Véleményed

1. Fejezet

Késő délután volt már, az eső szakadt. Ültem a szobámban az ablak előtt lévő kis fotelban, és cigiztem. Utálta anyám, ha cigizek, mert beterjedt az egész házba, amit meg is értek, mert nem volt nagy ház. Én pedig mindennél jobban utáltam abba a házba lakni, mert a falak jóformán összedőltek, a vakolat hullott, szánalom volt ránézni, és égett a pofám akárhányszor jött valaki hozzánk.
- Gyere ki Summer, egyél. – nos igen, a háznál jobban talán csak a nevemet utáltam. Egyáltalán nem illet hozzám, a fekete ruháimhoz, a fekete hajamhoz.
- Nem vagyok éhes. – szóltam ki anyámnak. Gondolom megint ugyanaz volt a kaja: makaróni. Jóformán mindig ezt ettük, másra sose tellett. 

Másnap reggel fel se ébredtem már jött az iskolabusz a sarokra. Felvettem az azelőtt napi fekete pólóm a farmernadrággal és kisiettem. A sarokig elszívtam még egy cigarettát és felszálltam a buszra. A többiek nézése, az a tömény undor… Elkapott a hányinger, mint minden reggel, ha megláttam a rózsaszín felsők és szőke, divatos hajak tömegét. A suliba se történt velem semmi, alig vártam már, hogy szabaduljak. Az első utam a sarki Devil kocsmába vezetett. Mikor Tom, a csapos meglátott már öntötte is ki a vodkámat, amit minden suli után megittam.
- Kösz, Tom.
- Szívesen, Sum. – majd törölgette tovább a poharakat, aztán egyszer csak felém fordult – volt ma benn a kocsmában egy nő, táncos lányokat keresett, szerintem meg kéne próbálnod…
Felhúztam a szemöldököm. Én meg a tánc?
- Persze, én pont egy rózsaszín babaruhába való lány vagyok…
- Ó… - kacsintott rám – szó sincs ilyenekről. A Bloody Mary bárba keresi a táncosnőket, jó magas összeget fizetne, plusz az egyéb igények, cigaretta, pia, pasik. Gondold át, Sum. Neked való munka… holnap 4-kor lesz az interjú, vagy mi.
- Oké, szia Tom, most megyek.
- Hello, Sum.
Hazaértem és leültem a szokásos fotelba, megettem a tegnapi maradék makarónit és rágyújtottam. Lehet el kéne mennem… Veszteni valóm nincs. 

Suli után alig vártam, hogy hazaérjek és elmenjek a Bloddy Marybe. Még a Devilbe se mentem be, csak haza akartam érni. Odafele csak járt a fejem, hogy biztos vagyok-e benne, de aztán mindig igent mondtam magamnak… Ráadás kellett a pénz is, hogy elszökjek ebből a nyomorból.
- Jó napot, hölgyem. – álltam oda a pulthoz, és vártam, hogy az a vörös nő rám pillantson.
- Jó napot! Segíthetek?
- Igen, a táncos állás miatt jöttem.
- Oh, igen. Megmondaná a nevét? – majd egy fehér papírt húzott elő.
- Summer Selberg.
- Szép a neve. Töltse ki annál az asztalnál a papírt, majd hozza vissza ide, és be is mehet, a főnők majd elmondja mi a munkakör, és mit kell tenni, és ő dönti el, hogy ki van felvéve.
Kitöltöttem a papírt, anyja neve, születési idő, miért érdekel a munka, stb., majd visszavittem a vöröshöz.
- Köszönöm. Menyjen be azon a nagy fekete ajtón, és keresse meg Angela Dorsey-t. Szőke hajú, szemüveges. Ő a főnök.
Bólintottam. Rá akartam már gyújtani, szinte égett a tüdőm, úgy kívánta a finom nikotint, de ha kimentem volna, nem biztos, hogy enyém a meló. Odamentem a nőhöz.
- Jó napot! Angela Dorsey?
- Hello! Igen, én vagyok. Az állás miatt jöttél?
- Igen. Summer Selberg vagyok – nyújtottam neki kezet.

Következő