hirtelen felállt. S már nem láttam, de egy kezet éreztem a vállamon.
- Bárki is vagy, fejezd be! - léptem arrébb.
- Azt hiszed, hogy ez ilyen könnyű? - jelent meg a hátam mögött, az ablaknál. De deréktól lefelé... nem volt semmilyen testrésze. Hogy lehetséges ez? Meglátta ő is ezt az apró hibát, és eltűnt.
Másnap reggel azzal az elhatározással keltem fel, hogy nem fogok foglalkozni azzal a lánnyal, bárki is legyen, bármit is csináljon, nem fog érdekelni. Felkeltem belenéztem a tükörbe és egy rózsaszín foltot láttam benne.
- Szia! - bújt ki a rózsaszín dolog mögül.
- Ez mi? - utaltam a rószaszín tárgyra.
- A függönyöm. Tegnap vettem, nem klassz? - vigyorgott.
- De nagyon. - mondtam és leültem reggelizni.
- Mit eszel? - jelent meg egy poháron.
- Nem mindegy?
- Csak kérdeztem. - hátat fordított és elgyalogolt.
- Miért vagy itt? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Tudod, - jelent meg az ablakban. - valójában fogalmam sincs róla.
Megszólalt a telefonom. Egy nagyon jó ismerősöm hívott, hogy menjünk el bulizni. Természetesen beleegyeztem. Nem kell addig sem hallgatnom ezt a rémes nő személyt. Egész nap őt hallgattam, majd eljött az este és elkezdtem készülődni. Épp a szempillám spirálozásával voltam elfoglalva, de nem ment olyan gyorsan, mint gondoltam, hisz ő folyamatosan a tükörben volt, ott ahol én. El kell ismernem, hogy nagyon idegesített, de nem tehettem mást, tűrtem.
- Még egy picit többet. - mondogatta. - Miért nem fested be a hajad?
- Milyenre? Legyek szőke, mint te? Aztán meg majd mondom, hogy van egy ikertesóm a tükörbe. - nevettem szánalmasan.
Aztán hirtelen megvilágosodtam. A fejem fölött lévő képzeletbeli lámpa elkezdett világítani. Ő furán nézett rám, hisz tudja minden gondolatom. Ő tényleg én, az volt akit mondott. Tényleg én voltam. Ez elképesztő. Félelmemben hátrálni kezdtem, hisz ez lehetetlen. Mögöttem volt az ablak és valami hátrarántott.
Egy ismeretlen helyen találtam magam. Körbe néztem, mindenhol vidám színek, egy álom hely. Olyan ismerős ez a szoba. Várjunk csak, ez az álmaim szobája.
- Látod, hogy nem hazudtam, hogy a legszebb álmod vagyok? - kérdezte a szőkeség.
- Szóval, ez lenne az a hely, amiről gyerekkorom óta álmodozok.
- Üdvözöllek, az álmaidban. Minden amit valaha is akartál itt van. Barátok, család és amit csak akarsz.
- Tudod, ez szép, de vissza akarok menni.
- Már nem tudsz. - rázta meg a fejét.
- Miért?
- Ez az a hely, amire mindig is vágytál, mit szeretnél még? Boldognak kéne lenned. - ez volt az utolsó mondta, ami elhagyta a száját, majd ő kilépett a világomba és én az ővében maradtam. Az álomvilág rabja lettem...
Szia, Jessie!
Őszinte leszek, hiszen úgy gondolom, hogy csakis abból tanul az ember, főleg az írópalánta! :)
Akkor egy kicsit a nyelvtanról:
- Első dolog, amit észrevettem, azok a helyesírási hibák voltak. Azt tudom neked tanácsolni elsőre, hogy keress egy bétát, illetve, ha már van, akkor kérd meg, hogy dolgozzon alaposabban! Nagyon fontos, hogy egy írónak ne legyen hibás a szövege.
- A következő dolog: tőmondatok. Nagyon sokat használsz belőlük, rögtön a történet elején: „Felébredtem, ismét. Egy lány állt az ágyam mellett. Felültem,de már nem volt ott.” Helyesebben: Felébredtem, megint. Egy lány állt az ágyam mellett, de mire felültem, már nem volt ott. Ugye, hogy mennyivel jobban hangzik? ;)
- Párbeszédek írása. Ez lehet, hogy elsőre bonyolultan fog hangzani, de ha nem érted, akkor csak kérdezz, és elmagyarázzuk! :) Ha valaki mond valamit, tehát ilyesmi áll a szövegben:
- Hát itt vagy – mondta, kiáltotta, suttogta, búgta, susogta, szólalt meg, stb. akkor nem kell pont a gondolatjel elé, és kisbetűvel írjuk. Ez azért van, mert a komment, amit hozzáfűzöl, a mondandóhoz kapcsolódik. Viszont, ha a kommented nem a mondandóhoz kapcsolódik, tehát valami ilyesmi van:
- Kérlek! – Lépett egyet felém... / Elröpült valami mögötte... Szóval, ha a cselekvésre vonatkozik a gondolatjel utáni rész, vagy egy teljesen másik dologra, akkor kell pont – vagy írásjel a végére –, és nagybetűvel folytatod.
