Bevezet�s

Gondolkozt�l m�r azon, hogy vajon nem csak az ismert dolgok �lnek a f�ld�n, �s az �sszes legenda, monda, hit mind itt van valahol? Gondolt�l m�r arra, hogy a vil�gon vannak sokkal vesz�lyesebb dolgok is, mint a vad�llatok, vagy az ember? Olyan valamikre c�lzok, ami nem l�legzik, nincs pulzusa, �s hal�los. Hal�losabb minden fegyvern�l, �s minden �t�sn�l.

            H�t �n pontosan ismerem ezt a vil�got. Benne �lek m�r r�pke 300 �ve. A testem nem �regszik, �r�kre 17 �ves marad.

Az �vsz�zados �ld�z�sek ut�n elj�tt az a kor, hogy az emberek m�r nem hisznek az �si mond�knak. Nem hisznek bennem, �s semmi m�sban sem. Csak az Isten�kben hisznek. A mai vil�gban, a XXI. Sz�zadban m�r igen kevesen hisznek a v�mp�rok l�tez�s�ben. De l�tez�nk, �s n�h�ny �vatlan fajt�rsunk el�szeretettel mutatkozik meg az emberi k�z�ss�gekben.

Ugyan nem igaz a sok legenda, hogy napf�nyen el�g�nk, vagy a fokhagyma elriaszt minket, �s tudunk a napf�nyben is l�tezni, b�r igen kellemetlen sz�munkra. Nem kript�ban alszunk, �s nem f�l�nk a keresztt�l. �s ugyan ki ne halna meg egy kar�t�l a sz�v�ben?

1. fejezet

Az �n vil�gon nagyon kev�s embernek mutatja meg mag�t, mondhatn�m, hogy csak a kiv�lasztottaknak, hiszen nagyon kell �gyeln�nk, hogy ne sziv�rogjon ki a l�tez�s�nk. Minden bizonnyal p�nik t�rne ki, mint minden ismeretlen, n�luk er�sebb tapasztalat, t�rt�n�s vagy jelen esetben szem�lyek megmutatkoz�sa sor�n. Ilyen ez az emberi faj, ostoba �s barb�r.

�n �sszesen 317 �ve vagyok. M�g egy olyan embert sem tal�ltam, aki fel tudta volna dolgozni ezt a t�nyt. Nem f�rt bele a hitvil�gukba, a norm�kba, �s az agyukba. Viszont most, ebben az �j vil�gban, akadt egy f�rfi, aki nem retten vissza, ak�r mit is mondok, aki nem f�l, ak�r mit is teszek, aki kitart az elhat�roz�sa mellett, hogy megh�d�tson. De m�g ez a f�rfi sem tudja, hogy h�ny �ves vagyok, �s hogy pontosan mi vagyok. Ugyan ki tudn�m t�r�lni az eml�keit, vagy meg tudn�m �lni, ha el akarn� mondani valakinek, de nem akarom. Egyszer�bb a titkot megtartani, mint r�b�zni egy olyan l�nyre, aki a saj�t anyj�t is meg�ln�, ha p�nzt kapna. Egyszer�en a k�z�ss�g nem engedheti meg, hogy kock�ztasson, kock�ztassak.

N�ha elgondolkodom, hogy mi�rt nem teszem hozz�nk hasonl�v�, hiszen megtehetn�m. Mind�ssze egyetlen egy harap�s kellene, semmi t�bb. Egy �r�n bel�l le�llna a sz�ve, a teste kih�lne, �s � maga meghalna. A hal�la ut�n 24 �r�val felnyitn� a szem�t. Hihetetlen�l er�s lenne, gyors �s ellen�llhatatlan az emberi l�nynek. Ism�t megsz�letne a csoda, egy �j v�mp�r, ami ellent mond minden �sszer�s�gnek.

�s akkor, de csak akkor itt lenne � nekem. Akire mindig v�rtam. De nem vehetem el t�le az igazi �letet, csak ha � maga k�v�nja �gy. �gy viszont fel kellene fednem t�rsadalmam.

***

Elm�lked�semb�l kopog�s z�kkentett ki. Az ajt�hoz mentem kom�tosan, ahogy egy ember szokott, h�tha haland� l�togat�m lesz. Kinyitottam az ajt�t, �s az el�ttem �ll� f�rfi meglepve b�mult r�m.

- Eln�z�st a zavar�s�rt h�lgyem, a sz�lei itthon vannak? – k�rdezte a kalapj�t lev�ve.

- Nincsenek. – v�laszoltam az idegen f�rfinak.

Hirtelen bel�pett az ajt�n, �s bev�gta maga m�g�tt. Az elk�ped�s az arcomon hihetetlen m�rt�kben megjelent. A f�rfi r�m akarta vetni mag�t, �m azzal nem sz�molt, hogy �n m�s vagyok. Torkon ragadtam, �s feltartottam, hogy a l�ba nem �rt a f�ldh�z, �gy besz�ltem hozz�:

- Ki maga, ki k�ldte, �s mit akar? – k�rdeztem inger�lten, a szemfogaim kiengedve.

A f�rfi kr�kogott, �s kezdett lilulni a feje, ez�rt kicsit laz�tottam a szor�t�son. Ahogy ezt megtettem, megpr�b�lt kiszabadulni a kezem k�z�l, de term�szetesen nem hagytam.

- Nem k�rdezem m�g egyszer! – figyelmeztettem az idegent, aki lenyugodott.

- Rob vagyok… nem k�ld�tt senki… �s csak… - k�h�g�tt, pr�b�lt leveg�h�z jutni. Letettem a f�ldre, �s elengedtem a nyak�t.

Az ajt�hoz akart futni, de �n el�tte termettem. Az ablak fel� indult, �s ism�t maga el�tt tal�lt. Bevallom, m�k�s volt ezt a macska-eg�r j�t�kot j�tszani, de az �n t�relmemnek is v�ge lesz nemsok�ra.

- Ha nem mondja el, ki k�ldte, �s mit akart, meg�l�m! – mondtam a szok�sos t�rsalg� hangnemben, m�g r� is mosolyogtam.

A f�rfi ett�l m�g jobban megijedt, �s a f�ldre vetette mag�t, a nyak�ban l�v� keresztet maga el� tartva. Ez a kis jelenet megnevettetett, de nem hatott meg t�lzottan. B� 300 �v alatt m�r l�ttam ezt-azt, �s elvesztettem a k�ny�r�letess�gemet. A f�rfihoz l�ptem, �s felr�ntottam a f�ldr�l. A szem�be n�ztem, �s elkezdtem hozz� besz�lni.

- Kedves Rob. El�rulod nekem, hogy ki k�ld�tt?

- Igen.

- Sz�val ki volt az?

- Tom Wertel.

- �s mit akar t�lem?

- Azt mondta, figyelmeztesselek, hogy b�rmikor v�gezhet veled.

- �rtem. �s mit gondolsz, mit teszek �n most veled?

- Nem tudom.

- Meg foglak �lni, kedves Rob. �s tudod mi�rt?

- Mi�rt? – k�rdezte bamba �br�zattal.

- H�t az�rt, mert �hes vagyok, sz�rnyen �hes, �s a te v�redre �hezem.

A fogaimat a nyak�ba eresztettem. V�r csorgott le az �llamon, �s cs�ppent a feh�r fels�mre. Addig ittam, am�g m�r nem maradt egy csepp v�r sem a test�ben, amit keringetni tudott volna a sz�ve. J�l laktam, de egy hull�t tartottam a kezeim k�z�tt. Manaps�g m�r nem puszt�t a pestis, vagy a kolera, �gy nem haj�thattam ki az utc�ra a t�bbi halott mell�. A f�ldre fektettem, �s kin�ztem az ablakon. Aut�val j�tt. Beny�ltam a zseb�be, �s ott volt a kulcs. Megragadtam a f�rfit, �s a h�ts� ajt�hoz vittem. El�vigy�zatoss�gb�l megmosakodtam �s �t�lt�ztem, miel�tt a kocsival is a h�z m�g� �lltam volna. A f�rfit a csomagtart�ba tettem, majd az erd�h�z hajtottam. 10 perc alatt ki�stam egy 15m m�ly g�dr�t. A f�rfi test�t bele helyeztem, majd betemettem. Az aut�t a szomsz�d v�ros roncstelep�re vitettem, �s delejez�sem seg�ts�g�vel r�vettem az ott dolgoz� f�rfit, hogy nyomja �ssze egy bizonyos szerkezettel az aut�t.

A hazafele utat m�r s�t�tben kellett megtegyem, �gy futhattam, ahogy csak egy v�mp�r tud, vill�m gyorsan. Egy perccel tov�bb sem aggasztott a test, mint amennyit kellet. Amikor haza�rtem az egyszintes, g�r�g st�lusban �p�lt h�zamba, meglepet�s �rt. Tom Welter �lt a kanap�mon olyan d�lyf�sen, ahogy csak egy embert�l kitelne. De � nem volt ember. � is v�mp�r volt, csak a rosszabb fajt�b�l.

- Mi�rt k�ldted r�m az emberedet? – szegeztem neki a k�rd�st azonnal, k�sz�n�s gyan�nt.

- �n is �r�l�k, hogy l�tlak, Anne. – teljesen nyugodt volt a hangja, a kez�ben egy kar�t forgatott.

- K�rdeztem valamit, Tom. – egyre inger�ltebb lettem.

- Nyugalom, Anne. Nem foglak meg�lni. Tudok valamit, ami sokkal jobban f�jna neked, mint a saj�t hal�lod.

K�rd�n n�ztem r�, ez�rt folytatta.

- Ismersz egy bizonyos… hogy is h�vj�k? V�rj csak, mindj�rt eszembe jut. Goldwelt. Ez az. Eric Goldwelt.

- �t hagyd ki ebb�l!

- Mi�rt tenn�m? Hiszen megszegted a szavad, �s nem teljes�tetted a k�teless�ged. Ez�rt meg kell b�ntetnelek t�ged. Nemde?

- �t hagyd ki ebb�l! – sz�rtem a fogaim k�zt, �s a szemfogam teljes hossz�ban kint volt. Gy�l�ltem ezt a gy�va f�rget. – Visszavonom a megh�v�sodat a h�zamba. – mondtam, �s � fel�llt, �s kiment az ajt�n. A k�sz�n el�tt �llt, �s onnan besz�lt hozz�m.

- A h�zadb�l ki�ld�zhetsz, kedves Anne. De az �letedb�l nem tudsz.

            D�h�sen r�v�gtam az ajt�t, ami majdnem kiszakadt a tokj�b�l az er�mt�l. Bev�gtattam a nappaliba, �s a kanap�ra helyezkedtem. Musz�j volt lenyugodnom.

S�g� 2 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2010.08.01. 02:00 Nashii Oh igen! �s sok sikert!

2010.08.01. 02:00 Nashii Nekem tetszik. B�r elfogult vagyok V�mp�r-t�ren, de a l�nyegen nem v�ltoztat: Felkeltette az �rdekl�d�sem. Biztos vagyok bent, hogy a fojtat�s is hasonl�an j� lesz.