A történetről:
Azt kell mondanom, hogy érdekes volt, minden tekintetben. Érdekelt volna, hogy hogyan van tovább, de egyszer csak bumm, vége lett. Ezt egy picit sajnáltam, de hát egy novella nem tarthat örökké, nem? :)
Amin viszont változtatnod kell: nagyon zavaró volt, hogy milyen gyorsan pörögtek az események. Az első néhány sor után már hetek teltek el, és a tizedik sorban még tegnap van, utána meg már holnap és a főhősünk készül egy bulira... Túlságosan gyorsan váltakoztak a helyszínek, a történések. Csak kapkodtam a fejemet, hogy éppen mi történik. Siettél ezzel a novellával, csak azt nem értem, hova, vagy miért. Nem volt igazi cselekmény, történés. Pár sor alatt megtudtunk mindent, és vége lett...
A tanácsom így a végére: szerintem mindenképpen folytasd az írást, és ezt a novellát is. Engem komolyan érdekelne! :) A véleményemet pedig nem bántó szándékkal közöltem, csupán én is elindultam valahol, nekem is voltak nagyon súlyos hibáim, s helyettem is kijavította őket valaki... Ebből pedig rengeteget tanultam. Remélem, hogy ez a kritika nem veszi el a kedvedet, sőt, ezentúl keményebben fogsz dolgozni! :)
Sok sikert kívánok Neked, biztos vagyok benne, hogy menni fog ez!
Üdvözlettel: Nilla
Összesen: 14 pont
Szia, Jessie!
Nos, szerintem Nilla kimerítő kritikát írt neked, így én, ha lehet, nem írnám le ugyanazokat a hibákat.
Nekem is gondom volt az idővel… nem nagyon értettem, hogy miért teltek el hónapok az álmok között, ha utána meg kb.3 nap alatt bekerül az álomvilágba. Mi történt a köztes időszak alatt?
Maga az elgondolás viszont tetszett.:) Érdekes volt belegondolni ebbe a helyzetbe, szívesen olvastam volna még a tükrön belüli életéről, és hogy hogyan tud kijutni, ha ki tud egyáltalán.
Azt tudom neked én is tanácsolni, hogy folytasd az írást, mert lesz ez még jobb is.:)
Sok sikert a továbbiakban!
Üdv:
Any4444
Összesen: 15 pont
Szia, Jessie!
Mivel az előttem szólok, már majdnem mindent leírtak, amit én magam is észrevettem, ezért inkább magáról a történetről szeretnék beszélni.
Az alapötlet nagyon érdekes volt, gyorsan felcsigázott. Ami viszont visszavett a történet élvezhetőségéből az a kapkodás volt, amit Nilla és Any is említett. Nem kell egy novellát egy óra alatt megírni. Van, hogy az embernek hetekre van szüksége hozzá.
Az a rész tetszett nagyon, amikor a főszereplő már kezdett hozzászokni a lány jelenlétéhez és a reggelinél beszélgettek. Egyszer előbukkant a pohárban, majd az ablaktükörben és bárhova nézett, ő ott volt. Mintha összenőttek volna. Szerintem ez nagyon jó ötlet volt leírni.
Volt egy rész, amikor a „rózsaszín” szót egymás után három rövid mondatban használtad, ami kicsit zavaró volt: „…és egy rózsaszín foltot láttam benne.
- Szia! - bújt ki a rózsaszín dolog mögül.
- Ez mi? - utaltam a rószaszín tárgyra. „
Elég lett volna egyszer leírni a színt, úgy is elég érzékletes lehetett volna.
Még egy technikai megjegyzésem lenne: egy történet úgy szép, ha sorkizárba rakod. Így minden sor egyforma hosszú lesz és nem zavarja az olvasót az összevisszaság.
Azt mondom neked, hogy gyakorolj sokat, mert szerintem nagyon jó író lehetsz még. Gratulálok ehhez a novellához!
Üdv:
Holly
Összesen: 15 pont
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó